Erin Watt: Papírhercegnő

Erin Watt: Papírhercegnő

(A Royal család 1.)

Egy lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni? Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát! (Könyvmolyképző)

Nem, nem vagyok hajlandó külön szóban írni a címet! Ez egy összetett szó és magyarul így helyes leírva: Papírhercegnő. Nagyon sajnálatos, hogy annyira majmolni akarjuk a külföldi kiadást, hogy már a magyar helyesírásra sem figyelünk oda. Igen, angolul természetesen két szó, de magyarul minimum egy kötőjel kellett volna a borítóra, ha már mindenáron a kétszavas design-t akarták megtartani. A cím hibája ellenére elégedett vagyok a kiadással, a magyar fordítás egész jó. Sikerült a csúnya beszédet és a káromkodós részeket is elég szalonképesen fordítani. Szembeötlő helyesírási hiba - a címen kívül - nem ragadta meg a figyelmem, az egyszerű betűtípus és a kellemes sortávolság révén a szöveg könnyen olvasható. A borítókép megegyezik az eredetivel, gyönyörű szép. Bár bevallom, kicsit félrevezető, mert én a könyv külleme és a cím alapján egy YA fantasy történetre számítottam. Nem kicsit lepődtem meg, mikor olvastam a fülszöveget. De csodálkozásomat félretéve, nekiláttam az olvasásnak. 

Mikor belekezdtem a történetbe, magam is meglepődtem, milyen gyorsan haladtam vele. A sztori egyszerűen olvastatja magát, hirtelen berántott. Mire felnéztem a könyvből, már több mint a harmadánál jártam. Mondanom sem kell, másfél nap sem kellett, hogy befejezzem. A történet pörgős, a rövid fejezetek és a gördülékeny stílus mellett gyorsan pörögnek az események. Izgalmas és meglepő dolgok is várnak az olvasóra ebben a könyvben.

A regény főszereplője Ella Harper, egy szegény árvalány, akinek már nincs senkije. Apját nem ismeri, anyja nemrég halt meg rákban, így Ellának meg kellett tanulnia, hogyan lássa el önmagát és hogy élje túl az egyedüllétet és a nincstelenséget. Sztriptíztáncosnőként keresi kenyerét, közben középiskolába jár, remélve, hogy ha leérettségizik, egyetemre mehet és majd tisztességes munkája lehet, amivel biztosíthatja megélhetését. Egy nap azonban egy ismeretlen fickó toppan be az életébe azt állítva, hogy ő a hivatalos gyámja és magával viszi a lányt fényűző életébe. A gazdag családnál élve hatalmas villában lakhat és elit iskolába járhat, ám a férfi fiait is el kell viselnie, akik eleinte megkeserítik az életét ellenszenves viselkedésükkel. Ahogy az lenni szokott, Ella és az egyik srác között vonzalom alakul ki, ami tovább bonyolítja a helyzetet. 

Furcsának és indokolatlannak tartottam a fiúk viselkedését. Miért utálják már az elején Ellát? Esélyt sem adtak neki arra, hogy bemutatkozzon. Azonnal ítélkeztek felette és még arra sem vették a fáradságot, hogy megismerjék. Ez nem tetszett, felesleges konfliktusgenerálásnak tűnt. Persze később kiderül, miért viselkedtek így, de ez sem volt olyan logikus magyarázat, mert attól, hogy ők valamit hittek, attól ugyanúgy ismeretlenül ítélték meg a lányt. 

Forrás: three-points-of-view.blogspot.com

A történet tehát könnyen olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni. Gyakorlatilag arról szól, hogyan illeszkedik be Ella az újfajta életbe, a Royal családba és az elit iskolába. Sok apró dolog történik, mindig van valaki kis bonyodalom, de fő cselekményszál a romantikus kapcsolat Ella és Reed között. Ami nem tetszett, az a szexualitás iletve a szexről való társalgás ilyen szintű megjelenése. Nem hiszem el, hogy az amerikai gazdag fiataloknak minden második mondata a szexről szól. Kicsit felülreprezentáltnak éreztem a témát és az emiatt megjelenő vulgárisabb beszédet is túlzásnak tartottam. A szereplők mintha mindig csak a szexre gondoltak volna, mintha mindennek ez lett volna a fő motivációja, oka, célja. Nekem ez kicsit egysíkúvá tette a történetet. 

A karakterek közül a hősnő, Ella nagyon kedvelhető. Talpraesett, erős, okos lány, aki a nehéz helyzetben is feltalálja magát. Nem ijed meg a számára ismeretlen helyzetekben sem, nem ül fel a provokációnak és visszvág azoknak, akik ki akarják készíteni. Vagánysága mellett romantikus lelkületű és ártatlan lány, aki a lelke mélyén igenis szeretetre és családra vágyik. Callum Royal, az apa is szimpatikus figura és alapvetően a fiúk is kedvelhetőek, bár mindegyiknak van valami hibája, lelki problémája. A fiúk lelkivilágára anyjuk halála és apjuk megbízhatatlansága valamint alkoholizmusa és fiatal barátnője sem tett túl jó hatást. A srácok nap mint nap küzdenek démonaikkal, de úgy tűnik apjuk vagy nem veszi észre, vagy ha észre is veszi, nem törekszik megoldani a családi gondokat. Vagy azt hiszi, nem tud segíteni, vagy  próbálkozik, de sikertelenül. Az egész családra ráférne egy nagyon őszinte beszélgetés. 

A fiúk közül Reed és Easton az, akiket jobban megismerünk. Easton jópofa, kedvelhető figura, míg Reed titokzatosabb. Nem igazán látunk bele a fejébe, nem tudjuk, mit is gondol pontosan Elláról, mit érez iránta. Tetszett a kapcsolatuk ábrázolása, és a könyv végi függővég miatt nagyon kíváncsi lettem, mi vehette rá Reed-et erre a cselekedetre. Már kezdem is a második részt. Összességében egy magával ragadó romantikus YA-NA határán egyensúlyozó könyvről van szó. Nem remekmű, de élvezetes olvasmény, amely kellemes kikapcsolódást nyújt. A csúnya beszéd gyakori megjelenése és az érzékibb jelenetek miatt 16 éves kortól ajánlanám.

Értékelés:

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Stílus, leírás: 5/4

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17