Marissa Meyer: Cinder

Marissa Meyer: Cinder 

(Holdbéli krónikák 1.)

Fülszöveg:

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Véleményem:

Brutális várólistacsökkentésbe kezdtem, ennek keretében kerítettem sort végre Marissa Meyer Holdbéli krónikák c. sorozatának első kötetére. A Cinder - Hamupipőke a kiborgok között cím elsőre biztosan furcsán hatott, de a könyv zseniális. Igazság szerint évek óta itt van a polcomon és nagyon régóta tervezem már elolvasni, sok jót hallottam róla, valahogy mégsem volt kedvem hozzá eddig. Most, hogy megtudtam, hogy a Könyvmolyképző kiadja Meyer Heartless c. könyvét,  és ennek a sorozatnak az újrakiadására is vállalkozik (beleértve a magyarul eddig meg nem jelent részeket is), elhatároztam, hogy ideje nekem is megismerkednem a Meyer alkotta fantasy-sci-fi-mesevilággal. Az egész egy nagy katyvasznak tűnhet: ez egy mesefeldolgozás, egészen pontosan egy Hamupipőke-retelling story, ugyanakkor sci-fi keretek között játszódik, egy posztapokaliptikus fantasy világba helyezve, melyben vígan megfér egymás mellett a modern technológia és a varázslatos képességek. Meyer tehát jó nagyot csavar az "eredeti" mesén, de nagyon jól teszi, mert a végeredmény egy élvezhető, letehetetlen young adult történet lett. Nagyon tetszett, már olvasom is a második részt. 

A történet magával ragadott, csak úgy faltam az oldalakat. A világfelépítés ötletes, jól kidolgozott, mindennek megvolt az értelme, és bár bizonyos utalások miatt előre sejtettem a fordulatok legtöbbjét, így is tudott meglepetést okozni. A háttér és a kerettörténet hihetetlenül jól kidolgozott, a cselekmény izgalmas, hol kedves-romantikus, hol nagyon is drámai elemek tarkítják. Hamupiőke meséjét mindenki ismeri, de az írónőnek sikerült megoldania, hogy ne azt érezzem olvasás közben, hogy mindent előre tudok. Hamupipőke árva lány, aki mostohaanyjával és két mostohatestvérével él Új-Pekingben. Már a hely is különleges, hogy nem Amerikába vagy Európába helyezte a szerző a sztorit, hanem a fantáziajövőbeli Ázsiába. A herceg pedig a császár fia, aki a piacon ismerkedik meg Cinderrel. A név a Hamupipőke angol megfelelőjére, a Cinderellára utal. Annyi a különbség Cinder és Hamupipőke között, hogy 1. Cinder szereti egyik mostohatestvérét, 2. sokkal talpraesettebb, mint a mesebeli Hamupipőke, 3. és a lány kiborg, azaz mesterséges, gépi testrészei is vannak, meg persze számítógép-vezérelte agyi funkciói. Azt, hogy Cindernek milyen képességei vannak még, vagy hogy hogyan lett kiborg, nem részletezem, mert spoileres lenne. Olvassátok el! Ebben a történetben minden a helyén van, mindennek van értelme, és váratlan fordulatok váltakoznak az ismerős elemekkel.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, tetszett Cinder figurája. Igazi emberi jellem, mindenre úgy reagál, ahogy egy valódi ember tenné. Néha nagyon sajnáltam, pl. a Peony-val történtek miatt, vagy amiatt, amit Adri tesz vele, illetve a könyv végefelé is. A gonosz mostohát legszívesebben  megfojtottam volna. Máskor viszont jókat nevettem Cinder humorán, szarkasztikus beszólásain. Tetszett Kai karaktere is, ahogy dr. Erland-del is sok mindenben egyetértettem. Peony és Iko voltak a legnagyobb kedvenceim, sajnáltam őket a sorsuk miatt. Remélem, Iko még visszatér a következő részben. 

A történetvezetés, a leírások mesteriek, a stílus gördülékeny. A könyv olvastatja magát, másfél nap alatt végeztem vele. A borító csodaszép, illik a könyvhöz. Megjelennek benne a klasszikus Hamupipőke-elemek, de a lány kiborg-voltára is találunk utalásokat. A fordítás tetszett, helyesírási vagy gépelési hibák elenyésző mennyiségben fordultak csak elő. A könyv nagy egységei előtti, a meséből származó idézetek különös, mesebeli hangulatot adtak a könyvnek. Mindenben tökéletes az egész regény. Remélem, a többi rész sem okoz csalódást. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény, világ: 5/5

Karakterek: 5/5

Stílus, leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/20