Holly Black: The Cruel Prince - A kegyetlen herceg
(A Levegő népe 1.)
Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Töredelmesen bevallom, Holly Black egyetlen művét sem olvastam még. Tudom, hogy ő írta a Spiderwick krónikákat, a Fekete macska sorozatot és Cassandra Clare-rel közösen a Magisztérium sorozatot (amely egyébként erősen Harry Potter fanfic-nek tűnik így a fülszöveget olvasva csupán). Szóval most kerültem először kapcsolatba az írónő egy szerzeményével, tehát semmiféle viszonyítási alapom vagy elképzelésem nem volt a stílusát illetően.
A könyv nagyon felkeltette az érdeklődésemet már a külföldi megjelenés idején, ezt elsősorban a csodálatosan szép borítónak köszönheti. Akármiről szólt volna a könyv, a lenyűgöző külseje miatt mindenképpen megvettem volna. Egyszerűen meseszép: csodás a fehér háttér, valamint az ágak, a korona és az egy szem zöld bogárka összhangja. Van egy fekete hátterű változata is, és egy szintén fekete hátterű, amelyen egy trón meg egy korona látható. Mindhárom verzió szép, de örülök, hogy a magyar kiadás a fehér háttérrel jelent meg, ez a legszebb, legkifejezőbb. Ezen kívül létezik még egy egyszerű sötétkék hátteres kiadás is. Azóta láttam a második rész (The Wicked King) borítóját, az aztán tényleg lélegzetelállító, még ettől is szebb, pedig ezt nehezen tartanám lehetségesnek.
 |
| Háromféle borítóval |
A magyar kiadás hozza a Könyvmolyképző kiadótól megszokott jó minőséget, mind a külcsín, mind a belső tartalom tekintetében. A betűtípus elég nagy, kellemesen olvasható, a lapok jó fogásúak, a könyv nem törik be olvasás közben. A magyar fordítás kitűnő, ezúton is gratulálok a fordítónak. Kreatív megoldásokat alkalmazott a nevek, helyszínek, lények nevének illetve fajtájának magyarosításában. Néhány helyen nem fordította magyarra a helyszínek nevét, de ezt nem is tartottam szükségesnek, nekem tetszett ez a megoldás. Egyedül egy helyen figyeltem fel egy kis magyartalanságra, ahol a narrátor, Jude azt mondja, nem akar olyan lenni, mint a tündérek. Majd kifejti, hogy nem olyan akar lenni, mint ők, hanem még tőlük is jobb. Itt azt kellett volna hangsúlyozni, hogy "nem olyan akarok lenni", nem azt, hogy "nem akarok olyan lenni", mert egyértelmű, hogy a hősnő úgy érti (mármint az előbbi értelemben). Tehát akar ő olyan lenni, sőt még olyanabb is, ha értitek.
Sok véleményt olvastam a könyvről, úgy külföldi, mind magyar bloggerektől is. Sokan nagyon jónak tartják, az év könyve, meg hasonló méltatásokat kapott, mások szerint némileg túlhype-olt könyvről van szó. Én valahol a kettő között vagyok, mindkét véleményben látok igazságot. A könyv tényleg jó, nagyon tetszett, ugyanakkor nem tökéletes. Igen, nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért nem egy rossz könyv. Nagyon kíváncsi vagyok a második részre, mert ha lesz még fejlődés, akkor nagyon jó sorozat lehet belőle.
Történetünk két részből áll, az első inkább feszültségteli, mint a vihar előtti csend, a második viszont mozgalmasabb, több benne az izgalom, a bizonytalanság, az olvasó elől eltitkol dolgokat a narrátor. A történet vége elég fordulatos, van pár meglepő csavar. Az egyik tittokra rájöttem olvasás közben, a könyv végi legutolsó csavar pedig olyan volt, ami végig a fejemben járt, hogy miért nem ezt teszi a főszereplő, ez is megoldás lehetne a problémáira, de ők a másik dolgot tevezték, legalábbis Jude úgy tett, ezzel félrevezetett valakit, és persze az olvasót is azáltal, hogy információt titkolt el.
A történet főhőse Jude, egy fiatal lány, aki ikertestvérével és félig tündér nővérével átkerül Tündérföldére, ahol az a tündér neveli fel őket, aki megölte a szüleiket. A tündér, Madoc volt anyjuk előző férje, aki elől anyjuk elszökött a kislányával, Vivienne-nel. Azóta hozzáment egy ember férfihoz, akitől az ikrek születtek. Madoc vissza akarja kapni a feleségét, de mikor az új férj rátámad, megöli őket. Nagyon furcsa, érdekes és érzelemteli a Madoc és a lányok közötti kapcsolat. Bevallom, ez fogott meg legjobban az összes szál közül.
Madoc egy befolyásos tábornok, vérszomjas tündér, aki folyton harcolni, háborúzni, gyilkolni vágyik, ilyen a természete. Azonban szereti a lányokat, becsülettel neveli és megvédi őket. Jude és Taryn ambivalensen viszonyulnak Madochoz és a tündérvilághoz is. Gyűlölik a férfit azért, hogy megölte a szüleiket, de azóta apjukként viselkedik, törődött velük és emiatt megszerették. Kivéve az igazi lányát, Vivit, ő az, aki legjobban ellenáll Tündérföldének, ő akar legjobban ember lenni és az emberek között élni. Őt származása miatt elfogadják a tündérek, az ikrek viszont állandóan ki vannak téve a gonoszkodásnak emberi származásuk miatt. A tündérek lenézik és megvetik őket, nem akarják, hogy velük egyenrangúnak gondolják magukat.
Míg Taryn meghunyászkodik, igyekszik elvegyülni, meghőzni magát, elfogadni a helyzetét, addig ikertestvére, Jude egyszerű emberként nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát ebben a világban, és ez ellen tenni akar valamit. Leghőbb vágya, hogy ő is tündér lehessen, hatalommal rendelkező, halhatatlan lény, hogy ne kelljen többé félnie. Mikor a tündérek kegyetlenkedésének áldozata lesz, úgy dönt, nem adja fel és bátran szembeszáll velük. Döntései néha megkérdőjelezhetőek, és sokszor nem logikusak. Sokszor elhamarkodottan cselekszik, nem fontolja meg a döntését, sok hibát elkövet, de igyekszik túlélni ezt a kegyetlen világot. Nagyon tetszett, hogy a főszereplő nem a legkülönlegesebb lány lett, hanem éppen ő az egyik leggyengébb, hiszen ő csak egy ember a halhatatlan, hatalmas tündérek között, akik képesek megigézni, rabszolgájukká tenni, megölni, ha akarják. Jude ennek ellenére erős, határozott, elszánt hősnő, aki saját kezébe veszi a sorsát és ésszel, furfanggal próbál felülkerekedni a tündéreken.
A testvérek közötti kapcsolat ábrázolása tetszett, bár a második felében, mikor kiderül Taryn titka, nem annyira tudtam megérteni a lányt. Miért tűrte el azt, ahogyan bántak vele és a testvérével, miért nem állt ki Jude mellett? Miért nem őt választotta a szerelme helyett? Nem értem, ő miért neheztelt Jude-ra. Ezen kívül is volt még pár logikai baki a könyvben. Az egyik, hogy Jude miért akart mindenáron Elfhonban maradni, miért nem tért vissza az emberi világba, ha egyszer ennyire kiszolgáltatott volt itt? Veszélyben forog az élete, örökös megaláztatás a sorsa, és ő mégsem menekül el, sőt szeret itt élni! És itt is akar maradni, pedig Vivi bármikor át tudja vinni az emberi világba, ő mégis itt akar élni az őt lenéző és bántalmazó tündérek kegyetlen világában. Miért?
Jude életét főleg négy befolyásos tündér keseríti meg: Cardan, a tündérherceg, a nagykirály hatodik sarja, valamint három barátja: Valerian, Nicasia és Locke. Valerian szívből gyűlöli és megveti a lányt, ő tényleg meg akarja ölni, Nicasia inkább csak lenézi és féltékeny rá, Locke viszont szórakoztatónak találja, ahogy küszködik. Cardanról nem tudjuk, mi baja a lánnyal, de azt tudjuk, hogy nem kedveli. Egy-két dolgot megtudunk Cardan hátteréről is, de még nem teljesen ismerjük meg.
Van a történetben romantikus szál is, bár elég elenyésző és nem ezen van a hangsúly. Az egyik szerelmi szál nem igazán érintett meg, nem is értettem, Jude miért ment egyáltalán bele, hisz nem is nagyon narrálta le, hogy tetszene neki a fiú. Inkább arról volt szó, hogy meglepte, hogy érdeklődik iránta és nem hitte el, ami történik. a másik sráccal kapcsolatban sokkal több gondolata volt, legtöbbször nem pozitív értelemben, köztük mégis határozottabban éreztem a szikrát. Az elején egyébként a könyv hihetetlenül emlékeztetett a Boys over flowers című koreai sorozatra (vagy a japán változatára). Aki látta, biztosan észreveszi a párhuzamokat: a négy tündér pont olyan, mint az F4, ahol Cardan tölti be Gu Jun Pyo szerepét, Locke pedig eleinte Yoon Ji Hoo-ként viselkedik (még úgy is néz ki), Jude pedig gyakorlatilag Geum Jan Di, aki ki van téve a négy elkényeztetett fiatal szekálásának. Szerencsére utána elmegy más irányba a tröténet: trónviszály, kémkedés, koronázás köti le a figyelmünket. Nagyobb kaliberű dolgok történnek, melyek fényében a fiatalok kötekedése apró csínytevésnek tűnik.
A karakterábrázolásban az nem tetszett, hogy nem egészen láttam bele Cardan, Locke és Tarymn fejébe, nem mindig voltak logikusak vagy motiváltak a cselekedeteik. Jude, Madoc, Vivi, Oriana ábrázolását viszont jól megoldotta az írónő. Az Árnyudvar tagjai érdekesek és kedvelhetőek voltak, szívesen olvasnék még róluk. A sztori elég elgondolkodtató, feszültséggel, visszafolytott indulatokkal teli és fordulatos, végig lekötött. Bár a romantikus szálat nem éreztem át, gyanítom nem is kellett, hisz Jude sem volt igazán oda a srácért. Valószínűleg eltolódik majd a szerelmi szál a másik fiú irányába, amit nem is bánok, mert az első abszolút nem érdemli meg a lányt. Remek volt a családi kapcsolatok ábrázolása, a küldetések, a könyv végi agyalás, tervezgetés és persze a meglepő csavarok.
Az írónő stílusa lenyűgöző, a leírások nagyon kifejezőek, sokszor túlzottan is. Kicsit barokkos, részletezi az anyagokat, színeket, ételeket, ízeket, illatokat, néha pont olyan, mint Tündérfölde: túldíszített, cikornyás, nehéz és helyenként gyomorforgatóan sok. (Pl. mikor részletezi, hogy sült verébszívet esznek, stb.) Néha úgy éreztem, én mint olvasó túl sokat kapok ebből az émelyítő világból, a leírások így tökéletes összhangban voltak a helyszínnel. Még egy icipici érzelmet hiányoltam, meg a viszonyokat tisztázó párbeszédeket, de hátha a következő részben már meglesz, egyébként alapjában véve tetszett az ábrázolásmód.
Ajánlom a könyvet azoknak, akiknek tetszett a Tüskék és rózsák udvara, a Tündérkrónikák, a Tündérvilág sorozat, meg úgy alapjában véve a tündéres könyvek. A YA fantasy irodalom kedvelőinek kellemes kikapcsolódást fog nyújtani ez a könyv. Elég nagy fandom és hype van körülötte, jönnek a szebbnél szebb fanartok, könnyű belecsöppenni ebbe a világba. Remélem, a folytatás is ilyen jó lesz.
Történetünk két részből áll, az első inkább feszültségteli, mint a vihar előtti csend, a második viszont mozgalmasabb, több benne az izgalom, a bizonytalanság, az olvasó elől eltitkol dolgokat a narrátor. A történet vége elég fordulatos, van pár meglepő csavar. Az egyik tittokra rájöttem olvasás közben, a könyv végi legutolsó csavar pedig olyan volt, ami végig a fejemben járt, hogy miért nem ezt teszi a főszereplő, ez is megoldás lehetne a problémáira, de ők a másik dolgot tevezték, legalábbis Jude úgy tett, ezzel félrevezetett valakit, és persze az olvasót is azáltal, hogy információt titkolt el.
 |
| Jude Forrás |
Madoc egy befolyásos tábornok, vérszomjas tündér, aki folyton harcolni, háborúzni, gyilkolni vágyik, ilyen a természete. Azonban szereti a lányokat, becsülettel neveli és megvédi őket. Jude és Taryn ambivalensen viszonyulnak Madochoz és a tündérvilághoz is. Gyűlölik a férfit azért, hogy megölte a szüleiket, de azóta apjukként viselkedik, törődött velük és emiatt megszerették. Kivéve az igazi lányát, Vivit, ő az, aki legjobban ellenáll Tündérföldének, ő akar legjobban ember lenni és az emberek között élni. Őt származása miatt elfogadják a tündérek, az ikrek viszont állandóan ki vannak téve a gonoszkodásnak emberi származásuk miatt. A tündérek lenézik és megvetik őket, nem akarják, hogy velük egyenrangúnak gondolják magukat.
 |
| Taryn Forrás |
 |
| Jude és Cardan Forrás: Pinterest |
Jude életét főleg négy befolyásos tündér keseríti meg: Cardan, a tündérherceg, a nagykirály hatodik sarja, valamint három barátja: Valerian, Nicasia és Locke. Valerian szívből gyűlöli és megveti a lányt, ő tényleg meg akarja ölni, Nicasia inkább csak lenézi és féltékeny rá, Locke viszont szórakoztatónak találja, ahogy küszködik. Cardanról nem tudjuk, mi baja a lánnyal, de azt tudjuk, hogy nem kedveli. Egy-két dolgot megtudunk Cardan hátteréről is, de még nem teljesen ismerjük meg.
 |
| Cardan és Jude Forrás |
A karakterábrázolásban az nem tetszett, hogy nem egészen láttam bele Cardan, Locke és Tarymn fejébe, nem mindig voltak logikusak vagy motiváltak a cselekedeteik. Jude, Madoc, Vivi, Oriana ábrázolását viszont jól megoldotta az írónő. Az Árnyudvar tagjai érdekesek és kedvelhetőek voltak, szívesen olvasnék még róluk. A sztori elég elgondolkodtató, feszültséggel, visszafolytott indulatokkal teli és fordulatos, végig lekötött. Bár a romantikus szálat nem éreztem át, gyanítom nem is kellett, hisz Jude sem volt igazán oda a srácért. Valószínűleg eltolódik majd a szerelmi szál a másik fiú irányába, amit nem is bánok, mert az első abszolút nem érdemli meg a lányt. Remek volt a családi kapcsolatok ábrázolása, a küldetések, a könyv végi agyalás, tervezgetés és persze a meglepő csavarok.
 |
| Locke Forrás |
Az írónő stílusa lenyűgöző, a leírások nagyon kifejezőek, sokszor túlzottan is. Kicsit barokkos, részletezi az anyagokat, színeket, ételeket, ízeket, illatokat, néha pont olyan, mint Tündérfölde: túldíszített, cikornyás, nehéz és helyenként gyomorforgatóan sok. (Pl. mikor részletezi, hogy sült verébszívet esznek, stb.) Néha úgy éreztem, én mint olvasó túl sokat kapok ebből az émelyítő világból, a leírások így tökéletes összhangban voltak a helyszínnel. Még egy icipici érzelmet hiányoltam, meg a viszonyokat tisztázó párbeszédeket, de hátha a következő részben már meglesz, egyébként alapjában véve tetszett az ábrázolásmód.
Ajánlom a könyvet azoknak, akiknek tetszett a Tüskék és rózsák udvara, a Tündérkrónikák, a Tündérvilág sorozat, meg úgy alapjában véve a tündéres könyvek. A YA fantasy irodalom kedvelőinek kellemes kikapcsolódást fog nyújtani ez a könyv. Elég nagy fandom és hype van körülötte, jönnek a szebbnél szebb fanartok, könnyű belecsöppenni ebbe a világba. Remélem, a folytatás is ilyen jó lesz.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/4.5
Borító, küllem, fordítás: 5/5
Összesen: 20/19
Sajnos még várni kell magyarul a folytatásra, de hamarosan jön gyönyörű borítóval:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése