Cynthia Hand : Angyalsors

Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson. A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.

Karácsonyi ajándékként kaptam a könyvet, és már elsőre nagyon megtetszett a borítója. Tudom, sokszor előfordul velem, hogy a borító miatt beleszeretek egy könyvbe, ez most is megtörtént. Azonban ezúttal nem bántam meg. Kívül-belül nagyon tetszett a könyv. Gyorsan haladtam vele: két délután alatt elolvastam. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy viszonylag nagy betűvel és nagy sortávval van írva. Meg persze érdekes is volt, a végét már szinte faltam: éjszaka 1-ig fent voltam, hogy a végére érjek, és másnap 5-kor keltem!

Előbb azt hittem, a szokásos angyalos klisékkel fogok találkozni, de tévedtem. A sztori nagyon magával ragadott. Izgalmas volt, végig olvastatta magát. A kitalált és jól felépített angyalos világ nagyon tetszett, és az írónő úgy tárja elénk, hogy rögtön a közepébe csöppenünk. Először kicsit furcsának tűnhet, hogy a főszereplő csaj tudja, hogy angyal, az anyja és az öccse is tudja, aztán persze később kiderül, hogy hogy szerzett erről tudomást, stb. Már rögtön a könyv elején bele kell magunkat képzelni az adott világba, és ezt a helyzetet természetesnek vesszük. 

A történet ott indul, hogy Clara-nak, aki negyed részben angyal (anyja félangyal - az írónő egyébként erre is jól hangzó latin terminológiát talált ki), látomása támad. Anyjától megtudja, hogy a látomás a rendeltetését közli vele. Ez az a teendő, amiért létrjött, ezt kell elvégeznie. Erre született. Azt nem tudjuk (és Clara sem tudja), hogy mi történik, ha nem hajtja végre a küldetését. A rendeltetés azonban nagyon homályos: csak egy fiút lát háttal állva, mögötte erdőtűz tombol. Valószínű, hogy meg kell mentenie a fiút, de ezt sem veheti biztosra. Egyre jobban megfigyeli a rá-rátörő látomást és végre megtudja, hol találja a fiút. Így odaköltöznek a hegyekbe Kaliforniából. A hely csodaszép, és nagyon szép tájleírások mutatják be a gyönyörű vidéket. Szinte kedvem támadt oda menni...

A lány fokozatosan megismeri a helyet, beiratkozik az ottani középiskolába, ismerősöket szerez, és végre találkozik a látomásaiból ismert sráccal. Megtudja a nevét és elkezd megismerkedni vele, közben többé-kevésbé belezúg, ahogy az lenni szokott. Ám a fiúnak barátnője van, Kay, aki kiszúrja, hogy Clara érdeklődik a barátja iránt. Ez egyébként mindenkinek feltűnik. A könyv ezen pontján azt hittem, hogy a történet leragad ezen a középiskolás "menő csaj, menő pasi, lúzerek, ki a népszerűbb" szinten, ám szerencsére erről szó sem volt. Sokkal másabb irányba megy el a történet, tehát ne hagyjátok abba az olvasást! Megéri.

Nem akarok sok spoilert írni, ezért a történetről csak annyit, hogy innentől több szálon pörögnek az események. Clara több embert megismer, lesznek barátai, és olyan emberek is, akiket a pokolba kíván, közben halad a rendeltetés-szál is, de folyton akad valami meglepő fordulat. Clara élete veszélybe kerül, barátnői között próbálja megtalálni az arany középutat, az édesanyjával is konfliktusa támad, közben pedig beleszeret valakibe. 

Izgalmas a szerelmi szál, nagyon szépen ki van dolgozva. Eleinte nem is gondolnánk, hogy szerelmi háromszöggel lesz dolgunk, de aztán minden kialakul szép lassan és Clara érzéseit tökéletesen meg lehet érteni. Utána pedig már teljesen elvetettem a szerelmi háromszög gondolatát, annyira szurkoltam az egyik srácnak. Szerintem kicsit meglepő volt, mert az elején azt lehetett hinni, hogy egészen másképp fog alakulni a történet. A szalagavatós rész bejött, a nyári szünet előtti búcsúzásos jelenet pedig még inkább. (Nem hiába: Szeretem az olyan sztorikat, amikor több fiú vetélkedik a lányért.) De a kedvenc részem persze az uncsinak ígérkező, mégis szép, izgalmas és boldog nyár volt: sok szívmelengető, kedves jelenettel találkoztam itt. 

Még vár ránk két kötet, abból remélhetőleg fény derül minden megválaszolatlan kérdésre (mert elég sok dolog maradt tisztázatlanul). pl. Angela hírei; Clara apja; Maggie hatalma, múltja; mi volt ez a végén Jeffrey-vel, hol járt; mi lett a lóval; mi volt Clara küldetése, jól döntött-e és ennek milyen következményei lesznek; mi lesz Christiannal, mit akarnak a fekete szárnyúak, stb. Van min gondolkodni. 

Clara egyébként számomra abszolút szerethető főhős volt: nem nyafogott állandóan, reálisan és okosan gondolkodott, és szinte mindenben egyet tudtam vele érteni, át tudtam érezni a bánatát, szerelmét, bizonytalanságát, dühét, mindent. Magamra ismertem benne, szerintem mindenre reális, emberi módon reagált. Hiteles karakternek tartom, ahogy Tucker Averyt is, aki szintén úgy viselkedik, ahogy minden normális ember tenné a helyében. Tucker jelleme is szépen ki van dolgozva, nagyon szimpatikus figura (nekem már az elején is az volt, mikor még bosszantó-kötekedő üzemmódba volt kapcsolva). Christian is érdekes személyiség és sejteni lehet, hogy sokkal összetettebb jellem, mint amilyennek eddig megismertük. ( A következő kötetekben bizonyára jobban megismerhetjük.) A barátnős szál is egész jó: igenis lehet valakinek két ennyire különböző barátnője. A testvéri és az anya-lánya kapcsolatra viszonylag nagy hangsúlyt fektet a könyv, de valahogy nem volt túl sok. És teljesen együtt lehet érezni Clarával. 

Épp annyi volt érzelgősségből és humorból is, amennyi kellett. A hajas dolog nagyon tetszett, ötletes volt. Néha nevettem rajta, néha viszont beleéltem magam a lány helyzetébe. Olyan bosszantó volt, hogy kedven támadt behúzni egyet valakinek. :) Negatívumként csak annyit tudok mondani, hogy nekem általában nem jön be a jelen időben való mesélés (pl. leülök és a arra gondolok...), de itt nem zavart annyira. Irritáltak viszont az olyan kifejezések mint pl. "frankón", "elhúztunk onnan" (így mentek a szalagavatóra), nekem valahogy nem illett oda. De ez nem rontott az összértéken. 

Na akkor összegezzük: a történet jó, nem az a szokványos maszlag; a szereplők szerethetők, jól ki vannak találva; a világ is egyedi, könnyen megérthető, és hamar bele tudod magad képzelni; a leírások szépek; a borító pedig egyenesen gyönyörű. Szóval megérte a csak 4 órányi alvás miatta? Egyértelműen igen! 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Összesen: 20 / 19 pont

Cassandra Clare: Üvegváros 

A Végzet ereklyéi 3. 

Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.

Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost - bármilyen áron?

A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában. 

Ezt a könyvet óriási várakozás előzte meg. Eredetileg 2010. október 28-ra volt kiírva a megjelenése.Ahogy elolvastam a második kötetet, szinte számoltam a napokat a hőn áhított harmadik kötet megjelenéséig. Tűkön ülve vártam, és október 28-án csalódottan vettem tudomásul, hogy a könyv sehol. Aztán jött a hír a fordítás csúszásáról és a 2011-es megjelenésről. Húzták előttünk a mézesmadzagot, hogy "januárban jön", aztán "február végén jön"... hát nem jött. Már a hajamat téptem, annyira szerettem volna már olvasni. Végül közölték, hogy a könyv 2011. április 30-án fog megjelenni. Ezt várd ki! 

Április 14-én "váratlanul" megjelent. És végre eljutott hozzám. (Azt mellesleg hozzátenném, hogy nem bírtam kivárni, közben elolvastam angolul. De azért vágytam a magyar nyelvű olvasásélményre is.) Örültem, hogy végre kapni lehet! :) Szóval megvettem és végre elolvastam.

Nem kellett csalódnom. Legalább olyan jó volt, mint amilyenre számítottam. Az utolsó oldal után elégedetten csuktam be a könyvet, mert minden megoldódott és totál "happy end"-del végződött a sztori. Tökéletes lezárása volt a trilógiának, csak egy icipici kétely maradt bennem valamivel kapcsolatban (ez a szál - mint megtudtam - majd visszaköszön a 4. részben). A történetben minden logikus, sok rejtélyre fény derül. Viszont olyasmiről is kiderül, hogy nem igaz, amit eddig megkérdőjelezhetetlennek tartottál. Újabb sétát teszünk a múltba és megismerkedünk a szülők generációjának történetével. Szóval a tartalom csillagos ötös. 

A szereplőkre ezúttal sem lehet panasz, Jace és Magnus Bane nagyot alakítanak, Clary pedig elviselhetőbb. Sőt, néha még együtt is tudtam vele érezni (bár az elején azért még mindig idegesítően makacs volt, aztán pedig kissé tyúkeszű, de elnézzük neki). Simon és Jace párbeszédei viccesek voltak, bár Simon kicsit sokat szerepelt a könyvben. Kicsit sikerült megkedvelnem, talán azért, mert már nem akar nyomulni Clary-re. Új szereplő Sebastian, aki nagyon jól eltalált figura és olyan jól kidolgozott karakter, hogy teljesen feldobta a sztorit. Romantikában sem volt hiány: Jace beszédei gyönyörűek és kifejezőek voltak, mégsem váltak csöpögőssé. És annyira illettek a személyiségéhez! 

Alex, Isabelle, Luke és a többi szereplő is szimpatikus, valamint feltűnnek érdekes új karakterek is. Valentine a megérthető gonoszok közé tartozik, és annyira kegyetlen, hogy már hiteles figura. De persze ő sem egy egyszerű "gonosz mert gonosz" jellem. Minden cselekedete motivált és logikusan megmagyarázható, ugyanakkor neki is vannak mélyebb érzései (pl. apai szeretet Jace iránt, ami azért némileg kiderül). Ő is összetett jellem, akár csak Jace. Valentine ezáltal igazi hátborzongató főellenséggé válik, akitől bármi kitelik. Szerintem tökéletes főgonosz. 

A könyv stílusára, nyelvezetére továbbra sincs panasz. Nem tartalmaz vulgáris kifejezéseket, van benne sok humor, és szívet melengető párbeszéd. Igazi értékekről ír, ami szintén nem utolsó szempont egy young adult -regénynél. Több szereplőnek is belelátunk a gondolataiba, persze nem E/1-ben és nem 100%-ban. Ezáltal kicsit titokzatosabb marad az egész, ami szintén jót tesz a történetnek. A borító ezúttal is nagyon szép. Nincs olyan, ami miatt pontot kellene levonnom. Az Üvegváros (és az egész sorozat) nagyon jó könyv, egydi, szerethető karakterekkel, izgalmas, fordulatos sztorival, sajátos fantáziavilággal és nem kevés humorral. Többször elolvasós kategória!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont

Cassandra Clare: Hamuváros

A végzet ereklyéi 2. 

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz - ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Miután a Csontváros annyira belopta magát a szívembe, minél előbb be akartam szerezni a folytatását is. Mondanom sem kell, 2 nap alatt elolvastam. Nagyon tetszett. 

Örültem, hogy újra olvashatok az előző részben megismert és megkedvelt szereplőkről és már nagyon kíváncsi voltam a Clary-Jace szálra. Aki olvasta, tudja, mire gondolok. A Clary és Simon közötti kapcsolat nem kicsit bosszantott. A könyv próbálja Simont szimpatikus karakternek beállítani, de nekem nem sikerült őt megkedvelnem sem az első kötetben, sem a másodikban. Jó fej, humoros, meg minden, de valahogy nem szimpatikus. Nem tudom az okát. 

Jace persze még mindig a kedvencem: ebben a részben is hozta a formáját. Az nagyon tetszett, hogy Jace figurája nem lett egy "szirup", nem változott meg és ugyanolyan titokzatos és érdekes maradt, mint eddig. Nem az a hősszerelmes típus, de vannak érzései és nagyon összetett jellem. Ebben a kötetben pedig az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, ezáltal jobban megismerhetjük a gondolat- és érzésvilágát. 

Clary karaktere nekem ismét kissé bosszantó volt. Nem tetszett, hogy mindig mindenért Jace-t hibáztatja, bár a fiú sokszor tényleg bunkón viselkedik. Clary sokat nyafog és néha túl akaratos, máskor meg határozatlan. Viszont ez a Simon-os dolog volt az, ami betette nálam a kaput. Haragudtam Claryre. Jace és Clary kapcsolata is hullámzó, egyszer fent, egyszer lent, a végén pedig újabb fordulat következik. 

A könyv tartalma is tetszett, halad a történet, új szereplők tűnnek fel, de a régieket se felejtjük el. Rájövünk, miben mesterkedik a főgonosz, különleges képességekre derül fény és adódik egy furcsa rejtély, ami talán reményt adhat nekünk, olvasóknak arra, hogy a harmadik részben majd minden jóra fordul. 

A stílus ismét elnyerte a tetszésemet: Clare mesterien ötvözi a szép leírásokat és a drámai párbeszédeket. Megható és izgalmas részek váltják egymást, itt-ott humoros párbeszédekkel tarkítva. Ami pedig nekem a legjobban tetszik: hogy nem minden egyértelmű. Hogy vannak sejthető, homályos dolgok, amikre fényt kell deríteni. És az emberek közötti viszonyok is olyan igazinak tűnnek, nem az a mesterkélt, túl tökéletes kapcsolat, hanem igazi emberi: néha jó, néha rossz. És nem látsz bele a másik szereplő fejébe, hogy ő mit gondol akkor, vagy miért cselekszik úgy, ahogy. 

Komoly témák jelennek meg néhol a könyvben: szülő-gyermek kapcsolat, testvéri szeretet, igaz barátság, "a cél szentesíti az eszközt" dilemmája, stb. A borító ezúttal is szép és illik "A Végzet ereklyéi" egyedi világának hangulatához. 

Összességében nagyon tetszett, de kénytelen vagyok pontot levonni az idegesítő szereplők (pl. Clary, Simon) miatt, illetve azért, mert valami hiányzott. És ha döntenem kell a Csontváros és a Hamuváros között, akkor az előbbi viszi a prímet. A két kötet közti különbséget fejezi ki az egy pont különbség. 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/4

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 19 pont

Cassandra Clare: Csontváros 

A végzet ereklyéi 1. 

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... 

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére. 

Ezzel a könyvvel sokáig szemeztem, de valamiért aztán mégsem vettem meg. Mikor végre beszereztem, akkor meg halogattam az olvasását. Vastag is volt, kis betűs is, Harry Potter-re emlékeztető sorozatcímmel (először "A Halál ereklyéi" néven futott), a "Csontváros" cím miatt pedig valami nagyon morbid, zombis, mászkáló hullás valamire gondoltam. :) 

Mekkorát tévedtem! Mikor elkezdtem a könyvet, azonnal magával ragadott. Egy olyan jól kidolgozott, logikusan felépített világba csöppentem, hogy teljesen bele tudtam élni magam. Nagyon fantáziadús, mindenféle lények vannak benne, és egy tudatlan kislány becsöppen ennek az egésznek a kellős közepébe. 

A könyv nem E/1 személyű mesélővel dolgozik, ez külön tetszett. És az is jó volt, hogy a szereplők fejébe nem látunk bele teljesen, emiatt sokszor érnek minket meglepetések olvasás közben. És nem csak egy szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, bár az első kötetre főleg ez jellemző (Clary szemszöge). A másodikban már sokszor találkozunk olyan fejezettel, ami Jace szemszögéből láttatja az eseményeket. 

Másik óriási pozitívum az írónő humora. Remek párbeszédek vannak benne és sok vicces jelenet. A történet logikus, jól felépített, mindennek van értelme és minden akkor történik, amikor kell. Mindig akadnak újabb bonyodalmak, de az írónő nem esik abba a hibába, mint Karen Chance, hogy nem hagyja pihenni az olvasót, folyton csak rohan a történet és nincs egy kis szusszanás. Itt van minden, ami kell: ismerkedés, harc, menekülés, konfliktus, szerelmi háromszög, meglepő fordulatok, humoros beszólások, igaz barátság, testvéri szeretet, múltbeli rejtélyek, titokzatos szereplők, stb. A végén pedig extra-ütős fordulatot kapunk. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy : "Most mi van?! Ugye ez csak egy rossz vicc?!" Azonnal a kezedbe akarod kaparintani a folytatást. 

A szereplők is nagy kedvenceim lettek. Jace igazi favorit nálam. Az eddigi olvasmányaim alapján ő az egyik legjobban megformált regénykarakter, egy könyvben sem olvastam még hozzá fogható figurát. Olyan utálatos, beképzelt és gúnyos, hogy már imádnivaló! Fanyar humora, szarkasztikus modora igazán emlékezetes szereplővé teszi. Aztán ott van a személyisége másik oldala is: ő emellett egy törékeny kisfiú, aki mindig mindenben meg akar felelni az apjának, akire felnéz, és nagyon szeret egy lányt, amit még magának se mer bevallani. Rettenthetetlen, mégis sebezhető. Hűvös, bunkó, de szenvedélyes és kedves is. Imádom az összetett személyiségeket! 

Másik egyedi karakter Magnus Bane, őt szinte magam elé tudom képzelni. Nagyon jól eltalált figura. a főszereplő, Clary néha idegesítő, de elnézzük neki. Nincs könnyű helyzetben. Isabelle és Alec is szimpatikusak és logikusan cselekszenek, nincsenek karakteridegen vonásaik. Nem tipikus átlagszereplőkkel van dolgunk, hanem igazi, jól elhatárolható jellemekkel. Tetteik motivációja mindig érthető. Cassandra Clare ért az egyedi karakterek alkotásához. 

Emellett élvezetesen ír. Humoros, könnyed, néha megható. Tetszik a stílus és az, hogy a könyv olvasása közben egy percig sem unatkoztam. A borító is bejön, illik a könyv hangulatához. Ráadásul Jace-t hasonlónak képzelem, mint a képen látható felsőtest...

Egyszerűen imádtam! A Csontváros az egyik kedvenc könyvem lett. Már kétszer elolvastam, és még el is fogom!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Mi lenne, ha csak egy napod volna hátra? Mit tennél? Kit csókolnál meg? És mire lennél hajlandó azért, hogy megmentsd a saját életedet? Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. De végül kiderül, hogy a legutolsó. Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Szép, elgondolkodtató, megható könyv. Nincs benne se vámpír, se vérfarkas, se angyal, se tündér, csak emberek. Egy fiatal lány, aki tragikus körülmények között életét veszti, aztán mégsem...

Újraélheti az utolsó napját, hogy észrevegye, mit rontott el. Hát, nagyon sok mindent, de erre mindre rá kell jönnie. Főhősünk ugyanis egy beképzelt cicababa, igazi "mean-girl", aki népszerű, lenéz másokat, kineveti és szívatja a kevésbé menőket. Úgy érzi, övé a világ, bármit megtehet. Övé a legjobb hely a suli parkolójában, a legjobb asztal a menzán, lóghat az órákról, ha úgy van kedve, bulikba jár, övé a tökéletes pasi és a legjobb fej öribarik. Ám ez az egész csak látszat. 

A könyv arról szól, mennyi időbe telik a lánynak, mire észreveszi mindezt. Hogy amije van, az nem ér semmit, az igazán fontos emberektől pedig már régen eltávolodott. Mit tehet ez ellen? És mennyi ideje van még hátra, hogy mindent helyrehozzon?

Nagyon elgondolkodtató a történet, ajánlom minden középiskolás figyelmébe. Igaz, hogy hazánkban nem olyan rossz a helyzet a középiskolai klikkek terén, mint Amerikában, de a fő vonalak (pl. hogy a fiatalok mit tartanak fontosnak az igazi értékek helyett) nálunk is megtalálhatóak. Én már régen kinőttem ebből a korosztályból, de eléggé a könyv hatása alá kerültem. Tökéletesen bele tudtam élni magam a főszereplő helyzetébe, vele voltam szemét "menő csaj", vele fejlődtem, vele sírtam, vele nevettem. 

A szereplők az amerikai középiskolás társadalom tipikus alakjai, de azért jól elkülöníthető karakterek.Viszont nem annyira emlékezetesek, hogy még pár hónap múlva is tudnám a nevüket, vagy a tetteiket. Tehát átlagosak, nem hagytak bennem maradandó nyomot, felejthetők. A főszereplő jellemfejlődése adja a könyv igazi mondanivalóját és tanulságát. 

A könyv érzékletesen mutatja be a tizenévesek világát, problémáit. A történet egyébként végig izgalmas, holott a főszereplő ugyanazt a napot éli újra és újra, még sincs két egyforma nap, két egyforma jelenet vagy párbeszéd. Érdekes belegondolni, hogy mi lenne, ha mi is újraélhetnénk egy napunkat. Mi is mindent ugyanúgy csinálnánk? Mivel megmozgatta a fantáziámat, ezért eleve pluszpont neki.

Nyelvezete szép, igényes. Annak ellenére, hogy középiskolásokról szól, nem használnak benne sok csúnya szót és szleg kifejezést (kivéve ahol muszáj volt, mert az egyik szereplő éppen szidta a másikat, de az is elég finoman volt megfogalmazva), ami nagyon tetszett. A történet jelen időben íródott, szóval olyan, mintha épp most élnéd te is ezeket a pillanatokat a szereplővel együtt. 

Értékelés: 

Borító: 5/4
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 18 pont

Karen Marie Moning: Álom és valóság 

Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. 

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból. 

Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. 

És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. 

"A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog. " 

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul. 

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből? 

Nos, itt van! A Tündérkrónikák második része még jobb, mint az első! Izgalmas, fordulatos, kétségbeejtő, a végén pedig olyan ütős, hogy csak úgy dobogott a szívem...

A főszereplő, Mac egyre szerethetőbb, már nem az az idegesítő csitri, aki volt: sokat változott, keményebb, erősebb és kevésbe "plasztik csaj" lett. Igazi elszánt túlélővé vált, aki még egy amerikai Survivor-műsort is megnyerne. :)

Spoiler nélkül próbálok írni, bár elég nehéz. 

Barrons még mindig a kedvenc szereplőm: épp eléggé rossz, durva és beképzelt ahhoz, hogy imádnivaló karakter legyen. Soha nem tudjuk, mi lesz a következő lépése, hogy fog valamire reagálni, de éppen ez illik hozzá. Néha úgy érzem, mintha a figura önálló életre kelne, és úgy viselkedne, mintha ő tenne szívességet KMM-nak, hogy méltóztatik megjelenni a könyvében. :) Nem találkoztam még ennyire egyedi figurával. Szóval készüljünk fel! Ebben a sorozatban nem papírmasé-szereplőkkel van dolgunk, hanem igazi jól formált karakterekkel. 

V'lane is hozza a formáját: szexi, ugyanakkor hűvös, és annyira nem emberi, hogy az már hiteles. Őt is nagyon jól jellemzi Moning, könnyen magunk elé tudjuk képzelni mind külsőleg, mind viselkedésmódját tekintve. Viszont számomra az ő figurája is egyre szimpatikusabb. Persze Barrons-t nem éri utol. :) Az amúgy is képtelenség lenne. 

Maga a történet egyre pörgősebb, halad az Alina-ügyben a nyomozás, újabb bonyodalmak jönnek, az eddig megismert mellékszereplők újra feltűnnek, a szálak is összefutnak... a többit tessék elolvasni! A vége igazán durva, izgalmas és megható. Fordulatokban és meglepetésekben sincs hiány, mindennek csúcsa pedig a sok vicces, egymást szívató párbeszéd a szereplők között. Nekem egyébként általában bejön a kutya-macska kapcsolat a szereplők között. Itt meg aztán pláne. Semmi nem történik (szinte), a levegő mégis szikrázik. 

A könyv nyelvezete "haladó", azaz nem twilight-szintű tőmondatos, hanem szép, igényes bővített mondatokat tartalmaz. Sok jelző, határozó, főnévi igenév színesíti, angolul pedig nem egy könnyű olvasmány. (Én próbáltam. Ment, de meg kellett szokni és nem alapfokú nyelvvizsgásoknak való.) A borítóról most is ódákat tudnék zengeni. Szerintem senkit nem fognak meglepni a pontok. Csak ajánlani tudom! Ezzel a kötettel nagy kedvenc lett a sorozat...és Barrons!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Leírás, nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta. 

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. 

A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet. 

Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk. 

Be kell vallanom, a könyv nagyon tetszett. Kicsit nehezen indult be, de aztán magával ragadott. Az első rész tulajdonképpen bevezető, bemutatja a világot, megismertet a főszereplőkkel, és feltárja az alaphelyzetet, az első konfliktusokat. 

A leírás alapján félreérthető lehet, mert ez ifjúsági könyvnek tekinthető abból a szempontból, hogy nincs benne szex, csak vonzalom, finom utalások. Ugyanakkor szerintem több, mint egy ifjúsági regény. 

Szereplők: 

MacKayla (Mac) karaktere egyelőre nem fogott meg, nekem túlzottan cicamica, de a későbbiekben remélhetőleg változni fog. Ezt előre lehet látni, szóval jellemfejlődésre számíthatunk. Jericho Barrons nagyon érdekes és izgalmas karakter, abszolút favorit. V'lane egy tündérherceg, csak a főszereplő nevezi szextündérnek, mert olyan erőteljes kisugárzása, hatalma van, hogy minden nő a lába elé omlik és rögtön rá akarja vetni magát. Azonban ez függőséghez vezet és a nő belehal. De nem ez a sztori lényege, ez csak egy mellékszál. 

A könyvben a nyomozásról van szó, meg a veszélyes helyzetekről, a szereplő jellemének fejlődéséről és a "fiatalok" közti szerelem kialakulásáról. Sejtek egyébként egy szerelmi háromszöget, de majd meglátjuk, hogy alakul a sztori. Szerintem egyre jobb lesz. 

Mindenesetre a történet elsőre megfogott. Baljós hangulatú, eléggé misztikus, rejtélyes, a szereplők jól kidolgozott karakterek, igazi egyéniségek. Nyelvezete nem az egyszerű tőmondatokra korlátozódik. Szerencsére. 

Bár maga a téma (Már megint valami tündéres? ) elégge elcsépeltnek tűnik, a sorozat első darabja meglepően jó. Nem tucatkönyv, egyedi világot mutat be. Sőt, a borító is tetszetős! Bár mostanában elég gyakran követem el azt a hibát, hogy a borító alapján tévesen ítélek, itt ez nem történt. A Tündérkrónikák sorozat jónak ígérkezik! 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/4

Szereplők: 5/5

Leírás, nyelvezet: 5/4

Összesen: 20/ 18 pont

Lauren Kate: Fallen (Kitaszítva) 

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet. 

Nekem összességében tetszett a könyv. Persze voltak pozitív és negatív oldalai a sztorinak. A történetben sok dolgot előre lehet sejteni, szóval nem sok újat mutat. Viszont azt nem mondanám, hogy kiszámítható, sok rejtély van benne, az olvasó érdeklődését végig fenn tartja.

A főszereplő eszméletlenül butuska és nem mer egy értelmes kérdést feltenni, mindig csak kesereg, emiatt rendkívül bosszantó. A többi szereplő nekem nagyon papírmasé-karakter, például feltűnik az elengedhetetlen cicababa, a vagyány csaj, a titokzatos rosszfiú, a kedves jófiú, a kocka, és a többi szokásos...

Van benne némi logikai hiba is, pl. a főszereplő végig tud és érez valamit, ezt be is akarja bizonyítani, de amikor a fiú ugyanezt(!) elmeséli neki, a lány nem hisz neki! És elrohan, holott az egész könyv arról szól, hogy a srác után kajtat. Számomra ez egyáltalán nem hihető. Kissé karakteridegen vonásnak érzem. És még jó pár ilyen dolog van. 

A mellékszereplőkről nem is beszélve, ők aztán tényleg logikátlanul cselekszenek. A "főgonoszt" az elejétől lehetett sejteni, a vége felé pedig már szinte ordított, hogy nem lehet benne bízni. És meg kellett volna lepődnöm? 

Az epilógus kissé meglepő és előrevetíti a következő kötet fő vonalát, a szerelmi háromszöget, amiről azt hihettük, hogy már nem is létezik.

Mindent egybevéve izgalmas, kissé bugyuta, de szívet melengető, kedves kis történet. Szemléletes leírások vannak benne, és az emberi kapcsolatokra is szép példákat hoz. Meg persze a borító is nagyon elnyerte a tetszésemet. Biztos, hogy a folytatást is elolvasom, mert a sok negatívum ellenére a karakterek szerethetők.

Értékelés:

Borító: 5/5

Tartalom: 5/3

Szereplők: 5/3

Leírás, nyelvezet, stílus: 5/3

Összesen: 20 / 14 pont