Leigh Bardugo: Shadow and Bone - Árnyék és csont
(Grisa-trilógia 1.)
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.
Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.
A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Sok jót hallottam a Grisa trilógiáról, melynek első része már Magyarországon is megjelent. A történet egy Oroszországra emlékeztető kitalált országban, Ravkában játszódik, ahol egy árva lány sorsát követhetjük nyomon. A lány, Alina mindig mindenütt kívülálló volt, soha nem tartozott senkihez, sehol nem érezte magát otthon és főleg soha nem érezte magát szépnek vagy különlegesnek. Legjobb barátjával, a szintén árva Maljennel együtt nőttek fel egy nagyherceg birtokán, aki árvaházként működtette az egyik kastélyát szegény árvák számára. Mal és Alina felnőve a cár Első hadseregébe lettek besorozva így hirtelen az Árnyzóna határán találják magukat.
Az Árnyzóna a teljes sötétség birodalma, amely kettéosztja az országot Kelet- és Nyugat-Ravkára. A Zónában szárnyas-karmos ragadozó lények várnak arra, hogy az emberek bemerészkedjenek és ők lecsaphassanak rájuk. A Zónában csak úgy nyüzsögnek ezek az emberevő szörnyek (volkrák) és az emberek csak az életük kockáztatásával juthatnak át az ország másik felébe. Rossz a helyzet, mert nincs senki, aki elpusztíthatná a volkrákat vagy megszüntethetné az Árnyzónát. Erre még az Éjúr sem képes. Az Éjúr a cár után az ország második leghatalmasabb embere, a grisák (valamilyen különleges képességekkel bíró, varázstudó emberek) vezetője és tulajdonképpen a grisákból álló Második hadsereg parancsnoka.
A történet ott indul, hogy Alináék ezrede a Zónán szeretne átkelni, ám adódik némi bonyodalom, melynek következtében a lányról mindenki azt hiszi, ő is grisa és ő lehet mindannyiuk megmentője. Az Éjúr innentől fogva azon fáradozik, hogy felszínre hozza Alina rejtett képességeit és együtt szállhassanak szembe a volkrákkal. A cselekmény eleinte annyira nem kötött le, túl sok volt a leírás, jellemzés, elmélkedés, szomorkodás, holott Alina múltjáról semmit nem tudunk meg. Oké, hogy árva, meg a határháborúk során elvesztette a szüleit, de egy szót sem ejt az írónő arról, hogy emlékszik-e a szüleire. Mindig csak a nagyherceg birtokán töltött időre meg Mal-ra emlékszik vissza és azon aggódik, hogy Mal már nem lesz olyan jó barátja, mint eddig. A fiú ugyanis tehetséges nyomkereső, jóképű, népszerű és rengeteg lánynak tetszik, míg Alina csak egy egyszerű térképmásoló, ráadásul sovány, fakó hajú, karikás szemű és csúnyácska. Igazság szerint tetszik neki Mal, de ezt még magának sem meri bevallani, hisz tudja, hogy semmi esélye sem lehet a fiúnál, akit szebbnél szebb lányok vesznek körül és még grisa lányok is szemet vetnek rá.
A szerelmi szál sem elhanyagolható a regényben. Alina Mal iránti érzelmeit ugyanis felkavarja az Éjúr közelsége. A lány nem tudja pontosan, ki iránt mit érez igazán. Mondanom sem kell, engem az Éjúr karaktere levett a lábamról, nagyon érdekes, egyedi figurának tartom. Mal szürke kisegér hozzá képest és nem is ragadott annyira magával a karaktere, ahogy Alináé sem. Igazság szerint egyikőjüket sem kedveltem igazán, Alina nem került közel hozzám, Malt pedig nem sikerült annyira megismernem ebből a részből, hogy szimpatikussá váljon. De az Éjúr karaktere felejthetetlen: titokzatos, nagy hatalmú, nem tudni pontosan, jó figura-e vagy rossz, nem tudjuk, mit miért tesz. A mellékszereplőkkel az a bajom, hogy sablonosak vagy kissé kidolgozatlanok, esetleg annyira keveset láttunk belőlük, hogy nem tudjuk hova tenni őket. Baghra meg az Apparátus lehet még érdekes figura, de a többiek (pl. Alina barátnői) felejthetőek.
Nagyon sajnálom, hogy a történet nagy részét elviszi Alina siránkozása, önsajnálata és aggodalmaskodása. A könyv első jelentős hányadában Alina nézegeti magát a tükörben és az jelenti a legnagyobb problémát számára, hogy milyen a haja, a szeme vagy a ruhája. Na meg az, hogy Mal nem válaszol a leveleire. Közben persze igyekszik fejleszteni a képességét, de ez a szál eltörpül a "milyen csúnya vagyok/voltam" vagy "milyen szép lettem" típusú történések mellett. Mikor már kezdtem unni ezt a lemezt, akkor következett egy nagy csavar a történetben, ami újabb lendületet adott a további olvasáshoz. Innentől kicsit felpörögnek az események, aztán megint belassul a cselekmény, a végén a nagy összecsapás pedig hipp-hopp meg van oldva. Dramaturgiailag sok javítanivaló lett volna még a történeten, de alapjában véve szerethető a könyv és a hibái ellenére elég gyorsan olvasható.
A leírások igencsak szemléletesek, szinte látok mindent magam előtt, amit Bardugo papírra vetett. Az írónő jól bánik a szavakkal, a nyelvezet igényes és jól megszerkesztett a szöveg. Az egyetlen bajom ezzel csak az volt, hogy kicsit túl sok volt a jellemzés, az elmélkedés, vagy a céltalan bolyongás, a tulajdonképpeni cselekmény pedig kevés. Ha egy kicsit pörgősebb lett volna a történet, számomra sokkal élvezhetőbb lett volna. Nem mondom, hogy rossz volt, csak az arányok nem voltak tökéletesek.
A regény külseje szép, csak kissé túl szürke. Az orosz kultúrára emlékeztető (kitalált) világhoz illik a borító és a történetre való utalásokat is találunk a szarvasagancs, a fekete árnyak vagy a palota képében. A könyv címe érthető és nagyon találó, az árnyék az Árnyzónát, a csont a szarvasagancsot idézi. Néhány helyesírási hibára felfigyeltem, de nem volt annyira számottevő. Alapjában véve jó kis könyv, az érzéki mérce YA kereteken belül marad (elcsattan néhány csók), tehát fiatalabbaknak is bátran ajánlom. Kíváncsi vagyok a folytatásokra is, és remélem, hogy egy bizonyos szereplő megmenekült, mert az csak fokozná az izgalmakat. Egyedi, kedves, szerethető történet nagy fordulatokkal és meglepő szerelmi szállal.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, leírás: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése