Új Vámpírakadémia filmelőzetes!

Richelle Mead Vámpírakadémia című regényéből is mozifilm készül. (A sorozat egyébként hat részes, egyelőre az első könyvet filmesítik meg.) A filmet, melyben Zoey Deutch (Rose), Lucy Fry (Lissa) és Olga Kurylenko is szerepet kapott, 2014 február 14-én, Valentin-napon mutatják be. Dmitrij Belikov szerepében Danila Kozlovskyt láthatjuk majd. Ti mit szóltok a szereplőgárdához?

Rose, Dmitrij, Lissa

Itt pedig megtekinthetitek a film új előzetesét. Nekem úgy tűnik, teljesen más hangulata van, mint a könyvnek. Nektek hogy tetszik? 

Kiderült, ki lesz Christian Grey

Miután Charlie Hunnam úgy döntött, mégsem vállalja el Grey szerepét a Szürke ötven árnyalata című regény filmváltozatában, a készítők gőzerővel keresték az új főszereplőt. A választás végül Jamie Dornan-re esett, aki az Egyszer volt, hol nem volt... (Once upon a time) című sorozatban a Vadász/a seriff szerepét alakította. Jó választásnak tűnik. Nektek mi a véleményetek?

Megérkezett A beavatott filmes posztere!

2014 márciusában kerül a mozikba Veronca Roth A beavatott (Divergent) című regényéből készült film. Most elkészült a moziplakát. Nektek hogy tetszik? Várjátok már a filmet?

Az éhezők viadala: Futótűz 

November 21-én van a bemutatója Az éhezők viadala című nagy sikerű film második részének. A filmek Suzanne Collins azonos című disztópiás regénysorozatából készültek, a könyvek több millió példányban keltek el világszerte. 

A Futótűz előzetesét itt nézhetitek meg.

George R. R. Martin: Királyok csatája (A Tűz és Jég dala 2.)

George R. R. Martin lebilincselő fantasy eposzának, A tűz és jég dalának második könyve, a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik. Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe. A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasy sorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

George R. R. Martin fantasy-sorozatának második része nem okozott csalódást. Mivel az első kötet nagyon tetszett, itt is elég magasak voltak az elvárásaim, de a regény ezeknek eleget tudott tenni. Sőt! A történet ezúttal is fordulatos, lebilincselő volt, tele izgalmakkal és váratlan eseményekkel. Az első kötetből tanulva már tudtam, hogy senki nincs biztonságban a szereplők közül, így minden kedvenc karakteremet féltettem. Hogy okkal tettem-e, megtudja, aki elolvassa a Királyok csatáját. 

A regény ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző kötet befejeződött. Westeros-ban a király halála után megkezdődtek az ádáz hatalmi harcok. Több önjelölt király küzd a Vastrónért: a néhai Robert király két fivére, Stannis és Renly (egyiküknek joga van a trónhoz, a másiknak viszont hadserege van), valamint fia, Joffrey és rokonai, a Lannisterek. Észak urai Robb Stark-ot választják királyuknak, a Falon túl Mance Rayder gyűjti a seregét, Balon Greyjoy a Vas-szigetek királyának nevezi magát, Keleten pedig Daenerys Targaryen próbál szövetségeseket találni, hogy visszaszerezze apja trónját. Ki kivel köt szövetséget? Ki kit akar legyőzni? Milyen eszközöket képesek bevetni a hatalom érdekében?

Jobban megismerhetjük Stannis királyt és udvartartását. Papnője és tanácsadója "a Vörös asszony", Melisandre, valamint hű szolgája Davos, a Hagymalovag személyében új szereplőket köszönthetünk. Tengerjáró Davos szemszögéből ismerhetjük meg azokat az eseményeket, amelyek Sárkánykőn játszódnak. Betekintést nyerünk Renly király udvarába is, megismerjük ifjú feleségét, Margaery-t, hű lovagját, Loras Tyrellt (aki már az előző könyvben is feltűnt) és testőrét, Brienne-t, a harcos lányt. Saját szemszöget kapott Theon Greyjoy (ebben a kötetben az ő szemével is látjuk az eseményeket, az ő gondolatait, motivációit, indítékait is megismerjük). Új karakterekben tehát nincsen hiány. És mindegyikük érdekes személyiség, mindenkiben van valami különleges. De itt vannak a régi jó ismerősök is, a "főszereplők": Tyrion, Arya, Havas Jon, Sansa, Bran, Catelyn, Daenerys. 

A trónért folytatott harc mellett másik fő cselekményszál a Stark-gyerekek sorsának alakulása. Arya hazafelé tart, de az út nem olyan rövid, egyszerű, és veszélytelen, mint gondolta. Bran próbál  megbirkózni azzal, hogy nyomorék lett, egyben ő Deres ura, aztán kiderül, hogy sokkal nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Sansa már nem az a szerelmes naiv kislány, aki volt, az ő élete sem kellemes a királyi udvarban. Havas Jon felderítésre indul a Falon túlra társaival, ahol nehéz döntéseket kell meghoznia. A többi szálon is akadnak izgalmak: Catelyn próbál támogatókat, szövetségeseket találni Robb számára, közben lányait igyekszik kiszabadítani Királyvárból. Tyrion próbálja megmenteni Királyvárat, felvirágoztatni a várost, az emberek ugyanis éheznek, nagy a zűrzavar, sok a bűnözés. Tyrion a Király Segítőjeként igyekszik megakadályozni, hogy a város elessen Stannis ostroma alatt, közben állandó harcot folytat nővére, Cersei intrikáival szemben, a besúgókkal, és a hataloméhes emberek tucatjaival. Senkiben sem lehet bízni, mindenki áruló vagy valakinek a bábja. Emellett még titkos szerelmét, Shae-t is igyekszik megvédeni. Daenerys pedig a népét akarja megmenteni, miközben várja, hogy sárkányai felnőjenek.A sárkányok azonban veszélyt is jelenthetnek rá nézve: olyan ritkák és különlegesek, hogy mindenki magának akarja megszerezni őket.

A könyv nyelvezete, stílusa hasonló az első részhez, ezúttal is zseniális. Mind a monumentális csataleírás, a csavaros történetvezetés, az egymásba fonódó szálak, mind pedig a szemléletes leírások hozzájárulnak ahhoz, hogy olvasmányos, élvezetes legyen a mű. Az egyes helyszínek, szokások, kultúrák bemutatása is bámulatos. Martin nem csak leírja, de a szereplők beszédével, öltözékével is érzékelteti a különbségeket, ezzel elérve azt a hatást, hogy az olvasó is beleképzelhesse magát a történetbe. Olyan, mintha mi is ott lennénk a helyszínen, annyira ismerjük már az adott kultúrát, népet. A szokásokat, a világot szinte észrevétlenül mutatja be az író. A mesterien kidolgozott karakterek, a szereplők saját kis drámái, szenvedései, félelmei, a váratlan fordulatok rabul ejtik az olvasót. 

A kötet külső megjelenése tetszetős, de kicsit túl szürke, ez egy icipici negatívum. A korona összhangban van a címmel és kifejezi, miről szól a könyv. A kötet vastag, nagyon apró betűs, egy idő után fárasztja a szemet az olvasása. De nem bánod, mert muszáj tovább olvasni... Csak azért vonok le fél pontot, hogy legyen hová fejlődni, mert összességében nagyon tetszett ez a rész is.

Értékelés: 

Tartalom, történet, világ: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5

Borító, küllem: 5/4,5

Összesen: 20/19,5

Könyv és filmsorozat:

A filmsorozat második évada gyakorlatilag a második könyv történetét öleli fel, de nem olyan könyvhűen, ahogy az az első évadnál történt. Itt már sok eltérést tapasztaltam a könyv és a film között. Például a sorozatban az Arya, a Daenerys, a Theon és a Bran-cselekményszálon sok minden másként alakult. A fő irányvonalak hasonlóak voltak, de néhány dolog másként történt. Egész szálak, szereplők vannak kihagyva a filmből, amik a könyvben fontos szerepet kapnak (pl. a Harrenhalli események, Roose Bolton vagy Ramsay szerepe, Meera és Jojen Reed, Viharos Edric, stb.) Vannak szereplők, akik a könyv második részében már szerepeltek, a sorozatban viszont majd csak a harmadik évadban bukkannak fel. És a filmben is vannak olyan szálak, szereplők, jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek, vagy nem egészen úgy jelennek meg (pl. Renly-Loras pár, Davos fiai, vagy pl. kit öl meg az Árny). Az eltérések ellenére a sorozat és a könyv fő cselekményvázlata megfeleltethető egymásnak, de a könyvet olvasva sokkal több minden világossá válik, jobban értjük az adott világot, a szereplőket, ismerjük a múltat és a miérteket.

Tanácsaim a sorozat olvasásához:

1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 

2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 

3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!

4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 

5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.

6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

Nagyon régen terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet. Az, hogy sok jó véleményt hallottam/olvastam róla, csak még kíváncsibbá tett. Talán éppen emiatt érzem úgy, hogy túl sokat vártam. Bevallom, hogy meghatóbb, felkavaróbb történetre számítottam. Vagy legalább arra, hogy nagyobb hatást vált ki belőlem. Nem tudom, miért nem fogott meg annyira, hisz egyébként nem volt olyan rossz. De haladjunk sorjában!

A történetet nagy vonalakban felvázolom: Egy középiskolás lány, Hannah Baker két hete lett öngyilkos, de a halála előtt felvette 13 kazettára a mondandóját. A kazetták arról szólnak, hogy milyen okai voltak az öngyilkosságra, kiket hibáztat és milyen események vezettek el ehhez a döntéséhez. A kazettákat azoknak küldte el, akiknek valamilyen módon részük volt a halálában. Ha valaki megkapja, tovább kell küldenie a következő embernek, aki a listán szerepel. Ha nem teszi, a kazetták nyilvánosságra kerülnek az illetők piszkos kis titkaival együtt. Az egyik srác, Clay Jensen megkapja a kazettákat és elcsodálkozik, hogy ő vajon mit árthatott Hannah-nak, hisz soha nem tett vele semmi rosszat. Meghallgatja a kazettákat és vele együtt mi is megismerjük Hannah történetét.

Maga a koncepció, a dupla narráció gondolata nagyon ötletes. Tetszett, hogy Hannah és Clay párhuzamosan mesélnek, de mégsem egyidőben, hisz Hannah a múltban ragadt, Clay pedig a jelenben meséli el, mit csinál éppen, milyen hatása van rá a kazettáknak. Itt-ott feltűnt egy-két logikai hiba, de egyébként ügyesen fel volt építve a regény. (Spoiler! pl. Mikor Hannah elkezdi felvenni a kazettákat, akkor már eldöntötte, hogy megöli magát, tisztában van vele, hogy 13 oka van, és tudja, hogy kik azok, akik miatt öngyilkos lesz, de csak a végén, az utolsó kazetta készítésekor megy el a tanárhoz és veszi fel a beszélgetésüket. Honnan tudta Hannah már az elején, hogy a tanár nem fog neki segíteni, honnan tudta előre, hogy ő lesz az utolsó a listáján? És ha a tanár jobban figyel rá, ügyesebben próbálja lebeszélni, akkor nem lett volna öngyilkos? Akkor miért készítette a kazettákat? Tehát ő már előtte döntött, akkor miért hibáztatja a tanárt? Spoiler vége!) Az okok közül egyébként volt olyan, ami elég durva, de akadt olyan is, ami nekem apróságnak tűnt. Bár elképzelhető, hogy aki a szakadék szélén táncol, annak egy olyan kis aprócska lökés, mint egy fuvallat is a halált jelentheti. Hannah okai csak halmozódtak és minden mindennel kapcsolatban volt, egyik ok függött a másiktól, az események úgy indultak el, mint a lavina, és végül az öngyilkossághoz vezettek. 

Szép, lelkizős, elgondolkodtató könyv, ami az öngyilkossághoz vezető út lélektani oldalát mutatja be. Ám egy kissé még kevésnek érzem ezeket az indokokat ahhoz, hogy valaki kioltsa a saját életét. Nekem nem volt elég...hihető. Nem kétlem, hogy valaki ilyen okok miatt öngyilkos lesz, el tudom képzelni, hogy egy sérülékeny, érzékeny tinédzser lelkivilágának ezek a problémák elviselhetetlennek tűnnek, és tényleg volt közöttük igazán durva is (a bűntudatról nem is beszélve). De nem hinném, hogy emiatt valakinek meg kellene halnia. Ettől sokkal komolyabb okok, sanyarúbb sors kell ahhoz, hogy valaki eldobja az életét, a legnagyobb ajándékot, amit valaha kapott, legalábbis az én megítélésem szerint. Ám lehet, hogy Hannah nem osztja a véleményemet, talán ő már belefáradt az életnek nevezett harcba és feladta. 

Jó húzás volt az írótól, hogy Clayt is narrátorként alkalmazta, így az ő szemszögéből is megismerhettük Hannát. Végig fenntartotta a kíváncsiságot, hogy mi történt köztük, hisz Clay teljesen ártatlannak érzi magát. Mit tehetett vajon Clay, hogy Hannah szerint ő is részese volt a döntésének. Kiderül az igazság, de nem úgy, ahogy számítunk rá. Clay reakciói egyébként érzelmesek, meghatóbbá teszik a történetet, de néha csak helykitöltőnek éreztem (pl. mikor kavargatja a kávéját). Másik negatívum ezzel kapcsolatban az volt, hogy Clay reakciói néha kizökkentettek Hannah monológjából. 

Maga a szöveg egyszerű, néhol csupa tőmondatból áll. Ez megbocsátható, hisz ifjúsági regényről van szó, egyszerűsített nyelvezettel, hogy könnyebben érthető legyen. Szereplők és helyszínek leírására nem pazarolt egész bekezdéseket a szerző, de ez nem is volt fontos. Itt nem az volt a lényeg, ki hogy néz ki, hanem hogy mit tett és milyen hatása volt a tetteinek Hannah-ra. A könyvnek a mondanivalója az igazán fontos, nem a művészien megszerkesztett mondatok. És hogy mit akar üzenni? Hogy vegyük észre az intő jeleket, ha valaki maga alatt van a környezetünkben és próbáljuk meg megakadályozni a tragédiát! Semmiképpen ne legyen részünk más halálában, se úgy, hogy mi okoztuk (mint a kazettán lévők nagy része), sem úgy, hogy nem vettük észre a bajt (mint Hannah környezete, pl. a szülei, az osztálytársai vagy az iskolai tanácsadó).

A mellékszereplők karaktere sablonos, de éppen ez a lényeg. Mindenütt megvan a népszerű lány, aki kihasznál másokat, és csak az érdekli, hogy jobban kedveljék, a hazudós srác, aki szeret többet mondani a haverjainak, mint ami valójában történt, a bunkó fiú, aki úgy bánik a lányokkal, mintha tárgyak lennének, a lelkiismeretlen, meggondolatlan pompomlány, vagy a kukkoló, aki megszállottan követ egy lányt. Azért ilyen sablonosak a szereplők, hogy az olvasó érezze, Hannah esete nem egyedi, akaratán kívül bárkivel megtörténhet. Az egészről nem ő tehet, hanem a környezete és mások együtt. Igazság szerint senki nem hibás egyedül, senki sem tett semmi olyat, amitől Hannah-nak meg kellett volna ölnie magát, mindenki csak egy csepp volt Hannah méregpoharában. 

Hannah egyébként egy egyszerű lány, akit rossz hírneve megelőzött és  emiatt torz kép alakult ki róla az emberekben, ami miatt másképpen álltak hozzá. Volt aki emiatt félt vele randizni, még ha kedvelték is, volt viszont olyan is, aki emiatt azt hitte, bármit megtehet vele. Hannah egy megtört karakter, aki nem tudott megbirkózni az őt ért igazságtalanságokkal, negatív hatásokkal, bűntudattal, érzelmekkel. És mikor segítségre lett volna szüksége, akkor sem nyílt meg, hanem eltaszította magától azokat, akik segíteni tudtak/szerettek volna. Clay pedig egy kedves, aranyos srác, aki nem volt sem elég bátor, hogy rendezze a kapcsolatát a lánnyal, sem pedig elég elszánt, hogy segítsen rajta. 

A könyv külleme tetszetős, a borítója nagyon tetszik. Megfogott a hangulata, a színe, a lány tekintete. Erre mindenképpen maximum pont jár, nemcsak azért, mert szép, hanem mert tökéletesen illik a könyvhöz mind témája, mind hangulata szempontjából. A kiadványra most sincs panasz, jó a kötésminőség, a szép betűtípus és a megfelelő sortávolság miatt kellemes olvasni. Nem nehéz tartani, nem törik be és tökéletesen illik a polcra a többi Vörös pöttyös könyv közé. Összességében jó volt, tetszett, de nem volt az a katartikus élmény, amire számította, így némiképp csalódást okozott. 

Értékelés:

Tartalom, mondanivaló: 5/4

Szereplők: 5/3

Nyelvezet, stílus, fordítás, szerkezet: 5/4

Borító, külső megjelenés: 5/5

Összesen: 20/16

George R. R. Martin: Trónok harca (A Tűz és Jég dala 1.)

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Elkezdtem. Igen, nagy levegőt vettem és belevágtam George R. R. Martin világhírű fantasy-sorozatába. Nagyon régóta terveztem, hogy elolvasom A Tűz és Jég dalát. Már évekkel a TV-sorozat keltette őrület előtt hallottam a sorozatról és terveim közt szerepelt, hogy megismerkedek vele közelebbről, de akkor még csak négy kötet volt kész belőle és mivel az a hír járta, hogy Martin gőzerővel írta az ötödik részt, gondoltam megvárom. Nos, végül öt évet(!) kellett várni rá, de végre megvan! Így ennek örömére és a könyvekből készült TV-sorozat (Trónok harca néven fut) apropóján most elolvasom egymás után mind az öt részt. 

Jelentem, az első kötetet két hét alatt kivégeztem, pedig több száz oldalról van szó és egészen apró betűkkel (Az én példányom az Alexandra kiadó-féle 2013-as átdolgozott, javított kiadás - ebben már a fordítás is módosult kissé). Egyéb dolgaim is voltak, különben sokkal gyorsabban haladtam volna az olvasással, mert a könyv nagyon izgalmas. Egy tipikus középkori jellegű lovagkirályságban játszódik a történet egy kitalált világban, ahol különböző családok igyekeznek hatalomra jutni. Az események több szálon futnak. A cselekményt nem részletezem, mivel már biztos sokan láttátok a sorozatot (aki nem, annak javaslom, hogy előbb a könyveket olvassa el, mert ha már látta a filmet, akaratlanul is olyannak képzeli a szereplőket, illetve ugyanazokat a jeleneteket fogja várni, amire emlékszik, ezzel megfosztva magát a könyv nyújtotta élménytől). 

A történetről csak annyit mondanék, hogy izgalmas, meglepő, fordulatos, váratlan események ugyanúgy előfordulnak benne, mint megható pillanatok és drámai helyzetek. Van itt minden: árulás, gyilkosság, csata, intrikák, besúgók, vérfertőzés, lovagi torna, testvérharcok, és a múlt folyton felbukkanó árnyai, emlékei. Az egész sorozatra jellemző a sok cselekményszál és a rengeteg szereplő (javaslom a nevekről jegyzetek készítését, mert van úgy, hogy egy szereplő neve 400 oldallal később bukkan fel, és akkor tudod, hogy már olvastál róla valamit, de nem tudod, mit, hol, mikor, stb.). Martin minden kötet végén függeléket bocsát rendelkezésünkre, hogy segítsen olvasóinak átlátni Westeros világát, amit ő hihetetlen következetességgel és fantáziával épített fel. 

Az alaphelyzet: Westeros valaha hét különálló királyság volt, míg egy Hódító Aegon nevű Targaryen uralkodó sárkányai segítségével meghódította a királyságokat és egy birodalomként egyesítette őket. Aztán évszázadokon át az ő utódai uralkodtak, akik saját családjuk tagjaiból választottak feleséget maguknak, hogy ősi vérük ne keveredjen másokéval. A könyvbeli események kezdete előtt 15 évvel azonban Aerys Targaryen királyt örököseivel (fiával és unokáival) együtt meggyilkolták és letaszították a Vastrónról. Ebben volt nagy szerepe Robert Baratheonnak, aki megölte Rhaegar herceget egy csatában, Jaime Lannisternek, aki magát a királyt gyilkolta meg, akinek a védelmére felesküdött (ugyanis addig a testőre volt), Eddard/Ned Starknak (Robert szinte fivérként szeretett barátja) és Jon Arrynnak (egy ideig Robert és Ned nevelőapja). Jelenleg Robert Baratheon a király, Jon Arryn volt eddig a Segítője, de meghalt, így Robert Eddard-ot kéri fel új Segítőjének. Nednek hat gyermeke van: Robb (14 éves), Sansa (11), Arya (9), Bran (8), Rickon (3) és egy fattyú fia, Havas Jon (Robb és ő kb. egyidősek). A könyv főként az ő történetüket követi nyomon. Főbb szereplőként megjelenik még a király sógora Tyrion Lannister, a törpe, akit apja gyűlöl és megvet, illetve a meggyilkolt Aerys Targaryen király elmenekült gyermekei, Viserys és Daenerys, akik keleten, a Szabad Városokban próbálnak boldogulni. Viserys előbb-utóbb vissza akarja szerezni apjuk trónját, ennek érdekében bármire hajlandó, még testvérét is hajlandó eladni... Itt indul a történet, ami ezután váratlan fordulatokban bővelkedik, hihetetlen sorsokat mutat be.

Az írói stílus zseniális, kifinomult. Gyönyörű leírások, szemléletes jellemzések mutatják be a helyszíneket, szereplőket, így nagyon könnyű magunk elé képzelni. Néhány fejezet után azt vesszük észre, hogy hirtelen magába ránt a könyv, belecsöppenünk ebbe a világba, részeseivé válunk, megismerjük a törvényeit, szokásit. Mivel sok szereplő sorsát követjük nyomon, a narráció E/3 személyű, de mikor egy-egy szereplőről olvasunk (a fejezetek elején az író mindig jelzi, kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket), belelátunk a fejükbe, megismerjük legféltettebb gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, tetteik mozgatórugóit. Felejthetetlen karaktereket alkotott Martin, olyan összetett jellemű figurákat, akiknek nemcsak rossz sorsukkal, hanem saját démonjaikkal is meg kell küzdeniük. 

A mágia szál itt még nem annyira erős, de azért előfordul egy-két megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog (pl. Bran és a háromszemű holló, vagy épp a maegi tevékenysége). Nagyon tetszettek az egyértelmű vagy ki nem mondott szimbólumok. Ahogy a rémfarkasok (és sorsuk) a Starkokat jelképezik, vagy ahogy Lyannára mindig egy kék rózsával utal a szerző (Ez a szimbólum egyébként a következő kötetekben is megjelenik). Izgalmas rejtélyt jelent például Jon anyjának kiléte, illetve az, hogy ki lehet a merénylő tőrének valódi tulajdonosa, de a sárkánytojások is tartogathatnak még meglepetéseket. Jónak tartom, hogy a mű olvasása közben folyamatosan kalkulálhat az olvasó, hogy "Hú, mi lesz majd, ha..." vagy "De majd jön XY és elintézi..." Persze soha nem úgy lesz, ahogy azt elképzeljük. Tetszett, hogy a jövő nincs kőbe vésve. Nem minden úgy történik, ahogy előre lehet sejteni, vagy ahogy megjövendölték. Viszont vannak olyan jóslatok, amik valóra válhatnak, így teljesen kiszámíthatatlan a cselekmény, ami csak még nagyobb izgalmakat szül. 

A könyv nagy erőssége az izgalmas cselekmény, a meglepő események, a szemléletesség és a mesteri karakterábrázolás mellett a humor is, pl. Tyrion jeleneteiben a törpe szarkasztikus hangneme tökéletesen megfért karakterének érzelmesebb és drámai vonásai mellett. Nagyon tetszett az is, hogy Martinnak valahogy sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt a cselekmény pörgőssége, a karakterábrázolás, és a leírások részletessége között ugyanúgy, mint a harc, akció, az érzelmek és a humor arányaiban. Eközben pedig olyan összetett világot épített fel, ami elképesztő következetességre vall. A Tűz és Jég dalában minden sornak jelentősége van, minden apró utalás vagy elejtett megjegyzés fontos lehet. Legyen az egy látomás, egy álom, egy homályos emlék, egy lovag neve a sok közül vagy az, hogy ki milyen zászlót visz, mi a jelmondata, milyen ruhát visel, mit mond. Mindennek fontos szerepe lehet a későbbiekben, lehet, hogy csak hatszáz oldallal később, de lényeges lesz. Martin egy szót sem írt le feleslegesen, pedig az egész sorozatot tekintve óriási szövegkorpuszról beszélünk (átlagosan 900 oldalas egy kötet). Éppen ezért nagyon figyelmes olvasást igényel és a köteteket célszerű egymás után olvasni, hogy az apróbb részletekre, nevekre is emlékezzünk. 

Harmadik tanácsom a könyv olvasásához az, hogy senkit, egy szereplőt se kedvelj meg (persze tudom, hogy ez úgy sem fog menni), mert lehet, hogy sanyarú sors vár rá (halál, kínzás, éhínség, egyéb testi-lelki szenvedések). Ha azt hiszed, ennél rosszabb már nem lehet, Martin bebizonyítja, hogy "De igen, lehet rosszabb!" Egyébként egyszerűen lehetetlen nem együttérezni ezekkel a szereplőkkel, annyira emberiek: igazi élő figurák, esendőek, vannak problémáik, gondjaik, jó és rossz tulajdonságaik, erősségeik és hátrányaik. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sokkal összetettebb személyiségek, így gyakran előfordulhat az, hogy megkedvelsz valakit, akit eddig utáltál. Vagy valaki, akit kedvelsz, árt annak, akit szintén kedvelsz. Nem azért, mert gonosz, hanem mert azt kell tennie (pl. ő az ellenkező oldalon áll vagy mások a céljai). 

Az öt kötet borítója (az új kiadásé) egységes képet alkot, szép, esztétikus, de lehetne különlegesebb. A könyv nem törik be, könnyű tartani, vaskossága ellenére nem nehéz, de emiatt vékonyak a lapok, óvatosan kell vele bánni, nehogy elszakadjon. Nagyon picik a betűk, ahogy a sortávolság is. Néhány oldal után hozzá lehet szokni, bár eléggé fárasztja a szemet. Összességében tetszik a kiadvány, jó minőségűnek tartom, nem koszolódik nagyon a lapok oldala, a belső tartalom pedig kiszámíthatatlan, egyedi, fantasztikus és óriási írói teljesítmény. Elképesztő, hogy tud Martin ennyi mindent a fejében tartani. A Trónok harca nagyon jó kezdet, a folytatások is hasonlóan érdekesnek ígérkeznek. 

Könyv és film:
A TV-sorozatot a könyvvel összehasonlítva megjegyzem, hogy a filmes verzió nagyon könyvhű. A sorozat első évada gyakorlatilag az első könyv tartalmát mutatja be minimális eltéréssel. Előfordulhatnak olyan jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek (pl. Ned búcsúja Jon-tól) és a kötetben is van jó néhány olyan kisebb mozzanat, ami kimaradt a sorozatból. De általánosságban jellemző, hogy a jelenetek a könyv szerint épülnek fel, a helyszínek úgy néznek ki, ahogy a könyvben le van írva, a legtöbb szereplőre is ráillik a könyvbeli leírás (persze nem mindenkire: pl. Arya nem "lóarcú", mint a könyvben), a párbeszédek pedig szinte szóról szóra a könyvet idézik. Ezen kívül a könyv rengeteg háttérinformációval szolgál a sorozathoz képest. Sok mindent megtudhatunk a múltbeli eseményekről, a felépített világról, a különböző nemesi házakról, a szokásokról, hagyományokról és a Westeros-on kívüli területekről. Ezek a kis plusz dolgok segítenek jobban megismerni A Tűz és Jég dalának világát. 

Tanácsaim a könyv olvasásához:
1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 
2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 
3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!
4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 
5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.
6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

Értékelés: 

Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5