Kerstin Gier: Zafírkék (Saphirblau)
- Időtlen szerelem 2.
Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
A sorozat első részét nagyon szerettem, a másodikat pedig még jobban: másfél nap alatt végeztem vele. És hogy miért ragadott magával ennyire? A sodró lendületű történet szarkasztikus humorral fűszerezve igazán szórakoztató olvasnivalót eredményezett. Ebben a sorozatban minden megvan, ami kell: izgalmas helyzetek, rejtélyek, misztikus jövendölések, látomások, vicces megjegyzések, nyomozás, titkolózás, romantika, és persze a folytatásért kiáltó befejezés.
Ebben a részben már igazán beindulnak az események, a múlt-, jelen- és jövőbeli történések összekuszálódnak. Aki nem figyel, könnyen elveszítheti a fonalat, de ifjúsági könyvről lévén szó, annyira azért nem átláthatatlan a cselekmény. Bár legszívesebben néha egy idővonalon bejelöltem volna, mi mikor történt. A prológus és az epilógus az előző részhez hasonlóan itt is Lucyről és Paulról szól, betekinthetünk az ő életükbe, megismerhetjük indítékaikat, érzéseiket, gondolataikat (főleg Paul szemszögéből, de E/3 formában). Ez segít jobban megérteni a történetet és összerakni a képet azokból az eseményekből, melyek nem közvetlenül Gwendolynnal történnek, de hatással vannak rá is.
Igazi érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv, személy szerint még jobban tetszett, mint az első rész. Az időutazós szálon felpörögnek az események és kiderül néhány dolog, de még vannak nagy rejtélyek Kinek van igaza, kiben bízzon Gwen és ki a valódi gonosz? Gideonban meg lehet-e bízni, vagy ő is csak félrevezeti Gwendolynt, annyira elvakultan hisz a grófnak és engedelmeskedik az őrzőknek? Mi a gróf célja? Mi történik, ha bezárul a kör? Mit jelentenek a homályos jóslatok? Miért lopták el annak idején a kronográfot? Milyen segítséget kap Gwen a múltból? A Lucas-os jelenetek különösen tetszettek, érdekes volt belegondolni a helyzetbe és kicsit megható is volt.
A szerelmi szál is hangsúlyosabbá válik: Milyen fordulat áll be Gideon és Gwen kapcsolatában? Hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek után? Gwendolynnak emellett van egyéb baja is: meg kell tanulnia menüettet táncolni, legyezőt használni, fog nélkül mosolyogni, társalogni, kifogástalanul viselkedni és az adott kor történelmét is el kell sajátítania. Egyik sem megy könnyen és ebből vicces helyzetek születnek. Gwen hozza a formáját, most is humoros, kissé ügyetlen, de azért leleményes. Szinte régi ismerősként üdvözöltem Leslie-t is, aki most is nyomoz, mindent kifundál és Gwendolyn igazi támasza. Nagyon jó barátnő, önzetlen, okos és hasznos.
Ebben a kötetben Gideon jellemét is jobban megismerhetjük, egyedibb figura volt itt, mint az első kötetben. Gwendolynhoz hasonlóan én is hol szerettem, hol utáltam, hol féltem tőle, néha úgy éreztem, púp a hátamon, máskor meg alig vártam, hogy újra feltűnjön. Mivel itt több oldaláról is megmutatkozott, szimpatikusabbá vált számomra. A mellékszereplők ezúttal sem bújtak ki a karakterükből: itt van a szigorú, karótnyelt Lady Arista, az undok, gonoszkodó, "tökéletesnek hiszem magam" Charlotte, az aranyos kistestvérek: Caroline és Nick, a sznob Glenda néni, a titokzatos, semmiből felbukkanó Mr. Bernhard, a csupaszív Mr. George, a kissé szenilis, hóbortos Maddy néni, és a kedves Madame Rossini. A jól megszokott figurákon kívül új szereplőket is köszönthetünk a fontoskodó, dadogó Mr. Marley, az elégedetlenkedő piperkőc Giordano és az unatkozó szépfiú, Raphael személyében. Az új figurák között azonban valódi telitalálat Xemerius, a vízköpő démon, aki epés megjegyzéseivel, szarkasztikus humorával igazi színfoltja a könyvnek. Néha kissé idegesítő volt, de sokat nevettem a beszólásain.
A borító alapszíne a címhez igazodva a kék, a szöveg pedig szintén kék betűkkel íródott, amit nagyon ötletesnek tartok és az olvasásban sem zavart. A borítón minden a zafírt vetíti elénk, viszont a könyvben semmi nem utal a zafírra azt a jelenetet kivéve, mikor Gwent zafírszemű démonnak szólítják. Lucy a Zafír nevű időutazó és Lucyről vajmi kevés szó esik ebben a kötetben. A könyv fedő- és hátlapján látható figurák mind a könyvben szereplő dolgokra utalnak, pl. vízköpő, holló, legyező, stb. És a régies ruhába öltözött párocska is már közelebb került egymáshoz: a fiú a karján vezeti a lányt. Ez érzelmi szempontból is jól jellemzi a regényt.
A stílus ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után: az előzőhöz hasonlóan gördülékeny. Gier gazdag szókinccsel rendelkezik és ezáltal szemléletes leírásokkal tarkított humoros narrációt kapunk Gwentől. A mottók, feljegyzések, jegyzőkönyvek, naplórészletek, jövendölések most is sok pluszt adtak ahhoz, hogy a kirakós darabkáit összeillesszük és így átláthassuk a történéseket. Hőseinkkel együtt én is nyomoztam, bújtam a régi iratokat, kódot fejtettem. Az egyetlen hiba - és nagyon sajnálom, hogy erre sem a kiadó, sem a fordító nem figyelt oda -, hogy a könyv végén található számkód az eredeti kiadáshoz készült és magyar példánnyal nem lehet megfejteni. Szóval nyugi, ha megpróbáltad feltörni a kódot és nem sikerült, a hiba nem a te készülékedben van! Ugyanis a számkódot nem konvertálták át a magyar nyelvű kiadásra. Ha valakinek kedve van hozzá, és még nem olvasta a sorozat 3. részét), itt EGY JÓ SZÁMKÓD a magyar kiadáshoz: 120 10 5 1 32 11 1 3 66 15 1 6 83 27 3 6 103 17 2 1 137 24 5 3 240 22 5 3 325 10 6 5 192 21 5 1
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító: 5/4
Összesen: 20/19
Ebben a részben már igazán beindulnak az események, a múlt-, jelen- és jövőbeli történések összekuszálódnak. Aki nem figyel, könnyen elveszítheti a fonalat, de ifjúsági könyvről lévén szó, annyira azért nem átláthatatlan a cselekmény. Bár legszívesebben néha egy idővonalon bejelöltem volna, mi mikor történt. A prológus és az epilógus az előző részhez hasonlóan itt is Lucyről és Paulról szól, betekinthetünk az ő életükbe, megismerhetjük indítékaikat, érzéseiket, gondolataikat (főleg Paul szemszögéből, de E/3 formában). Ez segít jobban megérteni a történetet és összerakni a képet azokból az eseményekből, melyek nem közvetlenül Gwendolynnal történnek, de hatással vannak rá is.
Igazi érzelmi hullámvasút volt számomra ez a könyv, személy szerint még jobban tetszett, mint az első rész. Az időutazós szálon felpörögnek az események és kiderül néhány dolog, de még vannak nagy rejtélyek Kinek van igaza, kiben bízzon Gwen és ki a valódi gonosz? Gideonban meg lehet-e bízni, vagy ő is csak félrevezeti Gwendolynt, annyira elvakultan hisz a grófnak és engedelmeskedik az őrzőknek? Mi a gróf célja? Mi történik, ha bezárul a kör? Mit jelentenek a homályos jóslatok? Miért lopták el annak idején a kronográfot? Milyen segítséget kap Gwen a múltból? A Lucas-os jelenetek különösen tetszettek, érdekes volt belegondolni a helyzetbe és kicsit megható is volt.
A szerelmi szál is hangsúlyosabbá válik: Milyen fordulat áll be Gideon és Gwen kapcsolatában? Hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek után? Gwendolynnak emellett van egyéb baja is: meg kell tanulnia menüettet táncolni, legyezőt használni, fog nélkül mosolyogni, társalogni, kifogástalanul viselkedni és az adott kor történelmét is el kell sajátítania. Egyik sem megy könnyen és ebből vicces helyzetek születnek. Gwen hozza a formáját, most is humoros, kissé ügyetlen, de azért leleményes. Szinte régi ismerősként üdvözöltem Leslie-t is, aki most is nyomoz, mindent kifundál és Gwendolyn igazi támasza. Nagyon jó barátnő, önzetlen, okos és hasznos.
Ebben a kötetben Gideon jellemét is jobban megismerhetjük, egyedibb figura volt itt, mint az első kötetben. Gwendolynhoz hasonlóan én is hol szerettem, hol utáltam, hol féltem tőle, néha úgy éreztem, púp a hátamon, máskor meg alig vártam, hogy újra feltűnjön. Mivel itt több oldaláról is megmutatkozott, szimpatikusabbá vált számomra. A mellékszereplők ezúttal sem bújtak ki a karakterükből: itt van a szigorú, karótnyelt Lady Arista, az undok, gonoszkodó, "tökéletesnek hiszem magam" Charlotte, az aranyos kistestvérek: Caroline és Nick, a sznob Glenda néni, a titokzatos, semmiből felbukkanó Mr. Bernhard, a csupaszív Mr. George, a kissé szenilis, hóbortos Maddy néni, és a kedves Madame Rossini. A jól megszokott figurákon kívül új szereplőket is köszönthetünk a fontoskodó, dadogó Mr. Marley, az elégedetlenkedő piperkőc Giordano és az unatkozó szépfiú, Raphael személyében. Az új figurák között azonban valódi telitalálat Xemerius, a vízköpő démon, aki epés megjegyzéseivel, szarkasztikus humorával igazi színfoltja a könyvnek. Néha kissé idegesítő volt, de sokat nevettem a beszólásain.
A borító alapszíne a címhez igazodva a kék, a szöveg pedig szintén kék betűkkel íródott, amit nagyon ötletesnek tartok és az olvasásban sem zavart. A borítón minden a zafírt vetíti elénk, viszont a könyvben semmi nem utal a zafírra azt a jelenetet kivéve, mikor Gwent zafírszemű démonnak szólítják. Lucy a Zafír nevű időutazó és Lucyről vajmi kevés szó esik ebben a kötetben. A könyv fedő- és hátlapján látható figurák mind a könyvben szereplő dolgokra utalnak, pl. vízköpő, holló, legyező, stb. És a régies ruhába öltözött párocska is már közelebb került egymáshoz: a fiú a karján vezeti a lányt. Ez érzelmi szempontból is jól jellemzi a regényt.
A stílus ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után: az előzőhöz hasonlóan gördülékeny. Gier gazdag szókinccsel rendelkezik és ezáltal szemléletes leírásokkal tarkított humoros narrációt kapunk Gwentől. A mottók, feljegyzések, jegyzőkönyvek, naplórészletek, jövendölések most is sok pluszt adtak ahhoz, hogy a kirakós darabkáit összeillesszük és így átláthassuk a történéseket. Hőseinkkel együtt én is nyomoztam, bújtam a régi iratokat, kódot fejtettem. Az egyetlen hiba - és nagyon sajnálom, hogy erre sem a kiadó, sem a fordító nem figyelt oda -, hogy a könyv végén található számkód az eredeti kiadáshoz készült és magyar példánnyal nem lehet megfejteni. Szóval nyugi, ha megpróbáltad feltörni a kódot és nem sikerült, a hiba nem a te készülékedben van! Ugyanis a számkódot nem konvertálták át a magyar nyelvű kiadásra. Ha valakinek kedve van hozzá, és még nem olvasta a sorozat 3. részét), itt EGY JÓ SZÁMKÓD a magyar kiadáshoz: 120 10 5 1 32 11 1 3 66 15 1 6 83 27 3 6 103 17 2 1 137 24 5 3 240 22 5 3 325 10 6 5 192 21 5 1
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító: 5/4
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése