Jenna Black: Káprázat

Jenna Black: Káprázat 

(Bűbájösvény 1.)

Dana élete nem egyszerű. Alkoholista anyjával él, ami komoly kihívás egy tizenhat éves lány számára. Egyre jobban elege van abból, hogy kétszemélyes családjukban kislány kora óta ő a felnőtt, neki kell gondoskodnia iszákos anyjáról, aki miatt ráadásul meg sem próbálhat barátságokat kötni, ezért osztálytársai társaságkerülő csodabogárnak könyvelik el. Pedig Dana valójában arra vágyik, hogy úgy élhessen, mint a többi fiatal lány az ő korában. Azt szeretné, ha gondoskodnának róla, ha levennék a válláról a terheket, ha helyette másvalaki hozná meg a felelősséggel járó döntéseket. Aztán egy napon, amikor anyja sokadszorra is botrányt csinál, a fiatal lány rájön: ez így nem mehet tovább. Dana megszökik otthonról, és elhatározza, hogy új életet kezd. Megkeresi sosem látott apját, akiről csak annyit tud, amennyit anyja mesélt neki néhány józan pillanatában. Hogy Avalonban él, a Vad Városban, amely a halandó világ és Tündefölde keresztútjánál található. Ahol a mágia és a modern technológia békésen megfér egymással, nem úgy, mint a város lakói, akik bármire képesek a hatalomért, akár gyilkolni is. Anyja - saját bevallása szerint - éppen ettől akarta megóvni a lányát, amikor terhesen elmenekült Avalonból. De kit érdekelnek az avaloni politika halálos útvesztői? Dana legalábbis úgy gondolja: Avalonban, az apja mellett csak jobb, normálisabb élete lehet, mint amilyen az anyjával volt. Nem kell hozzá huszonnégy óra, hogy Dana rádöbbenjen: soha életében nem tévedett ennél nagyobbat. Az apai ölelés és a jobb élet helyett csapda várja. Önerejéből kell boldogulnia egy ismeretlen és ellenséges vidéken. Kiderül, hogy Dana különleges adottságokkal rendelkezik, ám ez nem könnyíti meg a dolgát. Sőt, ellenfelei első számú célpontjává teszi. Vajon sikerül boldogulnia a politikai cselszövések hálójában? Megbízhat frissen szerzett barátaiban? Kibontakozhat valódi szerelem Tündefölde vészterhes égboltja alatt?

Ahogy a korábbi posztban is írtam, várólistacsökkentésbe kezdtem. Most szeretnék elolvasni tíz-tizenöt olyan könyvet, amely már régóta vár a polcomon, persze közben egy-két frissebb kiadvány is belefér, de szintén csak olyan, ami már megvan. Tehát nem veszek új könyvet, amíg jó néhányat ki nem végeztem a már meglévők közül. Most épp Jenna Black Káprázat c. könyvére esett a választásom. Jó pár évvel ezelőtt a vámpíros könyvek után nagy divatja volt az angyalos-démonos, illetve a tündéres könyveknek, ez részben még ma is tart. De ideje volt egy régebbit előszedni. 

Emlékszem, annak idején a borítója keltette fel az érdeklődésemet, és még most is szépnek találom. Tetszenek a színek, a két lányalak, a sejtelmesség, a csillogó pöttyök, a tipográfia, a kavargó köd, minden. Azt őszintén szólva nem értem, miért kétszer szerepel a lány a borítón, hiszen egy főhősnő van a könyvben. De betudom annak, hogy egyik a való, emberi világra, a másik pedig a tündérvilágra utal. A borítóval és a kiadvány minőségével nincs gondom, belül is esztétikus a könyv, optimális a sorköz, szép nagyok a betűk, jó a betűtípus, mindent egybevéve kellemes olvasni. 

A cselekmény ott indul, hogy a női főhős megelégeli alkoholista anyja részeg kirohanásait, ezért úgy dönt, lelép soha nem látott apjához, aki egy tündér. Sok kritikát olvastam a könyvről, moly-on is sokan írják, úgy jött le nekik az alkoholizmus szál, mintha vicc lenne, mintha nem lenne valósághűen ábrázolva. Nos, mivel érintett vagyok a témában, ugyanis nekem is volt/van alkesz a tágabb családomban, elmondanám, hogy teljesen reális és normális Dana reakciója és hozzáállása. Egy tizenéves lány igenis azt látja az alkoholista szülőben, hogy leégeti, ilyen korban ugyanis sokat nyom a latban a kortárscsoport véleménye, elfogadása. Dana szereti és félti az édesanyját, megpróbálja rávenni, hogy szokjon le az alkoholról, de gyerek lévén nincsenek meg erre a megfelelő eszközei. Anyja miatt sok mindenben felelősségteljesen viselkedik, ugyanakkor ő mégis egy naiv kamaszlány, aki bármennyire is igyekszik felnőttesen viselkedni, igenis gyerekesen viselkedik. Sokszor hangsúlyozza, ő mennyire felnőttes és önálló, mert pl. ő fizeti be a számlákat (hú, de nagy dolog amúgy), ennek ellenére gyakran követ el gyerekes hibákat. Eltúlzott reakciónak éreztem az anya elhagyását. Az már tényleg életszerűtlen, hogy egy lány, aki tudja, hogy az anyja meglehetősen sebezhető, segítségre szorul és csak őrá számíthat, csak úgy szó nélkül faképnél hagyja az édesanyját, és elmegy az apjához, akit nem is ismer, és akitől az anyja egész életében próbálta megóvni. Ez annyira nem reális, hogy az írónő helyében mindenképpen helyreraktam volna Dana motivációját, mert - annak ellenére, hogy az alkoholizmus és az azáltal kiváltott vegyes érzések számomra hitelesen voltak ábrázolva, - az anya cserben hagyása logikailag és érzelmileg is eléggé sántít. Nem is beszélve arról, milyen önzőnek láttatja ezzel a húzással a szerző a főszereplő lányt. 

Az alkoholizmust részletező kezdet után hirtelen egy szürreális világba csöppenünk, ahol mindenki tud a tündérek és Avalon létezéséről, holott az elején erről szó sem volt. Illő lett volna itt is egy kis átvezetés, hogy már a könyv elején értsük, hogy itt bizony a tündérek világa felfedte magát az emberi világ előtt, mert így ez nagyon hirtelen váltásnak érződött. A könyv innentől kezdve Dana kálváriáját mutatja be: veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerül és soha nem tudja, kiben bízhat. A cselekménnyel nem volt bajom, Dana naivitását, önzőségét és gyerekességét leszámítva. Nem annyira buta, mint inkább a körülmények áldozata, aki nem találja helyát egy ismeretlen világ hatalmi útvesztőiben. A könyv leggyengébb része számomra a szerelmi szál. Nagyon erőltetett és kidolgozatlan volt, az a "kétszer beszéltem vele és már halálosan szerelmes vagyok" fajta érzelem, amit nem szeretek a könyvekben. A romantikus jelenetek részben Dana tapasztalatlansága, ok nélküli parázásai miatt iszonyú bénára sikeredtek. Az instant szerelem miatti kellemetlen érzést oldja a tény, hogy a szerelem egyelőre nem teljesedik be, és bekerül a képbe egy harmadik fél is. 

A karakterek Ethan kivételével elég jól el vannak találva, ő viszont nem volt annyira szimpatikus. Érdekes volt a "nem tudni, hogy gonosz-e" nagynéni alakja, jó volt az tündér-apa figurája, de a kedvencem az oktató srác volt, meg az apja, a  testőr (lovag), remélem, ők fog még szerepelni a második részben is. Amelyik szál pedig a legjobban tetszett a könyvben, az a barátnős vonatkozás volt. Tetszett, hogy ilyen hangsúlyos volt a történetben a barátság és nem folyton csak a pasizás volt a lényeg Danának. Bár sajnos elég sokat forogtak a gondolatai akörül, hogy melyik pasi mennyire dögös. Néha kissé túlzás volt, ahogy viselkedett, pl. mikor otthagyta az anyját, vagy mikor hisztizve elmenekült az egyik srác elől. De legjobban az olyan gyerekes reakciói zavartak, mint pl. mikor az érdekelte, milyen undorító, hogy vizet köhög fel, miután majdnem megfulladt(!). Ki az, akit a haláltól megmenekülve ez foglalkoztat? Dana jellemének van hová fejlődnie, az biztos. Ennek a fejlődésnek egy picike esélyét a könyv vége felé láttam megcsillanni, ahol Dana már nem viselkedett annyira önzően és kezdte belátni a hibáit. Remélhetőleg folytatódik ez a tendencia a második részben.

Mindent egybevéve nem értem, miért olyan alacsony a molyon ennek a könyvnek az értékelése, szerintem egy jó közepes young adult történet, nem az a nagyon kiemelkedő és emlékezetes alkotás, de nem is egy selejt, amely hemzseg a hibáktól és amit soha nem vennék újra kézbe. Az ábrázolásmóddal sem volt különösebb problémám, eléggé képszerűek a leírások, tetszett, hogy sokszor láttatta az írónő a színeket, éreztette az illatokat, ízeket. A könyvön érződik a bevezető jelleg, mintha a szerző az igazán izgalmas dolgokat a következő részekre tartogatná. Bevallom, én kíváncsi lettem a második részre, engem nem ijesztett el Dana rinyálása. Érdekel, mit tartogat még ez a világ. 

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/3

Leírás, ábrázolásmód: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/16