Naomi Novik: Rengeteg

Naomi Novik: Rengeteg

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Régóta terveztem már Naomi Novik könyvének olvasását, most a következő regénye, az Ezüstfonás megjelenése apropóján került újra a szemem elé ez a könyv. Bevallom, elkezdtem az írónő sárkányos sorozatát, itt van négy rész a polcomon, de az elsőt olvastam még csak, és még azt sem sikerült befejeznem, számomra túl lassan bontakozott ki a történet ahhoz, hogy magával ragadjon. Ha majd lesz hozzá hangulatom és időm, majd újra belekezdek. A Rengeteget is régebben elkezdtem már, haladtam is vele, meg nem is. Volr olyan, hogy belelendültem, magával ragadott, 100-150 oldalakat olvastam belőle, majd úgy alakult, hogy félre kellett tennem, és nem vettem elő hónapokig, mert megfeledkeztem ról, vagy nem tudtam rá időt szakítani. Ám most végre a végére értem, az utolsó 200 oldalt egyhuzamban olvastam végig, alig aludtam éjszaka. És nagyon nem bántam meg, mert egy különleges hangulatú, emlékezetes könyvélményben volt részem.

A regény különlegességét a szláv folklórra és az orosz-lengyel mesevilágra emlékeztető fantasy keret adja. Hősnőnk, Agnyeska egy középkori berendezkedésű világban él egy erdő melletti faluban, a völgyben. Ám a völgyet egy rejtélyes, félelmetes erdő, a Rengeteg határolja, ahol különféle szörnyek, varázserejű lények tanyáznak, és ahonnan áramlik a gonoszság és a Rontás a völgy népére. Aki betéved az erdőbe, azt a rengeteg vagy elregadja, soha nem látják többé, vagy megrontja, kifordítja önmagából. Akin úrrá lesz a rontás, az megszállottként kezd viselkedni. Ennek a rontásnak és a Rengeteg gonoszságának csak egy titokzatos és magánakvaló mágus állja útját, a Sárkány, aki tízévente elvisz magával egy fiatal lányt a tornyába. A falusiak nem tudják, mit csinál a lányokkal, de tudják, hogy ez az az ár, amit meg kell fizetniük a mágus védelméért cserébe. 

Forrás: pinterest

Narrátorunk, Agnyeska, mint mindenki a faluban, biztosra veszi, hogy legjobb barátnőjét, a gyönyörű, okos, talpraesett és tehetséges Kasját fogja választani a mágus. Igencsak meglepődik mindenki, mikor a Sárkány vonakodva bár, de Nyeskát viszi magával, mert benne lát meg valamiféle szunnyadó erőt. A későbbiek során persze kiderül, jó döntés volt őt vinni, mert innentől kezdve Nyeska és a Sárkány vállvetve küzdenek majd a Rengeteg gonoszsága ellen. Nem akarok spoilereket írni, a lényeg az, hogy egy varázslással, intrikával teli fantáziavilág tárul ki előttünk, egy középkori királyságban. Tetszett a Nyeska és a Sárkány közötti cívódó, adok-kapok kapcsolat. Eleinte idegesítették egymást, majd megtanultak együttműködni és - nem látványosan, de - megkedvelték egymást. Néhol vicces volt, hogy beszéltek egymással, de a gorombaság és a gúnyolódó hangnem mögött érezhető volt a finom vonzalom és a törődés. Elég aprócska jelentőségű a romantikus szál, nem ezen van a hangsúly, de adott egy kis pluszt a történetnek. 

Engem nagyon magával ragadott a könyv hangulata. Eleinte lassan indultak be az események, Novik meglehetősen ráérősen mesél, elég távolról indít, de nem mondanám, hogy unalmas volt még az eleje sem, csak lassabb folyású. Aztán viszont egymást érik az izgalmasnál izgalmasabb helyzetek, a megoldásra váró problémák. Agnyeskára és a mágusra vár a harc a Rengeteg gonosz teremtményei ellen, a szeretteik megmentése, az erdőbe mesrészkedők kiszabadítása, a háború megakadályozása, a Rengeteg legyőzése. Közben útjukba kerül egy nagyravágyó, hőskomplexusos herceg, aki vissza akarja kapni szeretett édesanyját, egy másik varázsló, akiben dúl a versenyszellem, és Kasjának is meg kell küzdenie a démonaival. Közben összeesküvések, intrikák és csavarok nehezítik meg hőseink dolgát, a Rengeteg bizony nem könnyen adja magát. A történet bővelkedik fordulatokban, feszült helyzetekben és drámai pillanatokban. Nagyon magával ragadott, leginkább a hangulata és a soha nem múló feszültség és bizonytalanság: soha nem tudjuk, mivel állunk szemben, mi jön még. 

Forrás: goodreads

A karakterek összetettek, főleg Agnyeskában van több, mint ami elsőre látszik. Kasja is érdekes személyiség, de többrétegű szereplő Marek, Alosa vagy éppen Szolja is. A legérdekesebb azonban Szarkan /tényleg ez a neve, remélem, nem összetett szó :)/ volt számomra, egyszerre titokzatos és vonzó, goromba, de ellenállhatatlan. Visszahúzódó, kifürkészhetetlen, nehezen megnyíló, ugyanakkor valamilyen szinten mégis a bizalmába fogadja Nyeskát. Öröm volt ilyen érdekes, nem fekete-fehér szereplőkről olvasni. Bár sok olyan szereplő is akad, akikről kicsit keveset tudtunk, pl. a király, a koronaherceg, a tábornok, a harmadik palotai mágus, vagy a nemes kisasszony, stb. Ezt némileg sajnáltam, mert jobban örültem volna, ha ők is részletesebb jellemzést kapnak. 

Az ábrázolásmód vérprofi, a leírások élőek. A hangok, színek, ízek, hangulatok érzékeltetése mesteri. Az érzékletes leírások szinte élő-lélegző miliőt teremtettek, majdhogynem otthon éreztem magam ebben a világban, annyira jól volt megírva minden. A helyszínek és a különféle lények, valamint a varázslás leírása is remek volt. Tetszett például, hogy a varázsigéket dallamokhoz hasonlította a szerző. Néha még magyar szvakhoz hasonló varázsigékre is felfigyeltem, pl. a nedvességet a kiszara (kiszárad) szóval szívta ki a fából Agnyeska. Külföldi fülnek a magyar nyelv biztosan agzotikusnak hangzik. A könyv világában Polnia és Roszia nevű birodalom létezik, ebben nem nehéz észrevenni az utalást Lengyelországra valamint Oroszországra. 

Forrás: pinterest

A könyv külső megjelenése szemet gyönyörködtető. Csodálatos, egyszerűségében is nagyszerű a borítókép, kifejezi a könyvbeli világ veszélyeit, titokzatosságát. A világ magyar népmesékre emlékeztető falusias egyszerűsége keveredik benne a misztikummal, az erdő rejtélyességével,  a sötétség kiszámíthatatlanságával. Az egyszerő, kötényes falusi lány menekül valami elől a sötét erdőben, vészjóslóan veszik kürbe a csontvázujjakra, karmokra emlékeztető fák, a háttérben pedig a torony is látható. Ez a kép tökéletesen illik a könyvbeli történethez és hangulathoz. A kiadványminőség remek, nagyon igényesen néz ki a könyv, a fordítás is profi munka. Minden nagyon egyben van, a kiadó remek munkát végzett. 

Elvarázsolt ez a szláv mesei világ, a különleges nevek, a kultúra, a különféle lények és a varázserő. Nem kérdés, hogy az Ezüstfonást is olvasni fogom. Úgy tudom, az egy mesefeldolgozás, szintén szláv folklóron alapuló fantasy keretben. Ajánlom a jól felépített, kidolgozott, csavaros, különleges hangulatú fantasy regények kedvelőinek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/4.5

Leírás, ábrázolásmód: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19.5