Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés. És a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.
Ally Condie művét 30 nyelvre fordították le, és a Disney Company már megvásárolta a megfilmesítés jogát.
Először a könyv borítója tetszett meg, felkeltette az érdeklődésemet. Mit keres egy szép szaténruhás lány egy zöld buborékban? Be van oda zárva? Elgondolkodtatott a kép, így elolvastam a fülszöveget, ami még jobban meggyőzött arról, hogy a könyvet el kell olvasnom. Egy ideje már megvolt ez a kötet, de valamiért még nem olvastam, aztán már úgy voltam vele, hogy megvárom a folytatásokat és majd közvetlenül egymás után olvasom el a három részt. Erre most kerítettem sort. És nem bántam meg.
A könyv egy disztópiás trilógia első kötete, melynek cselekménye az elképzelt jövőben, egy elnyomó társadalomban játszódik. Tetszett a Condie által felépített világ, az írónőnek sikerült megoldania a diktatórikus rendszer kidolgozását. A Globális Felmelegedés után (ebben a történetben ez okozta a világvégét, az addigi rendszer összeomlását) létrejött a Társadalom, ahol mindent a hivatalnokok irányítanak. Nincsenek betegségek, éhínség, az emberek egészségesek és magas életszínvonalon élhetnek. Viszont nem szabadok és nem dönthetnek a saját sorsukról. A Társadalom biztosítja polgárai számára a jólétet, de a hivatalnokok mindenkit megfigyelésük és irányításuk alatt tartanak. Ők döntik el, mikor, mennyit és mit egyen az ember, hogyan és mennyit sportoljon, ki legyen a Párja (házastársa), mikor és hány gyereke legyen, mi legyen a munkája és mikor haljon meg. Választási lehetőség nincs. A polgárok el sem tudják képzelni, milyen a szabad akarat. A Társadalom még azt is megszabja, milyen filmeket nézzenek, milyen dalokat hallgassanak. Bizottságok döntöttek arról, mely műalkotások, festmények, versek tartoznak a száz legjobb közé, a többi mű azonban megsemmisítésre került. Hátborzongató, hogy a rendszer mennyire uralni akarja az emberek életét, még az álmaikat is nyomon követik. A szövetminták által a feltámadás esélyével hitegetik a polgárokat, a sakkban tartó erőt pedig az alacsonyabb státuszba sorolás veszélye jelenti. Ezek azok az eszközök, melyekkel a Társadalom uralkodhat az emberek fölött. A regény világfelépítése remek, az olvasó folyamatosan, a történetben előre haladva ismeri meg az újabb és újabb információkból a Társadalom rendjét.
Nagyon elgondolkodtató a történet, felmerülnek olyan témák, mint a szabad akarat, a "szép" halál, a növények keresztezésének etikai problémái, a művészet értéke, vagy hogy mitől, hogyan alakul ki a szerelem. Lehet-e irányítani, kibe szeretsz bele? Lehet-e előre látni, hogyan fogsz viselkedni egy helyzetben, mit fogsz tenni? Tulajdonságaid alapján kivel illesz össze, ki a tökéletes párod? Csak azzal lehetsz boldog, aki teljes mértékben hozzád való? Megéri-e a hosszú, boldog élet, ha cserébe nincs szabad akaratod? Érdekes problémákat vet fel a könyv, melyek szépen a történetbe ágyazva merülnek fel.
Ebben az elnyomó társadalomban - ha úgy tetszik, buborékban, mint a borítón - él Cassia, aki történetünk kezdetén épp a Párosító Bankettjére tart legjobb barátjával, Xanderrel. A Párosító Banketten tudják meg a fiatalok, ki az a fiú/lány, aki legjobban illik hozzájuk (a Társadalom kalkulációi szerint). Ettől fogva ő lesz a Párjuk és az elkövetkezendő években jobban meg kell ismerniük egymást, hogy aztán boldog, kiegyensúlyozott házasságban éljenek és egészséges utódokat hozzanak a világra. Így minden szép és jó, hisz mindenki egészséges és boldog. Legalábbis Cassia eleinte így vélekedik. Ő is tipikus disztópiás főhős, aki kezdetben még egyetért az adott rendszerrel, nem kérdőjelezi meg a helyességét, hanem jónak tartja, hisz benne. Izgatottan várja, kit rendelnek párjául. Meglepett és boldog, ugyanakkor össze is van zavarodva, mikor megtudja, hogy az ő Párja az egész országból nem más, Xander, pont az a srác, akit egész életében ismert. Hisz őt már jól ismeri, szereti, ő a legjobb barátja, ezentúl csak a barátságukat kell szerelemmé alakítani. Cassia még fel sem ocsúdik ebből a furcsa helyzetből, mikor még hihetetlenebb dolog történik: mikor a Párjáról szóló információkat olvassa, hirtelen egy másik fiú képe jelenik meg a képernyőn az ő tökéletes párjaként. Cassia ismeri ezt a másik fiút is: ő Ky Merkham, aki pár éve költözött ide a Külső Tartományokból.
Kibe szeret bele Cassia, kit választ? Kihez kerül közel, kivel érti meg magát és ki az, akire számíthat? Cassia nagyapjának halálával változás következik be, Cassia kezdi megkérdőjelezni a Társadalom módszereinek helyességét. Nagyapja még a halála után is hatással van rá, sőt, szabályszegésre veszi rá. Cassia ezután kezd titkolózni és rendszerellenes gondolatokat megfogalmazni, melyben társra is talál Ky személyében, aki fokozatosan ismerteti meg őt múltja árnyoldalaival és legféltettebb gondolataival, félelmeivel. Együtt fedezik fel a természet és a költészet szépségét és erejét, valamit, amire a Társadalom még nem tette rá a kezét. Közös titkaik közelebb hozzák őket egymáshoz. Szabálysértéseiknek azonban súlyos következményei lehetnek...
A történetről nem szeretnék többet írni, mert spoiler lenne, inkább a karakterekkel folytatom. Cassia nagy változáson megy át a könyv első lapjától az utolsóig: mint említettem, ő tökéletes polgár, soha semmi kihágása, hibája nem volt, ráadásul a munkájában (osztályozás) is kiváló eredményeket ért el. Viszont az események hatására megváltozik, elkezd lázadni és saját akarat után vágyódni. Ehhez a nagyapjától kapja az első lökést. Kapcsolata a két fiúval teljesen eltérő: míg eddig Xander állt közel hozzá, most kissé eltávolodik tőle, az eddig csak felületesen ismert Ky-jal azonban kitárulkoznak egymás előtt, megismerik egymás titkait. Nagyon tetszett a szerelmi szál felépítése, hogy Cassia és a fiú már korábban is ismerték egymást, de eddig a lány nem gondolt rá úgy, mint egy pasira. Jó volt, hogy fokozatosan alakultak ki köztük az érzelmek. Ez nem az a fajta instant szerelem, ami mostanában gyakori a könyvekben (hogy találkoznak kétszer és már hú de halálosan szerelmesek), bár nekem a közepe táján még ez is gyors volt (nem volt átmenet az "éppen csak kezdem megismerni" és a "szeretem" állapot között).
Ky titokzatos fiú, részletekben, képekben meséli el Cassiának az életét, így a lány szembesülhet azzal, mennyi mindenen ment már keresztül Ky. Xanderrel minden más: vele nem olyan izgalmas ismerkedni, hisz már mindent tud róla. Xander is érdekes figura, szerintem tartogat még meglepetéseket a tarsolyában (valószínű, hogy többet tud, mint hinnénk). Mindhárom központi karaktert megkedveltem, a titokzatos, hányattatott sorsú, szótlan, érzelmes Ky-t, aki középszerűnek próbál látszani, holott nagyon is különleges. Az okos, jóképű, szemfüles, tehetséges Xandert, aki bebizonyítja, hogy jó barát a bajban, és az eleinte ártatlan, hiszékeny Cassiát, aki ugyanúgy próbál egyensúlyozni a két fiú iránti érzelmei között, mint a Társadalom igazságtalanságai és hazugságai között. Cassia testvére, Bram aranyos szereplő volt, sőt, még a szülei is érdekeltek. A történetben volt szerepe a szülőknek és a nagyapának is, ez tetszett, mert ők sem voltak annyira szokványos figurák.
Mivel annyira nem egyedi főhősökkel van dolgunk, és nagy kedvencem sem lett senki (nem úgy, mint pl. Jace /TMI/ vagy Barrons, Mac /Tündérkrónikák/, Rose /Vámpírakadémia/ ), így a karakterekre 4 pontot adok (mondtam, hogy most már szigorúbb leszek). A történet felépítése jó volt, de ott is le kell vonnom egy pontot, mert voltak apróbb dolgok, (1) amik nem tetszettek, vagy (2) amiket nem értettem (nem azért, mert debil vagyok - remélem -, hanem azért, mert nem volt megmagyarázva). Pl. 1. a szerelmi szál a közepén túl gyors volt, 2. Hogy került bele Ky neve a párosítási eljárásba? Véletlenül? Csak egy hiba volt? Vagy tényleg szándékosan keverte bele valaki? De ki és miért? Honnan tudta a hivatalnok hölgy, hogy Cassia Ky-ba szerelmes? Semmi erre utaló jel nem volt, pl. Xandernek sem tűnt fel semmi. Egyébként mi volt a hivatalnoknő célja? Ezekre nem kaptunk választ.
A borítót - amellett, hogy tetszetős - nagyon ötletesnek is találom. Tetszik a szemet gyönyörködtető színvilág (mindhárom köteté) és a szimbólum kettőssége. A zöld gömb a Társadalom szimbóluma, melynek börtönében az ember nem lehet szabad (pl. a zöld ruhás lány sem), ugyanakkor a zöld tablettára is utal. A lány zöld szatén estélyi ruhája a Párosító Banketten viselt zöld báliruhára emlékeztet, ami szintén végigvonult a történeten mint a Társadalom (ás a Társadalom által diktált élet) jelképe. Cassia el is töri a ruhadarabkát őrző üveget, ezzel is a menekülési vágyat és a Társadalommal való szakítást fejezi ki. A három rész borítóját elnézve még szembetűnőbb az egységes küllem (a lány mindig benne van a gömbben, de egyre jobban kitör, a gömb színe pedig egy-egy tablettára utal), így jár a a maximum pont. A fordítás tetszett, a szerző stílusa és a mű nyelvezete is jó, bár nem annyira egyedi. Végig Cassia szemszögéből látjuk az eseményeket, így jól bele tudjuk magunkat élni a helyzetébe és Ky figurája is titokzatos marad. Nagyon örültem a verseknek és az elgondolkodtató témáknak, a felvetett etikai problémáknak és azt, hogy megjelent a regényben a művészet ereje. Egy kis humort hiányoltam, bár ez a betudható a disztópia műfajának, meg a könyv keserédes hangulatának. Apró helyesírási, gépelési hibák akadnak, pl. nincs a mondat végén írásjel. Összességében tetszett a könyv, két nap alatt végeztem vele és már várom a folytatást. Még jó, hogy már itt van nálam: olvashatom is.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/4
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/17
Ky titokzatos fiú, részletekben, képekben meséli el Cassiának az életét, így a lány szembesülhet azzal, mennyi mindenen ment már keresztül Ky. Xanderrel minden más: vele nem olyan izgalmas ismerkedni, hisz már mindent tud róla. Xander is érdekes figura, szerintem tartogat még meglepetéseket a tarsolyában (valószínű, hogy többet tud, mint hinnénk). Mindhárom központi karaktert megkedveltem, a titokzatos, hányattatott sorsú, szótlan, érzelmes Ky-t, aki középszerűnek próbál látszani, holott nagyon is különleges. Az okos, jóképű, szemfüles, tehetséges Xandert, aki bebizonyítja, hogy jó barát a bajban, és az eleinte ártatlan, hiszékeny Cassiát, aki ugyanúgy próbál egyensúlyozni a két fiú iránti érzelmei között, mint a Társadalom igazságtalanságai és hazugságai között. Cassia testvére, Bram aranyos szereplő volt, sőt, még a szülei is érdekeltek. A történetben volt szerepe a szülőknek és a nagyapának is, ez tetszett, mert ők sem voltak annyira szokványos figurák.
Mivel annyira nem egyedi főhősökkel van dolgunk, és nagy kedvencem sem lett senki (nem úgy, mint pl. Jace /TMI/ vagy Barrons, Mac /Tündérkrónikák/, Rose /Vámpírakadémia/ ), így a karakterekre 4 pontot adok (mondtam, hogy most már szigorúbb leszek). A történet felépítése jó volt, de ott is le kell vonnom egy pontot, mert voltak apróbb dolgok, (1) amik nem tetszettek, vagy (2) amiket nem értettem (nem azért, mert debil vagyok - remélem -, hanem azért, mert nem volt megmagyarázva). Pl. 1. a szerelmi szál a közepén túl gyors volt, 2. Hogy került bele Ky neve a párosítási eljárásba? Véletlenül? Csak egy hiba volt? Vagy tényleg szándékosan keverte bele valaki? De ki és miért? Honnan tudta a hivatalnok hölgy, hogy Cassia Ky-ba szerelmes? Semmi erre utaló jel nem volt, pl. Xandernek sem tűnt fel semmi. Egyébként mi volt a hivatalnoknő célja? Ezekre nem kaptunk választ.
A borítót - amellett, hogy tetszetős - nagyon ötletesnek is találom. Tetszik a szemet gyönyörködtető színvilág (mindhárom köteté) és a szimbólum kettőssége. A zöld gömb a Társadalom szimbóluma, melynek börtönében az ember nem lehet szabad (pl. a zöld ruhás lány sem), ugyanakkor a zöld tablettára is utal. A lány zöld szatén estélyi ruhája a Párosító Banketten viselt zöld báliruhára emlékeztet, ami szintén végigvonult a történeten mint a Társadalom (ás a Társadalom által diktált élet) jelképe. Cassia el is töri a ruhadarabkát őrző üveget, ezzel is a menekülési vágyat és a Társadalommal való szakítást fejezi ki. A három rész borítóját elnézve még szembetűnőbb az egységes küllem (a lány mindig benne van a gömbben, de egyre jobban kitör, a gömb színe pedig egy-egy tablettára utal), így jár a a maximum pont. A fordítás tetszett, a szerző stílusa és a mű nyelvezete is jó, bár nem annyira egyedi. Végig Cassia szemszögéből látjuk az eseményeket, így jól bele tudjuk magunkat élni a helyzetébe és Ky figurája is titokzatos marad. Nagyon örültem a verseknek és az elgondolkodtató témáknak, a felvetett etikai problémáknak és azt, hogy megjelent a regényben a művészet ereje. Egy kis humort hiányoltam, bár ez a betudható a disztópia műfajának, meg a könyv keserédes hangulatának. Apró helyesírási, gépelési hibák akadnak, pl. nincs a mondat végén írásjel. Összességében tetszett a könyv, két nap alatt végeztem vele és már várom a folytatást. Még jó, hogy már itt van nálam: olvashatom is.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/4
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése