Kirsty Moseley: Álmaim őrzője

Kirsty Moseley: Álmaim őrzője

Volt egyszer egy lány.

És egy fiú.

Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Bár már elmúltam harmincéves is, attól még szeretem a fiatalokról szóló történeteket. Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, igazi könnyed tinirománcra számítottam. Félig-meddig meg is kaptam, de mindez egy eléggé komoly téma köré volt építve, a családon belüli erőszakra. Emellett, és a romantika mellett megjelenik egy harmadik téma is, a nem tervezett terhesség kérdése is. Sajnos, azt kell mondanom, ez a téma is csak felületesen volt érintve és nem volt eléggé kidolgozott ahhoz, hogy elgondolkodtató lehessen. 

Hősnőnknek, Amber-nek és a bátyjának, valamint édesanyjuknak el kell viselniük a bántalmazó családfőt, míg végül sikerül tőle megszabadulniuk. Aztán persze a gonosz apuka visszatér és újra része szeretne lenni a család életének, felkavarva ezzel az állóvizet. A téma komoly és drámai, a kivitelezés azonban nem sikerült olyan jól. Azok a részek fogtak meg legjobban, amelyek a múltban játszódtak. A félelem leírása kifejező volt. Aztán a család viszonylag könnyen megszabadult az apától, ezt nagyon egyszerűen letudta az írónő, nagyobb bonyodalmat vártam volna. Csodálkoztam is, hogy egy ilyen agresszív, domináns apa csak úgy ni elmegy, mert azt mondják neki. Hm, érdekes. A visszatérése után is ugyanez volt a helyzet, a történet végső megoldása is kissé banális volt. Ezt a szálat sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni, kissé hiányérzet maradt bennem. Azt is hiányoltam, hogy nem tudtuk meg, konkrétan mit művelt az apa Amberrel, mert erről senkinek nem beszélt, sem a bátyjának, sem Liam-nek, sem pedig nekünk, olvasóknak. Ami viszont legjobban hiányzott, az volt, hogy hogyan dolgozta fel Amber a múlt eseményeit, hogy sikerült túljutnia rajta, vagy éppen miért van rá Liam nyugtató érintése nyugtató hatással. Szóval összességében a bántalmazós-zaklatós téma nem lett száz százalékig kibontva, amit sajnálok. 

A könyv fő témája a romantika, a két fiatal közötti szerelem kialakulása és néhány bonyodalom, amelyet a kapcsolatuk során el kell szenvedniük. A romantikus szál tetszett, aranyos volt, igazi tinirománc. Liam hihetetlenül cuki, kedves srác. Nagyon tetszett a jelleme. Jake-et is kedveltem, bár az ő karakterében éreztem furcsaságokat. Nem hiszem, hogy egy bántalmazott kisfiúból ilyen magabiztos srác lesz, aki ennyit verekszik, meg ennyire agresszív a saját barátaival is, de a húga iránti féltő gondoskodás miatt elfogadtam. A kedves, oltalmazó báty szerepe őt is szimpatikussá tette. A szülők a YA szokásai szerint csak töltelékfigurák, vagy nincsenek jelen. Esetleg annyira elfoglalt/bohókás/nemtörődöm/elhanyagoló a szülő, hogy nem szólnak bele a gyerek életébe, és az igazi problémákkal a gyerekeknek kell megbirkózniuk. Itt is ezen forgatókönyvek valamelyike érvényesül. 

Forrás: goodreads

A gyenge láncszem az egész regényben Amber és az ő ostobasága. Annyira buta volt, hogy az már büntetendő. Legalább három alkalommal szívesen a falba vertem volna a fejemet, mikor olvastam, mit művel éppen. Főleg a könyv második felében lett halálosan idegesítő, de az első felében sem volt valami agytröszt. Az elején nem vette észre, hogy tetszik Liamnek, pedig majd kibökte a szemét. Aztán félreértett egy teljesen egyértemű célzást, amit Liam mondott neki arra vonatkozóan, hogy összejöttek. Már itt fogtam a fejem, és a java csak ezután jött!

Amber persze odamegy, ahová nem kellene, mikor mindenki azt mondja neki, hogy ne tegye, mert akkor csak elszabadul a pokol. SPOILER! Mikor a bántalmazó-zaklató apád feltűnik a városban, te persze odamész a házába, remélve, hogy hátha nincs otthon! Vagy mikor az apa átjön, hogy jól szétverjék egymást Jake-kel és mindenki azon izgul, ki fog először ütni, hogy a másik önvédelemre hivatkozhasson, akkor Ambernek persze oda kell mennie, hogy veszélybe sodorja magát és őt kelljen védelmezni! A végén pedig egyedül elmegy a zaklató apjához anélkül, hogy szólna valakinek, holott tudja, hogy meg akarja őt erőszakolni. Komolyan??? Amber más ügyben sem volt valami okos: elkezd fogamzásgátlót szedni, de nem olvassa el a  tájékoztatót és a használati utasítást! Ennyire idióta hogy lehet valaki? Spoiler vége

Ami miatt még hiányérzet maradt bennem, az az apa karakterének motivációja. Miért viselkedett így? Miért volt eleinte szerető apa (ahogy Amber viszaemlékszik) és miért, mi miatt lett később bántalmazó szülő? Miért vannak ilyen ellenérzései Jake iránt és miért akarja folyton molesztálni Ambert? Ennyire nem tudja visszafogni magát? Mikor ott van vele az új felesége a szomszéd szobában és a nevelt fia is az emeleten, ő akkor is rámászik Amberre. Ez annyira nem hihető! Egy felnőtt ember miért viselkedik így? Nem hiszem, hogy próbálná palástolni a vágyait, agresszív természetét a fenntartandó látszat miatt. Ez így nagyon sántít. 

A megfogalmazás néhol nagyon gyerekes, a stílus "túl tini" és nem elég kiforrott az én ízlésemnek. Egyszerű mondatok, egyszerű érzések, nem túl bonyolultan tálalva. A főszereplők mentalitása is gyerekes, mindenki egy-két szóval jellemezhető, a mellékszereplők pedig papírmasé karakterek. 

A könyv külleme szép, a borító is esztétikus, illik a könyvhöz. Tetszik, hogy nem látszik a borítómodellek arca, így olyannak képzelhetem őket, amilyennek akarom. Bejön a színvilág, a helyszín, az ülő pozíció, a figurák közötti testbeszéd. A tipográfia gyerekesen idétlen egy kicsit, bár legalább illik a könyvhöz. A fordítás oké, a külső-belső megjelenés is rendben van. 

Mindent egybevéve a könyv a közepes és a jó között van. Aranyos, de sok benne a logikai hiba és az idegesítő lépés a főszereplő részéről, ezért nem lett kedvenc. A bántalmazós téma drámaisága ellenére komolytalan és gyermeteg a történet. Végig az volt az érzésem, hogy a könyv komolykodni próbél, de nem sikerül neki, így leragad egy aranyos tinirománc szintjén. Annak viszont jó. Ha az ember nem vár tőle sok midnent, akkor elég cuki, romantikus olvasmány. Aki szereti a könnyedebb olvasmányokat, annak megfelelő kikapcsolódást nyújthat. A fülszöveg szerinti "A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem." ajánlás pedig enyhén szólva túlzás. 

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/3

Szereplők: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14