Cassandra Clare: Csontváros

Cassandra Clare: Csontváros 

A végzet ereklyéi 1. 

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz - amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi - még egy vércsepp sem - bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék... 

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére. 

Ezzel a könyvvel sokáig szemeztem, de valamiért aztán mégsem vettem meg. Mikor végre beszereztem, akkor meg halogattam az olvasását. Vastag is volt, kis betűs is, Harry Potter-re emlékeztető sorozatcímmel (először "A Halál ereklyéi" néven futott), a "Csontváros" cím miatt pedig valami nagyon morbid, zombis, mászkáló hullás valamire gondoltam. :) 

Mekkorát tévedtem! Mikor elkezdtem a könyvet, azonnal magával ragadott. Egy olyan jól kidolgozott, logikusan felépített világba csöppentem, hogy teljesen bele tudtam élni magam. Nagyon fantáziadús, mindenféle lények vannak benne, és egy tudatlan kislány becsöppen ennek az egésznek a kellős közepébe. 

A könyv nem E/1 személyű mesélővel dolgozik, ez külön tetszett. És az is jó volt, hogy a szereplők fejébe nem látunk bele teljesen, emiatt sokszor érnek minket meglepetések olvasás közben. És nem csak egy szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, bár az első kötetre főleg ez jellemző (Clary szemszöge). A másodikban már sokszor találkozunk olyan fejezettel, ami Jace szemszögéből láttatja az eseményeket. 

Másik óriási pozitívum az írónő humora. Remek párbeszédek vannak benne és sok vicces jelenet. A történet logikus, jól felépített, mindennek van értelme és minden akkor történik, amikor kell. Mindig akadnak újabb bonyodalmak, de az írónő nem esik abba a hibába, mint Karen Chance, hogy nem hagyja pihenni az olvasót, folyton csak rohan a történet és nincs egy kis szusszanás. Itt van minden, ami kell: ismerkedés, harc, menekülés, konfliktus, szerelmi háromszög, meglepő fordulatok, humoros beszólások, igaz barátság, testvéri szeretet, múltbeli rejtélyek, titokzatos szereplők, stb. A végén pedig extra-ütős fordulatot kapunk. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy : "Most mi van?! Ugye ez csak egy rossz vicc?!" Azonnal a kezedbe akarod kaparintani a folytatást. 

A szereplők is nagy kedvenceim lettek. Jace igazi favorit nálam. Az eddigi olvasmányaim alapján ő az egyik legjobban megformált regénykarakter, egy könyvben sem olvastam még hozzá fogható figurát. Olyan utálatos, beképzelt és gúnyos, hogy már imádnivaló! Fanyar humora, szarkasztikus modora igazán emlékezetes szereplővé teszi. Aztán ott van a személyisége másik oldala is: ő emellett egy törékeny kisfiú, aki mindig mindenben meg akar felelni az apjának, akire felnéz, és nagyon szeret egy lányt, amit még magának se mer bevallani. Rettenthetetlen, mégis sebezhető. Hűvös, bunkó, de szenvedélyes és kedves is. Imádom az összetett személyiségeket! 

Másik egyedi karakter Magnus Bane, őt szinte magam elé tudom képzelni. Nagyon jól eltalált figura. a főszereplő, Clary néha idegesítő, de elnézzük neki. Nincs könnyű helyzetben. Isabelle és Alec is szimpatikusak és logikusan cselekszenek, nincsenek karakteridegen vonásaik. Nem tipikus átlagszereplőkkel van dolgunk, hanem igazi, jól elhatárolható jellemekkel. Tetteik motivációja mindig érthető. Cassandra Clare ért az egyedi karakterek alkotásához. 

Emellett élvezetesen ír. Humoros, könnyed, néha megható. Tetszik a stílus és az, hogy a könyv olvasása közben egy percig sem unatkoztam. A borító is bejön, illik a könyv hangulatához. Ráadásul Jace-t hasonlónak képzelem, mint a képen látható felsőtest...

Egyszerűen imádtam! A Csontváros az egyik kedvenc könyvem lett. Már kétszer elolvastam, és még el is fogom!

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont