Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

(Füst és csont leánya 2.)

A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját..

A Füst és csont leánya nagyon egyedi történet volt, a kegyetlen végkifejlet pedig arra sarkallt, hogy azonnal nekikezdjek a folytatásnak. A második rész is rengeteg izgalmat, fordulatot, drámát, árulást és könnyet tartogatott. De volt benne barátság, szerelem és remény is az életre-halálra szóló harcok közepette.

A cselekmény még izgalmasabb, mint az első részé, nyílt összecsapásokat és ármánykodásokkal teli történetet kapunk. Karou és Akiva két ellentétes helyszínen helyezkednek el, mindketten küzdenek saját démonaikkal, múltjukkal, tetteikkel és megkérdőjelezik saját világukat, hitüket, jövőjüket. Történetszálaik a könyv közepe táján és a végén összeérnek, de addig jobbára külön utakon járnak. Izgalmas események és drámai fordulatok tarkítják a cselekményt, amely hol feszültséggel teli, hol pedig elgondolkodtató. Akadtak pozitív és negatív értelemben is megható pillanatok, de nem akarok spoilerezni. 

Karou és Madrigal
Forrás: pinterest.com

A karakterek elmélyülnek ebben a részben, mind Karou, mind Akiva újabb tulajdonságokra, képességekre tesznek szert, kénytelenek mérlegelni, a jó oldalon állnak-e. Kapunk továbbra is utálható karaktereket, például Thiago vagy épp Razgut, akiktől most is viszolyogtam. Ám van új főgonoszunk is Jael személyében, aki külsőre és belsőre is kifejezetten visszataszító volt. De voltak bizony kedvelhető régi (Karou, Akiva, Issa, Zuzana, Mik) és új karakterek is. Például Ziri vagy Sveva, illetve a menekülő kimérák. 

Akivát most is nagyon kedveltem, kedves, és bűnbánó volt, és végre elhatározta magát a jó ügy mellett. Tetszett, hogy megértette Karout és nem akarta mindenáron elnyerni a bocsánatát, belátta, hogy nagyon megbántotta a tetteivel. Karou rosszallását megértettem, ugyanakkor nem akartam Thiago mellett látni, vagy a rossz ügyért munkálkodni. Reméltem, hogy rendbe jöhetnek köztük a dolgok Akivával. Akiva testvérei is árnyaltabb karaktererábrázolást kaptak, ők is elkezdtek érezni, tisztábban látni, és hajlandóak voltak a jó ügy és a béke érdekében erőfeszítéseket tenni. Hazael és Liraz is szimpatikus volt ebben a kötetben. 

Liraz
Forrás

A szerző stílusa ezúttal is egyedi, jellemző rá a különleges megfogalmazás, az ötletes hasonlatok és az érzékletes leírások. A visszaemlékezős, késleltetett információadagolásos technikát most is szép számmal alkalmazza, ezzel fokozva a feszültséget. Izgalmas, fordulatos, drámai sztori, csipetnyi romantikával, ezúttal több harccal, csatával és merénylettel. 

Adódtak egészen hihetetlen események is, például Zuzanáék felbukkanása, de még ezt is elnéztem, mert volt némi szerepük a történetben, meg amúgy is kedvelem a figurájukat. Ez a rész pörgősebb, akciódúsabb az elsőnél, de ugyanolyan érzelemgazdag és fantáziadús.

A könyv külső megjelenése, a kiadvány minősége egész jó. A borítókép egy fokkal jobb az előzőnél. Tetszik a színvilága, a vörös színárnyalat utal a véres harcokra, a háborúra, a szárny az angyalokra és a madarakra. A lány arca és a szürkeség viszont nem tetszik, ahogy a pirosas szeme sem. A cím betűtípusa most is furcsa, már-már zavaró. Ezt leszámítva szép a könyv. 

Akiva és Karou
Forrás: pinterest

Összességében nem csalódtam ebben a részben sem. Nem volt akkora kedvencem, mint az előző kötet, de határozottan jó volt olvasni, főleg a második fele volt igazán izgalmas. Nagyon szívesen olvasnám a harmadik részt, őgy tudom, magyarul nem adták ki. Utánajárok, és megpróbálom angolul elolvasni, mert ennek a történetnek a végére nagyon kíváncsi vagyok. 

Ajánlom a könyvet az angyalos fantasyt kedvelő olvasóknak. A romantika ebben a részben kevesebb teret kapott, de a vonzalom és a vágyakozás finoman jelen van. A hangsúly a két faj közötti háborún, illetve a szereplőpk jellemfejlődésén van. A sorozat hangulata, az írásmód nagyon különleges. Akinek tetszett az első rész, szerintem ezt is kedvelni fogja. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Laini Taylor, a sikeres fantasy szerző új vizekre evez legújabb trilógiájával, és ha hinni lehet a neves amerikai újságok recenzorainak, ez lehet az írónő eddigi legnagyobb sikere. Úgy tűnik, beigazolódnak e feltevések, hiszen a könyvet a New York Times beválasztotta a 2011. legfontosabb könyvei közé gyerek/ifjúsági kategóriában (összesen 5 könyv szerepelt a listán), a megfilmesítési jogokat, pedig a Universal Stúdió vásárolta meg. A Wall Street Journal új Harry Potterként emlegeti, a folytatás pedig már készül. Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, "Remény"? Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.

Ez a könyv már évek óta fenn van a listámon, csak halogattam és halogattam, most viszont, mivel korábban elhatároztam, hogy komoly várólista-csökkentésbe kezdek, ezt is sikerült végre elolvasnom. Nagyon kellemes meglepetés ért, ez a könyv nagyon emlékezetes marad számomra.

A könyv borítójával kezdeném: elég szép, de valahogy nem érzem tökéletesnek. Tetszik a kék szín és a szárnytollakra való utalás, de a kép többi, fekete-fehér része nem. A lány arca, szeme is meglehetősen furcsa, a betűtípus sem szokványos, és a kétféle betűtípus nekem már sok, túl cicomás. A szerző neve pedig irtó pici betűkkel van feltüntetve. Összességében figyelemfelkeltő borító, de lehetne szebb is. A kiadvány minőségével nem volt bajom, a fordítás is tetszett, úgy érzem, sikerült visszaadnia a könyvbeli világ különleges hangulatát.

Karou
Forrás: goodreads.com

Talán ez a legjobb szó erre a könyvre, hogy különleges, tényleg nem szokványos. Tetszett, hogy a fő helyszín Prága, őgy éreztem, mintha én is ott sétálnék a Károly-hídon. Kelet-Európa művészetéből és kultúrájából kapunk ízelítőt, ami emelte a könyv színvonalát. Közben pedig kapunk egy angyalos-démonos történetet, az ázsiai mangákra emlékeztető beütéssel. Összességében már ez is elég érdekes, és nagyon is működőképes egyveleg, de hozzájön még Laini Taylor egészen különleges stílusa. A felvetődő témák és a megfogalmazás hihetetlenül egyedi. A szófordulatok, képek, leírások igazi fűszerként szolgálnak ahhoz, hogy a könyvet olvasva azt érezzük, valami zseniálisat tartunk a kezünkben.

Laini Taylor világa hihetetlenól sokrétű, a cselekmény sem lineárisan tárul elénk, kétféle idősíkon játszódik: a múlt, Madrigal és Akiva története, valamint a jelen: Karou élete. Rengeteg titok lappang a lény életében, szinte semmit nem tud a múltjáról, gyerekkoráról és az őt felnevelő "szörnyekről". A dolgok persze szépen lassan (éppen emészthető gyorsasággal) kiderólnek, és közben az olvasó álla sokszor leeseik a döbbenetes fordulatokat olvasva. Nem csak a kétféle idősík érdekes, hanem az is, ahogy az írónő a két idősíkon játszik az idővel és az információk adagolásával. Szinte mindig visszatekintünk a múltba, és mikor történik valami a jelenben, a következő jelenetben már időben arrébb járunk, a szereplő pedig visszaemlékezve tárja fel előttünk, mi is történt a köztes időben. Ez az információknak egy késleltetve feltárt megoldása még több feszültséget kelt az amúgy is izgalmas események közepette.

Akiva és Madrigal
Forrás: tumblr

Tetszik továbbá a fejezetek tagolása, a nagyobb egységek előtti kis "mottók" tovább színezik az eseményeket. Összességében a könyv legnagyobb teljesítménye a stílusban és a különleges írói megoldásokban rejlik. Ám ne feledkezzünk meg a történet világáról és a szerteágazó cselekményről sem! Elképesztően gazdag fantáziával van megáldva a szerző, jól csűri-csavarja az eseményeket, mindig behoz valamilyen új fordulatot, izgalmas szálat, képességet vagy múltbeli titkot. Az írónő által megálmodott világok és lények keverednek a reális Európával, mit sem sejtő művész kamaszlányok életébe köszönt be egy csodákkal és borzalmakkal teli időszak. A történet egyszerre romantikus, keserédes, kegyetlen, és szívet tépő. Szól vágyakozásról, szerelemről, árulásról,  két faj harcáról, pusztulásról, túlélésről, önfeláldozásról és reményről.

Az ábrázolásmód, a világfelépítés és a cselekmény fordulatossága mellett kiemelném a lenyűgöző és emlékezetes karaktereket. Karou igazi elvont művészlélek, kissé búskomor és magánakvaló, de bátor és talpraesett, különc lány. Barátnője Zuzana a megtestesült élet: cserfes, bátor, ellentmondást nem tűrő, és kitűnő barát. Akiva elsőre olyannak tűnik, mint a társai, de bebizonyítja, hogy több van benne, mint amit a lenyűgözően félelmestes és érzelemmentes külső takar. Legérdekesebb számomra Kénkő és Thiago karaktere volt. De Kazimir és Razgut is felettébb izgalmas figura volt.

Forrás: tumblr

Mindent egybevéve nagyon tetszett a könyv, az írónő zseniális mind a stílusát, mind a  világfelépítést, a történetvezetést és a fantáziát tekintve. Remélem, a második rész is ilyen jó lesz. Úgy tudom, a sorozat harmadik része nem jelent meg magyarul, már előre is sajnálom, mert ha a második is ennyire fog tetszeni, nagyon mérges leszek, hogy nem olvashatom azonnal a harmadikat.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik egy minden szempontból különleges, fordulatos könyvre vágynak. Urban fantasy angyalokkal, és kimérákkal, de nem feltétlenül az angyal-démon és a Menny-Pokol párhuzamot kapjuk, inkább az ázsiai sorozatokhoz hasonlóan égi birodalmakról, kvázi párhuzamos dimenziókból érkező lényekről van szó. Romantikus YA urban fantasy rajongóknak ajánlom, akik szeretik az egyedi hangú történeteket. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

Kresley Cole: Dead of Winter (Arkánum krónikák 3.)

Can Evie convince her rival loves to work together? Their survival depends on it in this third book of #1 New York Times bestselling author Kresley Cole's Arcana Chronicles, a nonstop action tale of rescue, redemption, and a revenge most wicked.

Heartbreaking decisions

Evie was almost seduced by the life of comfort that Death offered her--until Jack was threatened by two of the most horrific Arcana, The Lovers. She will do anything to save him, even escape Death's uncanny prison, full of beautiful objects, material comforts...and stolen glances from a former love.

Uncertain victory

Despite leaving a part of her heart behind with Death, Evie sets out into a frozen and perilous post-apocalyptic wasteland to meet up with her allies and launch an attack on The Lovers and the vast army they command. Such formidable enemies require a battle plan, and the only way to kill them once and for all may mean Evie, Jack, and Death allying. Evie doesn't know what will prove more impossible: surviving slavers, plague, Bagmen and other Arcana--or convincing Jack and Death to work together.

Two heroes returned

There's a thin line between love and hate, and Evie just doesn't know where she stands with either Jack or Death. Will this unlikely trio be able to defeat The Lovers without killing one another first?

Kresley Cole Arkánum krónikák című sorozatának első két része annyira tetszett, hogy nem bírtam várni a harmadik rész évek óta húzódó magyar megjelenésére, hanem angolul olvastam el a folytatást. Összességében nem csalódtam az írónőben, a könyv világában és a karakterekben sem. Jöhet is a negyedik rész!  

A regény az előzőekhez hasonlóan sok izgalmat tartogat. A pörgős cselekmény ismét letehetetlenné teszi a könyvet. Az eddigi kötetek mind függővéggel zárultak, itt sincs ez másképp. A könyv úgy indul, hogy Evie a Halált kicselezve megszökik, hogy megmenthesse Jack-et, aki a gonosz és perverz Szeretők kezébe került. A könyv első fele Jack megmentése körül forog, majd belecsöppenünk egy újabb küldetésbe a perverz ikrek ellen. A szereplők célja az ő kiiktatásukra irányul a könyv nagy részében. A könyv többi részében Evie a szerelmi életével, a nagymamája megtalálásának vágyával és a játék leállításának lehetőségeivel foglalkozik. Legfőbb célja, hogy a többi kártyalappal ne kelljen legyilkolniuk egymást egy véres küzdelemben, és ehhez a céljához gyűjti a szövetségeseket, akik szintén nem akarnak ölni vagy meghalni. 

Evie és a Halál
Forrás: pinterest

Nem zavart, hogy a könyv kb. harmada a szerelmi háromszögről szól, mialatt Evie képtelen döntésre jutni a két pasi között. Igazság szerint mindkét srác kedvelhető, mindkettő más miatt vonzó, de bevallom, én is nehezen jutottam volna döntésre. A könyv nagy részében eldöntetlen a szerelmi háromszög, a karakterek között romantikus beszélgetések zajlanak. Jelen van a vágyódás, a sóvárgás és szép számmal akadnak túlfűtött jelenetek, de nem történik komolyabb testi kontaktus a szereplők között. 

A cselekmény néhol igen erős, a durva kínzások miatt a YA felső határát súrolja. Mint tudjuk a Szeretők szadista perverzek, a beteg lelkükből kapunk ízelítőt, ez néhány olvasónak kicsit sok lehet. Közben feltűnik egy új ellenség, a Császár (Emperor), és egy lehetséges új szövetséges, Kirké (Circe). Nem tudom, hogy fogják fordítani a nevét magyar változatban. 

A könyv tele van feszültséggel, előtérbe kerül a barátság szál, a bizalom és a megbocsátás kérdésköre. A két pasi hol drámai, érzelemteli, hol pedig vicces rivalizálása kifejezetten jót tett a könyvnek, akadt sok beszólogatás, később pedig már mintha egyfajta szövetség vagy akár barátság alakult volna ki a két rivális fiú között. 

Aric, ahogy én képzelem
Forrás: pinterest

Jack nagyon sokat változott az előző részekhez képest, sokkal magabiztosabb, tettrekészebb lett, elkezdett másokkal is törődni, tenni akar valami jót. Minél több embert szeretne megmenteni, közben kész harcolni Evie szerelméért, holott a lány már összejött egy másik sráccal. Aric is elég megbocsátó, azt hittem, jobban ki fog akadni amiatt, hogy Evie elkábította és otthagyta, hogy visszarohanjon az előző pasijához. De mindkét srác karakterét nagyon szeretem, ahogy Evie-t is. Ritka az ilyen bátor, tettrekész hősnő, aki néha ugyan bizonytalan, de általában nem ijed meg, ha cselekedni kell. Evie legnagyobb félelme azonban az, hogy újra elhatalmasodik rajta a gonosz énje, korábbi Arkánum alteregója, a Vörös boszorkány. Minél több és durvább dolgot tesz meg azért, hogy megmentse azokat, akikkel törődik, mintha veszítene az emberségéből és egyre közelebb kerülne a kontrollálatlan gyilkológép-énjéhez, amit - érthető okokból - nem szeretne. A könyv végi újabb durva függővég után úgy érzem, Evie-ben egyre jobban felszínre fog törni a kegyetlen énje. 

A Császárnő (Evie)
Forrás: pinterest

A mellékszereplők is jól kidolgozott jellemek. Bírom a vagány Selenát, a vicces Finnt, és persze Matthewt, aki még a szokásosnál is sejtelmesebb. A Szeretők megfelelően kegyetlenek és perverzek voltak, de beláthatunk a szándékaikba és megismerjük motivációjukat, valamint kiderül előttünk Evie múltjának egy részlete is. Érdekesnek tűnnek az új karakterek is, Tess, Kirké és Richter is, akivel a későbbiekben bizonyára összecsap majd Evie (és csapata). 

A szerző stílusa magával ragadó, a történetvezetés izgalmas, a megfelelő helyen vannak a pörgősebb és a lassabb részek. Érzékletesek a leírások, és az érzelmi ív is jól van felépítve. Rengeteg feszültség, izgalom, dráma és romantikus rész keveredik a könyvben, tökéletes arányban. Nagyon sokféle veszély leselkedik hőseinkre, soha nincsenek biztonságban, és mikor azt hiszik, minden rendben, akkor is történhetnek rossz dolgok. Hihetetlenül nagy fantáziával és profin van megoldva az egész világ, a cselekmény, a karakterek, az érzelmek. Lenyűgöző, amit az írónő ezzel a sorozattal letett az asztalra. Alig várom a következő részt, már kezdem is. 

Ilyennek képzelem Jack-et
Forrás: pinterest

Mivel magyar kiadás még nincs, csak az eredeti verzió külsejéről tudok nyilatkozni. Mivel e-book formában orvastam, nem tudom, milyen a minősége a papír alapú változatnak, csak a borítóról tudok véleményt mondani. A borítóképben semmi különleges nincs, a kopár fák, a füst, köd és a szürke égbolt utalnak ugyan a történet világára, de az egész eléggé semmitmondó. Ha az magyarul így jelent volna meg, nem örültem volna. 

A cseppet sem különleges borítót leszámítva összességében nagyon tetszett a könyv. A romantikus, posztapokaliptikus YA fantasy kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet, illetve az egész sorozatot. Kresley Cole rajongóinak és a szerelmi háromszögek kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Én nem csalódtam, még mindig nagy kedvenc a sorozat.

Értékelés: 
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

John Green: Teknősök végtelen sora

A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.

Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 

John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és a Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 

A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

Régóta terveztem már, hogy olvasok valamit Jonh Green-től, mert láttam filmen a Papírvárosokat és a Csillagjaiban a hiba c. filmet is, melyek az író műveiből készült adaptációk, de eddig még nem volt hozzá szerencsém, hogy olvashassam valamelyik könyvét. Ezt a régi mulasztásomat szerettem volna pótolni ezzel a könyvvel. Összességében véve vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. 

A történet nem nyűgüzött le teljesen. Bár lényegében tetszett, sok helyen untatott, nem éreztem, hogy lenne benne egy fő cselekményszál. Olyan volt, mintha több különálló történet futna: Aza betegsége, a szerelmi szál, a milliomos eltűnése és a barátság szál. Ezek néhol összefutottak, de alapjában véve mégis az volt az érzésem, hogy az író kicsit elvesztette a főkuszt, és nem tudta, miról is akar írni igazán. Természetesen olyan részek is voltak, ahol kifejezetten élveztem a könyvet, de a cselekmény vontatottságával és a végkifejlettel elégedetlen vagyok. 

Forrás: Pinterest

Ami igazán érdekes volt, az Aza betegsége. Nagyon jól érzékeltette a szerző a mentális zavar ördögi körét, jó volt belelátni a lány fejébe és próbálni megérteni, mi zajlik le benne. Hihetetlenül profin oldotta meg a szerző, ezeket a részeket éreztem a legkidolgozottabbnak. Jó volt a barátság szál is, értettem a felvetődő problémákat és konfliktusokat, bár  a szereplőkkel nem tudtam azonosulni. 

A karaktereket nem nagyon kedveltem, Daisy jelenléte valamiért mindig rossz érzéssel töltött el, Aza pedig magától értetődően idegesítő volt, bár őt legalább érdekesnek találtam. Aza anyukája az agyamra ment a féltő gondoskodással, ugyanakkor megértettem, hogy aggódik a lányáért és tehetetlennek érzi magát a gyerek betegségével szemben. Davis és az öccse karaktere tetszett, sajnáltam őket az apjuk miatt. Nagyon élveztem Davis verseit, ez a művészi hajlam még különlegesebbé tette a könyvet. 

Forrás: Pinterest

Az írásmód egyedi, igazán különleges. Az író tehetsége megmutatkozik többek között a témaválasztás rizikósságában, a karakterek mélységében és sokrétűségében, a kapcsolatok ábrázolásában, a leírások érzékletességében. A szerző egyedi stílus és a szereplők átlagostól eltérő látásmódja miatt emlékezetes marad számomra a könyv annak ellenére, hogy nem sikerült teljes mértékben megszeretnem.

A könyv külső megjelenése elnyerte a tetszésemet, a borító színe és az egymásba tekeredő teknősök spirálja szinte hipnotizál. Illik a regény tartalmához, utal Aza mentális betegségére, és a könyvben is elhangzó teknősök példára. Esztétikus és különleges a borítókép. Kifejezetten jól sikerült a magyar kiadás, szép és igényes kivitelezésű.

A külföldi kiadás borítója

Tetszett a könyv komoly mondanivalója és az, ahogyan többféle problémát is feldolgoz: szól a mentális problémáról, a kamaszszerelemről, a nem zökkenőmentes, de igaz barátságról,  a pénzről és arról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a gazdagságnak. De szól ez a könyv a családi kapcsolatokról, a testvéri szeretetről és a gyász feldolgozásáról is. A romantikus szál aranyos volt, bár kicsit többet vártam volna tőle érzelmi téren. 

Mindent egybevéve tetszett a regény, legnagyobb problémám a cselekmény hiányával volt, a többit meg tudom bocsátani. Ajánlom az ártatlan romantikát kedvelőknek, akik szeretik a komoly témákat feldolgozó realista YA regényeket. Azoknak fog tetszeni, akik nem pörgős cselekményre és körömrágósan izgalmas sztorira számítanak, hanem elgondolkodtató, elmélkedős történetet keresnek. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/3.5

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/4.5

Összsesen: 20/17

Naomi Novik: Rengeteg

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Régóta terveztem már Naomi Novik könyvének olvasását, most a következő regénye, az Ezüstfonás megjelenése apropóján került újra a szemem elé ez a könyv. Bevallom, elkezdtem az írónő sárkányos sorozatát, itt van négy rész a polcomon, de az elsőt olvastam még csak, és még azt sem sikerült befejeznem, számomra túl lassan bontakozott ki a történet ahhoz, hogy magával ragadjon. Ha majd lesz hozzá hangulatom és időm, majd újra belekezdek. A Rengeteget is régebben elkezdtem már, haladtam is vele, meg nem is. Volr olyan, hogy belelendültem, magával ragadott, 100-150 oldalakat olvastam belőle, majd úgy alakult, hogy félre kellett tennem, és nem vettem elő hónapokig, mert megfeledkeztem ról, vagy nem tudtam rá időt szakítani. Ám most végre a végére értem, az utolsó 200 oldalt egyhuzamban olvastam végig, alig aludtam éjszaka. És nagyon nem bántam meg, mert egy különleges hangulatú, emlékezetes könyvélményben volt részem.

A regény különlegességét a szláv folklórra és az orosz-lengyel mesevilágra emlékeztető fantasy keret adja. Hősnőnk, Agnyeska egy középkori berendezkedésű világban él egy erdő melletti faluban, a völgyben. Ám a völgyet egy rejtélyes, félelmetes erdő, a Rengeteg határolja, ahol különféle szörnyek, varázserejű lények tanyáznak, és ahonnan áramlik a gonoszság és a Rontás a völgy népére. Aki betéved az erdőbe, azt a rengeteg vagy elregadja, soha nem látják többé, vagy megrontja, kifordítja önmagából. Akin úrrá lesz a rontás, az megszállottként kezd viselkedni. Ennek a rontásnak és a Rengeteg gonoszságának csak egy titokzatos és magánakvaló mágus állja útját, a Sárkány, aki tízévente elvisz magával egy fiatal lányt a tornyába. A falusiak nem tudják, mit csinál a lányokkal, de tudják, hogy ez az az ár, amit meg kell fizetniük a mágus védelméért cserébe. 

Forrás: pinterest

Narrátorunk, Agnyeska, mint mindenki a faluban, biztosra veszi, hogy legjobb barátnőjét, a gyönyörű, okos, talpraesett és tehetséges Kasját fogja választani a mágus. Igencsak meglepődik mindenki, mikor a Sárkány vonakodva bár, de Nyeskát viszi magával, mert benne lát meg valamiféle szunnyadó erőt. A későbbiek során persze kiderül, jó döntés volt őt vinni, mert innentől kezdve Nyeska és a Sárkány vállvetve küzdenek majd a Rengeteg gonoszsága ellen. Nem akarok spoilereket írni, a lényeg az, hogy egy varázslással, intrikával teli fantáziavilág tárul ki előttünk, egy középkori királyságban. Tetszett a Nyeska és a Sárkány közötti cívódó, adok-kapok kapcsolat. Eleinte idegesítették egymást, majd megtanultak együttműködni és - nem látványosan, de - megkedvelték egymást. Néhol vicces volt, hogy beszéltek egymással, de a gorombaság és a gúnyolódó hangnem mögött érezhető volt a finom vonzalom és a törődés. Elég aprócska jelentőségű a romantikus szál, nem ezen van a hangsúly, de adott egy kis pluszt a történetnek. 

Engem nagyon magával ragadott a könyv hangulata. Eleinte lassan indultak be az események, Novik meglehetősen ráérősen mesél, elég távolról indít, de nem mondanám, hogy unalmas volt még az eleje sem, csak lassabb folyású. Aztán viszont egymást érik az izgalmasnál izgalmasabb helyzetek, a megoldásra váró problémák. Agnyeskára és a mágusra vár a harc a Rengeteg gonosz teremtményei ellen, a szeretteik megmentése, az erdőbe mesrészkedők kiszabadítása, a háború megakadályozása, a Rengeteg legyőzése. Közben útjukba kerül egy nagyravágyó, hőskomplexusos herceg, aki vissza akarja kapni szeretett édesanyját, egy másik varázsló, akiben dúl a versenyszellem, és Kasjának is meg kell küzdenie a démonaival. Közben összeesküvések, intrikák és csavarok nehezítik meg hőseink dolgát, a Rengeteg bizony nem könnyen adja magát. A történet bővelkedik fordulatokban, feszült helyzetekben és drámai pillanatokban. Nagyon magával ragadott, leginkább a hangulata és a soha nem múló feszültség és bizonytalanság: soha nem tudjuk, mivel állunk szemben, mi jön még. 

Forrás: goodreads

A karakterek összetettek, főleg Agnyeskában van több, mint ami elsőre látszik. Kasja is érdekes személyiség, de többrétegű szereplő Marek, Alosa vagy éppen Szolja is. A legérdekesebb azonban Szarkan /tényleg ez a neve, remélem, nem összetett szó :)/ volt számomra, egyszerre titokzatos és vonzó, goromba, de ellenállhatatlan. Visszahúzódó, kifürkészhetetlen, nehezen megnyíló, ugyanakkor valamilyen szinten mégis a bizalmába fogadja Nyeskát. Öröm volt ilyen érdekes, nem fekete-fehér szereplőkről olvasni. Bár sok olyan szereplő is akad, akikről kicsit keveset tudtunk, pl. a király, a koronaherceg, a tábornok, a harmadik palotai mágus, vagy a nemes kisasszony, stb. Ezt némileg sajnáltam, mert jobban örültem volna, ha ők is részletesebb jellemzést kapnak. 

Az ábrázolásmód vérprofi, a leírások élőek. A hangok, színek, ízek, hangulatok érzékeltetése mesteri. Az érzékletes leírások szinte élő-lélegző miliőt teremtettek, majdhogynem otthon éreztem magam ebben a világban, annyira jól volt megírva minden. A helyszínek és a különféle lények, valamint a varázslás leírása is remek volt. Tetszett például, hogy a varázsigéket dallamokhoz hasonlította a szerző. Néha még magyar szvakhoz hasonló varázsigékre is felfigyeltem, pl. a nedvességet a kiszara (kiszárad) szóval szívta ki a fából Agnyeska. Külföldi fülnek a magyar nyelv biztosan agzotikusnak hangzik. A könyv világában Polnia és Roszia nevű birodalom létezik, ebben nem nehéz észrevenni az utalást Lengyelországra valamint Oroszországra. 

Forrás: pinterest

A könyv külső megjelenése szemet gyönyörködtető. Csodálatos, egyszerűségében is nagyszerű a borítókép, kifejezi a könyvbeli világ veszélyeit, titokzatosságát. A világ magyar népmesékre emlékeztető falusias egyszerűsége keveredik benne a misztikummal, az erdő rejtélyességével,  a sötétség kiszámíthatatlanságával. Az egyszerő, kötényes falusi lány menekül valami elől a sötét erdőben, vészjóslóan veszik kürbe a csontvázujjakra, karmokra emlékeztető fák, a háttérben pedig a torony is látható. Ez a kép tökéletesen illik a könyvbeli történethez és hangulathoz. A kiadványminőség remek, nagyon igényesen néz ki a könyv, a fordítás is profi munka. Minden nagyon egyben van, a kiadó remek munkát végzett. 

Elvarázsolt ez a szláv mesei világ, a különleges nevek, a kultúra, a különféle lények és a varázserő. Nem kérdés, hogy az Ezüstfonást is olvasni fogom. Úgy tudom, az egy mesefeldolgozás, szintén szláv folklóron alapuló fantasy keretben. Ajánlom a jól felépített, kidolgozott, csavaros, különleges hangulatú fantasy regények kedvelőinek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/4.5

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19.5

Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát - és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert sok sjót hallottam róla és külföldön is igen nagy népszerűségnek örvend. A hihetetlenül különleges és meseszép borítójával is felhívta a figyelmemet, így már alig vártam, hogy kézbe vehessem. Lehet, hogy emiatt a nagy hype miatt túl nagyok voltak az elvárásaim, de számomra nem volt száz százalékos a könyv. 

A könyv élőben még szebb, mint a képeken, csillogó ezüstös hullámok csillannak meg a borítóképen látható lány haján, és a könyv gerincén is vannak csillogó részek, melyek még különlegesebbé teszik. Viszont sajnos a csillogás nem tartós, az érintéstől hamara lekopnak a betűk. Én az a típus vagyok, aki nagyon vigyáz a könyveire, de még nekem is ledörzsölődött az ezüstös díszítés mind a borítóról, mind a gerincről annyitól, hogy egyszer - féltve, vigyázva - elolvastam a könyvet. Úgy vélem, egy könyv arra való, hogy olvassák, és illene olyan formában az olvasó kezébe adni, hogy az megőrizze az épségét, persze normál, rendeltetésszerű használat mellett. Nos, ennek alapján egy egyszeri olvasástól nem kellene lekopnia a betűknek annyira, hogy gyakorlatilag a cím fele a gerincen hiányzik, és így kissé idétlenül néz ki a könyvespolcon. Ez a dolog nagyon bosszant, a kiadvány minőségének rovására megy. 

Egyébként a borító gyönyörű, hihetetlenül jól illik a tartalomhoz, a női alak egyértelműen azonosítható a főszereplővel a hajszíne, búrszíne és az ezüstüs szeme alapján. Minden rendben van vele a csillogó részek gyors lekopását kivéve. A lapok jó fogásúak, a betűtípus kellemesen olvasható. A fordítással nem volt olyan nagy baj, leszámítva, hogy akadtak olyan részek, ahol nem tudtam, milyen nemű a szereplő, mert ez az angol olvasó számára kiderül a névmásból, nekünk magyaroknak azonban csak a név marad, ami ugye afrikai nevek terén nem sokat segít, hisz nem tudjuk, hogy pl.  a Kaea női vagy férfi név. Ilyen esetekben lehetett volna egyértelműsíteni, de alapjában véve szépen megoldotta a fordító az idegennek tűnő részeket, az afrikai kultúrára való utalásokat is. 

Zélie és Inan
forrás: pinterest

Az írónő nagyon összetett világot teremtett, ám felsejlenek benne a jelenkori társadalom problémái, főleg az afroamerikaiak helyezete az USa-ban. Ebből a szempontból kicsit propagandistának éreztem,  értettem a faji diszkriminációra illetve a bőrszín alapján való megbélyegzésre való utalásokat. A szerző a mágusokkal kapcsolatban egy fantáziavilágba ülteti azt a problémát, a mi jelen van a valóságban is: az emberek félnek egymástól, mert mások. Nem mindenki egyforma és egyik típus attól tart, a másik fajta erősebb lesz mint ő és akkor leigázza. Ebből a bizonytalanságból fakad az egész konfliktus, hogy a különböző embertípusok nem értik meg és nem tudják elfogadni egymást. Fontos társadalmi mondanivaló ez, amely sajnos a mai problémák gyökere is. 

A könyv világában, Orisában az emberek félnek a mágusoktól, azok hatalmától, varázserejétől, ezért sokukat megölték, a többieket sanyargatják, féregnek tartják és üldözik. A mágusok pedig megelégelik, emberséges bánásmódot követelnek, felkelést szítanak, vissza akarják kapni a varázserejüket, hogy így védjék meg magukat. De a mágia veszélyes hatalom, akár vissza is lehet vele élni. Nagyon összetett problémáról és vitás erkölcsi kérdésekről van szó. Nem biztos, hogy mindenki visszaélne a hatalmával, de tény, hogy elnnének olyanok, akik igen. Viszont hogy emiatt megbélyegeznek és egy egész népcsoportot és mindenkit ugyanolyan rossznak könyvelnek el, az már 

Az afrikai kultúrára emlékeztető fantáziavilág különleges színezetet adott a könyvnek. Élveztem, ahogy alámerültünk ebben a különleges világban. Tetszettek a megszólítások, az épületek, ruhák nevei, az ételek, a növényzet. Minden idegen és egyedi volt, úgy éreztem maagm, mintha kirándulnék ezeken az afrikai tájakon. A leírásokat ilyen szempontból szerettem, viszont a könyv elején kicsit sok volt nekem az ábrázolásmód. Túl sok volt az íz, a szín, a fény, az illat. 

Ilyennek képzelem Amarit

A könyv első részében elég sok eltúlzott, fársztó leírást kapunk. A varászlat leírása néhol nem volt eléggé kézzelfogható számomra, kicsit nehezen tudtam elképzelni. Néhol nagyon ügyesen megoldotta a szerző, oda tudtam magam képzelni az adott helyre, máskor viszont egyáltalán nem, és ez sajnos sokszor előfordult. A szent helyek, a falu vagy épp a tűzvész ábrázolása sem volt elég részletes. Másik furcsaság a figurák mozgatásával kapcsolatban adódott. A szereplők elég hamar termettek hirtelen máshol. Egyik pillanatban még a kunyhóban vannak, utána már a csónakban. Gyakran nem tudtam elképzelni, ki hol van éppen, hol áll/ül, ki van még ott vele a jelenetben és ki milyen hangulatban van. 

Maga a történet érdekes, nem lehet fekete-fehéren látni, lehet elmélkedni a helyzeten és az érdekeken. Akadnak izgalmas részek a könyv elején és közepén is, bár igazán a végére pörögnek fel az események. A legvége elgondolkodtató, történik egy nagy fordulat, és az egész történetet átjárja a bizonytalanság. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a továbbiakban a scelekmény, kire milyen jövő vár.

A karakterekkel kapcsolatban az volt a problémám, hogy nem voltak elég szerethetőek. Főhősünket, Zélie-t egyáltalán nem kedveltem, folyton sajnáltatta magát, undok volt Amarival és gúnyos hangnemet használt Inannal. Ez részben érthető is, hiszen ők annak a gonosz királynak a gyerekei, akik megölte Zélie anyját és nyomorba döntötte a népét, ám ha belegondolunk, ő ugyanúgy a kollektív bűnösség elvét alkalmazza, ahogy azt ő vele is teszik (és ezen felháborodik). aggasztja, hogy az egész népét veszélyesnek tartják pár gonosz, lázadó mágus miatt, akik annak idején megölték  a király családját, de ő is ugyanezt teszi: Amarit az apja tettei alapján ítéli meg, legalábbis eleinte. Aztán már megkedveli, és ez Zélie jellemfejlődése akart lenni, mégsem éreztem oylan átütőnek. Egyszerűen nem kedveltem, mert mindeig csak magával, a saját fajtája bajával törődött, az nem érdekelte, hogy mások is nehéz helyzetben vannak, és másokat is bajba sodor. Az elején pedig különösen idegesített a viselkedése, mert nagyon meggondolatlanul és ostobán viselkedett. 

Zélie
forrás: twitter.com

Amarit jobban kedveltem, nála viszont túl nagy volt a változás és túl hirtelen következett be. Gyáva kis hercegnőcskéből igazi forradalomvezér lett. Kicsit furcsa volt, milyen hirtelen és egyszerűen átállt a másik oldalra és az apjával kapcsolatos dolgot is eléggé durvának találtam. Zélie bátyja, Tzain sem volt teljesen szimpatikus, annyira hamar felkapta a vizet. Alapjában véve megértettem a nézeteit, mégsem tudtam vele együtt érezni. 

A szereplők közül egyedül Inan motivációja, vívódása volt számomra érthető és átérezhető, az ő karaktere volt a legkiforrottabb, ugyanakkor legtöbbet változó a könyvben. Tetszett az önmagával vívott harca, az, ahogyan győzködte magát, és izgalmas lesz, hogy végül milyen irányba halad a jellemfejlődése. 

Összességében minden szempontból ígéretes volt a könyv és jó is, de nem tökéletes. Ajánlom a jól kidolgozott fantáziavilágok kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a komolyabb mondanivalójú YA könyveket. Romantikus szálat is kapunk, de nem az a könyv alaphangulata, inkább a stigmatizálás és a diszkrimináció elleni harcon van a hangsúly. Minden hibája ellenére emlékezetes könyv, érdekel a folytatása. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, ábrázolásmód: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16

Anna Banks: Szövetség - A szerelem ereje

A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán - beleértve egymást is -, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?

Anna Banks YA fantasy duológiájának első részét kedveltem. Nem mondom, hogy örök kedvenc lett, de egy viszonylag jól sikerült történet volt, remekül ábrázolt helyszínekkel, viszonylag kedvelhető figurákkal, dilemmákkal és némi humorral. A szereplők motivációja is érthető volt számomra. Sajnos ez a rész messze elmaradt az előző színvonalától.

A történetet a legnagyobb jóindulattal is kidolgozatlannak és logikátlannak éreztem. Egyes részek ki voltak fejtve, mások viszont épp csak megemlítés szintjén szerepeltek a könyvben. Sajnos, a legizgalmasabbnak ígérkező részek, pl. a harcok, csatajelenetek, vagy a komoly konfliktusokból adódó drámai összecsapások nem lettek ábrázolva, holott szerintem ez lett volna a könyv lényege. Ehelyett magmaradtunk azon a szinten, hogy a szereplők csak bizalmatlankodnak, beszélgetnek és titkolóznak egymás előtt, közben pedig az őszinteséggel sokra többre mentek volna. 

A könyv első harmada még kidolgozottabbnak tűnik, a szereplők ábrázolása is részletgazdagabb, míg a regény többi része, ahol már az események gyorsabban pörögnek, de semmilyen drámai vagy izgalmas eseménynél nem állunk meg. Több fontos szereplő is életét veszti, de a szereplők egy-egy vállvonogatással (vagy még annyival sem) letudják a halálukat, egyikük egy állatot jobb meggyászol, mint pl. a szüleit. 

A köny egyik külföldi borítója

A csatából szinte semmit nem látunk, a fordulatok kidolgozatlanok és nem is igazán meglepőek. A szereplők motivációja, tetteik mozgatórugója tisztázatlan. Nem akarok spoilerezni, de pl. vártam volna egy nagyobb összecsapást, magyarázatot, legalább verbális összetűzést egyik főszereplőnk és egy olyan figura között, aki a legnyagyobb bonyodalmakat okozta. Hogy miért tette, vagy hogy mi volt a szándéka az egyik főhőssel és miért, azt nem tudjuk meg. 

A karakterek terén is visszafelé fejlődött ez a sorozat. Az eddig logikusan gondolkodó szereplőink hibát hibára halmoznak, teljesen az érdekeik vagy vágyaik ellen cselekszenek, szinte maguk alatt vágják a fát. Az egész történet átment egy drámai szerelmi szenvelgésbe, ahol a két szerelmes saját makacssága vagy ostobasága miatt nem lehet együtt a szerelmével. Nagyon idegesített az egész huzavona, főleg, hogy Sepora és Tarik mindig akkor beszéltek volna végre az érzéseikről, vagy romantikáztak volna, mikor arra a legkevésbé volt alkalmas a hely vagy az idő. Addig, míg voilt rá alkalom, és megtehették volna, hogy kibéküljenek, mindig mással foglalkoztak, de mikor cseppet sem volt alkalmas, ők akkor kezdtek bele a szerelmi cívódásba. Egyáltalán nem éreztem köztük a kémiát, ami nagyon zavart, mert ez a könyv most sokkal inkább szólt  akét szenvedő szerelmesről, mint az első rész, ahol nem is volt még ennyi problémájuk. 

A leírésok ezúttal nem nyűgöztek le, az írónő ezúttal nem helyezett rá nagy hangsúlyt, ez viszont hiba volt, mert sem a cselekmény nem volt eléggé kidolgozott, sem a szereplők motivációi, szóval kellett volna valami, ami legalább jó. A narráció nagyon primitív, a szereplők gyerekesen gondolkodnak és úgy is nyilvánulnak meg mind szóban, mind tetteikben. A könyv hangulata is rapszodikus, a legnagyobb drámai helyzetek közepette a karakterek kuncognak és poénkodnak, a haláleseteket szinte le sem reagálják. Egyszer lelkizünk, máskor meg, mikor érzelmileg ott lenne helye a komoly beszélgetésnek, csak duzzogás és titkolózás van. A főszereplők annyira eltávolodnak egymástól lelkileg, hogy nem is értettem, a végén hogy lesznek egy csapásra megint olyan fontosak egymásnak. A mellékszereplők sablonosak, túl sokan vannak, de senki nem olyan emlékezetes. Sethos pálfordulása nagyon meglepő és persze teljesen légből kapott, ahogy sok más is ebben a könyvben, pl. Sepora anyjának szerepe. 

Forrás: pinterest

A könyv külleme tetszik legjobban. A színvilága esztétikus, a borítómodell ruhája, arckifejezése illik a könyvhöz, utal a történetbeli világ elemeire, az aranyozott minta a háttérben pedig meseszép. A kiadvány jó minőségű, öröm kézbe venni, a fordítással sem volt különösebb bajom. Kifejezetten szép könyv, még az elsőnél is jobban tetszik a külseje, sajnos a tartalomról ez már nem mondható el. 

Nagyon csalódott vagyok, hogy ennyire kidolgozatlan második részt kaptunk. Végtelenül izgalmas lenne a történet, van benne több fordulat és cselszövés, de mind olyan egyszerűen van tálalva, hogy csak a felszínt kapargatjuk. A gondok röviden vannak jelen a történetben és könnyen megoldódnak, semmi sincs kifejtve, pedig olyan sokféle probléma adódik, hogy ha csak egyet részletesebben kidolgozott volna a szerző, már abból egy érdekfeszítő sztori sült volna ki, de ez így olyan volt, mint egy nagy ötletvázlat pár gagyi párbeszéddel tarkítva. Sokkal többet vártam, mert az első részben szerettem a szereplőket, a világot, a nehéz döntéseket és átéreztem a konfliktusokat. Itt nem.  

Összességében a könyv csalódás volt számomra, szerintem nem sikerült olyan jól, mint az első rész.  Jó ötletek béna megvalósítását látom benne. Ami hibát el lehet követni írátechnikailag, az itt szinte mind megvalósul, az elkapkodott cselekménytől kezdve, a kidolgozatlan konfliktusokon át, a túlságosan gondolkodó-töprengő narrációig. Örülök, hogy vége ennek a sorozatnak, mert ha lenne is harmadik része, ezek után nem olvasnám el. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító: 5/4

Összesen: 20/13

S. J. Kincaid: A kárhozott

A kárhozott könyörtelen. A kárhozott legyőzhetetlen. A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták. Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges. Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik. Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát. Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.

Nem olvasok olyan sok sci-fit, vagy az űrben játszódó történetet, mint szeretnék, és ebben ez a könyv is megerősített. Több ilyet kellene olvasnom, mert ez nagyon tetszett! Magával ragadott a történet, pörgős és izgaémas volt. Szerettem a karaktereket, a fordulatokat, az erkölcsi dilemmákat, a főhősnő személyiségfejlődéséről nem is beszélve.

Forrás: cahwrites.wordpress.com

A történet középpontjában egy genetikailag módosított lány, egy úgynevezett "kárhozott" áll, akit Nemezisnek hívnak. Őt egy gazdag nemesi család vásárolta meg, hogy mindentől megvédje lányukat, Sidoniát. Az emberi érzéseket és ösztönöket az idomítása, kiképzése során kiölték belőle, míg Donia szeretetét és a lány megóvásának vágyát beleprogramozták, így Nemezisnek az az életcélja, hogy Sidoniár minden rá leselkedő veszélytől megóvja. Nem számít, ha ehhez akár gyilkolnia kell, vagy az életét kell adnia a lányért. Ám egyik nap Sidonia azt az utasítást kapja, hogy menjen a császár udvarába, ahol valószínűleg kivégzik, de legjobb esetben is túsz lesz, hogy a császár a lány életben maradásával zsarolhassa az apját. A család úgy dönt, Donia helyett Nemezist küldik el Sidoniának álcázva, hogy a lányuk így biztonságban legyen. Megkezdődik hát Nemezis veszélyekkel teli élete a császár közelében.

A történetről nem mondanék többet, fordulatok, izgalmak várják Nemezist és az olvasót. Megjelennek a könyvben különböző erkölcsi kérdések, az emberség ismérvei, szeretet és barátság kérdései, valamint van egy remek romantikus szál is. Összességében nekem nagyon tetszett ez az intrikákkal, cselszövésekkel teli, csavaros sztori. Mindig történik valami izgalmas vagy meglepő, mindig van min izgulni.

Forrás: weheartit.com

Nemezis nagy átalakuláson megy keresztül. Szerettem a karakterét, megértettem az érveit és a problémáit. Nagyon szimpatikus, szerethető hősnő, aki sokkal több, mint amilyennek elsőre látszik. A történet során kideról, hogy ő, aki nem is ember, sokkal emberségesebb a birodalomban élő embereknél. Nagyon szimpatikus volt Sidonia és Tyrus is, akadtak viszont jól megírt, gyűlölhető karakterek is. Tetszett, hogy mindenki ilyen jól kidolgozott, emlékezetes figura. Sok okos, agyafúrt cselszövő akad a császári családban és a nemesek között, és ott vannak a kárhozottak is, akik nem is emberiek. A szerelmi szál és a barátság-szeretet ábrázolása is nagyon tetszett. Az egyik legnagyobb csavarra hamar rájöttem, de volt, ami engem is meglepett.

A leírásokkal sem volt bajom, könnyen el tudtam képzelni ezt az űrbéli birodalmat, a különböző helyszíneket, űrhajókat, bolygókat. A sci-fi jelleg nagyon jót tett a könyvnek, de szerettem az ázsiai sorozatokra emlékeztető császári rendszert is. A jelenetek kezelése egyszer-kétszer furcsa volt olyan értelemben, hogy benne voltunk egy jelenetben, és aztán hirtelen már egy másikban jártunk, ami időben később vagy korábban történt, de ez a narrációs furcsaság nem volt annyira zavaró, csak épp nem voltak tökéletesen elhatárolva az idősíkok. Az elbeszélésmód, a stílus élvezetes, a könyv szinte olvastatja magát. A fordítás is tetszett, jól visszaadta a fordító a szavak jelentését, a diabolic helyett a kárhozott kifejezés is nagyon helytállónak tűnik, többek között a könyv vallási vonatkozása miatt is.

Forrás: whatsarahread.com

A könyv borítója lenyűgözően gyönyörű. Egyszerűen minden egyben van rajta, és remekül illik a könyvhöz, mind tartalmát, mind stílusát, hangulatát tekintve. A félig élő, félig mechanikus, gépies pillangó tökéletesen visszaadja a hősnő karakterét, aki hihetetlen jellemfejlődésen megy keresztül a regény cselekményének során. Sem a fordítással, sem a könyv külső-belső megjelenésével nem volt problémám, igényes és szép kiadvány.

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencet avattam e könyv "személyében". Biztos, hogy nem utoljára olvastam. Ha megjelenik magyarul a folytatása (angolul már van The Empress vagyis A császárnő címen), mindenképpen szeretném olvasni, sőt, lehet, hogy addig nekilátok angolul. Bár nem függővéges a könyv, hanem szépen lezárt vége van, kerek egész a történet, ennek ellenére várom a folytatást, mert szívesen olvasnék még erről a világról és ezekről a karakterekről.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/20