Erik Axl Sund: Bomlás
(Victoria Bergman-trilógia 1.)
Stockholm, napjainkban. Két nő, egy bűnügyi felügyelő és egy pszichoterapeuta útja keresztezi egymást.
Sofia Zetterlund pszichoterapeuta kezeli a Sierra Leone-i gyerekkatonát, Samuel Bait és egy középkorú nőt, Victoria Bergmant, aki fájó sebet hordoz gyerekkora óta. Csak egy a közös bennük: mindketten a multiplex személyiségzavar jeleit mutatják.
Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő eközben új eseten dolgozik: egy fiatal srác szörnyű sérülésekkel borított holttestére bukkantak az egyik stockholmi parkban. Ki lehet ez a fiú? Talán megkínozták? És hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzik?A felügyelő a bántalmazási ügyekben járatos pszichoterapeuta segítségét kéri. Jeanette Kihlberg és Sofia Zetterlund ugyanazt kérdezik maguktól: mennyi szenvedésnek tud egy ember kitenni valakit, mielőtt emberi mivoltát levetkőzve szörnyeteggé válik? Jeanette és Sofia az ügy megoldását keresik, miközben Victoria Bergman a gyermekkorában megtapasztalt erőszak kínzó emlékével próbál leszámolni. A felügyelő és a pszichoterapeuta egyre közelebb kerül egymáshoz a paranoia, a csalás, a megdöbbentő titkok és az árulás ereje még a kertvárosi idillt is veszélybe sodorja.
A Victoria Bergman-trilógia első része hátborzongató thriller az árulás személyiség(de)formáló erejéről.
Az új Millenium-trilógia - Le Parisien
Az Erik Axl Sund írói álnév egy svéd írópárost takar: Jerker Eriksson és Hkan Axlander Sundquist sötét hangulatú regényei már több országban sikert arattak, a Victoria Bergmant középpontba állító trilógiáért 2012-ben különdíjat kaptak a Svéd Krimiírók Akadémiájától.
Volt már szerencsém skandináv krimikhez, és mondhatom, hogy az Erik Axl Sund írói álnév alatt tevékenykedő svéd szerzőpáros regénye is megállja a helyét a műfajban. A történet témáját tekintve nem egy könnyű olvasmány. Olyan tabutémák, megrázó dolgok és komoly problémák jelennek meg a regényben, mint a pedofília, a családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, durva iskolai beavatási szertartások, komoly pszichiátriai betegségek, az afrikai gyerekkatonák helyzete, nemi erőszak, csonkítás, a bevándorlók kiszolgáltatottsága vagy a brutális gyilkosságok. Emellett megjelenik a munkahelyi női egyenjogúság kérdése és házassági problémák is.
Mint szöveg egyébként könnyen olvasható, jól tagolt a könyv, mellőzi a bonyolult leírásokat, és bár időben, térben és nézőpontban sokat ugrálunk, azért nyomon követhető a többféle cselekményszál. A történet három fő karakter életébe ad betekintést: egyikük egy nyomozó, Jeanette Kihlberg, aki a stockholmi brutális gyilkosság ügyében nyomoz. Nagy rajta a nyomás, mert mielőtt még bármilyen nyomra bukkanhatna, újabb gyilkosság történik és nagy a valószínűsége, hogy ugyanaz az elkövető. Felettesei lenézik, mert ő csak nő, nem könnyítik meg a munkáját, de gyors eredményeket várnak az ügyben. Jeanette kollégái közé sem igazán tud beilleszkedni, és ha ez még nem lenne elég, magánéleti problémái tetőzik a bajt: kamasz fiát elhanyagolta a munkája miatt, ingyenélő férjétől pedig már régen eltávolodott. Az ügyben, amin dolgozik felvetődik egy gyanúsított neve, akit egy Sofia Zetterlund nevű pszichoterapeuta kezelt, így Jeanette tőle kér segítséget a nyomozáshoz.
Másik központi karakterünk, Sofia élete sem volt könnyű: járt Afrikában, ahol találkozott gyerekkatonákkal, és gyakran eszébe jut a volt férje, akit valamilyen titok leng körbe. Nem tudjuk, mi történt köztük, miért nincsenek már együtt, de erre a rejtélyre fény derül a könyvből. Sofia munkája idegőrlő, sok kegyetlenséggel és brutalitással találkozik nap mint nap. Legjobban két személyiségzavaros beteg esete érdekli: Samuel Bai és Victoria Bergman állapota. Victoriáról, mint a trilógia címadó karakteréről sok mindent megtudunk a Sofiával folytatott pszichoterápián elhangzott visszaemlékezéseiből. Gyermekkorában szexuális bántalmazásnak volt kitéve és később sem történtek vele túl jó dolgok, de megtanulta, hogyan kezelje a helyzetet, hogy legyen erős.
Időközben kissé betekintést nyerhetünk a titokzatos gyilkos tevékenységébe is, persze eleinte csak úgy, hogy nem tudjuk, ki ő és miért teszi, amit tesz. A különféle sorsok találkoznak, a szálak szépen lassan összeérnek. Nagyon sok kérdés felvetődik Victoria múltjával kapcsolatban (pl. hogy lett olyan, amilyen, mi történt Martinnal, stb.), de a könyv vége felé a kirakós darabjai a helyükre kerülnek. Ám így is marad jó pár megválaszolatlan kérdés, például hogy az ukrán éhínséges szál hogyan kapcsolódik a történethez, mi történt pontosan Sofiával Afrikában, vagy hogy mi lett Jeanette fiával. A gyilkossági nyomozás során fény derül-e a gyilkos kilétére, lebukik-e vajon a tettes, remélhetőleg kiderül a trilógia következő két részéből. A cselekményben van jó pár csavar, és egy nagyon ütős fordulat is, de ezek jó része szerintem kitalálható. Én legalábbis a legnagyobb fordulatot már az elejétől fogva sejtettem, így nem igazán lepődtem meg és azon kívül is volt még két dolog, amit hamarabb összeraktam, mint ahogy az írók felfedték. Ennek ellenére érzem, hogy a történet tartogat még meglepetéseket és egy szóval sem állítom, hogy teljes egészében kiszámítható lenne.
A karakterek kidolgozottsága változó. A főszereplők árnyalt személyiségek, elég jól belelátunk a fejükbe, tudjuk, mi motiválja őket, min agyalnak, de a legtöbb mellékszereplő csak statisztaszerepet töltött be a három központi figura mellett. Tetszett, hogy az emberi viszonyok, magánéleti problémák is hitelesen vannak ábrázolva. Könnyen, egyszerűen megfogalmazott dolgok ezek, nincsenek túlragozva és éppen ettől olyan drámaiak és szomorúak egyes cselekményelemek. Engem végig lekötött a cselekmény, bár néhol igencsak meg kellett emésztenem a történteket, így előfordult, hogy napokra félretettem a könyvet, hogy "feldolgozzam".
Maga a könyv nyelvezete nagyon tetszett: egyszerű, könnyen érthető és egy-egy karakterre jellemző az elbeszélésmód. Narrátori hang van, aki E/3-ban szól a szereplőkről, de belelátunk a karakterek fejébe. Jó, hogy a térbeli, időbeli és nézőpontbeli ugrások miatt összekuszálódott cselekmény bonyolultságát egyszerű stílussal próbálták oldani a szerzők és a magyar fülnek sokszor idegenül hangzó skandináv nevek megjegyzése sem okozott nehézséget, könnyen el tudtam különíteni a szereplőket. A könyv külleme illik a belső tartalomhoz, kellőképpen beteges és hátborzongató. A borítón látható kislányalak utal a gyermekbántalmazásra, a gyermeki kiszolgáltatottságra, az elmosódott arc pedig az arctalan áldozatokat hívatott hangsúlyozni. Elgondolkodtató, hogy ilyesmi olyanokkal is megeshet, akikről nem is gondolnánk. A brutális gyilkosságok, a kegyetlenségek, és a kényes témák miatt mindenképpen 18 éves kor felett ajánlom a könyvet. Aki szereti a hátborzongató skandináv krimiket, annak bizonyára tetszeni fog. Én kíváncsi vagyok a folytatásra, ami az Éhség címet viseli.
Értékelés:
Tartalom: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
Mint szöveg egyébként könnyen olvasható, jól tagolt a könyv, mellőzi a bonyolult leírásokat, és bár időben, térben és nézőpontban sokat ugrálunk, azért nyomon követhető a többféle cselekményszál. A történet három fő karakter életébe ad betekintést: egyikük egy nyomozó, Jeanette Kihlberg, aki a stockholmi brutális gyilkosság ügyében nyomoz. Nagy rajta a nyomás, mert mielőtt még bármilyen nyomra bukkanhatna, újabb gyilkosság történik és nagy a valószínűsége, hogy ugyanaz az elkövető. Felettesei lenézik, mert ő csak nő, nem könnyítik meg a munkáját, de gyors eredményeket várnak az ügyben. Jeanette kollégái közé sem igazán tud beilleszkedni, és ha ez még nem lenne elég, magánéleti problémái tetőzik a bajt: kamasz fiát elhanyagolta a munkája miatt, ingyenélő férjétől pedig már régen eltávolodott. Az ügyben, amin dolgozik felvetődik egy gyanúsított neve, akit egy Sofia Zetterlund nevű pszichoterapeuta kezelt, így Jeanette tőle kér segítséget a nyomozáshoz.
Másik központi karakterünk, Sofia élete sem volt könnyű: járt Afrikában, ahol találkozott gyerekkatonákkal, és gyakran eszébe jut a volt férje, akit valamilyen titok leng körbe. Nem tudjuk, mi történt köztük, miért nincsenek már együtt, de erre a rejtélyre fény derül a könyvből. Sofia munkája idegőrlő, sok kegyetlenséggel és brutalitással találkozik nap mint nap. Legjobban két személyiségzavaros beteg esete érdekli: Samuel Bai és Victoria Bergman állapota. Victoriáról, mint a trilógia címadó karakteréről sok mindent megtudunk a Sofiával folytatott pszichoterápián elhangzott visszaemlékezéseiből. Gyermekkorában szexuális bántalmazásnak volt kitéve és később sem történtek vele túl jó dolgok, de megtanulta, hogyan kezelje a helyzetet, hogy legyen erős.
Időközben kissé betekintést nyerhetünk a titokzatos gyilkos tevékenységébe is, persze eleinte csak úgy, hogy nem tudjuk, ki ő és miért teszi, amit tesz. A különféle sorsok találkoznak, a szálak szépen lassan összeérnek. Nagyon sok kérdés felvetődik Victoria múltjával kapcsolatban (pl. hogy lett olyan, amilyen, mi történt Martinnal, stb.), de a könyv vége felé a kirakós darabjai a helyükre kerülnek. Ám így is marad jó pár megválaszolatlan kérdés, például hogy az ukrán éhínséges szál hogyan kapcsolódik a történethez, mi történt pontosan Sofiával Afrikában, vagy hogy mi lett Jeanette fiával. A gyilkossági nyomozás során fény derül-e a gyilkos kilétére, lebukik-e vajon a tettes, remélhetőleg kiderül a trilógia következő két részéből. A cselekményben van jó pár csavar, és egy nagyon ütős fordulat is, de ezek jó része szerintem kitalálható. Én legalábbis a legnagyobb fordulatot már az elejétől fogva sejtettem, így nem igazán lepődtem meg és azon kívül is volt még két dolog, amit hamarabb összeraktam, mint ahogy az írók felfedték. Ennek ellenére érzem, hogy a történet tartogat még meglepetéseket és egy szóval sem állítom, hogy teljes egészében kiszámítható lenne.
A karakterek kidolgozottsága változó. A főszereplők árnyalt személyiségek, elég jól belelátunk a fejükbe, tudjuk, mi motiválja őket, min agyalnak, de a legtöbb mellékszereplő csak statisztaszerepet töltött be a három központi figura mellett. Tetszett, hogy az emberi viszonyok, magánéleti problémák is hitelesen vannak ábrázolva. Könnyen, egyszerűen megfogalmazott dolgok ezek, nincsenek túlragozva és éppen ettől olyan drámaiak és szomorúak egyes cselekményelemek. Engem végig lekötött a cselekmény, bár néhol igencsak meg kellett emésztenem a történteket, így előfordult, hogy napokra félretettem a könyvet, hogy "feldolgozzam".
Maga a könyv nyelvezete nagyon tetszett: egyszerű, könnyen érthető és egy-egy karakterre jellemző az elbeszélésmód. Narrátori hang van, aki E/3-ban szól a szereplőkről, de belelátunk a karakterek fejébe. Jó, hogy a térbeli, időbeli és nézőpontbeli ugrások miatt összekuszálódott cselekmény bonyolultságát egyszerű stílussal próbálták oldani a szerzők és a magyar fülnek sokszor idegenül hangzó skandináv nevek megjegyzése sem okozott nehézséget, könnyen el tudtam különíteni a szereplőket. A könyv külleme illik a belső tartalomhoz, kellőképpen beteges és hátborzongató. A borítón látható kislányalak utal a gyermekbántalmazásra, a gyermeki kiszolgáltatottságra, az elmosódott arc pedig az arctalan áldozatokat hívatott hangsúlyozni. Elgondolkodtató, hogy ilyesmi olyanokkal is megeshet, akikről nem is gondolnánk. A brutális gyilkosságok, a kegyetlenségek, és a kényes témák miatt mindenképpen 18 éves kor felett ajánlom a könyvet. Aki szereti a hátborzongató skandináv krimiket, annak bizonyára tetszeni fog. Én kíváncsi vagyok a folytatásra, ami az Éhség címet viseli.
Értékelés:
Tartalom: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése