Victoria Aveyard: Vörös királynő

Victoria Aveyard: Vörös királynő

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.

Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.

Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.

Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen? (GABO Kiadó)

Régóta terveztem már elolvasni Victoria Aveyard Vörös királynő című könyvét, mert nagyon tetszik a borítója. Felkeltette az érdeklődésemet, de eddig valahogy nem került rá sor. Most azonban elhatároztam, hogy elkezdek olyan trilógiákat illetve sorozatokat olvasni, amelyeknek már legalább három része van magyarul, így most a sokféle tervem közül erre esett a választásom. 

Bevallom, mielőtt a fülszöveget olvastam volna, és csak a címből valamint a borítóból indultam ki, azt hittem, hogy valami középkori-újkori Angliához köthető történetet fogok kapni. Aztán olvastam a fülszöveget és rájöttem, itt bizony egy disztopikus környezetbe helyezett fantasy sztoriról lesz szó. A történet szerint évezredekkel a jelenlegi világunk után az emberi társadalom két részre tagolódik: vannak Vörösök és Ezüstök, akiket a vérük színe alapján különböztetnek meg. Az Ezüstök magasabb rendűek, erővel, hatalommal és különleges képességekkel rendelkeznek, pl. vízmágia, tűzmágia, emberfeletti testi erő, láthatatlanná válás, mentális befolyásolás, stb. Szinte ahány nagy nemesi ház van, annyiféle erőt birtokolnak az Ezüstök. A Vörösök viszont sima emberek, nincs semmiféle képességük, így nem meglepő, hogy a hatalommal rendelkezők elnyomják őket. A Vörösök szolgaként, nélkülözésben élnek az Ezüstök uralma alatt. 

Nekem ez a világkidolgozás nagyon tetszett, alapjában véve logikus és érthető volt minden. A szerző szépen megmutatta a világot, már a történet elején megismertük a helyzetet, a szabályokat. Valahol molyon olvastam, hogy sokan hiányolták a világkidolgozásból az okokat, hogy s mint alakultak ki az Ezüstök, én ezt nem hiányoltam. Nem az volt a lényeg, hogy mikor, miért vagy hogyan lett ilyen a világ, hanem hogy most milyen a helyzet és hogyan lehetne ezen változtatni. Engem cseppet sem zavart, hogy nem kaptunk magyarázatot a miértekre. 

Kép forrása 

Történetünk főhőse Mare Barrow, egy tizenhét éves, egyszerű falusi lány, akinek egyetlen vágya, hogy ő és jó barátja, Kilorn megússzák a kötelező sorozást és ne kelljen elmenniük a háborúba az Ezüstökért harcolni. Ja, igen: hőseink Nortában élnek, de a világon vannak más államok is, ahol az Ezüst-Vörös megosztottság ugyanúgy megfigyelhető. Tehát a háborúba pl. Norta Vöröseit küldik az Ezüstök, hogy szembeszálljanak az ellenséges ország Vörös katonáival. Az Ezüstök nem igazán harcolnak, maximum szakaszparancsnokok vagy tábornoki feladatokat látnak el. Ezt viszont logikátlanságnak tartottam. Ha az Ezüstöknek van szupererejük, tehát simán le tudnák győzni az elenséges Vörösöket, akkor miért nem ők mennek? Hamar véget is érne a háború. Miért kell a nyomorult Vörösöket a frontra vezényelni, hogy meghaljanak egy értelmetlen háborúban? Nem hiszem el, hogy egyik országnak sem jut eszébe, hogy a különleges erővel bíró Ezüstök könnyen eldönthetnék a harc kimenetelét? 

Ezt a logikai bakit leszámítva a történet jól fel van építve. A cselekmény izgalmas, és főleg nagyon fordulatos. A történet egyik sokszor emlegetett mondata a "Bárki bárkit elárulhat." tökéletesen helytálló és kifejezi a sztori lényeget. Voltak meglepő fordulatok a történetben, főleg a vége felé. A legnagyobb csavar sejthető volt ugyan (én legalábbis számítottam rá), de még így is elég fájdalmas volt. Az akciódúsabb jelenetek jól kidolgozottak voltak, és akadt sok drámai pillanat is. Az érzelmek terén is meglehetős hullámzást lehet tapasztalni, főleg a barátság-bizalom-árulás terén. Olyan erkölcsi dilemmák merülnek fel, hogy pár ember élete feláldozható-e a nagyobb jóért, a többség jólétéért, a szabadságért. A romantikus vonal jelen van a könyvben, de nem annyira hangsúlyosan, amit nem bántam. Ez így volt jó, ahogy volt. És kíváncsi leszek, mi lesz a folytatás, Mare kapcsolati hálójában ugyanis gyakorlatilag három fiú helyezkedik el, és nem egyértelmű, mikor kihez húz a szíve és nem is mindig romantikus értelemben. 

Miután egy véletlen folytán, kiderül, hogy Vörös létére Mare is rendelkezik különleges képességgel, a király utasítására Mareena Titanos néven a királyi udvarban kell élnie. Mindenkinek azt hazudják, ő is Ezüst és egy rég elesett tábornok eddig elveszettnek hitt lánynának kell kiadnia magát. Eljegyzik a király egyik fiával, de Mare sejti, hogy csak megfigyelés alatt akarják tartani, kihasználják és ha már nincs a hasznukra, ki fogják végezni. Mare az a karakter, akiről nem tudom, kedvelem-e. Félig igen, hisz vannak olyan vonásai, amelyek szimpatikussá tehetnék, de sok minden taszít benne. Ilyen tulajdonságai pl. a tetsvérféltékenység, az önzősége, a sértettsége, indokolatlan bizalma vagy bizalmatlansága, az oktoba döntésekre való hajlama, valamint az is, hogy túl hamar beletörődik a sorsába. De legfőképpen a csapongó érzelmei zavartak. Egyszer jókedvű, aztán dühös, utána szomorú, bűntudatos, stb. Hol kedvel, hol utál valakit, aztán meg nem akarja elengedni, de azért eltaszítja, stb. A fiúk között is ide-oda csapódik, egyik pillanatban ezt akarja, a másikban azt, döntései légbőlkapottak, nem megalapozottak. Emiatt sokszor rosszul dönt, hibákat követ el, de még akkor sem jut eszébe, hogy magát hibáztassa. Szóval van hová fejlődnie a karakterének. 

Forrás: Pinterest

A mellékszereplők érdekesek voltak, és elég jól megismerhetőek voltak annak ellenére, hogy nem voltak teljesen jellemezve és senkivel nem töltöttünk el sok időt. Farley, a felkelő szerintem elég érdekes volt ahhoz, hogy kicsit jobban megismerjük. De hátha a következő részben több szó esik róla. Mare családtagjainak jellemzése tetszett, mindenkinek volt valami gondja, de attól szerető család az övék. Gisa és Shade olyanok, akikről még szívesen olvasnék. Mare kapcsolata a szüleivel és a testvéreivel árnyaltan ki van dolgozva. 

A barát, Kilorn nem sok vizet zavart, ő az a tipikus friendzone-karakter, aki valószínűleg odavan a lányért, ő viszont csak barátként kezeli. A nyafogós, félős, a háború és a sorozás elől menekülni vágyó fiú esetében roppant karakteridegen lépés, hogy csatlakozik a felkelőkhöz (hogy egy másik háborúban haljon meg), mikor végre megmenekült a sorozástól, tehát nyugiban, boldogan élhetne. 

Az Ezüstök társadalma jól felépített, részletesen jellemzett része volt a könyvnek. A leghangsúlyosabb szerepet a királynő, valamint Evangeline, Julian és Lucas kapta. És itt van a két legfontosabb mellékszereplő: a két herceg, Cal és Maven. Mare és Cal ismerkednek meg először, de aztán Mare Maven-hez kerül közelebb, mert együtt vesznek részt valamiban. A két testvér sokban hasonlít, pl. mindkettejüknek a tűz az ereje. Ám sok mindenben különböznek egymástól: Cal izmos, elszánt, eltökélt katona, ő a koronaherceg, a trón várományosa, apja büszkesége. Míg Maven a mellőzött, szerény és szelíd kistestvér, aki nem tud a bátyja nyomdokaiba lépni. Ahogy jobban megismerjük őket, a kép persze árnyaltabbá válik. Az udvari intrikák miatt nem csak Mare lepődik meg, hanem az olvasó is. A fiúk ábrázolása tetszett, a könyv egyik pozitívuma a világfelépítés mellett.  

Forrás: Pinterest

A könyv jelen idejű E/1-ben íródott Mare szemszögéből. Az írói stílus elmegy, néhol pörgős, a lényegre szorítkozik. Néha hiányoltam a részletesebb leírásokat, helyek, emberek jellemzését, és jó lett volna kevesebb monológ Mare-től. Motivációi itt-ott nem voltak elég erősek vagy indokoltak, pl. SPOILER! miért csatlakozott a forradalmárokhoz, mikor látta, milyen rosszat tesznek az Ezüstök a felkelések miatt a Vörösökkel. Oké, hogy szabadságot akart a népének, meg a bátyja is felkelő volt, de ez azért kevés. Nem tetszett, hogy egy-egy érzelmet nem tudtunk igazán megélni, pl. érzelemmentes volt a húga sérülésének leírása, itt jobban ki lehetett volna bontani a bűntudatot, a szánalmat, a kilátástalanságot. Vagy pl. akkor sem jött át a drámai érzelem, mikor Mare értesült a bátyja haláláról. Spoiler vége 

A könyv külső megjelenése esztétikus, a borítókép gyönyörű és kifejező. A véres korona utal a királynőre, a trónra, és arra, hogy a vér fontos szerepet játszik a történetben. Az alcím is találó: A hatalom veszélyes játék. Minőségi kiadvány, a fordítás is tetszett. Jó kis nyitó kötet, hamarosan kezdem is a következő részt. Sokan hasonlítják A Éhezők viadalához, én ezt a párhuzamot nem éreztem, ez egy teljesen más történet, van benne egy kis X-men és egy kis Párválasztó, de nem ezek keveréke, hanem egy más, komplex világ. A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges képességekkel rendelkező szereplőket egy kissé romantikus YA történetben. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/4

Stílus, leírás: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18