Abbi Glines: Ha esélyt adnál
(A Vincent fiúk 2.)
Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét.
Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz. Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.
Mikor megszereztem ezt a könyvet, tudtam, hogy egy-két nap alatt el fogom olvasni. Így is lett. Már az első részt (Ha az enyém lennél) is szerettem, hibái ellenére valahogy olvastatta magát. Így voltam ezzel a kötettel is. Nem volt tökéletes, de lekötött, kikapcsolt és szórakoztató volt.
Egy kis visszatekintés után történetünk fél évvel később folytatódik. Megtudjuk, hogy Sawyer még mindig nem tette túl magát a szakításon és érzékenyen érinti őt, hogy Beau és Ashton egy pár. Hogy kicsit jobban fel tudja dolgozni a veszteség fájdalmát, elmegy egy bárba a haverjaival, ahol összefut egy dögös vörös hajú lánnyal, aztán megdöbbenve ismeri fel benne Lanát, Ashton unokatestvérét. Lana itt fogja tölteni a nyarat és Ash-éknél fog lakni. Sawyer eleinte csak szórakozni akar Lanával, felejteni, majd féltékennyé tenni Asht-t, aztán valami megváltozik. Lanának viszont más tervei vannak, ő gyerekkoruk óta szereti Sawyert, és meg akarja hódítani a fiút. De mit szól ehhez Ashton? Izgalmas volt látni, hogy alakulnak, változnak a dolgok és az érzelmek. Sawyer és Lana között megvolt a kémia, de az érzelmi szinten még nem éreztem elégnek a köztük lévő kapcsolatot. Az elején még hihető volt Sawyer érzelemvilága, tervei, de aztán túl hirtelen váltott Lanára, ami nekem nem volt hiteles és eléggé instant szerelem érzését keltette, amit nagyon sajnálok, mert addig egész jól fel volt építve a sztori. A vége kicsit nehézkes és túldramatizált volt, aztán a legvége túl szirupos, rózsaszín cukros-mázos, ami már émelyítő, de ezt leszámítva minden a helyén volt.
Az érzelmek most is átjönnek, főleg a család szálon éreztem azt, hogy igen, megértem Lanát. Voltak igazi hullámvölgyek, mikor Lanának meg kellett küzdenie a saját családi, anyagi és lelki problémáival, az egyetemi továbbtanulás kérdéseivel, valamint Sawyerrel kapcsolatban Ashton emlékével és a berögzült megszokásokkal. Nekem a kempingezős kibékülésük után kellett volna még pár olyan jelenet, amelyek meggyőznek arról, hogy igen, ezek az embereke szeretik egymást, megértik egymást, számíthatnak egymásra és komoly érzelmek vannak közöttük. Semmi ilyesmi nem volt, csak egy vidám jelenet, aztán a nagy balhé. Hiányzott az érzelmi mélység és ezt még Sawyer könyv végi nyivákolása sem tudta megadni.
A karaktereket alapjában véve most is kedveltem, de azért itt már volt némi gond velük: Beau iszonyatosan idegesítő volt, nagyon nem tetszett a viselkedése. Míg az első részben kedveltem, megértettem és sajnáltam, most nem tudtam egyet érteni vele. Olyan bunkó volt Sawyerrel, még ő volt felháborodva, ha Sawyer hozzászólt Ashtonhoz, meg ő osztotta az észt. Neki éppen hogy hallgatnia kellett volna és ápolni Sawyer lelkivilágát azok után, amit vele tett, nem pedig folyton kötekedni vele, ezzel egyáltalán nem könnyítette meg a srácnak azt, hogy továbblépjen. A túlzott féltékenysége is indokolatlan volt, hisz Ashton őt választotta, akkor miért féltékeny Sawyerre? Ő már hozzá se szólhat a lányhoz? Attól, hogy együtt jártak, még maradhatnak barátok, hiszen egész életükben ismerték egymást, együtt nőttek fel. Nem értem, mit akart ezzel elérni Beau, túl agresszíven és logikátlanul viselkedett. Nagyon nem volt szimpatikus. Ahogy néha Ashton sem, de őt még el tudtam viselni, főleg azért, mert nem kapott olyan sok szerepet. Annak viszont örültem, hogy Beau és az apja tisztázták a dolgokat.
Sawywert jobban megismerjük ebben a részben, kedves, udvarias srác, de ott lapul benne egy bizonyos fajta vad érzékiség, amit csak Lana volt képes kiváltani belőle, még Ashton sem. Sawyer sokat változott az előző rész óta, megtört szívű, szomorú fiú lett, aki megérdemli, hogy végre boldog legyen. Lana is megváltozott, a szégyenlős, félénk kislány már a múlté, egy kedves, de dögös csinibaba lépett a helyébe, aki után megfordulnak a fiúk. Fel is kelti mind Sawyer, mind egy haverja, Ethan érdeklődését is. Ethan nagyon szimpatikus volt, kedves, aranyos fiú, aki odavolt Lanáért, sajnáltam amiatt, hogy Lana nem vette komolyan, csak "hülyítette". A mellékszereplőket most valahogy kidolgozottabbnak láttam: Ethan rendes srác, igaz barát, akiben a végén harcot vív a bűntudat és a baráti lojalitás. Jake a beszólogatós, sunyi haver, akin jókat derültem, jópofa volt. Toby és Kayla önfeledt, vidám barátai Sawyernek, akikkel jó közös programokat szervezni. Heidi a szókimondóságával, Leann az éleslátásával és a lotyósan viselkedő, de igaz barátnő, Jewel a színészi tehetségével mindannyian igazi színfoltjai voltak a könyvnek. A mellékszereplők adtak egyfajta vidám, bohém hangulatot a regénynek.
A könyv külseje nagyon jól néz ki, tetszik a borító, illik a könyvhöz, tükrözi a nyári hangulatát. Az egyetlen gondom az vele, hogy Sawyert még mindig nem ilyennek képzelem, de sebaj. Beau és Lana figuráját viszont elég jól eltalálták, abszolút így élnek a képzeletemben, mint a borítón látható emberek. A magyar cím most is szuper lett, gratulálok annak, aki kitalálta! Összességében jó kis történet volt, Abbi Glines megtartotta rá jellemző stílusát. Most is van érzékiség, érzelmek, bűntudat és egy kis izgalom. Akinek tetszett az első kötet, szerintem ezt is szeretni fogja, mert méltó folytatása az első résznek.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése