Mary E. Pearson: Az árulás szíve

Mary E. Pearson: Az árulás szíve

A Fennmaradottak krónikái 2.

A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.

Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.

Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

A sorozat első részét (Az árulás csókja) nagyon szerettem, azonnal olvasni akartam a folytatást. Félve vettem a kezembe a második részt, mert attól tartottam, ez a kötet nem közelíti meg az első könyv színvonalát. Nem kellett volna ettől tartanom, mert egy kifejezetten jól sikerült második részt olvashattam. Nem lett akkora kedvenc, mint az első, de tetszett. A bejegyzés az első részre nézve spoileres lehet, szóval aki nem olvasta még az elsőt, óvatosan olvasson tovább!

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző könyv véget ért. A cselekmény lendülete nem tört meg, a megszokott stílus is megmaradt, aminek örültem. Ismét több narrátorunk van, természetesen Lia a központi szereplő, de narrátorként feltűnik Kaden, Rafe és Pauline is. Pauline-nak főképp abban van szerepe, hogy az olvasó megtudja, mi történik Morrighanben azalatt, míg Lia Vendában tartózkodik. 

Lia története ott folytatódik, hogy egy ellenséges országban, Vendában ragadt egy orgyilkossal, aki barátként viselkedett vele, de elrabolta. Ám az addig földművesnek hitt szerelme, Dalbreck hercege utánament, hogy megmentse és kivigye erről a veszélyes helyről. Ám Venda tele van ellenségekkel, élükön a komizárral, az ország vezetőjével. Ha a komizár megtudja, hogy a fiú, aki magát dalbrecki követnek adja ki, nem más, mint Jaxon herceg, nem sok jóra számíthat. Ugyanúgy veszélybe kerülnek, ha bárki rájön, hogy szeretik egymást. A cselekményt tehát átszövi a titkolózás, helyezkedés, rejtőzködés. Lia és Rafe eleinte foglyok, aztán szépen lassan sikerül némi szabdságot és önállóságot kiharcolniuk.

Forrás: http://remnantchronicles.tumblr.com

Jezelia egyre jobban megismeri Vendát, a Sanctumot és a vendai népet. Ahogy egyre több embertrel kerül kapcsolatba, és a törzsek kedvesen bánnak vele, Lia rájön, hogy Venda nem barbárok gyülekezete, hanem egy elnyomott, szenvedő, éhező nép. Egy bizonyos fokú személyes szabadság kiharcolása közben akaratlanul is kulcsfigura lesz a komizár játszmáiban, közben a szökését tervezgeti Rafe-fel. Az összezártság miatt egyre közelebb kerül Kadenhez, de nem tudja, megbízhat-e a fiúban, hogy elmondjon neki mindent. Kadenről, Calantháról és a komizárról sok érdekes dolog kiderül. Az ősökkel, Morrighan-nel és Vendával kapcsolatos rejtélyek is napvilágra kerülnek, Lia előtt a régi könyv segítségével feltárul az elfeledett történelem. Ez a rész nagyon érdekelt, tetszettek a fejezeteket elválasztó idézetek, emlékszövegek. 

A cselekmény tehát ezúttal is szövevényes, fordulatos. A vége pedig több szálon is eléggé függővéges, érdekel szerplők további sorsa. Olvashatunk egy titkos összeesküvésről, a komizár terveiről, Lia képességeiről, Rafe szökési tervéről, Calantha múltjáról, stb. A romantikus szálon is kezd kibontakozni a szerelmi háromszög, szerencsére nem idegesítő módon. Lia végig tudja, kihez húz a szíve, és ettől csak még kedvelhetőbb lett a karakter. 

Ha már a karaktereket említettem, vegyük sorra a főbb szereplőket! Lia/Jezelia/Arabella maradt az a szerethető figura, aki volt. Okos, bátor és minden helyzetben feltalálja magát, ha kell meghunyászkodik, meghúzza magát, nem hősködik feleslegesen. Helyén van a szíve és az esze. Szépen beilleszkedik a vendai életbe, és nem bízik meg akárkiben, de könnyen tesz szert barátokra, szövetségesekre. 

Rafe sem sokat változott az első rész óta. Kitűnő harcos, de Vendában vissza kell fognia magát, nehogy megneszeljék, hogy ő herceg és katona, nem pedig holmi udvari páva (követ). A Liához fűződő érzései tiszták és erősek. Nagyon tetszett, hogy meg akarja menteni a lányt, eljött érte egészen idáig és egyedül is a segítségére akart sietni. Ügyesen mesterkedett, hazudott és becsapta az ellenséget, ám néha nehéz dolga volt. A sok titkolózás miatt sajnos kevés közös jelenetük volt Liával, amit sajnáltam, mert szeretem őket együtt, bár néha nem éreztem az igazi tüzet a szerelmükben. 

Rafe társai, katonái üde színfoltjai voltak a könyvnek. Ügyes, harcedzett férfiak és kitűnő hazudozók, akik értenek a megtévesztéshez. Annak ellenére, milyen kevesen voltak, hihetetlenül bátrak voltak, hogy bemerésazkedtek az ellenség központjába. Minden tőlük telhetőt megtettek Rafe-ért, ezért nagyra becsültem a fáradozásaikat. Sven különösen szórakoztató volt, mikor szerepet játszott. 

Forrás: http://remnantchronicles.tumblr.com

Kaden karakterével is szimpatizáltam. Látszott, hogy szereti, félti Liát és meg akart tenni mindent, hogy életben tartsa a lányt, ugyanakkor hűséggel tartozott a komizárnak is, akihez közös múltja és célja fűzte. Kaden így szerelem és kötelességtudat között vívódott, majd mikor meghozta végső döntését, nagyon megsajnáltam. Nem akarok spoilerezni, de nem lettem volna a helyében. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz vele.

A komizár nagyon jól eltalált figura, izgalmas karakter. Mindig érdekelt, mikor felbukkant. Tetszett a jellemábrázolása, hátborzongatóan jól festette le őt az írónő. Beleláttunk a lelkivilágába, de személyiségének nem minden rétege tárult elénk. Nagyhatalmú férfi, mondhatni gonosz, de vannak céljai. Jót akar a népének, de saját magának is: dicsőséget, még nagyobb hatalmat, jólétet és ezért sok mindenre képes, ártatlan életeket elvenni is. Jó megfigyelő, szereti ő maga keverni a kártyákat és nem tűri, ha ellentmondanak neki. Emiatt Liának nincs túl könnyű dolga vele. Érdekel, mi lett vele. Gyanítom, hogy nem halt meg.

A mellékszereplők közül Pauline, Berdi és Gwyneth ebben a részben is szimpatikusak voltak. A vendai lány, Calantha a könyv egyik legérdekesebb figurája. Titokzatos, szótlan és kitűnően olvas a jelekből. Sejtettem, hogy az ő múltja nem szokványos. Végig arra voltam kiváncsi, vajon melyik oldalra fog húzni a szíve, ki mellé áll majd, ha döntenie kell, vagy kimarad az egész konfliktusból?Aszter és a többi gyerek is aranyos volt, sajnáltam őket, hogy nyomorban és zord körülmények között kell élniük. Az éhezés, a nincstelenség és a lopásért járó súlyos büntetés miatt ezeknek a gyerekeknek hamar fel kellett nőniük. A vendai nép is alapvetően szimpatikus volt, kivéve a komizár talpnyalóit meg Malich-ot. 

Az írónő stílusa nagyon megfelel az ízlésemnek, tetszenek a leírásai és az érzelmek átadása, valamint az információk adagolása. Élvezet volt olvasni a könyvet. A narrátori hangok jól elkülöníthető különbözősége is pozitívum. Tetszett Lia talpraesettsége, Pauline ártatlan naivitása, Kaden vívódása és Rafe elszántsága. 

A könyv külleme szép, igényes, de nem tetszik annyira, mint az első részé. A borítókép kicsit sötét, viszont kifejezi a vendai hangulatot, a rejtélyességet. A képen megjelenő lányalak piros ruhája érthető utalás a cselekmény egyes elemeire, ahogyan a háttérben megjelenő titokzatos régi épületek is. Összességében véve tetszetős külsejű a kiadvány, a sorozat pedig továbbra is kedvenc. 

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus, írásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19