Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak
(Válogatott ifjak 1.)
Van ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja őket, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, akinek hatalmához hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.
Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!
De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak. (Könyvmolyképző)
Véleményem:
Mikor megláttam a könyv borítóját, rögtön felkaptam a fejem a sejtelmes, sötét, felhős égbolt és Marie Lu nevének láttán. Marie Lu Legenda-trilógiáját szerettem, így gondoltam, adok esélyt az új sorozatának is. A fülszöveg elolvasása után már biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasnom kell. És nem bántam meg. Még jobban tetszett, mint a Legenda!
Marie Lu ezúttal egy középkori Itáliára hajazó fantasyvilágot teremtett, melyben egy kegyetlen járvány tombolt. Kevesen élték túl a pusztító vérlázat, és aki túl is élte, testén bélyeget visel, pl. furcsán élénk vagy épp megőszült haj, lila folt az arcon, stb. Ők a malfetto-k, akik a társadalom mellőzött és megvetett tagjai. Lenézik őket vagy éppen félnek tőlük, gyűlölik őket, mert attól rettegnek, van valamiféle sötét hatalmuk. Közöttük valóban akadnak különleges képességekkel rendelkező emberek is, pl. látomásokat tudnak előidézni, tűzmágiájuk van, vagy látnak a sötétben, meg hasonlók. Ők azok, akiket az Inkvizítorok üldöznek és kivégeznek.
 |
| Forrás: Pinterest |
Egy kicsit ez is az X-menre emlékeztetett, illetve Victoria Aveyard Vörös királynőjére, amit épp nemrég olvastam, így könnyen észrevettem a párhuzamokat, pl. mindkét könyvben vannak különféle épességek, tűzmágiája van a koronahercegnek, vagy például Teren bizonyos jellemvonásai valamilyen szinten Maven-re emlékeztettek. Szerencsére szó sincs arról, hogy a két könyv annyira hasonlítana egymásra, hiszen ahol Az ifjú kiválasztottak története játszódik, egy jól kidolgozott, érdekes világ. Nagyon tetszett a világfelépítés, könnyen bele tudtam helyezkedni. Aki látott már a középkori Velencében játszódó filmet, az rögtön otthon érezheti magát a történetben. Emiatt nem lenne annyira egyedi, de a fantasy-szál nagyon feldobja. És ami még többet hozzátesz a történethez, az a karakterek sokszínűsége.
Itt nem beszélhetünk pusztán jó vagy gonosz szereplőkről. Főszereplőnk, Adelina sem fekete vagy fehér. Rengeteg benne a sötétség hányattatott gyerekkora, mellőzöttsége, malfetto-volta, apja gonoszsága miatt. Kegyetlen gondolatok is megfordulnak a fejében, és néha kénytelen rossz dolgokat cselekedni, de közben bűntudattól szenved, és megvan benne a jóság csírája is. Érdekes volt a fejében lenni, belelátni a gondolataiba és rájönni, hogy nem minden olyan egyszerű, ha erkölcsi kérdésekről van szó. Ő az egyetlen, aki E/1 szemszöget kap a könyvben, a többiekről mind E/3-ban ír a szerző.
Másik hihetetlenül izgalmas szereplőnk Teren Santoro. Ő se igazán rossz, nem megrögzött gonosz. Egy kegyetlen inkvizítor, aki úgy véli, az ő küldetése elpusztítani a gonosz malfetto-kat, és ezért kapta a képességét (hiszen ő is malfetto). Szeretnék még róla olvasni,a nnyira érdekes figura. Rabja küldetéstudatának és a királynő iránti szerelmének. Két nagyon érdekes karaktert emelnék még ki: egyikük Raffaele, a jóképű és kedves férfi kurtizán, aki mintha többet sejtene, mint amennyit elárul.
 |
| Enzo Valenciano Forrás: Pinterest |
A másik említésre méltó szereplő Enzo, a jogos trónörökös, aki meg akarja dönteni trónbitorló nővére uralmát és esélyt akar adni a malfettoknak is egy üldöztetés nélküli életre. Maga köré gyűjti a tehetséges kiválasztottakat, hogy képességeikkel segítsék az ügyét. Sejtelmes karakter, nem tudni, mi motiválja Adelinával kapcsolatban: csak a képességéből akar hasznot húzni vagy komolyan érdeklődik a lány iránt?
A többi mellékszereplő és a képességeik is érdekesek. Jó volt olvasni róluk, nagyon könnyen beleéltem magam ebbe a világba. Adelinát sajnáltam és sokszor megértettem a döntéseit. Húgával való kapcsolatának ábrázolása nagyon tetszett. (Még egy Vörös királynő-párhuzam: Adelina és Violetta kapcsolata emlékeztetett Mare és Gisa kapcsolatára.)
Az írói stílus egyszerű, sallangmentes, lényegre törő. Az írónő nem cicomázza túl a jellemzéseket, de azért elég jól beránt a világba. Adelina érdekes narrátor, bár a többi rész, ahol E/3-ban olvashatunk a szereplőkről, kissé jelenetszerűbb. Ezek a fejezetek is lehettek volna kidolgozottabbak. A történetmesélés jelen idejű, ezt az elbeszélésmódot kezdem már megszokni, ahogy egyre több ilyet olvasok. A fejezetek közötti (a történet kitalált világából származó) idézetek, dokumentumrészletek plusz ízt adnak a történetnek és elérik, hogy jobban belemélyedhessünk ebbe a világba. Bár én helyenként úgy éreztem, hogy ezek az idézetek az adott jelenettől egy kicsit eltávolítanak, kizökkentenek, de nem volt velük nagy baj, mert sok érdekességet megtudthattunk belőlük.
 |
| Adelina és Enzo Forrás: Pinterest |
A könyv külső megjelenése szép, ahogy azt a Vörös pöttyös kötetektől megszokhattuk. A borítókép kifejező, bár kicsit sötét és komor, de ez illik a könyvhöz és utal Adelina képességére is. A címfelirat érzésem szerint kissé túl lent helyezkedik el, én feljebb tettem volna, ez így egy kicsit aránytalan. A kard alkotta T betű szép, de a történetben nincs ilyen nagy jelentősége a kardnak. Gondolom, a világ hangulatát hivatott visszaadni. A kisbetűs magyar cím még mindig zavaró, de legalább a kiadvány minőségével nincs probléma. Helyesírási hibára nem figyeltem fel, a fordítással sincs bajom, a nevek fordítása is ötletes (Csillagtolvaj, Széljáró, stb.)
Összességében egy jól felépítettvilágban játszódó fantáziadús történetet olvashattam felejthetetlen, egyedi szereplőkkel, izgalmas jelenetekkel és fordulatokkal. Azoknak ajánlom, akik szeretik a kissé romantikus YA könyveket, melyben különleges képességekkel rendelkező szereplőkről és akciódús összecsapásokról olvashat. Akiknek tetszett a Legenda, azoknak bátran ajánlom: kihagyhatatlan. Nagyon várom a következő részt!
Értékelés:
Tartalom, történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Stílus, elbeszélésmód: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése