Megölték az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Ideje felkelnünk. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Egy gonosz király megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától, és a népét a reménytől. Zélie-nek most lett egy esélye, hogy visszahozza a mágiát, és visszavágjon a monarchiának. Egy szökevény királylány segítségével ki kell cseleznie és le kell hagynia a trónörököst, akinek eltökélt szándéka, hogy írmagját is kiirtja a varázslatnak. Orisa félelmetes hely, ahol hómándrucok portyáznak, és bosszúálló szellemek lapulnak a vizekben, ám a legnagyobb veszély talán maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze a hatalmát - és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
Nagyon vártam ezt a könyvet, mert sok sjót hallottam róla és külföldön is igen nagy népszerűségnek örvend. A hihetetlenül különleges és meseszép borítójával is felhívta a figyelmemet, így már alig vártam, hogy kézbe vehessem. Lehet, hogy emiatt a nagy hype miatt túl nagyok voltak az elvárásaim, de számomra nem volt száz százalékos a könyv.
A könyv élőben még szebb, mint a képeken, csillogó ezüstös hullámok csillannak meg a borítóképen látható lány haján, és a könyv gerincén is vannak csillogó részek, melyek még különlegesebbé teszik. Viszont sajnos a csillogás nem tartós, az érintéstől hamara lekopnak a betűk. Én az a típus vagyok, aki nagyon vigyáz a könyveire, de még nekem is ledörzsölődött az ezüstös díszítés mind a borítóról, mind a gerincről annyitól, hogy egyszer - féltve, vigyázva - elolvastam a könyvet. Úgy vélem, egy könyv arra való, hogy olvassák, és illene olyan formában az olvasó kezébe adni, hogy az megőrizze az épségét, persze normál, rendeltetésszerű használat mellett. Nos, ennek alapján egy egyszeri olvasástól nem kellene lekopnia a betűknek annyira, hogy gyakorlatilag a cím fele a gerincen hiányzik, és így kissé idétlenül néz ki a könyvespolcon. Ez a dolog nagyon bosszant, a kiadvány minőségének rovására megy.
Egyébként a borító gyönyörű, hihetetlenül jól illik a tartalomhoz, a női alak egyértelműen azonosítható a főszereplővel a hajszíne, búrszíne és az ezüstüs szeme alapján. Minden rendben van vele a csillogó részek gyors lekopását kivéve. A lapok jó fogásúak, a betűtípus kellemesen olvasható. A fordítással nem volt olyan nagy baj, leszámítva, hogy akadtak olyan részek, ahol nem tudtam, milyen nemű a szereplő, mert ez az angol olvasó számára kiderül a névmásból, nekünk magyaroknak azonban csak a név marad, ami ugye afrikai nevek terén nem sokat segít, hisz nem tudjuk, hogy pl. a Kaea női vagy férfi név. Ilyen esetekben lehetett volna egyértelműsíteni, de alapjában véve szépen megoldotta a fordító az idegennek tűnő részeket, az afrikai kultúrára való utalásokat is.
 |
| Zélie és Inan forrás: pinterest |
Az írónő nagyon összetett világot teremtett, ám felsejlenek benne a jelenkori társadalom problémái, főleg az afroamerikaiak helyezete az USa-ban. Ebből a szempontból kicsit propagandistának éreztem, értettem a faji diszkriminációra illetve a bőrszín alapján való megbélyegzésre való utalásokat. A szerző a mágusokkal kapcsolatban egy fantáziavilágba ülteti azt a problémát, a mi jelen van a valóságban is: az emberek félnek egymástól, mert mások. Nem mindenki egyforma és egyik típus attól tart, a másik fajta erősebb lesz mint ő és akkor leigázza. Ebből a bizonytalanságból fakad az egész konfliktus, hogy a különböző embertípusok nem értik meg és nem tudják elfogadni egymást. Fontos társadalmi mondanivaló ez, amely sajnos a mai problémák gyökere is.
A könyv világában, Orisában az emberek félnek a mágusoktól, azok hatalmától, varázserejétől, ezért sokukat megölték, a többieket sanyargatják, féregnek tartják és üldözik. A mágusok pedig megelégelik, emberséges bánásmódot követelnek, felkelést szítanak, vissza akarják kapni a varázserejüket, hogy így védjék meg magukat. De a mágia veszélyes hatalom, akár vissza is lehet vele élni. Nagyon összetett problémáról és vitás erkölcsi kérdésekről van szó. Nem biztos, hogy mindenki visszaélne a hatalmával, de tény, hogy elnnének olyanok, akik igen. Viszont hogy emiatt megbélyegeznek és egy egész népcsoportot és mindenkit ugyanolyan rossznak könyvelnek el, az már
Az afrikai kultúrára emlékeztető fantáziavilág különleges színezetet adott a könyvnek. Élveztem, ahogy alámerültünk ebben a különleges világban. Tetszettek a megszólítások, az épületek, ruhák nevei, az ételek, a növényzet. Minden idegen és egyedi volt, úgy éreztem maagm, mintha kirándulnék ezeken az afrikai tájakon. A leírásokat ilyen szempontból szerettem, viszont a könyv elején kicsit sok volt nekem az ábrázolásmód. Túl sok volt az íz, a szín, a fény, az illat.
 |
| Ilyennek képzelem Amarit |
A könyv első részében elég sok eltúlzott, fársztó leírást kapunk. A varászlat leírása néhol nem volt eléggé kézzelfogható számomra, kicsit nehezen tudtam elképzelni. Néhol nagyon ügyesen megoldotta a szerző, oda tudtam magam képzelni az adott helyre, máskor viszont egyáltalán nem, és ez sajnos sokszor előfordult. A szent helyek, a falu vagy épp a tűzvész ábrázolása sem volt elég részletes. Másik furcsaság a figurák mozgatásával kapcsolatban adódott. A szereplők elég hamar termettek hirtelen máshol. Egyik pillanatban még a kunyhóban vannak, utána már a csónakban. Gyakran nem tudtam elképzelni, ki hol van éppen, hol áll/ül, ki van még ott vele a jelenetben és ki milyen hangulatban van.
Maga a történet érdekes, nem lehet fekete-fehéren látni, lehet elmélkedni a helyzeten és az érdekeken. Akadnak izgalmas részek a könyv elején és közepén is, bár igazán a végére pörögnek fel az események. A legvége elgondolkodtató, történik egy nagy fordulat, és az egész történetet átjárja a bizonytalanság. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a továbbiakban a scelekmény, kire milyen jövő vár.
A karakterekkel kapcsolatban az volt a problémám, hogy nem voltak elég szerethetőek. Főhősünket, Zélie-t egyáltalán nem kedveltem, folyton sajnáltatta magát, undok volt Amarival és gúnyos hangnemet használt Inannal. Ez részben érthető is, hiszen ők annak a gonosz királynak a gyerekei, akik megölte Zélie anyját és nyomorba döntötte a népét, ám ha belegondolunk, ő ugyanúgy a kollektív bűnösség elvét alkalmazza, ahogy azt ő vele is teszik (és ezen felháborodik). aggasztja, hogy az egész népét veszélyesnek tartják pár gonosz, lázadó mágus miatt, akik annak idején megölték a király családját, de ő is ugyanezt teszi: Amarit az apja tettei alapján ítéli meg, legalábbis eleinte. Aztán már megkedveli, és ez Zélie jellemfejlődése akart lenni, mégsem éreztem oylan átütőnek. Egyszerűen nem kedveltem, mert mindeig csak magával, a saját fajtája bajával törődött, az nem érdekelte, hogy mások is nehéz helyzetben vannak, és másokat is bajba sodor. Az elején pedig különösen idegesített a viselkedése, mert nagyon meggondolatlanul és ostobán viselkedett.
 |
| Zélie forrás: twitter.com |
Amarit jobban kedveltem, nála viszont túl nagy volt a változás és túl hirtelen következett be. Gyáva kis hercegnőcskéből igazi forradalomvezér lett. Kicsit furcsa volt, milyen hirtelen és egyszerűen átállt a másik oldalra és az apjával kapcsolatos dolgot is eléggé durvának találtam. Zélie bátyja, Tzain sem volt teljesen szimpatikus, annyira hamar felkapta a vizet. Alapjában véve megértettem a nézeteit, mégsem tudtam vele együtt érezni.
A szereplők közül egyedül Inan motivációja, vívódása volt számomra érthető és átérezhető, az ő karaktere volt a legkiforrottabb, ugyanakkor legtöbbet változó a könyvben. Tetszett az önmagával vívott harca, az, ahogyan győzködte magát, és izgalmas lesz, hogy végül milyen irányba halad a jellemfejlődése.
Összességében minden szempontból ígéretes volt a könyv és jó is, de nem tökéletes. Ajánlom a jól kidolgozott fantáziavilágok kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a komolyabb mondanivalójú YA könyveket. Romantikus szálat is kapunk, de nem az a könyv alaphangulata, inkább a stigmatizálás és a diszkrimináció elleni harcon van a hangsúly. Minden hibája ellenére emlékezetes könyv, érdekel a folytatása.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése