2015. január 15., csütörtök

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác


Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác


Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divat követésének. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes Bell ikrek: Calliope és Cricket.

Miután Cricket – a tehetséges feltaláló – ikernővére árnyékából kilépve -, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.


Stephanie Perkins előző könyve, az Anna és a francia csók belopta magát a szívembe. Vártam a folytatást, aztán mikor végre a kezembe került, eleinte még tudtam is vele haladni és azt hittem, hamar a végére érek. Ám végül hetekig olvastam, sokszor félretettem közben. Ennek egyik oka a sok elfoglaltságom volt, a másik viszont az, hogy ez a könyv nem volt olyan jó, mint az első rész. Az alaptörténet aranyos, de valahogy nekem ezúttal túl gyerekes volt a sztori és azt éreztem, tele van erőltetett késleltető epizódokkal, holott sokkal hamarabb le lehetett volna már zárni a cselekményt. 

Történetünk főhőse Lola, aki furcsa ízlésével, feltűnő, színpompás ruháival és parókáival igazi "színes" egyéniség. Szülei, egy meleg házaspár - ami kifejezetten érdekes szál volt a történetben - nem szólnak bele lányuk különös öltözködési szokásaiba. Sőt, még menő rocker pasijának, Max-nek is bejönnek a lány "hacukái". Lola alapjában véve boldog, csak két dolgot vár az élettől: hogy a szülei elfogadják Max-et, akivel hosszú távra tervez, a másik pedig az, hogy saját készítésű Marie Antoinette jelmezében tündököljön az iskolai bálon. Lola kezdő divattervezőként hónapok óta dolgozik a jelmezen, és alig várja már, hogy elmehessen a bálba Max-szel. Ám váratlan fordulat kavarja fel az állóvizet: Loláék egykori szomszédjai, Bell-ék visszaköltöznek, így Lolának újra el kell viselnie az idegesítően arrogáns Calliope és a szívét egykor összetörő Cricket látványát. 

A cselekmény nem tartogat túl sok meglepetést és izgalmat: Cricket és Lola újra beszélőviszonyba kerülnek egymással, kiderül, mi történt köztük korábban. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Lola elbizonytalanodik az érzéseit illetően és választás elé kényszerül: vajon Max-et vagy Cricket-et szereti. Na vajon? A cselekmény körülbelül ennyiben ki is merül, mert bár akadtak még érdekesnek ígérkező, elgondolkodtató vagy érzelmes szálak, úgy éreztem, az írónőnek nem sikerült ezeket úgy kibontania, hogy az említésre méltó legyen. Ott van például Lola furcsa helyzete és viszonya a szüleihez meg a vér szerinti anyjához. A biológiai anyjához való kapcsolata néhány jelenettel el volt intézve, erről még olvastam volna többet, mert rejlett benne némi érzelmi potenciál. Cricket családi kapcsolatai, mellőzöttsége is jobban felszínre kerülhetett volna, mert érdekelt volna, belátja-e a család, milyen helyzetben van a fiú. Ám ez elmaradt, ehelyett tele volt siránkozással meg vágyakozással, agyalással a könyv. 

Lolát sem megkedvelni, sem sajnálni nem tudtam, az volt a véleményem, hogy feleslegesen problémázott mindenen, és folyton sajnáltatta magát, holott nem is volt semmi gondja. Cricket pedig állandóan a híres felmenője, Alexander Graham Bell múltja miatt búslakodott, ami kissé lehangoló volt. Nem zártam a szívembe sem őt, sem Lolát, de még a szülőket sem annyira. Az egyetlen érdekes színfolt talán Norah karaktere volt. Lola barátnője pedig annyira nem volt jellemezve, hogy még a nevére se emlékszem, pedig tegnap fejeztem be a könyvet. Egyszóval a karaktereken lett volna mit csiszolni. 

Zavartak a regényben a nevek is: Calliope, Cricket? Elég furcsán hangzanak, nem is beszélve arról, hogy a Cricket nevet olvasván mindig azt hittem, női név (valahol már találkoztam ezzel a névvel és ott női név volt) és keresgéltem a memóriámban, ki lehet ez a szereplő a könyvben, milyen nőről van szó, míg aztán rájöttem, hogy a srác az. Persze a végére már megszoktam, de eleinte akkor is zavaró volt. A Nolan, Norah, Nathan - névkombináció is okozott némi kavarodást, ha gyorsan olvastam. Igazán dolgozhatott volna egymástól jobban elkülönülő nevekkel az írónő.

Túl nagy hangsúlyt fektetett a szerző Lola öltözködési szokásaira és arra, hogy ez az önkifejezés egy formája. Értem, mit akart ezzel, de az egész valahol félresiklott, mert úgy jött le, mintha attól, hogy valaki másképp öltözik, már nem lenne önmaga. Mintha csak ezzel tudná kifejezni az ember önmagát, a személyiségét. Véleményem szerint ennyire nem fontos az öltözködés, más módjai is vannak az önkifejezésnek, bár azzal egyetértek, hogy mindenki öltözzön úgy, ahogyan jól érzi magát. Szerintem nem a ruha teszi az embert, de a könyv mintha ez ellenkezőjét sugallta volna azzal, hogy ilyen központi szerepet kapott benne az öltözködés. (Pl. Lolának még az osztálytársai is szóvá teszik, mikor hirtelen visszafogottabb ruhákat kezd el hordani.)

Magával az írónő stílusával,a könyv nyelvezetével nem volt bajom, azt leszámítva, hogy néha kicsit vontatott volt és mindig átugrottuk a hétköznapokat (hogy megint hétvége legyen és Cricket hazajöjjön a kollégiumból) Elmaradtak a fejezetek végén a függővégek, a nagy érzelmek és emlékezetes jeleneteket sem tudnék említeni. A megkésett ajándékok sem váltották ki a várt érzelmi hatást. Annak viszont örültem, hogy viszontláthattuk Annát és St. Claire-t, őket még mindig kedvelem, nagyon aranyosak, vidámak és szerethetőek voltak.

A könyv külseje igényes, jó a borító (helyes rajta a srác), és Lolát is el tudom ilyennek képzelni, főleg a lila parókájával. A betűtípus szép, olvasható, nem fárasztó olvasni és kellemes tapintású a könyv. Összességében nem volt olyan jó ez a rész, mint az első könyv, tehát ha valaki azt a minőséget és izgalmas cselekményt keresi, csalódni fog, de egyszer el lehet olvasni, mert kedves, ártatlan, bájos történet.

Értékelés:
Tartalom: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates