Anna Banks: Szövetség

Anna Banks: Szövetség - A szerelem ereje

A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán - beleértve egymást is -, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?

Anna Banks YA fantasy duológiájának első részét kedveltem. Nem mondom, hogy örök kedvenc lett, de egy viszonylag jól sikerült történet volt, remekül ábrázolt helyszínekkel, viszonylag kedvelhető figurákkal, dilemmákkal és némi humorral. A szereplők motivációja is érthető volt számomra. Sajnos ez a rész messze elmaradt az előző színvonalától.

A történetet a legnagyobb jóindulattal is kidolgozatlannak és logikátlannak éreztem. Egyes részek ki voltak fejtve, mások viszont épp csak megemlítés szintjén szerepeltek a könyvben. Sajnos, a legizgalmasabbnak ígérkező részek, pl. a harcok, csatajelenetek, vagy a komoly konfliktusokból adódó drámai összecsapások nem lettek ábrázolva, holott szerintem ez lett volna a könyv lényege. Ehelyett magmaradtunk azon a szinten, hogy a szereplők csak bizalmatlankodnak, beszélgetnek és titkolóznak egymás előtt, közben pedig az őszinteséggel sokra többre mentek volna. 

A könyv első harmada még kidolgozottabbnak tűnik, a szereplők ábrázolása is részletgazdagabb, míg a regény többi része, ahol már az események gyorsabban pörögnek, de semmilyen drámai vagy izgalmas eseménynél nem állunk meg. Több fontos szereplő is életét veszti, de a szereplők egy-egy vállvonogatással (vagy még annyival sem) letudják a halálukat, egyikük egy állatot jobb meggyászol, mint pl. a szüleit. 

A köny egyik külföldi borítója

A csatából szinte semmit nem látunk, a fordulatok kidolgozatlanok és nem is igazán meglepőek. A szereplők motivációja, tetteik mozgatórugója tisztázatlan. Nem akarok spoilerezni, de pl. vártam volna egy nagyobb összecsapást, magyarázatot, legalább verbális összetűzést egyik főszereplőnk és egy olyan figura között, aki a legnyagyobb bonyodalmakat okozta. Hogy miért tette, vagy hogy mi volt a szándéka az egyik főhőssel és miért, azt nem tudjuk meg. 

A karakterek terén is visszafelé fejlődött ez a sorozat. Az eddig logikusan gondolkodó szereplőink hibát hibára halmoznak, teljesen az érdekeik vagy vágyaik ellen cselekszenek, szinte maguk alatt vágják a fát. Az egész történet átment egy drámai szerelmi szenvelgésbe, ahol a két szerelmes saját makacssága vagy ostobasága miatt nem lehet együtt a szerelmével. Nagyon idegesített az egész huzavona, főleg, hogy Sepora és Tarik mindig akkor beszéltek volna végre az érzéseikről, vagy romantikáztak volna, mikor arra a legkevésbé volt alkalmas a hely vagy az idő. Addig, míg voilt rá alkalom, és megtehették volna, hogy kibéküljenek, mindig mással foglalkoztak, de mikor cseppet sem volt alkalmas, ők akkor kezdtek bele a szerelmi cívódásba. Egyáltalán nem éreztem köztük a kémiát, ami nagyon zavart, mert ez a könyv most sokkal inkább szólt  akét szenvedő szerelmesről, mint az első rész, ahol nem is volt még ennyi problémájuk. 

A leírésok ezúttal nem nyűgöztek le, az írónő ezúttal nem helyezett rá nagy hangsúlyt, ez viszont hiba volt, mert sem a cselekmény nem volt eléggé kidolgozott, sem a szereplők motivációi, szóval kellett volna valami, ami legalább jó. A narráció nagyon primitív, a szereplők gyerekesen gondolkodnak és úgy is nyilvánulnak meg mind szóban, mind tetteikben. A könyv hangulata is rapszodikus, a legnagyobb drámai helyzetek közepette a karakterek kuncognak és poénkodnak, a haláleseteket szinte le sem reagálják. Egyszer lelkizünk, máskor meg, mikor érzelmileg ott lenne helye a komoly beszélgetésnek, csak duzzogás és titkolózás van. A főszereplők annyira eltávolodnak egymástól lelkileg, hogy nem is értettem, a végén hogy lesznek egy csapásra megint olyan fontosak egymásnak. A mellékszereplők sablonosak, túl sokan vannak, de senki nem olyan emlékezetes. Sethos pálfordulása nagyon meglepő és persze teljesen légből kapott, ahogy sok más is ebben a könyvben, pl. Sepora anyjának szerepe. 

Forrás: pinterest

A könyv külleme tetszik legjobban. A színvilága esztétikus, a borítómodell ruhája, arckifejezése illik a könyvhöz, utal a történetbeli világ elemeire, az aranyozott minta a háttérben pedig meseszép. A kiadvány jó minőségű, öröm kézbe venni, a fordítással sem volt különösebb bajom. Kifejezetten szép könyv, még az elsőnél is jobban tetszik a külseje, sajnos a tartalomról ez már nem mondható el. 

Nagyon csalódott vagyok, hogy ennyire kidolgozatlan második részt kaptunk. Végtelenül izgalmas lenne a történet, van benne több fordulat és cselszövés, de mind olyan egyszerűen van tálalva, hogy csak a felszínt kapargatjuk. A gondok röviden vannak jelen a történetben és könnyen megoldódnak, semmi sincs kifejtve, pedig olyan sokféle probléma adódik, hogy ha csak egyet részletesebben kidolgozott volna a szerző, már abból egy érdekfeszítő sztori sült volna ki, de ez így olyan volt, mint egy nagy ötletvázlat pár gagyi párbeszéddel tarkítva. Sokkal többet vártam, mert az első részben szerettem a szereplőket, a világot, a nehéz döntéseket és átéreztem a konfliktusokat. Itt nem.  

Összességében a könyv csalódás volt számomra, szerintem nem sikerült olyan jól, mint az első rész.  Jó ötletek béna megvalósítását látom benne. Ami hibát el lehet követni írátechnikailag, az itt szinte mind megvalósul, az elkapkodott cselekménytől kezdve, a kidolgozatlan konfliktusokon át, a túlságosan gondolkodó-töprengő narrációig. Örülök, hogy vége ennek a sorozatnak, mert ha lenne is harmadik része, ezek után nem olvasnám el. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/3

Karakterek: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító: 5/4

Összesen: 20/13