A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron.
Először angolul olvastam ezt a könyvet és már akkor eldöntöttem, ezt bizony magyarul sem fogom kihagyni. Kíváncsi voltam, hogyan sikerül a fordítónak átültetnie azokat a gondolatokat és szómagyarázatokat magyarra, melyek olyan egyedivé tették a regényt. Történetünk ott indul, hogy Jenna egy szörnyű baleset miatt bekövetkezett kóma után magához tér. Időközben új helyre költöztek, és megkezdődik Jenna új élete, hisz az előzőre nem is emlékszik. Próbálja felidézni elveszett múltja darabkáit, kósza emlékfoszlányokból összerakni régi életét, korábbi önmagát, miközben megdöbbentő dolgokkal kell szembesülnie...
Nagyon elgondolkodtató a történet, olyan kérdéseket vet fel, amire még a tudósok sem tudják a választ. Szó esik olyan témákról, mint az identitás, az egyéniség, a lélek, az emlékezet, illetve arról is, hogy mitől ember az ember, mi adja az emberi személyiség lényegét. Ugyanakkor a generációk közt feszülő ellentéteket szintén felszínre hozza a könyv, valamint a szülő-gyermek kapcsolat problémáira is felhívja a figyelmet. A túlzott szülői elvárások, a gyermek bálványozása, és az a szeretet, ami arra ösztökél, hogy bármit megtegyél a szeretett személyért, néha olyan tettekre sarkall, melyet máskülönben elleneznél. Mi számít etikusnak, törvényesnek, legálisnak? A világi törvények, vagy a belső törvényeink szerint érdemes cselekedni? Hová vezet a világ? Mi lehet a fejlett orvostudomány, a védőoltások, a sok génmanipuláció, kutatás eredménye? Milyen nem várt káros következményei lehetnek annak, ha az ember (csak jó szándékból ugyan, de) istent játszik? Pszichológiai, orvosi, biológiai és etikai kérdéseket vet fel a könyv, melyekre tulajdonképpen nem ad választ, inkább csak elgondolkodtatni akar. És ez nagy előnye. Az ifjúsági irodalom körében nem sok ennyire gondolatébresztő regényt találni.
A téma különlegessége mellett a kivitelezés, a nyelvezet is egyedi. Rövid fejezetekre van tagolva a mű, melyek közül néhány nem is igazán elbeszélő jellegű, inkább csak Jenna kusza gondolatait, benyomásait akarják közvetíteni. A jelen idejű E/1 narráció pedig azt a hatást kelti, mintha minden éppen most történne, mintha mi is Jenna fejével gondolkodnánk. Vele együtt döbbenünk rá a titkokra, vele együtt rakjuk össze a kirakós darabkáit, szembesülünk a múlt árnyaival, a jelen veszélyeivel és bizonytalanságával, valamint a jövő kérdéseivel és kiszámíthatatlanságával. Emellett csodálatos gondolatok, gyönyörű hasonlatok színesítik ezt a művészi igényű regényt. A szerelmi szál szép és tiszta, mindenféle botránytól, felesleges sallangtól mentes. Tetszett, hogy Pearson nem erőlteti rá szereplőire a szerelmi háromszöget, sem egyéb bonyodalmat. Olyan, mint az igazi szerelem a való életben: nem homályos, rózsaszín, hanem egyértelmű és erős.
A szereplők közül Jennát ismerhetjük meg a legjobban, hisz az ő legbensőbb gondolataival találkozunk, a többieket csak az ő szemén keresztül láthatjuk. Ethanről meg Dane-ről szívesen megtudtam volna többet is, mert érdekes karakterek voltak, de végső soron a történet szempontjából elég volt ennyi is. Allys figurája is elgondolkodtatott, őt is meg tudtam érteni. Azt hittem, Dane-nel még lesz valami csavar, de tévedtem. A könyv sötét, borús, elmélkedős hangulata valahogy nem engedte meg a plusz izgalmakat. Így volt ez a végén is, ahol a várható nagy bonyodalom végül is elmaradt. A szülök és a nagymama karaktere, kapcsolatuk Jennával jól ki volt dolgozva, néhol igazán megható volt olvasni. Az is elég ritka egy YA regényben, hogy a szülő-gyermek kapcsolatra ennyire nagy hangsúlyt fektessen az író, de itt ez különösen jónak bizonyult, összetett volt és nem idilli, ezért plusz pontot érdemel. A magyar kiadás jó minőségű, nem tört be (legalábbis az én példányom). A borítóról pedig csak annyit, hogy figyelemfelkeltő és tetszetős (természetesen erre figyeltem fel először, már első pillantásra meggyőzött, hogy vegyem meg a könyvet), és tökéletesen illik a könyv hangulatához, témájához. Tetszik, hogy már a borító is "beszédes", nemcsak szép, hanem van mondanivalója is.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/4
Stílus, nyelvezet, fordítás: 5/5
Külső megjelenés, borító: 5/5
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése