Tündérkrónikák 4.

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

"Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni. MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál. A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt. Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott. Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen. Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte? Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat? Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?"

Mint tudjátok, nagy kedvencem a sorozat. A 4. rész felülmúlta a várakozásaimat, pedig már az előző kötet is magasra tette a lécet. A fenti fülszöveg tökéletesen érzékelteti Mac helyzetének kilátástalanságát. Most mi lesz? Hogy lehet ebből kimászni? Kell hozzá egy különös képességekkel megáldott jó barát, aztán egy egész mentőosztag... De semmi sem egyszerű. Mac-re még eközben is veszély leselkedik. 

Nem akarok spoilert írni, ezért csak úgy körvonalazom, hogy valakinek - némileg rendhagyó módszerrel - végül sikerül visszahoznia Mac-et a pri-ya állapotból. Ezek után főhősünk nekilát, hogy felmérje a terepet. Hónapokig volt öntudatlan ösztönlény, Dublinban ezalatt a feje tetejére állt a világ. Újra találkozik Dani-vel és a sidhe-látókkal (meg persze Rowenával), Barrons-szal, V'lane-nel, Jayne felügyelővel. A már jól megszokott Christian McKeltar és az "álmodozó szemű srác" (neki nincs neve) mellett megjelennek új mellékszereplők is: akiknek törzshelye a Chester's nevű bárban van. Ez találgatásokra ad okot. 

Dublinban minden megváltozott a falak leomlása óta, az unseelie-k szabadon mászkálnak, szórakozni járnak, emberekkel keverednek... Mac-nek szembe kell néznie az új helyzettel, de nem tetszik neki. Jayne felügyelő és csapata, illetve Dani harcolnak a az unseelie-k ellen, vadásznak rájuk, ebbe néha MacKayla is beszáll. Darroc is újra feltűnik a színen és ajánlata van Mac számára... 

Közben Mac továbbra is nyomoz Alina gyilkosa után, üldözi a Sinsar Dubh-t és még mindig nem bízik senkiben. Biztos benne, hogy volt ott egy negyedik Unseelie-herceg is, de az lehetetlen. Hol volt V'lane, mikor segítenie kellett volna? És Barrons? Mit csinált, hogy a varázslat rosszul sült el és a falak leomlottak? Barrons végig ott volt a McKeltarokkal? Vagy volt ideje hazaérni és beszállni negyedikként? Igaz lehet, hogy ő szabotálta a varázslatot? És a gömböt, amiből az árnyak előmásztak az apátságban? És hová tűnt Christian? 

Az írónő ezúttal is sok kérdést hagy megválaszolatlanul, de állítólag az 5. kötet mindenre választ ad majd. A 4. kötet második felében megint váratlan fordulatokkal szembesül az olvasó. Megtudjuk, hogy kell használni az Ezüstöket, sőt még egyik nagy kérdésünkre választ kapunk. A záró fejezet viszont még a 3. rész végétől is durvább, váratlanabb. Lehetnek sejtéseink, de nem tudhatjuk, mi történt pontosan. Kegyetlenség, hogy csak a következő kötetből tudhatjuk meg... Moning ért ahhoz, hogy tartsa fenn a feszültséget.

És persze a szereplők! Dani vagány, de cuki, egyre jobban megkedvelem, V'lane általában jó fej , kivéve mikor nem (bár most különösen be akart vágódni, de ez a Rowenás dolog kicsit fura volt). Na igen, Rowena: egyre jobban utálom a vénasszonyt. Azt hittem, mutat majd valami fejlődést, de csak egyre gázabb és nagyon rosszindulatú. Még Jayne felügyelő is hatalmas változásokon megy át, alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, végzi a dolgát rendületlenül. A titokzatos Ryodan-t végre megismerhetjük, ez belevitt egy kis csavart a sztoriba. Érdekes karakter, remélem, fogjuk még látni. 

Jericho Barrons... Kell még ragoznom? Új oldaláról ismerhettük meg, de semmit se változott: ugyanolyan félelmetes, sötét, kiszámíthatatlan, és vonzó, mint volt. A gúnyos kis beszólásai, ahogy emlékezteti Mac-et a dolgokra, khm... És Mac állandóan bele akar nézni a fejébe, amin Barrons általában kiakad. Valljuk be, ez kissé kellemetlen szokás. De ott is van egy rejtély, ami még fontos lehet... Többek között Barrons titkára is fény derül majd az ötödik kötetből, melyet már nagyon-nagyon várok!

Továbbra is imádom a Tündérkrónikák-sorozatot, végig olvastatta magát ez a rész is. Mindig történik valami váratlan és a találkozások sem mindig úgy sülnek el, ahogy a főhős (vagy az olvasó) szeretné. A meglepő tartalom, a nagyszabású, szerteágazó történet, a jól kidolgozott karakterek, a nyelvezet, a stílus nagyon-nagyon bejön. És végre most a borító is telitalálat! Annyira kifejező, és teljesen passzol a könyv hangulatához (sötét, füstös város, minden megváltozott, harcolni kell). Ezekre garantált a maximum pont. 

Értékelés: 

Tartalom: 5 / 5

Szereplők: 5 / 5

Nyelvezet, stílus: 5 / 5

Borító: 5 / 5

Összesen: 20 / 20