Mary E. Pearson: Az árulás csókja

Mary E. Pearson: Az árulás csókja

(A Fennmaradottak krónikái 1.)

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 

Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya. 

Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Amit Mary E. Pearsontól először olvastam, az Az imádott Jenna Fox című könyv volt, ami azóta is emlékezetes maradt számomra. A Fennmaradottak krónikáira először az írónő neve hívta fel a figyelmemet, aztán sok jó véleményt, pozitív kritikát hallottam/olvastam róla. Tudtam, hogy előbb-utóbb nekem ezt el kell olvasnom. A borítót meglátva azonnal hozzá is kezdtem. Meg sem álltam a trilógia végéig. Az első rész, Az árulás csókja után azonnal kezdtem a következőt. 

A borítóval kezdeném az értékelést, mert az keltette fel az érdeklődésemet. Egyszerűen gyönyörű! Jó a kép hangulata, az elfordult lány alakja, a betűtípus, az apró részletek, minden. Különösen tetszik a színvilága, a sejtelmessége. Illik a könyvhöz, sejteti a sztori hangulatát, kellően figyelemfelkeltő és hívogató.

A történet érdekesen indul: adott egy hercegnő, akit családja érdekházasságba akar kényszeríteni egy szomszédos ország hercegével. A hercegnő, Lia azonban sokkal rátermettebb annál, mintsem hogy hagyja, hogy mások dirigáljanak neki. Nem akar hozzámenni egy ismeretlen öreg/kopasz/kövér/csúf herceghez, így hát megszökik. Hamarosan azonban találkozik az álruhás herceggel és egy orgyilkossal, akit egy harmadik - ellenséges - ország küld a hercegnő után, hogy végezzen vele. A történet egyik rejtélyét az adja, hogy a lány melletti két elbeszélő közül ki a herceg és ki az orgyilkos. Én - sok más olvasótársammal ellentétben - nem vettem készpénznek, hogy melyik fiú a herceg és melyik az orgyilkos, végig úgy olvastam, hogy bármelyikük bármelyik lehet, hisz akkor még nem tudtuk, melyik név kihez tartozik. A szereplők kiléte csak a könyv közepe táján derül ki, így addig az olvasó csak tippelni tud, melyik fiú a herceg, bár az írónő teljesen elviszi az egyik irányba az olvasót. Nem akarok spoilerezni. :)

A cselekmény elég egyszerű, de nem is éreztem azt, hogy túl kellett volna bonyolítani. Volt benne minden, ami kellett: romantika, veszély, titkok, háború, barátság, váratlan fordulatok, stb. Az egyik legérdekesebb szál Lia képességének megléte vagy hiánya: Vajon birtokolja-e az adottságot és ha igen, mire képes vele?Érdekelt a Lia családját övező titok és az ország vezetőinek szándékai is. A másik dolog, amit megemlítenék, az orgyilkos szándéka. Miért nem ölte még meg Liát és mi vele a terve? Kedveltem a regény világát, melyet a szerző elénk tárt, kellően otthonos volt, ugyanakkor kellemesen rejtélyes. Akárcsak egy mesebeli királyság. 

Nagyon tetszettek a fejezetek közötti idézetek, feljegyzések. Különleges hangulatot adtak a könyvnek és plusz egy rejtéllyel gazdagították az olvasásélményt. Jó volt játszadozni azzal, hogy megpróbáltam az elejtett információmorzsákból összerakni az ősök történetét. Az írói stílus remek, a szöveg gördülékeny, szinte olvastatta magát. Ott lassít, ahol kell, és ott pörög fel, ahol arra van szükség. Tetszett az érzelmek ábrázolása, például Lia és a bátyja, illetve Lia és a barátnőjének kapcsolata. Szemet gyönyörködtető leírások tették érzékletessé a ábrázolt helyszíneket, alakokat. Nagyon emlékezetes volt például a sivatagi forróság leírása, szinte át tudtam érezni a perzselő forróságot, a szúrós homokot és a szárazságot. 

Ilyennek képzelem Liát

A csavarokban bővelkedő történet mellett az emlékezetes karakterek tették szerethetővé a regényt. Lia nagyon pozitív főszereplő. Okos, bátor, rátermett lány, aki nem ijed meg a nehézségektől és nem engedi, hogy mások irányítsák. Nem fél harcolni a saját érdekeiért, de barátaira is gondol, erre példa a Pauline-szál. Lia szereti a fivéreit, akiktől sokat tanult, olyan dolgokat is elsajátított, melyeket egy hercegnek illik tudni, azonban egy hercegnőnél ritkák az efféle képességek. Tetszett, hogy Lia nem az a tipikus megmentésre váró lány, hanem mer cselekedni. Szimpatikus, szerethető figura, akárcsak a barátI. Pauline kedves, naIv lány, aki Lia hűséges szolgálója és egyben barátnője. Alig várom, hogy kiderüljön, mi lesz a Pauline-szállal, illetve azzal, amit Pauline Lia miatt hisz. Érdekes figura volt Gwyneth, aki még bizonyára titkokat rejteget. Berdi és Walter is kellemes mellékszereplők voltak. 

Ilyennek képzelem Rafe-t

A két másik főszereplő, Rafe és Kaden szintén jól sikerült karakterek. Mind külsőre, mind jellemre egymástól jól elkülöníthetőek, érdekesek, emlékezetesek. Valamilyen szinten mindkettő szimpatikus volt, és tetszettek az összecsapásaik, rivalizálásuk. Egyértelműen egyikük felé húzott a szívem, de azt nem árulom el, ki volt a szimpatikusabb, mert spoiler lenne. Elég annyik, hogy mindkettejüket meg tudtam érteni, és jó megoldás volt az írónőtől, hogy két jól elkülöníthető elbeszélői hangot alkalmazott a két fiú esetében. 

Ilyennek képzelem Kadent

Összességében úgy érzem, ezzel a könyvvel új kedvencet avattam. Ajánlom azoknak, akik szeretik a fantasyre jellemző középkorszerű világban játszódó, misztikus elemekkel tűzdelt YA könyveket. Én azonnal nekikezdtem a folytatásnak. 

Cselekmény, történet: 5/5

Karakterek: 5/4

Leírás, jellemzés, nyelvezet, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19