Szabó Tibor Benjámin: EPIC - Az első küldetés
Egy iskola, ami lehet, hogy a ti házatok mellett van. Hat barát, akik közül az egyik akár te is lehetnél. Vagányak, lázadók és tehetségesek. Mind a hatan másban. Mi lehet bennük a közös? Sádi, János, Röfi, Márkó, Zuzu és Alma Peti, vagyis a B Team nevű tanulócsoport tagjai délutánonként a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetébe (RUDI) járnak, de egyáltalán nem érzik magukat különlegesnek. Az első küldetés során jó, hogy van, aki minden kódot és tűzfalat fel tud törni, az összes hightech kütyüt ismeri, hasznos egy igazi manipulátor, néha nem rosszak a családi kapcsolatok, de az sem mellékes, hogy egy aikido bajnok is akad a csapatban. És még az is lehet, hogy a történelmi tudás is jó valamire A Budapesten játszódó regény főhősei mintha egy mai kalandregénybe csöppentek volna, és nagy erőkkel próbálnak rájönni, hogy mi a saját szerepük: műkincstolvajlásra akarják őket használni, vagy tényleg csak különleges vezetőket igyekeznek képezni belőlük. Közben egyre többet tanulnak, főleg a barátságról, felelősségből és az életről.
A magyar szerzőknek mindig nagyon szurkolok, így bevallom, kissé félve kezdtem neki a könyvnek. Ifjúsági regényt nem is olyan könnyű írni, vagyis inkább jól megírni nem könnyű. Azonban úgy érzem, Szabó Tibor Benjáminnak sikerült.
A történet hat (nem tudni, miben) tehetséges fiatalról szól, akik egy furcsa, mondhatni gyanús magániskolában kezdenek el tanulni délutánonként amellett, hogy közben délelőtt a saját középiskolájukba is járnak. A RUDI-ban (Rutherford Intézet - az iskola nevének egy része) valahogy semmi nem stimmel. Különös volt a felvételi eljárás, furcsák a tanárok, a titokzatos igazgatónőről nem is beszélve, rejtélyesek az órák, szigorú biztonsági előírások szabályozzák az iskola életét és felettébb különös dolgok történnek a diákokkal. A hat diákból álló csapat elhatározza, nyomozásba kezdenek, hogy minden titokra fény derítsenek a gyanús iskolával kapcsolatban. Ezen az úton kísérjük végig őket mi, olvasók is. Rejtélyek, izgalmak, fordulatok tarkítják a cselekményt, mely végig szórakoztató maradt. Nem mondom, hogy egy Da Vinci-kód bonyolultságával vetekedő történetről van szó, mert a legnagyobb csavar kilométerekről ordított, de tény, hogy a könyv végig olvastatta magát, nem voltak benne unalmas részek. Ahol nem a cselekmény volt előtérben, ott akadt ismeretterjesztő rész vagy mélyebb karakterábrázolás esetleg humoros jelenet vagy kedves, megható pillanat.
A könyv legnagyobb pozitívumát a karakterekben látom. Voltak szereplők, akiket első perctől fogva lehetett kedvelni (Sádi, Röfi), másokat fokozatosan ismerhettünk meg, úgy váltak előttünk hús-vér alakká. Egyedi karakterek, mindenki különleges valamiben, ugyanakkor mindenki emberi, emlékezetes figura. Egytől egyig mindenki kedvelhető és érdekes személyiség volt, még Márkó is. Talán akit a legkevésbé sikerült megismernem-megkedvelnem, az a csoport egyetlen lány tagja, Zuzu, de biztos vagyok benne, hogy a folytatásban ő is több szerepet kap majd. Alma Peti és Röfi kifejezetten aranyos szereplők voltak, mindkettejüknek van valamilyen hátrányuk, de másban magasan a többiek fölé emelkednek. Sádi erős, ügyes, bátor, vagány srác, kemény fiú az utcáról, aki nem ijed meg akkor sem, ha verekedésre kerül a sor, de nem provokál senkit és a balhékat mindig igyekszik bunyó nélkül elrendezni, ami nagyon szimpatikussá tette. János igazi komoly, megfontolt vezéregyéniség, aki higgadtságával és józan gondolkodásával hamar a csapat vezére lett. Márkó, a bájgúnár, aki eleinte csak lenézte a többieket, és folyton beszólogatott, később a csapat igazi tagjává válik, és a végén ő is kiveszi a részét a munkából. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lett vele és hogyan fognak ezután egymáshoz viszonyulni a csapat többi tagjával. Az egyetlen zavaró tényező a karakterekben a nevük volt, de idővel megszoktam és rájöttem, ilyen nevekkel tényleg egyedibb figurákkal van dolgunk.
A könyv nyelvezetéről elárulhatom, hogy a szerzőnek nagyon jól sikerült elkapnia az ifjúság szóhasználatát, a mai fiatalok beszédmódját hitelesen ábrázolja. A stílus közvetlen, egyszerű, lényegre törő, a könyv nyelvezete könnyen érthető a fiatalabb korosztálynak is. Ugyanakkor tartalmaz tanító-oktató részeket is a történet (pl mikor éppen órájuk van a szereplőknek, nagyon érdekes dolgokról tanulnak), ami nagyon tetszett. Jó ötlet volt a hun mitológia újragondolása és az, hogy az író e köré szőtte a rejtélyeket. A gépelési, helyesírási hibák mennyisége viszont már kissé bosszantó volt, ügyelhettek volna rá jobban, - ha már egy fiataloknak szóló könyvről van szó - hogy ne maradjon benne ennyi elütés.
A könyv küllemével meg vagyok elégedve, igényes a kivitelezés. Tetszik a színe és a szereplők sziluettje, könnyen meg lehet állapítani, melyik figura melyik szereplőt takarja, a sok modern eszközt ábrázoló hátoldal is mutatós. Örültem, hogy nem volt erőltetett szerelmi szál, bár sejthető valamiféle gyermeki romantika, ami a későbbiekben biztosan nagyobb hangsúlyt kap majd. Tetszett, hogy a nyomozás mellett komolyabb, az ifjúságot érintő témákkal is foglalkozott, pl. iskolán belüli erőszak, egyes gyerekek kicsúfolása, kipécézése, vagy éppen a szellemi fogyatékosokkal való bánásmód kérdése. A történet nem szokványos, a szereplők érdekesek, a regény jó kezdőkötete a sorozatnak. Néha olyan érzésem volt, hogy a könyv komolyabb, nagystílűbb akar lenni, mint amilyen, és annak ellenére, hogy akadtak apróbb hibái, összességében tetszett, kíváncsi vagyok a folytatásra is.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4.5
Nyelvezet, stílus: 5/4.5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/17
A történet hat (nem tudni, miben) tehetséges fiatalról szól, akik egy furcsa, mondhatni gyanús magániskolában kezdenek el tanulni délutánonként amellett, hogy közben délelőtt a saját középiskolájukba is járnak. A RUDI-ban (Rutherford Intézet - az iskola nevének egy része) valahogy semmi nem stimmel. Különös volt a felvételi eljárás, furcsák a tanárok, a titokzatos igazgatónőről nem is beszélve, rejtélyesek az órák, szigorú biztonsági előírások szabályozzák az iskola életét és felettébb különös dolgok történnek a diákokkal. A hat diákból álló csapat elhatározza, nyomozásba kezdenek, hogy minden titokra fény derítsenek a gyanús iskolával kapcsolatban. Ezen az úton kísérjük végig őket mi, olvasók is. Rejtélyek, izgalmak, fordulatok tarkítják a cselekményt, mely végig szórakoztató maradt. Nem mondom, hogy egy Da Vinci-kód bonyolultságával vetekedő történetről van szó, mert a legnagyobb csavar kilométerekről ordított, de tény, hogy a könyv végig olvastatta magát, nem voltak benne unalmas részek. Ahol nem a cselekmény volt előtérben, ott akadt ismeretterjesztő rész vagy mélyebb karakterábrázolás esetleg humoros jelenet vagy kedves, megható pillanat.
A könyv legnagyobb pozitívumát a karakterekben látom. Voltak szereplők, akiket első perctől fogva lehetett kedvelni (Sádi, Röfi), másokat fokozatosan ismerhettünk meg, úgy váltak előttünk hús-vér alakká. Egyedi karakterek, mindenki különleges valamiben, ugyanakkor mindenki emberi, emlékezetes figura. Egytől egyig mindenki kedvelhető és érdekes személyiség volt, még Márkó is. Talán akit a legkevésbé sikerült megismernem-megkedvelnem, az a csoport egyetlen lány tagja, Zuzu, de biztos vagyok benne, hogy a folytatásban ő is több szerepet kap majd. Alma Peti és Röfi kifejezetten aranyos szereplők voltak, mindkettejüknek van valamilyen hátrányuk, de másban magasan a többiek fölé emelkednek. Sádi erős, ügyes, bátor, vagány srác, kemény fiú az utcáról, aki nem ijed meg akkor sem, ha verekedésre kerül a sor, de nem provokál senkit és a balhékat mindig igyekszik bunyó nélkül elrendezni, ami nagyon szimpatikussá tette. János igazi komoly, megfontolt vezéregyéniség, aki higgadtságával és józan gondolkodásával hamar a csapat vezére lett. Márkó, a bájgúnár, aki eleinte csak lenézte a többieket, és folyton beszólogatott, később a csapat igazi tagjává válik, és a végén ő is kiveszi a részét a munkából. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lett vele és hogyan fognak ezután egymáshoz viszonyulni a csapat többi tagjával. Az egyetlen zavaró tényező a karakterekben a nevük volt, de idővel megszoktam és rájöttem, ilyen nevekkel tényleg egyedibb figurákkal van dolgunk.
A könyv nyelvezetéről elárulhatom, hogy a szerzőnek nagyon jól sikerült elkapnia az ifjúság szóhasználatát, a mai fiatalok beszédmódját hitelesen ábrázolja. A stílus közvetlen, egyszerű, lényegre törő, a könyv nyelvezete könnyen érthető a fiatalabb korosztálynak is. Ugyanakkor tartalmaz tanító-oktató részeket is a történet (pl mikor éppen órájuk van a szereplőknek, nagyon érdekes dolgokról tanulnak), ami nagyon tetszett. Jó ötlet volt a hun mitológia újragondolása és az, hogy az író e köré szőtte a rejtélyeket. A gépelési, helyesírási hibák mennyisége viszont már kissé bosszantó volt, ügyelhettek volna rá jobban, - ha már egy fiataloknak szóló könyvről van szó - hogy ne maradjon benne ennyi elütés.
A könyv küllemével meg vagyok elégedve, igényes a kivitelezés. Tetszik a színe és a szereplők sziluettje, könnyen meg lehet állapítani, melyik figura melyik szereplőt takarja, a sok modern eszközt ábrázoló hátoldal is mutatós. Örültem, hogy nem volt erőltetett szerelmi szál, bár sejthető valamiféle gyermeki romantika, ami a későbbiekben biztosan nagyobb hangsúlyt kap majd. Tetszett, hogy a nyomozás mellett komolyabb, az ifjúságot érintő témákkal is foglalkozott, pl. iskolán belüli erőszak, egyes gyerekek kicsúfolása, kipécézése, vagy éppen a szellemi fogyatékosokkal való bánásmód kérdése. A történet nem szokványos, a szereplők érdekesek, a regény jó kezdőkötete a sorozatnak. Néha olyan érzésem volt, hogy a könyv komolyabb, nagystílűbb akar lenni, mint amilyen, és annak ellenére, hogy akadtak apróbb hibái, összességében tetszett, kíváncsi vagyok a folytatásra is.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4.5
Nyelvezet, stílus: 5/4.5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/17
1 megjegyzés:
Ha szereted az olyan mai magyar iskolaregényt,
- ami egy különleges (fullra bekamerázott) iskolában játszódik, ahol kis csoportokban tanulnak a srácok, és ha egyvalaki kihull, mindenki röpül, és az egyik srácot Márkónak hívják,
- ahol speciális tantárgyakat tanulnak
- ahol hangsúlyos szerepet kap a harcművészet és a lovaglás,
- ahol négy fiú és egy lány alkot egy csapatot,
- ahol az iskolai óráknak dramaturgiai szerepe van,
- ahol különleges csapatépítő módszereket használnak,
- ahol a learning by doing elvére épül az oktatás,
- ahol nem lehet tudni, mi az iskola célja, és a srácok megkísérlik kinyomozni azt,
- ahol a számítógép és a net ugyanúgy kiemelt szerepet játszik, mint Budapest leírása,
akkor olvasd el a 2011-ben megjelent, A SIEBENKREUZ ALAPÍTVÁNY című regényt is.
Nem plágiumról beszélek – elvégre a Jézus-történetet is alapból négyen megírták, és a popkultúrában kötelezőek az áthallások –, csak azt mondom, ha szereted a műfajt, ne hagyd ki
A Siebenkreuz Alapítványt.
Megjegyzés küldése