 |
Jennifer A. Nielsen: A szökött király
(Hatalom trilógia 2.)
A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?
Visszatérhet-e valaha? Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.
Kövesd a hős királyt!
Közvetlenül A hamis herceg elolvasása után kezdtem bele ebbe a könyvbe. Be kell vallanom, ezt a részt már nem szerettem annyira, mint az elsőt. Úgy éreztem, pont az veszett ki belőle, ami miatt az első kötet a kedvencem volt: Sage szemtelen stílusa, a félrevezetés taktikája, a "senki nem az, aminek látszik" vonal. Persze itt is van megtévesztés, hisz Sage egy ideig itt is titkolja valódi kilétét, de itt már nem volt meg ugyanaz a varázsa.
A közelgő háború és a kalózokkal való viaskodás teszi ki a könyv nagy részét, de sajnos engem egyik téma sem kötött le. Még kevésbé a szerelmi szál, amelyen egyre idegesítőbb dolgok történtek. Már az első résznél sem voltam oda Imogenért, annyira semmilyen volt számomra, itt viszont átment totál elviselhetetlenbe. Jaron elküldte, hogy biztonságban tudja, erre az a hülye liba (már bocsánat) odamasírozik egyenesen a veszély kellős közepébe, hogy segjtsen Jaronnak, amivel persze még nagyobb veszélybe sodorja nem csak magát, hanem a fiút is. És persze sokkal sebezhetőbbé teszi a jelenlétével, mert a srácnak még őt is meg kell védenie, nemcsak saját magát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire kretén? A falra mászom az ilyen agyatlan női karakterektől!
A kalózok sem voltak től érdekesek, mondjuk a kalózok királya és a tolvajok főnöke volt némileg említésre méltó, de ők is felejthetőek. A hercegnő viszont érdekes lánynak tűnt, örültem volna, ha többet szerepel és mondjuk Imogen helyett ő kapott volna nagyobb szerepet.
Tehát ez a rész sem a cselekmény, sem a karakterek, sem az ábrázolásmód terén nem ért fel az első részhez, ami a második kötetek átka. Csak reménykedni tudtam, hogy a befejező kötet jobb lesz, mint második. Egyedül Jaron és a másik két fiú közötti kapcsolat alakulása volt tanulságos és felemelő, ez a szál tetszett legjobban a könyvben. A Rodennel való viszálykodás és barátság keveréke volt a regény egyik színfoltja, vártam, milyen irányt fog venni a kapcsolatuk: Roden mellé áll-e vagy szembefordul vele?
A könyv külső megjelenése nem rossz, de nem anynira jó, mint az első részé. Az alapszín, a felirat és az eltört kard tetszik, de összességében nem lett akkora kedvenc ez a borító, mint a koronás kép. A kard nem igazán különleges és az egész kép valahogy gyerekes benyomást kelt.
A közelgő háború és a kalózokkal való viaskodás teszi ki a könyv nagy részét, de sajnos engem egyik téma sem kötött le. Még kevésbé a szerelmi szál, amelyen egyre idegesítőbb dolgok történtek. Már az első résznél sem voltam oda Imogenért, annyira semmilyen volt számomra, itt viszont átment totál elviselhetetlenbe. Jaron elküldte, hogy biztonságban tudja, erre az a hülye liba (már bocsánat) odamasírozik egyenesen a veszély kellős közepébe, hogy segjtsen Jaronnak, amivel persze még nagyobb veszélybe sodorja nem csak magát, hanem a fiút is. És persze sokkal sebezhetőbbé teszi a jelenlétével, mert a srácnak még őt is meg kell védenie, nemcsak saját magát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire kretén? A falra mászom az ilyen agyatlan női karakterektől!
Tehát ez a rész sem a cselekmény, sem a karakterek, sem az ábrázolásmód terén nem ért fel az első részhez, ami a második kötetek átka. Csak reménykedni tudtam, hogy a befejező kötet jobb lesz, mint második. Egyedül Jaron és a másik két fiú közötti kapcsolat alakulása volt tanulságos és felemelő, ez a szál tetszett legjobban a könyvben. A Rodennel való viszálykodás és barátság keveréke volt a regény egyik színfoltja, vártam, milyen irányt fog venni a kapcsolatuk: Roden mellé áll-e vagy szembefordul vele?
A könyv külső megjelenése nem rossz, de nem anynira jó, mint az első részé. Az alapszín, a felirat és az eltört kard tetszik, de összességében nem lett akkora kedvenc ez a borító, mint a koronás kép. A kard nem igazán különleges és az egész kép valahogy gyerekes benyomást kelt.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Borító, küllem: 5/4.5
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Összesen: 20/16.5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése