Simone Elkeles: Chain Reaction - Láncreakció
A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje
Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret., és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?
Hát, ez a trilógia is véget ért. Az első rész, a Tökéletes kémia nagyon tetszett, a második kötetnél már nem voltam annyira lelkes, így reméltem, hogy a harmadik rész inkább az elsőhöz hasonlít. Szerencsére így van. Viszont azt nem akartam, ha olyan érzésem legyen, mintha megint ugyanazt a sztorit olvasnám, csak más nevekkel. Bár itt-ott voltak olyan jelenetek, amik emlékeztettek a Perfect Chemistryre, ez egy új történet, másabb karakterekkel. Alapjában véve tetszett: nem volt olyan jó, mint a bevezető kötet, de a Vonzás szabályait sikerült túlszárnyalnia.
Simone Elkeles sorozata három mexikói származású tesóról szól, akik a szerelem és a mexikói bűnbandák veszélyeivel kénytelenek szembenézni. A Láncreakció a harmadik Fuentes fiú, Luis történetét meséli el, de szerencsére feltűnik a többi családtag is, aminek nagyon örültem. Találkozhatunk az első részből ismert Alex-szel és Brittany-vel, akik időközben összeházasodnak és családot alapítanak. De viszontlátjuk Carlost, és barátnőjét, Kiarát is. Jó volt, hogy kicsit újra beleláthattunk az ő életükbe is, és már kedves ismerősökként üdvözölhettük őket.
A Fuentes család visszaköltözött eredeti lakóhelyükre, és Luis a Fairfield gimibe kezd el járni, ahová korábban Alex is járt. Ugyanúgy Mrs. Peterson lesz a kémiatanára, mint Alexnek és ugyanúgy a Latin Vér nevű banda környékezi meg őt is, mint a bátyját. Az első és a harmadik könyv közt nagy hasonlóságot fedeztem fel, mind hangulatában, mind ezekben a kis apróságokban (helyszín, emberek, problématípusok), de ez afféle nosztalgia is volt és valahogy keretet adott a sorozatnak, így nem zavart. Ilyen szempontból a második rész kilóg a többi közül, máshol játszódik, más banda szerepel benne, valahogy más hangulatú az egész.
Luis története tetszett, a két évvel ezelőtt történtek is hozzájárultak a sztori érdekességéhez. A bandázós szálat már Carlos történeténél is lefutottnak éreztem, így annyira itt sem tudott lekötni (Alexnél még az újdonság erejével hatott), a vége felé kezdett csak érdekes lenni. Sokszor furcsának találtam a szereplők tetteit, mert szerintem éppen nem úgy reagáltak dolgokra, ahogy egy normál ember ilyen esetben tenné. Nem értettem a motivációjukat, indokaikat. Mindkét főszereplő meghazudtolta önmagát: valamit mond, állít magáéról és teljesen mást tesz, de nem csak egyszer, hanem folyamatosan. Néha olyan érzésem volt, mintha a szerző csak így akart volna konfliktusokat generálni, hogy történjen valami a könyvében, mert nem igazán volt rá magyarázat, hogy a szereplő épp miért mondja vagy teszi azt.
Nikki karaktere kedvelhető volt, meg lehetett érteni. Miután keresztülmentünk vele azokon a szenvedéseken, amiket tizenöt évesen átélt, át tudjuk érezni a fájdalmát, bizonytalanságát. Megértjük, hogy elzárkózó és elérhetetlen akar lenni, mert nem akarja többé lelki szenvedéseknek kitenni magát. Nem akar az a naiv csitri lenni, aki egykor volt. Luisra nagy feladat vár, ha érzelmileg közel akar kerülni a lányhoz, ugyanis Nikki láthatatlan falat emel maga köré, ahol az érzelmek nem tudnak áramlani se ki-, se befelé. Nikki úgy akarja érezni, hogy rá szükség van (ezért jár segíteni az állatmenhelyre is). A mellékszereplők jók voltak, Kendall, Derek, Mariana és Marco érdekesebbé tették a könyvet. Még Enrique, az autószerelő unokatestvér, valamint Carlos volt barátnője is felbukkant. De a legjobb Elena volt, sokat nevettem a "zsarus" jelenetén.
Másik főszereplőnk, Luis okos, kedves fiú, ő a család szeme fénye, ugyanakkor neki is van egy pajkos oldala. Párszor elhangzik a könyvben, hogy adrenalinfüggő, de ez annyira nem kerül előtérbe a történet során. Én nem vettem észre, hogy annyira kereste volna a veszélyt. Azt sem, hogy annyira nagyon-nagyon okos lett volna, mint ahogy ő és az egész család állítja. Luis alapjában véve szimpatikus figura volt, de volt néhány olyan cselekedete, amit értelmetlennek vagy butaságnak tartottam. Az viszont tetszett, hogy a szerelmi szál szép lassan alakul, az érzelmek érlelődnek egy kicsit. Jó volt az is, hogy voltak benne humoros és bájos jelenetek, pl. a kutya, a tesók kötekedése vagy a verseny.
Nikki szülei és öccse nem kerültek annyira előtérbe, mint pl. Kiara szülei, ezt egy kicsit hiányoltam. Jobban ki lehetett volna dolgozni Nikki kapcsolatát a szüleivel, pl. mit szóltak ahhoz, ami korábban történt a lányukkal, hogy oldották meg, stb. Itt mélyebb érzelemábrázolást vártam. A történet néhol kicsit foghíjas, pl. heteket ugrunk időben, vagy egyik szereplő szemszögéből látunk egy jelenetet, holott engem érdekelt volna annak az előzménye a másik fél szemszögéből is. A vége felé úgy éreztem, kicsit el van sietve, aztán meg nagyon is belassult a könyv. Az írásmód a szokásos, nem túlcicomázott, a fiú narrációja esetén itt-ott némi káromkodás is előfordul. A sorozat köteteinek címoldala egységes képet alkot, a borítón mindig egy fiú és egy lány szerepel a könyvre jellemző helyzetben. A borító ezúttal is nagyon szép, a zuhany alatti jelenetet ábrázolja, ami a könyv végén található. A szereplőket egyébként éppen ilyennek képzeltem, szóval a borító telitalálat. Összességében a sztori az "egynek elmegy" kategóriába esne, de a sorozatzáró jelleg, az ismerős arcok és a hangulat kicsit feldobta. A szereplők sem voltak idegesítőek, így kellemes élmény volt olvasni a könyvet.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, írásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése