Best of olvasmányaim 2013

Itt találjátok év végi összesítésemet. Mi volt 2013 legjobb könyve? Melyik volt a legszebb borító? Ki volt a kedvenc főszereplőm? Itt az idei lista. Ezúttal is azokat a könyveket vettem számításba, amiket idén olvastam (függetlenül a megjelenése évétől vagy attól, hogy írtam-e már róla értékelést). Vannak pozitív és negatív rekorderek is. Lássuk!

• 2013-ban általam olvasott legjobb könyv: 1. George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala sorozat kötetei 2. Stephenie Meyer: A burok 3. Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Itt azt néztem, melyik volt az, amit nagyon nehezen tudtam letenni, amiért még éjszaka is képes voltam olvasni, mikor a szemem már majdnem kifolyt... Nos, több ilyen is volt. Annyira lehetetlen volt a döntés, hogy 1-3. helyezettet hirdetek. az első helyen pedig nem egy kötet áll, hanem az egész sorozat, mert közvetlenül egymás urán olvastam a részeket, így számomra az egész egy hatalmas egybefüggő történet.

• A legjobb angolul olvasott könyv: Cassandra Clare: The infernal devices - Clockwork Princess 

Már nagyon vártam és még a magyar megjelenés előtt olvastam angolul. Jó lezárása volt a sorozatnak. Értékelést majd akkor írok róla, ha már magyarul is olvastam.

• A legjobb magyar könyv: Helena Silence: Enigma 

Csak néhány magyar író művét olvastam idén, közülük ez tetszett legjobban.

• A legjobb YA (young adult) könyv: Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Sok jó YA könyvet olvastam idén, így nagy volt a verseny, de végül ezt választottam, mert tetszett és azonnal akartam a folytatást.

• A legjobb new adult könyv: Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

• A legjobb disztópia: Veronica Roth: A beavatott / A lázadó

Tetszett a világfelépítés, a komoly helyzetek és a romantikus szál is. Fordulatos, izgalmas, rejtélyes könyv. A karakterek jól kidolgozottak és fejlődőképesek. 

• A legjobb posztapokaliptikus könyv: Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Szerencséje van a könyvnek, ugyanis idén ebből a kategóriából egyetlen könyvet olvastam, így sikerült a legjobbnak lennie, mert egyébként nem lett nagy kedvencem (értékelést hamarosan írok róla).

• A legjobb fantasy: George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala (Trónok harca) sorozat

• A legjobb romantikus könyv: Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

• A legjobb történelmi könyv: Anya Seton: Elizabeth I-II.

Kevés történelmi könyvet olvastam idén, ezt és néhány másikat, közülük ez volt számomra a legemlékezetesebb. Sajnáltam szegény főhősnőt, és szurkoltam, hogy forduljon már jóra a sorsa.

• A legjobb realista regény: Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Mivel idén kevés olyan könyvet olvastam, ami a való világban játszódik (nem fantasy és nincsenek benne különleges képességekkel rendelkező szereplők, sem kitalált lények, pl. vámpír, vérfarkas, boszorkány, tündér, stb), így ez a könyv lett közülük a befutó. Kicsit keserédes, de elgondolkodtató.

• A legjobb első rész (sorozatnyitó): Ally Condie: Matched – Egymáshoz rendelve

A sorozat első kötete nagyon egyedi volt, ez a rész még tetszett. Szépen fel volt építve a szerelmi szál, titokzatos volt, kiszámíthatatlan, a karakterek is emlékezetesek voltak. Nagy reményeket fűztem a folytatáshoz, de nem kellett volna. :(

• A legjobb folytatás kötet: Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Az első kötet jó volt, a folytatás is hozza az első részben megszokott színvonalat, sőt, nekem még jobban tetszett, mint az első. Csak így tovább! Már várom a harmadik részt.

• A legjobb befejező kötet (sorozatzáró): Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

Nagyon tetszett az egész sorozat, a harmadik kötet pedig méltó lezárása volt. Azt kaptam, amit vártam és minden titokra fény derült.

• A leghumorosabb könyv: Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi sorozat

Itt most nem szeretnék egy kötetet kiemelni, mert mindegyik vicces volt. Oldalakon keresztül hangosan nevettem. A sorozat egyes köteteiről részletes kritikát 2014-ben írok (most épp az utolsó könyvet olvasom, ha végeztem vele, jön az értékelés).

• A legjobb komoly témájú könyv: Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Tetszett, mert egyedi volt, rejtélyes és elgondolkodtató. És nem volt benne olyan hangsúlyos a szerelmi szál. Holtversenyben az Easy című könyvet is ide venném.

• A legdrámaibb könyv: Tammara Webber: Easy – Egyszeregy (Ha a Tűz és Jég dala sorozatot nem számítom, mert ott minden kötetben vannak drámai helyzetek és fordulatok)

Egyszerűen sokkolt, mikor kiderült Lucas múltja. Szegény... De nem csak ez az egy jelenet volt drámai benne, hanem sok felkavaró, érzelmes, ugyanakkor komoly témát boncolgató része van a könyvnek. Engem nagyon megérintett.

• A legszomorúbb könyv (amin sírtam): Gregory Hughes: A holdat az égről... (Ha a Tűz és Jég dala sorozatot nem számítom, mert ott szinte minden kötetben van kiért sírni.)

Szép ifjúsági könyv, igazi értékeket közvetít, de szomorú a vége. Sajnáltam az egyik szereplőt.

• A legbrutálisabb jelenet: ami Brienne-nel történik (George R. R. Martin: Varjak lakomája)

Nem akarok spoilert írni, elég annyi, hogy szegény Brienne-re már a Kardok viharában is rájárt a rúd (pl. medvével küzdött selyemruhában), itt viszont.... aki olvasta, tudja, mire gondolok (Maró) … pfúúú, de durva volt!!!

• A legjobb csata/harcjelenet: A feketevízi csata (George R. R. Martin: Királyok csatája) / Gregor Clegane és Oberyn párbaja (George R. R. Martin: Kardok vihara)

Nálam ez a két jelenet a top2, egyelőre nem tudok dönteni. Így választottam egy csatajelenetet és egy párbajt is. Nem akarok spoilerezni, olvassátok el!

• A legfordulatosabb könyv: egyértelműen George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala sorozat kötetei, de a Vámpírakadémia sorozat is remekelt e téren.

Itt most nem tudnék csak egy könyvet említeni, mert mindegyikben vannak olyan előre nem várt események és fordulatok, hogy tátva maradt a szám.

• A legjobb női főszereplő:
  1. Rose Hathaway (Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat)
  2. Waverly (Amy Kathleen Ryan: Ragyogás)
  3. Lena (Helena Silence: Enigma)

Mivel idén elkezdtem újraolvasni Richelle Mead sorozatának köteteit, így most újra előtérbe került nagy kedvencem, Rose. Az idei új olvasmányaim közül egyik főszereplő lányt se sikerült ennyire megkedvelnem, de azért van két új kedvencem is.

• A legjobb férfi főszereplő: Lucas (Tammara Webber: Easy)

Hűha, ütős kategória és nagyon sokat gondolkodtam, kit is kedveltem legjobban a főszereplő fiúk közül. És itt most csak olyanok közül választottam, akik nem csak „a főszereplő lány pasija“ szerepet töltik be, hanem magának a könyvnek főszereplői vagy társfőszereplői, de mindenesetre központi karakterek. Szóba jöhetett tehát Day (Legend-Prodigy), Ky (Matched trilógia), Xander (Reached), Yves, Zed (Lélektársak), Gideon (Időtlen szerelem), Tucker Avery (Cynthia Hand: Angyalfény) Lucas (Tammara Webber: Easy), Négyes/Tobias (Veronica Roth: A beavatott / A lázadó), Clay Jensen (Jay Asher: Tizenhárom okom volt) és még sokan mások. Négyes és Lucas között nagy volt a verseny, de végül így döntöttem. Lucas óriási kedvenc lett, és legalább annyira fontos szereplő a könyvben, mint Jacqueline.

• A legjobb női mellékszereplő: Lissa Dragomir (Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat)

Kedves, aranyos, ugyanakkor erős és elszánt lány, igazi nemes, aki szeretteiért sok mindenre képes. Nagy teher nehezedik a vállára, hisz ő a családja utolsó tagja. És szinte testvéri szeretet, valamint erős lélekkötelék fűzi Rose-hoz. Ugyanolyan kedvelhető karakter, mint a főhős, de teljesen más jellem.

• A legjobb férfi mellékszereplő: Christian Prescott (Cynthia Hand: Angyalfény) és Magnus Bane (Cassandra Clare könyvek)

Bár Tucker-párti vagyok, egészen megkedveltem Christiant a trilógia második részében, Magnus pedig örök kedvenc marad.

• A legjobb „pasi“: Tucker Avery (Cynthia Hand: Angyalfény) és Négyes/Tobias (Veronica Roth: A beavatott / A lázadó)

Tuckert már az Angyalsors óta szeretem, a trilógia második részében azonban fájdalmasan kevés szerepet kapott. Négyes pedig az első részben vagány, a második részben Tobiasként érzelmes, de mindig lehet rá számítani. Nehéz lett volna választani, ezért marad a holtverseny.

• A legjobb „gonosz“ / ellenség: Sebastian Verlac/Jonathan (Cassandra Clare: A Végzet ereklyéi) szerintem még Valentine-nál is jobb főgonosz, érdekes karakter.

• A legegyedibb karakter: Tyrion Lannister (A Tűz és Jég dala), de ebből a sorozatból sok mindenkit tudnék még említeni...

• A legrosszabb/legidegesítőbb karakter: Nora Grey (Becca Fitzpatrick: Crescendo)

Itt nem úgy értem, hogy ki a leggonoszabb, legkegyetlenebb vagy legellenszenvesebb figura, mert attól még lehet jól megalkotott karakter. Itt azt értem, hogy ki volt számomra a legjellemtelenebb szereplő, a legkidolgozatlanabb figura. Az első helyezett Nora, aki nem is annyira kidolgozatlanságával, mint butaságával hívta fel magára a figyelmemet. Elképesztő, mennyire tyúkeszű volt a sorozat második részében. Olyan dolgokra nem jött rá, amik már kilométerekről ordítottak. Annyira idegesítően bugyuta volt, hogy elnyerte a legidegesítőbb karakter címet. Remélem, a folytatásban nem lesz ilyen butácska. 

• A legjobb szerelmespár: Tris és Tobias/Négyes (Veronica Roth: A beavatott)

• A legjobb szerelmi háromszög: Will – Tessa – Jem (Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek)

Ahogy Tessa mindkét fiút nagyon szereti, de másképpen, és ahogy a két srác viszonyul egymáshoz: igaz barátsággal, majdnem testvéri szeretettel, az elég ahhoz, hogy ezt a szerelmi háromszöget keserédessé és drámaian gyönyörűvé varázsolja. 

• A kedvenc állatszereplő: Szellem, Nyár /rémfarkas/ és Drogon /sárkány/ (A Tűz és Jég dala)

Na itt tényleg nem tudtam dönteni. Szellem és Nyár többször is megmentették gazdájukat, de Szürke Szél, Lady/Hölgy, Nymeria és Borzaskutya is ügyes, okos állat (volt), de ők nem szerepeltek annyit a könyvekben, mint ez a két rémfarkas. Drogon pedig a három sárkány közül a legnagyobb, legerősebb, legvagányabb, de a másik kettőt (Viserion, Rhaegal) is szeretem. Szóval tulajdonképpen itt kilenc állatot is felsorolhatnék.

• A legszebb írásmód: Stephenie Meyer: A burok

• A legjobb világfelépítés: George R. R. Martin: A Tűz és Jég dala

• A legjobb függővég: Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának kötetei mind erős függővéggel zárulnak, de talán A halál csókja viszi a prímet.

• A legszebb/legjobb borító:
  1. Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
  2. Cyn Balog: Fairy Tale - Tündérszerelem
  3. Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Hatalmas volt a verseny a legszebb borító címért, mert rengeteg gyönyörű kiadványt volt szerencsém olvasni idén. Egyet képtelenség lett volna kiválasztani, ezért inkább három dobogós helyezést adtam (ez sem volt könnyű ám, elhihetitek).

• A legrosszabb/legcsúnyább borító: Richelle Mead: Véreskü
  A külcsíny sok esetben nincs összhangban a belső tartalommal. Sokszor tapasztaltam már, hogy a gyönyörű címoldal elcsábít és egy kevésbé jó sztorit kapok felejthető karakterekkel. Viszont az ellenkezője is előfordul: Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozatának kötetei kaphattak volna szebb, kifejezőbb borítót, mert a belső tartalom fantasztikus, de a Lélektársak sorozat külleme is lehetne szebb, mert úgy több ember érdeklődését felkeltené.

• A legnagyobb (pozitív) meglepetés: Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix

Az első rész tetszett, de nem volt olyan eget rengető, a második könyv viszont felülmúlta a Sky-t, meglepően jó lett.

• A legnagyobb csalódás: Ally Condie: Reached – Célhoz érve

Sokkal-sokkal többet vártam. A remek első rész és egy szörnyen összevissza folytatás után reméltem, hogy hátha méltó befejezést kap a történet, de... pff, el nem tudom mondani, mekkora csalódás volt! Egy (a másodikhoz hasonlóan) lapos és kidolgozatlan befejező részt kaptam. A második részt is ideírhattam volna. Mindkettő borzalmas volt!

• A 2013-ban általam olvasott legrosszabb könyv: Ally Condie: Crossed - Összefonódva

Nincsenek rá szavak... Olvassátok el a kritikámat vagy magát a könyvet, és megtudjátok, miről beszélek... Kínszenvedés volt olvasni, ezért csak mazochistáknak ajánlom.

• 2014 legjobban várt könyve: Marie Lu: Champion - Bajnok (Legenda 3.) és Kiera Cass: The One - Az egyetlen (Selection - A párválasztó 3.) 

George R. R. Martin: Varjak lakomája

(A Tűz és Jég dala 4.)

Fülszöveg: 

Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról...

Először is néhány technikai információ a könyvről: A Varjak lakomája című könyv A Tűz és Jég dala sorozat negyedik kötete, de olyan hosszú lett volna, hogy az író kénytelen volt két kötetre szedni. Ám nem kronológiai szempontból felezte el, (hogy a történet fele ebben a könyvben olvasható, a másik fele pedig az ötödik részben,) hanem földrajzilag. A Varjak lakomája Királyvárban, a Vas-szigeteken és Westeros belső területein játszódik, pl. Zúgóban, Harrenhallban, a Sasfészekben, Óvárosban, illetve Dorne-ban, míg a Sárkányok tánca című rész a Falon, a Keskeny-tengeren túl, a Rabszolga-öbölben, tehát zömében a Hét Királyságon kívül. Ezáltal egyes nézőpontkarakterek kimaradtak ebből a kötetből. Például Havas Jon, Bran, Tyrion és Daenerys ebben a könyvben nem szerepelnek, az ő cselekményszáluk az ötödik kötetben olvasható. A negyedik és az ötödik rész tehát egyidőben, egymással párhuzamosan játszódik, csak más helyszínen vagy más szereplő szemszögéből nézve. 

A Varjak lakomája ott veszi fel a történet fonalát, ahol a Kardok vihara letette. Az öt király háborúja után lassan véget érnek a véres harcok, igazi győztes azonban nincs. Az emberek éheznek, a földek feldúlva, aratni nem lehet, a tél viszont közeleg. Az utakon sok az útonálló, és az elégedetlen ember, akinek szeretteit, családját lemészárolták. Az elégedetlenkedőt egy csoportját alkotják a "verebek", olyan egyszerű emberek és septonok, akik megelégelték, hogy különböző urak katonái gyújtják fel és fosztják ki földjeiket, házaikat, falvaikat, szentélyeiket, megölik az ártatlan embereket és a papokat. Sokan közülük Királyvárba tartanak, úgy, mint sok más nyomorult, akik a harcok elől menekültek a fővárosba, ahol éppen új főseptont készülnek választani.

És mi a helyzet a szereplőkkel? Ha nem olvastad a sorozat előző részeit, akkor SPOILER következik! Miután Jaime kiszabadította öccsét, Tyriont a cellából, a törpe megölte Lord Tywint. Jamie magát hibáztatja és Tyrion vallomása alapján azt hiszi, tényleg a törpe ölte meg Joffreyt. Joffrey halálával Tommen lett a király, de helyette Cersei uralkodik régenskirálynőként. A királynő azt hiszi, ő ugyanolyan keménykezű és okos, mint az apja volt, de hibát hibára halmoz és csak két cél vezérli: tönkretenni a kis királynőt, Margaeryt és kivégeztetni Tyriont, akit égre-földre keres. Szép lassan kiderül, mi oka van erre, miért akar mindenáron megszabadulni öccsétől és újdonsült menyétől. Jamie és Cersei egyre jobban eltávolodnak egymástól, ahogy Jamie megpróbál jobb ember lenni, Cersei viszont a hatalma megszilárdításán fáradozik, közben Tomment félti és egyre őrültebb dolgokat tesz. A Hit egyre nagyobb hatalomra tesz szert Királyvárban.

Brienne a Jaime-től kapott karddal elindul, hogy felkutassa Sansát, közben egy-két segítőtárs is mellé szegődik. Sansa a Sasfészekben továbbra is Alayne szerepét kénytelen alakítani. Saamwellt Jon Óvárosba küldi, hogy mesternek tanuljon, vele megy Aemon mester, Szegfű és a baba is. Hasmarosan kiderül, hogy Jonnak jó oka volt elküldeni őket, ám az út nem olyan könnyű és veszélytelen, mint hitték. Arya Braavos felé veszi útját egy hajón, miután hátrahagyta Sandor Clegane-t, és a kikötőben odaadta a kapitánynak az érmét, amit Jaquentől kapott. 

A megszokott szereplők mellett új szálak is vannak, új helyszíneket ismerhetünk meg: Dorne-ban, ahol Myrcella hercegnő Trystane herceg jegyeseként él, a Martell család uralkodik. Doran Martell herceg unokahúgai, a Homokkígyók bosszút akarnak állni apjuk, Oberyn haláláért és háborút akarnak kirobbantani Dorne és a Vastrón között. De Doran herceg miért nem akar tenni semmit? Ezalatt a Vas-szigeteken is fontos dolgok történnek: Balon Greyjoy meghalt, lánya, Asha mellett fivérei is igényt tartanak a trónra. Fiáról, Theonról pedig nem tudni, él-e még. Hogy ki lesz a Vas-szigetek királya, egész Westeros sorsára hatással lehet. SPOILER vége

A történetről: 

A könyv az előző kötetekhez hasonlóan jól felépített világot tár elénk, ahol a cselekmény minden részlete jól átgondolt munka eredménye. A történet annyira összetett és olyan sok szálon fut, hogy megjósolhatatlan a végkimenetele. Ez a rész is bőven tartogat váratlan fordulatokat, előre nem látható eseményeket, félreértések miatt elhamarkodott, esetleg elhibázott döntéseket. Legjobban a Brienne-szál érdekelt (főleg a vége felé). Olyan izgalmas volt a harcos lány sorsa, hogy két esetben is előrelapoztam az ő fejezeteihez, és előbb azt olvastam el, csak azután a közbeeső részt. Jaime szála is érdekes, drámai, elgondolkodtató volt (kíváncsi voltam, megszegi-e a  szavát). Testvéreivel való kapcsolata átalakul, az ő karaktere sokat változott. Cerseiből túl sokat kaptam (bár a vele kapcsolatos jóslat érdekelt), Aryaból viszont túl keveset. De mivel annyira hiányoztak kedvenc szereplőim, szinte a legfontosabb karakterek, hogy nem tudok maximum pontot adni a történetre. Jó volt, de valami hiányzott, nem éreztem egésznek a könyvet (tulajdonképpen nem is volt az, csak egy fél). 

A karakterekről: 

Cerseit sosem volt a kedvencem, ezek után pedig még kevésbé kedvelem.Valamilyen szinten meg lehet érteni a motivációját, hogy szereti a fiát és meg akarja védeni, szeretne hatalmat, hogy érezze, ő irányít, és a jóslat ismeretében már minden világossá vált, mégsem volt szimpatikus a karaktere. Tudom, hogy az írónak nem célja, hogy kedvelhetővé tegye a figurát, inkább csak megérthetőbbé, árnyaltabbá akarta tenni Cersei karakterét. A királynő jól kidolgozott karakter, ismerjük az érzéseit, legbelsőbb félelmeit, indítékait, vágyait. Olyan asszony ő, aki inkább férfi szeretne lenni, mert akkor több hatalma lehetne. Az emberek felnéznének rá, tisztelnék őt és rettegnének tőle. Mindig sérelmezte, hogy vele és ikertestvérével másként bántak, mert ő lány volt, Jaime pedig fiú. Ezt az igazságtalanságot akarja megszüntetni azzal, hogy hatalmat akar. Ez is eszköze ahhoz, hogy elkerülje a "maegi" jóslatának bekövetkezését. Mindent, amit tesz, ennek a célnak rendeli alá és ezért bármire hajlandó. 

Jaime figurája sokat fejlődött, ezúttal a Cersei-hez és Tommenhez való viszonya értékelődik át. Félkezű lovagként, testőrparancsnokként is helyt kell állnia, ennek érdekében sokat edz. Múltja, rossz hírneve megkeseríti az életét és rányomja bélyegét minden tettére. Sam még mindig gyávaságával és Szegfű iránti vágyaival küzd, de sokkal bátrabb, mint korábban volt. Arya maga sem tudja, mit akar, mi a célja. Egy elveszett kislány, akinek nincs senkije és nincs hova mennie. Még azt sem tudja, ki is ő valójában. Ahhoz, hogy valaki lehessen, előbb el kell veszíteni önmagát és senkivé kell válnia. Ez az út azonban nem lesz könnyű. A talpig becsületes Brienne arra kényszerül, hogy megtanulja, kiben érdemes bíznia és kiben nem. Az új szereplők is érdekes karakterek, kíváncsi vagyok rájuk (pl. Ser Hyle, a Greyjoy-fivérek, Euron, Victarion, Aeron, valamint az óvárosi mesterek és növendékek, vagy a braavosi "kedves férfi" és "az árva"). 

A regény karakterei ezúttal is igazi élő figurák, nem papírmasék. Egyedi jellemek nem szokványos életúttal és tetteiket befolyásoló tulajdonságokkal. George R. R. Martin  mestere az emlékezetes, egyedi karakterek teremtésének. Szereplői egytől egyik valóságosnak tűnnek, nem jók vagy rosszak, ahogy a szerző által felépített fantáziabirodalom sem fekete vagy fehér, hanem színes képzelettel megalkotott, árnyalt világ. Tetszik, hogy a figurák soha nem esnek ki a szerepükből, megszólalásaik, tetteik, gondolataik csak a rájuk jellemző formában és módon történnek. A karakterábrázolás ezúttal is csillagos ötös.

Nyelvezet, stílus, leíró részek:

Ebben a kötetben kicsit sok volt az új helyszín: az író elkalauzolt minket a már sokszor említett Dorne-ba és a Vas-szigeteket is részletesebben mutatta be. Nem csak magát a helyet festi le ilyenkor a szerző, hanem a hely történetét, hagyományait, lakóinak szokásait, mentalitását is elénk tárja. Találkozhattunk Doran herceggel, testőrével Areo Hotah-val, a lányával, Arianne hercegnővel, unokahúgaival, a Homokkígyókkal, valamint jobban megismerhettük Ser Arys Oakhart-ot (korábbi kiadásokban Vasszív Arys), Myrcella hercegnőt is. Eddig Óvárosba sem látogathattunk el képzeletben, ebben a kötetben erre is lehetőség nyílt. Martin bemutatja, hogyan épül fel a mesterré képzés rendszere és néhány mesternövendékkel is megismerteti az olvasót. A Vas-szigetek trónkövetelőit is részletesen mutatja be a szerző. A sok új helyszín és új szereplő miatt kissé soknak találtam a leírást, illetve fárasztó volt a sok új helyet elképzelni. Ez így furcsán hangzik, de olyan érzésem volt, mintha a fantáziámat erőltettem volna, olyan sok új helyet és új figurát dobott be a játékba Martin. Az arány kicsit eltolódott a leíró, ábrázoló részek felé, emiatt vonok le fél pontot, mert egyébként a stílus itt is bravúros, és a könyv nyelvezete ezúttal is tetszett. Illik a könyvhöz, az adott jelenet hangulatához, mindig minden szereplő esetében megfelelő a hangnem és a szóválasztás. 

Kiadvány minősége, borító, fordítás: 

A kiadvány nagyon szép, a borító színe élénk piros, rajta egy sast ábrázoló aranyserleg (ami talán a könyvcímben lévő lakoma szóra utal). Eddig ez a borító tetszik legjobban. A címből ítélve előbb azt hittem, az Éjjeli Őrségre utal (őket hívják a vadak varjaknak), vagy a Bran által keresett háromszemű varjúra, de Bran egyáltalán nem, Jon pedig alig szerepel a könyvben, így más értelmet nyert a cím. A "varjak lakomája" kifejezés többször is megjelenik a könyvben, konkrét és metaforikus értelemben is. A fordítás tetszett, én az átdolgozott kiadást olvastam, nem volt vele bajom. A könyv jó minőségű, finom lapjai vannak, de a gerince nem törik be, bár ez nem is olyan vastag, mint a harmadik vagy az ötödik kötet.  A betűméret kicsi, ahogy maga a könyv is (A/5 ív). Egy idő után bántja a szemet, ha ilyan apró betűt kell olvasni, de ilyen nagy terjedelmű könyvnél muszáj, hogy ilyen kis betűs legyen, különben egy hatalmas méretű, súlyos könyvet kapnánk, amit még nehezebb lenne olvasni. Ez így viszont könnyű, elfér a kézben, éppen megfelelő méret. 

Könyv és filmsorozat:

A Trónok harca néven futó HBO sorozatnak ezidáig három évadját vetítették, ami körülbelül a 3. könyv háromnegyedéig történt eseményeket mutatja be. A sorozat negyedik évada még most készül, tavasszal lesz látható. Egyelőre nem tudni, hogy csak a harmadik könyvet fejezi be vagy a negyedik-ötödik rész eseményeit is filmre viszi-e. Márciusban jön az új évad. Ha vége lesz, majd beszámolok róla. Addig is olvasom a következő részt, amire már nagyon kíváncsi vagyok.

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, leírás: 5/4.5

Külső megjelenés, borító, fordítás: 5/5

Összesen: 20/19

A Könyvmolyképző kiadónál már megjelent a Calderon szerzőjének On Sainak új regénye, a Scar. Jónak ígérkezik, ajánlom figyelmetekbe! A könyvet blogturné is népszerűsíti. A turné első állomását itt találjátok, ahol bővebben olvashattok a könyvről.

George R. R. Martin: Kardok vihara (A Tűz és Jég dala 3.)

Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A jég és tűz dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza.

Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet könyörtelen hatalomvágya marcangolt. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen fantáziával megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be műfaj történetébe. A jég és tűz dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

George R. R. Martin high fantasy sorozatának harmadik része sikeredett leghosszabbra a három közül. A kb. 43 oldalas függelékkel együtt 1214 oldalnyi izgalom, csata, intrika, hatalmi harc, árulás, gyilkosság, rejtőzködés, menekülés, drámai helyzet, csalódás és küzdelem vár minket, ha kinyitjuk a kötetet. Természetesen ezúttal is olvastatta magát a szöveg, szinte faltam a könyvet. Az apró betűk, a sok részletes leírás, a rengeteg információ, valamint a hatalmas terjedelem ellenére elég volt pár nap, hogy kivégezzem. Már a prológus is nagyon ütős volt, a  cselekmény váratlan fordulatairól nem is beszélve.

Újra köszönthetjük régi jó ismerőseinket, az egyre fogyatkozó létszámú Starkokat: Aryat, Brant, Sansát, Catelynt, Havas Jont, mint saját nézőponttal rendelkező szereplőket. Robb és Rickon továbbra is csak megemlített vagy másvalaki szemén keresztül szemlélt karakter marad. Többek között újra itt van Tyrion, a szarkasztikus humorú, ravasz törpe, Daenerys a sárkányaival, és Davos, az egykori csempész, aki Stannis király szolgálatában áll. Én mindegyikük sorsára kíváncsi voltam.

Ha még nem olvastad az első két részt, akkor az előzményekre nézve SPOILER következik! Kiinduló helyzet a könyv elején: Catelyn kénytelen szembenézni öccse, Edmure, majd fia, Robb haragjával, amiért szabadon engedte a Királyölőt. Robbnak (aki egyébként nem nézőpontkarakter) sürgősen meg kell békítenie Walder Freyt, nyélbe kell ütnie egy esküvőt, közben háborút kell nyernie. Aryanak sem olyan egyszerű az útja, miután "falkájával" megszökött Harrenhallból. Tyrion a csata után sérüléseiből lábadozva arra ébred, hogy megfosztották tisztségétől és  nem utolsó sorban orrától. De nem ez a legnagyobb baj, amivel a történet során szembe kell néznie. Davos túlélte a feketevízi csatát, és azt tervezi, megöli a "Vörös asszonyt", amiért ezrek - köztük Davos fiai - vesztek oda a csatában, amire a nő vette rá Stannist. Sansa, aki már nem jegyese Joffrey-nak, a szökését tervezgeti a részeges lovagból lett udvari bolonddal, Ser Dontossal, közben megismerkedik a jövőbeli királyné, Margaery családjával, a Tyrell-ekkel. Havas Jon a vadak bizalmát igyekszik megnyerni, hogy kémkedjen a Fal számára és túlélje. Nem lesz könnyű meggyőzni a vadakat arról, hogy az ő oldalukon áll. Daenerys katonákat akar szerezni, hogy hadsereggel indulhasson Westerosba visszafoglalni apja trónját. Bran Hodorral, Nyárral, valamint Jojen és Meera Reed-del a Fal felé veszi útját, hogy megkeresse a háromszemű hollót. Hogy Rickon és a vad asszony, Osha merre járnak, az nem derült ki ebből a kötetből. SPOILER vége

Továbbra is megmarad az E/3 elbeszélő mód, így főként azt tudjuk meg, mi történik a szereplőkkel, de gondolataikba is beleláthatunk, érzéseiket szintén megismerhetjük. Theon Greyjoy-nak ezúttal nem volt saját szemszöge, és nem is találkozik "mesélő" karakterekkel, csak egy-két mondatban bukkan fel a neve említés szintjén, így derül ki, mi történt vele, miután Deresben járt. Új szemszög jelent meg Samwell Tarly kalandjai számára, így megismerhetjük az Éjjeli őrséggel történt eseményeket akkor is, mikor Jon nincs velük. Jaime Lannister is kapott saját nézőpontot, a vele és Brienne-nel történő cselekményelemeket az ő szemén keresztül látjuk. A Királyölő karaktere sokat változott az elmúlt kötetekhez képest, és az olvasó lehetőséget kap arra, hogy az ő oldaláról is szemlélje a dolgokat. Kezdtem megérteni Jaime indítékait, érzéseit, sőt, itt-ott sajnáltam, néhol még kedveltem is. Nem olyan rossz ő, mint amilyennek tűnt. A másik szereplő, akit a második kötettől kezdek megkedvelni, az Sansa. Bár még most is voltak butuska, naiv megnyilvánulása, határozottan fejlődött a karaktere. A legtöbb szereplőre igaz, hogy vannak jobb és rosszabb pillanataik, örömeik vagy sanyarú sorsuk, de mindenki változik, fejlődik valamilyen irányba.

Többet nem szeretnék írni a sztoriról, mert spoiler nélkül lehetetlen beszélni róla. Az a lényeg, hogy mindenkivel történik valami, mindenki sorsa miatt izgulhatunk. Engem leginkább a Tyrion-szál (főleg a vége felé), valamint Havas Jon és Daenerys sorsának alakulása kötött le, de a többiek kalandjai, problémái is érdekesek, fordulatosak voltak. Westerosról és a múltról még több háttérinformációt kapunk a könyvből. Például Havas Jon anyjának kilétére is utalást tett a szerző, de az is lehetséges, hogy csak így akarta tévútra vinni az olvasót, mert én pl. mást hiszek Jon anyjának. Így, három kötet elolvasása után már úgy érzem, ismerem ezt a világot, a törvényeit, szabályait, szokásait. Olyan, mintha én is benne élnék és a szereplőket is úgy ismerem, hogy szinte tudni vélem, hogyan fognak reagálni egy-egy helyzetben. Éppen ezért is várom már, hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk.

Havas Jon és Szellem

Az író stílusa semmit nem változott az előző kötet óta, az általa kitalált világot itt is mesterien festi le. Gyönyörű, szemléletes leírásokkal találkozunk, szinte magunk előtt látjuk az adott tájat, kastélyt, szereplőt. Izgalmas párbeszédek és gyomorforgatóan kegyetlen jelenetek is szerepet kaptak a könyvben, melyet drámai helyzetek, nehéz döntések, szemléletes leírások tesznek élvezetesebbé. Jók voltak a hasonlatok is, életszerűen hatottak. pl. Az Éjjeli Őrség egyik tagja azt mondja a másiknak: "Olyan vak vagy, mint Aemon mester." Hitelesnek tűnik, hogy ők a vak mesterükkel példálóznak, mert nekik ez az életük része. És nagyon sok helyen láttam ilyen jól megválasztott hasonlatot vagy szóképet a műben. A karakterábrázolás is zseniális, nem csak azért, mert egyedi jellemeket alkotott Martin, hanem annyira közel tudja hozni az olvasóhoz a szereplőket, hogy képtelenség őket nem kedvelni vagy nem utálni. Emellett felismerhetőek, könnyen megjegyezhetőek a szereplők, pl. Hodor, Citrom, Anguy, a Véreb, Oberyn Martell, a Töviskirálynő, Ser Dontos, Roose Bolton, a Lovagló Hegy, a Vörös Asszony, Davos, stb. Fejlődnek is a karakterek, beszédmódjuk pedig remekül jellemzi őket, pl. Vargo Hoat selypítése, Varys kuncogása vagy Tyrion önironikus humora. A következetes történetvezetés, a múltra való folytonos emlékeztetés, a fontos jelenetekre való visszautalás is elősegíti, hogy az olvasó komplett egészként lássa a fejében az eseményeket. Tetszett az is, hogy mikor egy váratlan fordulat történik (amiről azt hitted, biztos nem következik be), akkor abból valami olyasmi következik, ami megint maga után von egy újabb nagy horderejű eseményt vagy új szálat. Az olvasót meglepik a történések, viszont látszik, hogy Martin pont így tervezte, sőt, mintha már az elején is tudta volna, hogy a történet milyen irányba fog haladni. Erre a kötetre pedig különösen igaz ez, hogy ez a leghosszabb rész eddig, ebben történt a legtöbb dolog a szereplőkkel.

A könyv borítója jobban tetszik, mint a második részé, az túl szürke volt. Ennek a kötetnek élénk kékeszöld fedlapja van (élénkebb, szebb, mint a fenti képen), rajta a makulátlanok (a Dany-szálon megjelenő szereplők) bronzsisakjával, ami illik a könyv történetéhez. A könyv maga egyébként féltégla (vagy inkább egész tégla) nagyságú, de mégsem tűnik nehéznek az olvasó kezében. A sorozat kötetei A5 méretben készültek, lapjaik vékonyak és könnyűek, a sorok apró betűsek. Vastagsága ellenére könnyű tartani és kényelmes olvasni. Az én példányom új volt, próbáltam rá vigyázni, hogy ne törjön be és ne koszolódjon az oldala (a lapok éle), így majdnem olvasatlan könyv benyomását kelni, szóval jó minőségű kiadvány.

Értékelés:

Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Stílus, nyelvezet: 5/5
Borító, külső megjelenés: 5/5
Összesen: 20/20

Könyv és filmsorozat:
A Trónok harca néven futó HBO-sorozat harmadik évada felel meg a könyvsorozat harmadik kötetének. De nem teljesen, ugyanis a filmes részek a meglehetősen hosszú könyvnek csak kb. háromnegyed részét fedik le. Ennek oka valószínűleg a könyv nagy terjedelmében keresendő. A filmben is szerepelnek viszont olyan jelenetek, amik a könyvből hiányoznak, vagy nem éppen úgy történnek Pl. A filmben Kisujj akar segíteni Sansának megszökni, nem Ser Dontos, ez kicsit le van egyszerűsítve a könyvbeli történethez képest. Vagy pl. a könyvben nincsenek sem Robb-Jeyne jelenetek (a könyveben Jeyne ott sincs az esküvőn, illetve olyan jelenet sincs, mikor Catelyn Havas Jonról beszél Jeyne-nek), sem Joffrey-Margaery közös jelenetek, illetve nincs olyan sok szó Kisujj bordélyházairól, a filmben viszont lehetőséget biztosítottak a színészeknek, hogy több szerephez jussanak. Másként valósul meg a Viharos Edric-féle szál, a filmben ugyanis Edricet egyszerűen kicserélték Gendryre (mindkettő Robert király gyermeke ugyebár) és Ygritte története is másabb, mint a könyv lapjain. És még sok apró eltérés van, de a fő cselekményszálak, fontos párbeszédek ugyanúgy játszódnak le.

Tanácsaim a sorozat olvasásához:

1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 

2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 

3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!

4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 

5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.

6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

A hónap borítója

November

Kiera Cass: Az Elit (A Párválasztó 2.)

Október

Sarah J. Maas: Az üvegtrón

Szeptember

Shannon Messenger: Vihar szeli ketté (Égszakadás 1.)

Új Vámpírakadémia filmelőzetes!

Richelle Mead Vámpírakadémia című regényéből is mozifilm készül. (A sorozat egyébként hat részes, egyelőre az első könyvet filmesítik meg.) A filmet, melyben Zoey Deutch (Rose), Lucy Fry (Lissa) és Olga Kurylenko is szerepet kapott, 2014 február 14-én, Valentin-napon mutatják be. Dmitrij Belikov szerepében Danila Kozlovskyt láthatjuk majd. Ti mit szóltok a szereplőgárdához?

Rose, Dmitrij, Lissa

Itt pedig megtekinthetitek a film új előzetesét. Nekem úgy tűnik, teljesen más hangulata van, mint a könyvnek. Nektek hogy tetszik? 

Kiderült, ki lesz Christian Grey

Miután Charlie Hunnam úgy döntött, mégsem vállalja el Grey szerepét a Szürke ötven árnyalata című regény filmváltozatában, a készítők gőzerővel keresték az új főszereplőt. A választás végül Jamie Dornan-re esett, aki az Egyszer volt, hol nem volt... (Once upon a time) című sorozatban a Vadász/a seriff szerepét alakította. Jó választásnak tűnik. Nektek mi a véleményetek?

Megérkezett A beavatott filmes posztere!

2014 márciusában kerül a mozikba Veronca Roth A beavatott (Divergent) című regényéből készült film. Most elkészült a moziplakát. Nektek hogy tetszik? Várjátok már a filmet?

Az éhezők viadala: Futótűz 

November 21-én van a bemutatója Az éhezők viadala című nagy sikerű film második részének. A filmek Suzanne Collins azonos című disztópiás regénysorozatából készültek, a könyvek több millió példányban keltek el világszerte. 

A Futótűz előzetesét itt nézhetitek meg.

George R. R. Martin: Királyok csatája (A Tűz és Jég dala 2.)

George R. R. Martin lebilincselő fantasy eposzának, A tűz és jég dalának második könyve, a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik. Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe. A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasy sorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

George R. R. Martin fantasy-sorozatának második része nem okozott csalódást. Mivel az első kötet nagyon tetszett, itt is elég magasak voltak az elvárásaim, de a regény ezeknek eleget tudott tenni. Sőt! A történet ezúttal is fordulatos, lebilincselő volt, tele izgalmakkal és váratlan eseményekkel. Az első kötetből tanulva már tudtam, hogy senki nincs biztonságban a szereplők közül, így minden kedvenc karakteremet féltettem. Hogy okkal tettem-e, megtudja, aki elolvassa a Királyok csatáját. 

A regény ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző kötet befejeződött. Westeros-ban a király halála után megkezdődtek az ádáz hatalmi harcok. Több önjelölt király küzd a Vastrónért: a néhai Robert király két fivére, Stannis és Renly (egyiküknek joga van a trónhoz, a másiknak viszont hadserege van), valamint fia, Joffrey és rokonai, a Lannisterek. Észak urai Robb Stark-ot választják királyuknak, a Falon túl Mance Rayder gyűjti a seregét, Balon Greyjoy a Vas-szigetek királyának nevezi magát, Keleten pedig Daenerys Targaryen próbál szövetségeseket találni, hogy visszaszerezze apja trónját. Ki kivel köt szövetséget? Ki kit akar legyőzni? Milyen eszközöket képesek bevetni a hatalom érdekében?

Jobban megismerhetjük Stannis királyt és udvartartását. Papnője és tanácsadója "a Vörös asszony", Melisandre, valamint hű szolgája Davos, a Hagymalovag személyében új szereplőket köszönthetünk. Tengerjáró Davos szemszögéből ismerhetjük meg azokat az eseményeket, amelyek Sárkánykőn játszódnak. Betekintést nyerünk Renly király udvarába is, megismerjük ifjú feleségét, Margaery-t, hű lovagját, Loras Tyrellt (aki már az előző könyvben is feltűnt) és testőrét, Brienne-t, a harcos lányt. Saját szemszöget kapott Theon Greyjoy (ebben a kötetben az ő szemével is látjuk az eseményeket, az ő gondolatait, motivációit, indítékait is megismerjük). Új karakterekben tehát nincsen hiány. És mindegyikük érdekes személyiség, mindenkiben van valami különleges. De itt vannak a régi jó ismerősök is, a "főszereplők": Tyrion, Arya, Havas Jon, Sansa, Bran, Catelyn, Daenerys. 

A trónért folytatott harc mellett másik fő cselekményszál a Stark-gyerekek sorsának alakulása. Arya hazafelé tart, de az út nem olyan rövid, egyszerű, és veszélytelen, mint gondolta. Bran próbál  megbirkózni azzal, hogy nyomorék lett, egyben ő Deres ura, aztán kiderül, hogy sokkal nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Sansa már nem az a szerelmes naiv kislány, aki volt, az ő élete sem kellemes a királyi udvarban. Havas Jon felderítésre indul a Falon túlra társaival, ahol nehéz döntéseket kell meghoznia. A többi szálon is akadnak izgalmak: Catelyn próbál támogatókat, szövetségeseket találni Robb számára, közben lányait igyekszik kiszabadítani Királyvárból. Tyrion próbálja megmenteni Királyvárat, felvirágoztatni a várost, az emberek ugyanis éheznek, nagy a zűrzavar, sok a bűnözés. Tyrion a Király Segítőjeként igyekszik megakadályozni, hogy a város elessen Stannis ostroma alatt, közben állandó harcot folytat nővére, Cersei intrikáival szemben, a besúgókkal, és a hataloméhes emberek tucatjaival. Senkiben sem lehet bízni, mindenki áruló vagy valakinek a bábja. Emellett még titkos szerelmét, Shae-t is igyekszik megvédeni. Daenerys pedig a népét akarja megmenteni, miközben várja, hogy sárkányai felnőjenek.A sárkányok azonban veszélyt is jelenthetnek rá nézve: olyan ritkák és különlegesek, hogy mindenki magának akarja megszerezni őket.

A könyv nyelvezete, stílusa hasonló az első részhez, ezúttal is zseniális. Mind a monumentális csataleírás, a csavaros történetvezetés, az egymásba fonódó szálak, mind pedig a szemléletes leírások hozzájárulnak ahhoz, hogy olvasmányos, élvezetes legyen a mű. Az egyes helyszínek, szokások, kultúrák bemutatása is bámulatos. Martin nem csak leírja, de a szereplők beszédével, öltözékével is érzékelteti a különbségeket, ezzel elérve azt a hatást, hogy az olvasó is beleképzelhesse magát a történetbe. Olyan, mintha mi is ott lennénk a helyszínen, annyira ismerjük már az adott kultúrát, népet. A szokásokat, a világot szinte észrevétlenül mutatja be az író. A mesterien kidolgozott karakterek, a szereplők saját kis drámái, szenvedései, félelmei, a váratlan fordulatok rabul ejtik az olvasót. 

A kötet külső megjelenése tetszetős, de kicsit túl szürke, ez egy icipici negatívum. A korona összhangban van a címmel és kifejezi, miről szól a könyv. A kötet vastag, nagyon apró betűs, egy idő után fárasztja a szemet az olvasása. De nem bánod, mert muszáj tovább olvasni... Csak azért vonok le fél pontot, hogy legyen hová fejlődni, mert összességében nagyon tetszett ez a rész is.

Értékelés: 

Tartalom, történet, világ: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5

Borító, küllem: 5/4,5

Összesen: 20/19,5

Könyv és filmsorozat:

A filmsorozat második évada gyakorlatilag a második könyv történetét öleli fel, de nem olyan könyvhűen, ahogy az az első évadnál történt. Itt már sok eltérést tapasztaltam a könyv és a film között. Például a sorozatban az Arya, a Daenerys, a Theon és a Bran-cselekményszálon sok minden másként alakult. A fő irányvonalak hasonlóak voltak, de néhány dolog másként történt. Egész szálak, szereplők vannak kihagyva a filmből, amik a könyvben fontos szerepet kapnak (pl. a Harrenhalli események, Roose Bolton vagy Ramsay szerepe, Meera és Jojen Reed, Viharos Edric, stb.) Vannak szereplők, akik a könyv második részében már szerepeltek, a sorozatban viszont majd csak a harmadik évadban bukkannak fel. És a filmben is vannak olyan szálak, szereplők, jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek, vagy nem egészen úgy jelennek meg (pl. Renly-Loras pár, Davos fiai, vagy pl. kit öl meg az Árny). Az eltérések ellenére a sorozat és a könyv fő cselekményvázlata megfeleltethető egymásnak, de a könyvet olvasva sokkal több minden világossá válik, jobban értjük az adott világot, a szereplőket, ismerjük a múltat és a miérteket.

Tanácsaim a sorozat olvasásához:

1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 

2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 

3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!

4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 

5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.

6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

Nagyon régen terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet. Az, hogy sok jó véleményt hallottam/olvastam róla, csak még kíváncsibbá tett. Talán éppen emiatt érzem úgy, hogy túl sokat vártam. Bevallom, hogy meghatóbb, felkavaróbb történetre számítottam. Vagy legalább arra, hogy nagyobb hatást vált ki belőlem. Nem tudom, miért nem fogott meg annyira, hisz egyébként nem volt olyan rossz. De haladjunk sorjában!

A történetet nagy vonalakban felvázolom: Egy középiskolás lány, Hannah Baker két hete lett öngyilkos, de a halála előtt felvette 13 kazettára a mondandóját. A kazetták arról szólnak, hogy milyen okai voltak az öngyilkosságra, kiket hibáztat és milyen események vezettek el ehhez a döntéséhez. A kazettákat azoknak küldte el, akiknek valamilyen módon részük volt a halálában. Ha valaki megkapja, tovább kell küldenie a következő embernek, aki a listán szerepel. Ha nem teszi, a kazetták nyilvánosságra kerülnek az illetők piszkos kis titkaival együtt. Az egyik srác, Clay Jensen megkapja a kazettákat és elcsodálkozik, hogy ő vajon mit árthatott Hannah-nak, hisz soha nem tett vele semmi rosszat. Meghallgatja a kazettákat és vele együtt mi is megismerjük Hannah történetét.

Maga a koncepció, a dupla narráció gondolata nagyon ötletes. Tetszett, hogy Hannah és Clay párhuzamosan mesélnek, de mégsem egyidőben, hisz Hannah a múltban ragadt, Clay pedig a jelenben meséli el, mit csinál éppen, milyen hatása van rá a kazettáknak. Itt-ott feltűnt egy-két logikai hiba, de egyébként ügyesen fel volt építve a regény. (Spoiler! pl. Mikor Hannah elkezdi felvenni a kazettákat, akkor már eldöntötte, hogy megöli magát, tisztában van vele, hogy 13 oka van, és tudja, hogy kik azok, akik miatt öngyilkos lesz, de csak a végén, az utolsó kazetta készítésekor megy el a tanárhoz és veszi fel a beszélgetésüket. Honnan tudta Hannah már az elején, hogy a tanár nem fog neki segíteni, honnan tudta előre, hogy ő lesz az utolsó a listáján? És ha a tanár jobban figyel rá, ügyesebben próbálja lebeszélni, akkor nem lett volna öngyilkos? Akkor miért készítette a kazettákat? Tehát ő már előtte döntött, akkor miért hibáztatja a tanárt? Spoiler vége!) Az okok közül egyébként volt olyan, ami elég durva, de akadt olyan is, ami nekem apróságnak tűnt. Bár elképzelhető, hogy aki a szakadék szélén táncol, annak egy olyan kis aprócska lökés, mint egy fuvallat is a halált jelentheti. Hannah okai csak halmozódtak és minden mindennel kapcsolatban volt, egyik ok függött a másiktól, az események úgy indultak el, mint a lavina, és végül az öngyilkossághoz vezettek. 

Szép, lelkizős, elgondolkodtató könyv, ami az öngyilkossághoz vezető út lélektani oldalát mutatja be. Ám egy kissé még kevésnek érzem ezeket az indokokat ahhoz, hogy valaki kioltsa a saját életét. Nekem nem volt elég...hihető. Nem kétlem, hogy valaki ilyen okok miatt öngyilkos lesz, el tudom képzelni, hogy egy sérülékeny, érzékeny tinédzser lelkivilágának ezek a problémák elviselhetetlennek tűnnek, és tényleg volt közöttük igazán durva is (a bűntudatról nem is beszélve). De nem hinném, hogy emiatt valakinek meg kellene halnia. Ettől sokkal komolyabb okok, sanyarúbb sors kell ahhoz, hogy valaki eldobja az életét, a legnagyobb ajándékot, amit valaha kapott, legalábbis az én megítélésem szerint. Ám lehet, hogy Hannah nem osztja a véleményemet, talán ő már belefáradt az életnek nevezett harcba és feladta. 

Jó húzás volt az írótól, hogy Clayt is narrátorként alkalmazta, így az ő szemszögéből is megismerhettük Hannát. Végig fenntartotta a kíváncsiságot, hogy mi történt köztük, hisz Clay teljesen ártatlannak érzi magát. Mit tehetett vajon Clay, hogy Hannah szerint ő is részese volt a döntésének. Kiderül az igazság, de nem úgy, ahogy számítunk rá. Clay reakciói egyébként érzelmesek, meghatóbbá teszik a történetet, de néha csak helykitöltőnek éreztem (pl. mikor kavargatja a kávéját). Másik negatívum ezzel kapcsolatban az volt, hogy Clay reakciói néha kizökkentettek Hannah monológjából. 

Maga a szöveg egyszerű, néhol csupa tőmondatból áll. Ez megbocsátható, hisz ifjúsági regényről van szó, egyszerűsített nyelvezettel, hogy könnyebben érthető legyen. Szereplők és helyszínek leírására nem pazarolt egész bekezdéseket a szerző, de ez nem is volt fontos. Itt nem az volt a lényeg, ki hogy néz ki, hanem hogy mit tett és milyen hatása volt a tetteinek Hannah-ra. A könyvnek a mondanivalója az igazán fontos, nem a művészien megszerkesztett mondatok. És hogy mit akar üzenni? Hogy vegyük észre az intő jeleket, ha valaki maga alatt van a környezetünkben és próbáljuk meg megakadályozni a tragédiát! Semmiképpen ne legyen részünk más halálában, se úgy, hogy mi okoztuk (mint a kazettán lévők nagy része), sem úgy, hogy nem vettük észre a bajt (mint Hannah környezete, pl. a szülei, az osztálytársai vagy az iskolai tanácsadó).

A mellékszereplők karaktere sablonos, de éppen ez a lényeg. Mindenütt megvan a népszerű lány, aki kihasznál másokat, és csak az érdekli, hogy jobban kedveljék, a hazudós srác, aki szeret többet mondani a haverjainak, mint ami valójában történt, a bunkó fiú, aki úgy bánik a lányokkal, mintha tárgyak lennének, a lelkiismeretlen, meggondolatlan pompomlány, vagy a kukkoló, aki megszállottan követ egy lányt. Azért ilyen sablonosak a szereplők, hogy az olvasó érezze, Hannah esete nem egyedi, akaratán kívül bárkivel megtörténhet. Az egészről nem ő tehet, hanem a környezete és mások együtt. Igazság szerint senki nem hibás egyedül, senki sem tett semmi olyat, amitől Hannah-nak meg kellett volna ölnie magát, mindenki csak egy csepp volt Hannah méregpoharában. 

Hannah egyébként egy egyszerű lány, akit rossz hírneve megelőzött és  emiatt torz kép alakult ki róla az emberekben, ami miatt másképpen álltak hozzá. Volt aki emiatt félt vele randizni, még ha kedvelték is, volt viszont olyan is, aki emiatt azt hitte, bármit megtehet vele. Hannah egy megtört karakter, aki nem tudott megbirkózni az őt ért igazságtalanságokkal, negatív hatásokkal, bűntudattal, érzelmekkel. És mikor segítségre lett volna szüksége, akkor sem nyílt meg, hanem eltaszította magától azokat, akik segíteni tudtak/szerettek volna. Clay pedig egy kedves, aranyos srác, aki nem volt sem elég bátor, hogy rendezze a kapcsolatát a lánnyal, sem pedig elég elszánt, hogy segítsen rajta. 

A könyv külleme tetszetős, a borítója nagyon tetszik. Megfogott a hangulata, a színe, a lány tekintete. Erre mindenképpen maximum pont jár, nemcsak azért, mert szép, hanem mert tökéletesen illik a könyvhöz mind témája, mind hangulata szempontjából. A kiadványra most sincs panasz, jó a kötésminőség, a szép betűtípus és a megfelelő sortávolság miatt kellemes olvasni. Nem nehéz tartani, nem törik be és tökéletesen illik a polcra a többi Vörös pöttyös könyv közé. Összességében jó volt, tetszett, de nem volt az a katartikus élmény, amire számította, így némiképp csalódást okozott. 

Értékelés:

Tartalom, mondanivaló: 5/4

Szereplők: 5/3

Nyelvezet, stílus, fordítás, szerkezet: 5/4

Borító, külső megjelenés: 5/5

Összesen: 20/16

George R. R. Martin: Trónok harca (A Tűz és Jég dala 1.)

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Elkezdtem. Igen, nagy levegőt vettem és belevágtam George R. R. Martin világhírű fantasy-sorozatába. Nagyon régóta terveztem, hogy elolvasom A Tűz és Jég dalát. Már évekkel a TV-sorozat keltette őrület előtt hallottam a sorozatról és terveim közt szerepelt, hogy megismerkedek vele közelebbről, de akkor még csak négy kötet volt kész belőle és mivel az a hír járta, hogy Martin gőzerővel írta az ötödik részt, gondoltam megvárom. Nos, végül öt évet(!) kellett várni rá, de végre megvan! Így ennek örömére és a könyvekből készült TV-sorozat (Trónok harca néven fut) apropóján most elolvasom egymás után mind az öt részt. 

Jelentem, az első kötetet két hét alatt kivégeztem, pedig több száz oldalról van szó és egészen apró betűkkel (Az én példányom az Alexandra kiadó-féle 2013-as átdolgozott, javított kiadás - ebben már a fordítás is módosult kissé). Egyéb dolgaim is voltak, különben sokkal gyorsabban haladtam volna az olvasással, mert a könyv nagyon izgalmas. Egy tipikus középkori jellegű lovagkirályságban játszódik a történet egy kitalált világban, ahol különböző családok igyekeznek hatalomra jutni. Az események több szálon futnak. A cselekményt nem részletezem, mivel már biztos sokan láttátok a sorozatot (aki nem, annak javaslom, hogy előbb a könyveket olvassa el, mert ha már látta a filmet, akaratlanul is olyannak képzeli a szereplőket, illetve ugyanazokat a jeleneteket fogja várni, amire emlékszik, ezzel megfosztva magát a könyv nyújtotta élménytől). 

A történetről csak annyit mondanék, hogy izgalmas, meglepő, fordulatos, váratlan események ugyanúgy előfordulnak benne, mint megható pillanatok és drámai helyzetek. Van itt minden: árulás, gyilkosság, csata, intrikák, besúgók, vérfertőzés, lovagi torna, testvérharcok, és a múlt folyton felbukkanó árnyai, emlékei. Az egész sorozatra jellemző a sok cselekményszál és a rengeteg szereplő (javaslom a nevekről jegyzetek készítését, mert van úgy, hogy egy szereplő neve 400 oldallal később bukkan fel, és akkor tudod, hogy már olvastál róla valamit, de nem tudod, mit, hol, mikor, stb.). Martin minden kötet végén függeléket bocsát rendelkezésünkre, hogy segítsen olvasóinak átlátni Westeros világát, amit ő hihetetlen következetességgel és fantáziával épített fel. 

Az alaphelyzet: Westeros valaha hét különálló királyság volt, míg egy Hódító Aegon nevű Targaryen uralkodó sárkányai segítségével meghódította a királyságokat és egy birodalomként egyesítette őket. Aztán évszázadokon át az ő utódai uralkodtak, akik saját családjuk tagjaiból választottak feleséget maguknak, hogy ősi vérük ne keveredjen másokéval. A könyvbeli események kezdete előtt 15 évvel azonban Aerys Targaryen királyt örököseivel (fiával és unokáival) együtt meggyilkolták és letaszították a Vastrónról. Ebben volt nagy szerepe Robert Baratheonnak, aki megölte Rhaegar herceget egy csatában, Jaime Lannisternek, aki magát a királyt gyilkolta meg, akinek a védelmére felesküdött (ugyanis addig a testőre volt), Eddard/Ned Starknak (Robert szinte fivérként szeretett barátja) és Jon Arrynnak (egy ideig Robert és Ned nevelőapja). Jelenleg Robert Baratheon a király, Jon Arryn volt eddig a Segítője, de meghalt, így Robert Eddard-ot kéri fel új Segítőjének. Nednek hat gyermeke van: Robb (14 éves), Sansa (11), Arya (9), Bran (8), Rickon (3) és egy fattyú fia, Havas Jon (Robb és ő kb. egyidősek). A könyv főként az ő történetüket követi nyomon. Főbb szereplőként megjelenik még a király sógora Tyrion Lannister, a törpe, akit apja gyűlöl és megvet, illetve a meggyilkolt Aerys Targaryen király elmenekült gyermekei, Viserys és Daenerys, akik keleten, a Szabad Városokban próbálnak boldogulni. Viserys előbb-utóbb vissza akarja szerezni apjuk trónját, ennek érdekében bármire hajlandó, még testvérét is hajlandó eladni... Itt indul a történet, ami ezután váratlan fordulatokban bővelkedik, hihetetlen sorsokat mutat be.

Az írói stílus zseniális, kifinomult. Gyönyörű leírások, szemléletes jellemzések mutatják be a helyszíneket, szereplőket, így nagyon könnyű magunk elé képzelni. Néhány fejezet után azt vesszük észre, hogy hirtelen magába ránt a könyv, belecsöppenünk ebbe a világba, részeseivé válunk, megismerjük a törvényeit, szokásit. Mivel sok szereplő sorsát követjük nyomon, a narráció E/3 személyű, de mikor egy-egy szereplőről olvasunk (a fejezetek elején az író mindig jelzi, kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket), belelátunk a fejükbe, megismerjük legféltettebb gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, tetteik mozgatórugóit. Felejthetetlen karaktereket alkotott Martin, olyan összetett jellemű figurákat, akiknek nemcsak rossz sorsukkal, hanem saját démonjaikkal is meg kell küzdeniük. 

A mágia szál itt még nem annyira erős, de azért előfordul egy-két megmagyarázhatatlan, rejtélyes dolog (pl. Bran és a háromszemű holló, vagy épp a maegi tevékenysége). Nagyon tetszettek az egyértelmű vagy ki nem mondott szimbólumok. Ahogy a rémfarkasok (és sorsuk) a Starkokat jelképezik, vagy ahogy Lyannára mindig egy kék rózsával utal a szerző (Ez a szimbólum egyébként a következő kötetekben is megjelenik). Izgalmas rejtélyt jelent például Jon anyjának kiléte, illetve az, hogy ki lehet a merénylő tőrének valódi tulajdonosa, de a sárkánytojások is tartogathatnak még meglepetéseket. Jónak tartom, hogy a mű olvasása közben folyamatosan kalkulálhat az olvasó, hogy "Hú, mi lesz majd, ha..." vagy "De majd jön XY és elintézi..." Persze soha nem úgy lesz, ahogy azt elképzeljük. Tetszett, hogy a jövő nincs kőbe vésve. Nem minden úgy történik, ahogy előre lehet sejteni, vagy ahogy megjövendölték. Viszont vannak olyan jóslatok, amik valóra válhatnak, így teljesen kiszámíthatatlan a cselekmény, ami csak még nagyobb izgalmakat szül. 

A könyv nagy erőssége az izgalmas cselekmény, a meglepő események, a szemléletesség és a mesteri karakterábrázolás mellett a humor is, pl. Tyrion jeleneteiben a törpe szarkasztikus hangneme tökéletesen megfért karakterének érzelmesebb és drámai vonásai mellett. Nagyon tetszett az is, hogy Martinnak valahogy sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt a cselekmény pörgőssége, a karakterábrázolás, és a leírások részletessége között ugyanúgy, mint a harc, akció, az érzelmek és a humor arányaiban. Eközben pedig olyan összetett világot épített fel, ami elképesztő következetességre vall. A Tűz és Jég dalában minden sornak jelentősége van, minden apró utalás vagy elejtett megjegyzés fontos lehet. Legyen az egy látomás, egy álom, egy homályos emlék, egy lovag neve a sok közül vagy az, hogy ki milyen zászlót visz, mi a jelmondata, milyen ruhát visel, mit mond. Mindennek fontos szerepe lehet a későbbiekben, lehet, hogy csak hatszáz oldallal később, de lényeges lesz. Martin egy szót sem írt le feleslegesen, pedig az egész sorozatot tekintve óriási szövegkorpuszról beszélünk (átlagosan 900 oldalas egy kötet). Éppen ezért nagyon figyelmes olvasást igényel és a köteteket célszerű egymás után olvasni, hogy az apróbb részletekre, nevekre is emlékezzünk. 

Harmadik tanácsom a könyv olvasásához az, hogy senkit, egy szereplőt se kedvelj meg (persze tudom, hogy ez úgy sem fog menni), mert lehet, hogy sanyarú sors vár rá (halál, kínzás, éhínség, egyéb testi-lelki szenvedések). Ha azt hiszed, ennél rosszabb már nem lehet, Martin bebizonyítja, hogy "De igen, lehet rosszabb!" Egyébként egyszerűen lehetetlen nem együttérezni ezekkel a szereplőkkel, annyira emberiek: igazi élő figurák, esendőek, vannak problémáik, gondjaik, jó és rossz tulajdonságaik, erősségeik és hátrányaik. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sokkal összetettebb személyiségek, így gyakran előfordulhat az, hogy megkedvelsz valakit, akit eddig utáltál. Vagy valaki, akit kedvelsz, árt annak, akit szintén kedvelsz. Nem azért, mert gonosz, hanem mert azt kell tennie (pl. ő az ellenkező oldalon áll vagy mások a céljai). 

Az öt kötet borítója (az új kiadásé) egységes képet alkot, szép, esztétikus, de lehetne különlegesebb. A könyv nem törik be, könnyű tartani, vaskossága ellenére nem nehéz, de emiatt vékonyak a lapok, óvatosan kell vele bánni, nehogy elszakadjon. Nagyon picik a betűk, ahogy a sortávolság is. Néhány oldal után hozzá lehet szokni, bár eléggé fárasztja a szemet. Összességében tetszik a kiadvány, jó minőségűnek tartom, nem koszolódik nagyon a lapok oldala, a belső tartalom pedig kiszámíthatatlan, egyedi, fantasztikus és óriási írói teljesítmény. Elképesztő, hogy tud Martin ennyi mindent a fejében tartani. A Trónok harca nagyon jó kezdet, a folytatások is hasonlóan érdekesnek ígérkeznek. 

Könyv és film:
A TV-sorozatot a könyvvel összehasonlítva megjegyzem, hogy a filmes verzió nagyon könyvhű. A sorozat első évada gyakorlatilag az első könyv tartalmát mutatja be minimális eltéréssel. Előfordulhatnak olyan jelenetek, amik a könyvben nem szerepelnek (pl. Ned búcsúja Jon-tól) és a kötetben is van jó néhány olyan kisebb mozzanat, ami kimaradt a sorozatból. De általánosságban jellemző, hogy a jelenetek a könyv szerint épülnek fel, a helyszínek úgy néznek ki, ahogy a könyvben le van írva, a legtöbb szereplőre is ráillik a könyvbeli leírás (persze nem mindenkire: pl. Arya nem "lóarcú", mint a könyvben), a párbeszédek pedig szinte szóról szóra a könyvet idézik. Ezen kívül a könyv rengeteg háttérinformációval szolgál a sorozathoz képest. Sok mindent megtudhatunk a múltbeli eseményekről, a felépített világról, a különböző nemesi házakról, a szokásokról, hagyományokról és a Westeros-on kívüli területekről. Ezek a kis plusz dolgok segítenek jobban megismerni A Tűz és Jég dalának világát. 

Tanácsaim a könyv olvasásához:
1. Lehetőleg rögtön egymás után olvasd a sorozat köteteit, ne hagyj ki éveket (még heteket se nagyon), mert elfelejted a részleteket! 
2. Készíts jegyzetet a szereplőkről, nevekről, helyekről! 
3. Olvass figyelmesen, mert MINDEN fontos!
4. NE kedvelj meg senkit, mert úgyis rosszabbra fordul a sorsa. 
5. Jókból is lehetnek rosszak és rosszakból is jók, szóval ne ítélj elsőre! Ne szurkolj senkinek és senki ellen! Felesleges.
6. Ne bízz senkiben, egyik szereplőben sem, magadban meg pláne (mert tuti, hogy nem úgy lesz, ahogy gondoltad), de legfőképp Martinban nem (Hidd el, az író tud meglepetést okozni)!

Értékelés: 

Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére „emlékszik”. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt – még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Ahogy az lenni szokott nálam, a borítóba első látásra beleszerettem. Ám, ahogy az gyakran megesik, a könyv külső megjelenése nem biztos, hogy egyenes arányosságot mutat a belső tartalommal. Ettől a könyvtől is többet vártam, mégsem vagyok annyira csalódott. Aki egy egyszer olvasós történetre vágyik, ami kellemes szórakozást nyújt, miközben egy szeles, szürke, esős őszi napon a meleg szobában begubózik a takaró alá, annak tökéletes. 

Főhősünk, London Lane különleges lány. Nemcsak vörös haja miatt lóg ki a sorból, hanem amiatt is, hogy minden hajnalban törlődnek az elmúlt 24 órájának emlékei, így nem emlékszik a múltra. A jövőre viszont annál inkább, neki ugyanis a jövőjéről vannak emlékei (néha álmok formájában, néha viszont csak úgy emlékszik, mint más a múltra). A középiskolás lány fordítva van összerakva, mint mások: előre emlékezik, visszafelé pedig felejt. Csak két ember van tisztában a helyzetével, az anyja, aki egyedül neveli őt hat éves kora óta (azóta tart nála ez a fordított emlékezés), és legjobb barátnője Jamie. Egy nap azonban felbukkan egy különös fiú, Luke, aki egyáltalán nem szerepel London jövőbeli emlékeiben, a fiúval kapcsolatos múltbeli eseményekre viszont nem emlékszik (hacsak nem hagy magának emlékeztető feljegyzéseket). 

Ez az alapfelállás, ennél többet nem mondok a cselekményről. Egyrészt, mert nem akarok spoilerezni, másrészt azért, mert nem nagyon van mit. Ugyanis a történet nem is nagyon szól másról (maximum annyiról, hogy London igyekszik megtalálni az apját és kideríteni a múlt rejtélyeit). Nem igazán tudnám megmondani, mi volt az értelme. Romantikus könyv akart lenni? Mert úgy éreztem, az emlékezet-szál csak azért kellett, hogy legyen benne valami más is a szerelmi szál mellé afféle aláfestésnek. Romantikus könyvnek viszont gyenge, és a szerelem sem annyira hangsúlyos. Vagy a nyomozós szál volt a lényeg, esetleg a megható részek? Mintha maga az írónő sem tudta volna, milyen típusú művet akar írni. Fantasynek egyáltalán nem nevezném, mert ahhoz igen gyengécske (csak London különleges képessége az, ami nem reális), néhol viszont már krimibe csapott át. Van itt nyomozás a múlt titkai után, drámai rész, elmélkedés múltról és jövőről, szerelem, civakodás, barátnők veszekedése, szülőkkel való kapcsolat konfliktusai (tinédzserkor problémái), középiskolai intrikák, de egyik cselekményelem sem annyira domináns, hogy ki tudnám emelni. Kicsit zavart ez a besorolhatatlanság, mert nem tudtam, mire számítsak. 

A történet tele van következetlenségekkel. Nézzünk egy párat! Választ kapunk arra, hogy London emlékei miért törlődnek minden nap (mióta tart ez, mi történt hat éves korában, miért pont abban az órában), de arra nem hogy hogyan lehetséges, hogy emlékszik a jövőre. És a jövőre összevissza emlékszik, egyszer úgy vettem ki, hogy megálmodja (de akkor azt is elfelejtené, mit álmodott a jövőről, nem?), máskor meg olyan, mintha csak gondolatban előrepörgetné a jövőjét és látja, mi lesz (mint ahogy mi a múltra emlékszünk). Ez nem volt egyértelmű. A történet elején még nem emlékszik Luke-ra a jövőjéből, a vége felé meg már igen, sőt, még a fiú jövőjét is látja. Utána pedig már a múltból is emlékszik a srácra és csodálkozik, hogy ezen miért lepődnek meg (az anyja és Luke, akik tudják, hogy egyébként London nem szokott emlékezni a múltra). Egyszer arról van szó, hogy nem lehet változtatni a jövőn, máskor meg lehet. És még sok ilyesmi. Az alaptéma egyébként tetszik, nagyon ötletes, de a megvalósítás eléggé gyermeteg és a koncepció nincs jól átgondolva. 

A sztori itt-ott kiszámítható, például a nagy fordulat (a temetői látomással kapcsolatban) már kilométerekről ordított, így egyáltalán nem lepett meg. A történetvezetés darabos, hol egyenként, részletesen leírja az egymás utáni napokat, hol meg hónapokat ugrunk és már egy teljesen más helyzetben találjuk magunkat. A múltbeli szál drámai pillanatai érdekesek és meghatóak voltak, illetve a szerelmi szálon is volt némi pozitívum (bájos volt), de egyébként nem nagy durranás a történet, komoly mondanivalót ne nagyon keressünk benne.

A szereplők közötti konfliktusok mind mondvacsináltnak tűnnek, pl. a nagy összeveszés Luke-kal (teljesen értelmetlen volt), az anya-lánya kapcsolattal összefüggő düh és dac, vagy az, hogy Londonnal hetekig nem áll szóba a barátnője. Ez is elég logikátlan volt. Ha Jamie tudja, hogy a barátnője látja a jövőt, miért nem hisz neki, hogy annak a bizonyos dolognak, amiről London le akarja beszélni, nem lesz jó vége? És ha London mégis tud változtatni a jövőn, miért olyan biztos benne, hogy akkor is ugyanúgy ki fog békülni Jamie-vel? Az egy másik jövő volt, nem? Mert ha már változtatott rajta, akkor nem feltétlenül ugyanúgy alakul minden, ahogy ő előre látta. 

A könyv más borítói

Karakterek terén sem alkotott maradandót az írónő. London semleges, felejthető figura, azon kívül, hogy van nála ez az emlékezet-bibi, nem sok minden derül ki a jelleméről, csak felszínesen. Luke egy kicsit érdekesebb, aranyos, csupaszív srác, de kicsit sablonos és neki az a fő tulajdonsága, hogy jól néz ki. Jamie egy oktalan kis bolond, mellesleg papírmasé-figura, a többi szereplő pedig annyira jelentéktelen, hogy  a nevükre sem emlékszem és felesleges is megemlíteni őket, hisz nem játszottak fontos szerepet a történetben. Az apa meg Jonas figurája érdekes lett volna, róluk szívesen olvastam volna többet, pl milyenek lettek, milyen nyomot hagyott rajtuk az elmúlt idő, hogy élték meg a helyzetet, hogyan sikerül feldolgozniuk a változást, stb. Éppen ezek lettek volna az érdekes, igazi érzelmeket és emberi drámákat felvonultató szálak, de az írónő ezekkel már nem foglalkozott, ami nagy kár, mert lett volna benne potenciál. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a lassú indulás után egy úton száguldottam volna, és hirtelen meg kellett volna állnom, mert ott a szakadék. Már éppen megállapítottam volna, hogy na, kezd érdekes lenni a történet, erre vége lett. A történet cselekményének nem volt íve. Nem ott voltak a "nagy" fordulatok, ahol lenniük kellett volna. Ott volt a vége, ahol a közepének kellett volna lennie, ezért befejezettnek, elhamarkodottnak érzem. 

A kötet külleme tetszik, nagyon tetszetős és figyelemfelkeltő a borító, megérdemli az 5 pontot. A külföldi változatok is káprázatosak. A kiadvány minőségére sincs okom panaszkodni, a Könyvmolyképzőtől megszokhattuk a jó minőséget. A szép, olvasható betűtípus nem bántja a szemet, a kötés pedig nem törik be (feltéve, ha nem vadállat módjára olvasod). Az írói stílus nem annyira egyedi, a szóhasználat alapszókincsre korlátozódik, kevésbé olvasott emberek számára is érthető (elvégre fiataloknak íródott). Rövid fejezetei miatt könnyen, gyorsan olvasható, nekem csak fél napba telt. Szemet gyönyörködtető leírások vagy vicces párbeszédek nem nagyon vannak benne. 

Összesítve: Egyszer olvasós limonádé, nem hagyott bennem mély nyomot. Komoly problémákat nem vet fel, mondanivalója kevés, karakterábrázolás nem nagyon van és még a hangulat, vagy az írói hangnem sem javít rajta. Hogy stílszerű legyek: felejthető történet, felejthető karakterek, mondhatnám, hogy "Úgyis elfelejtem".

Értékelés:

Történet, hangulat: 5/2

Szereplők: 5/2

Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/2

Külső megjelenés, borító: 5/5

Összesen: 20/11

Egy ismeretlen megmentő. Egy nyugtalanító titok. A szerelem nem mindig sima ügy… A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.

Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá ehhez a könyvajánlóhoz. Nemrég fejeztem be a könyvet és még mindig a regény hatása alatt vagyok. Másfél nap alatt végeztem az olvasásával, ez is mutatja, mennyire lekötött. Nagyon jó könyv, elgondolkodtató és komoly témákat jár körül. 

A könyv központi karaktere Jacqueline Wallace, egy másodéves egyetemista lány, akivel két hete szakított a barátja, Kennedy. A fiú és Jacqueline három évig jártak együtt (még a középiskolában kezdődött a kapcsolatuk), míg végül Kennedy szakított a lánnyal. És hogy mi volt erre az oka? Mert csajozni akart! Ki akarta élni magát, amíg még teheti, ugyanis politikusnak készül és nem akarja, hogy akkor legyenek majd botrányai, mikor már híres lesz, nehogy valaki ezzel derékba törje a karrierjét. Szóval ő most akarja kibulizni magát, és emiatt a lány már nem fér bele az életébe. Jacqueline nem az a kis nebáncsvirág, szépen megmondja a véleményét a srácnak, de attól még kiborul és két hétig nem jár suliba, csak szomorkodik a szakítás miatt. Emiatt aztán pótolnia kell közgázból (ugyanis hiányzott és még a negyedéves zh-t se írta meg), különben úszott a félév. A professzor kijelöl mellé egy korrepetítort, aki segít neki felkészülni és pótolni. Közben Jacqueline elmegy bulizni a barátnőjével, Erin-nel, és mikor egyedül indul haza, valaki megpróbálja megerőszakolni, de egy másik srác megmenti. A történet itt indul, a korábban történt eseményeket a lány visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg. Jacqueline innentől kezdve szinte mindenütt titokzatos megmentőjébe botlik, holott eddig észre sem vette Lucas létezését. Egyre jobban kezd vonzódni a sráchoz, aki úgy tűnik, szintén nem közömbös iránta. De vajon mit titkol Lucas? Miért olyan titokzatos, mit hallgat el?

A könyvnek igen komoly mondanivalója van, a fiatal lányokat érintő igazi problémákat fogalmaz meg. Egyik ilyen téma a nemi erőszak és annak kezelése. Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen eseményt? A regény nagyon szépen bemutatja Jacqueline érzéseit, félelmeit. Miért nem szólnak a lányok, ha ilyesmi történik velük, miért nem akarnak feljelentést tenni? Mit tehetnek, hogy lelkileg feldolgozhassák a történteket, mi kell ahhoz, hogy újra biztonságban érezhesse magát egy lány? Mi a helyes viselkedés ilyen esetben és hogyan lehet megpróbálni elmenekülni? A könyv hasznos tippeket is ad azoknak, akik netán hasonló helyzetbe kerülnének, de arra is keresi a választ, mit kell tenni, ha esetleg mégis megtörténne a baj? A legfontosabb, hogy nem szabad hallgatni! Az áldozat fél és megalázva érzi magát, nem akarja újra átélni az eseményeket azzal, hogy beszél róla, de fontos, hogy tudja, ezzel a tettes kézre kerítésében segít, és hozzájárulhat ahhoz, hogy nehogy mással is megtörténhessen az erőszak. Arra is felhívja a figyelmet a könyv, hogyan reagál a környezet, a társadalom erre a tettre és mi volna a helyes magatartás. Mi minden tántoríthatja el az áldozatot a vallomástól? Mi az, amivel a társadalom mentegetni próbálja az erőszaktevőt? Hogy kellene viselkedniük a családtagoknak, barátoknak?

Ám nem ez az egyetlen téma a könyvben, ami elgondolkodtatja az olvasót. Az is kap némi hangsúlyt a regényben, hogy a fiatal lányok milyen hibákat szoktak elkövetni egy kapcsolatban, és még csak nem is tudnak róla. Például Jacqueline folyton csak Kennedy érdekeit nézte, magára soha nem gondolt. Azért jött erre az egyetemre, hogy a barátjával lehessen, nem pedig saját álmait követte. Barátai nem voltak, csak azok, akiket Kennedy révén ismert meg, és a szakítás után ezek a "barátok" elfordultak tőle, mert ilyenkor akaratlanul is valamelyik oldalra állnak. A lánynak csak a szakítás után tűnik fel, mennyire függött eddig Kennedy-től, és hogy szinte nincs is saját élete a fiú nélkül. Azonban most búslakodás helyett itt az ideje, hogy megtalálja és megismerje önmagát és végre a saját életét élhesse. Felmerül az öngyilkosság kérdése is, ez is tanító célzattal. Jacqueline (és a szerző) véleményével teljesen egyet tudok érteni e téren. Fontos szerepet kap még a név, mint az identitás és az egyéniség kifejeződése. A névváltoztatás annak eszköze is lehet, ha valaki szakítani akar a múltjával, vagy ha úgy érzi, ő már nem ugyanaz az ember, ezért ezt nevével is ki akarja fejezni. 

Főhősünket, Jacqueline-t nagyon megkedveltem, szerintem szerethető karakter, aki reálisan gondolkodik, de van annyira emberi, hogy ő is elköveti a tipikus hibákat. Egyszerű, átlagos, ugyanakkor mégis különleges lány. Lucas pedig annyira jól kidolgozott, árnyalt karakter, hogy nem volt nehéz a szívembe zárni. A srác jóképű, különleges, vonzó, egyedi, nagyon-nagyon rendes, féltő-óvó, gondoskodó, jószívű, közben vagány (tetkó, piercing, motor), okos, intelligens. Emellett összetört, sérült lélek, visszahúzódó, olyan teher nyomja a lelkét, amit nagyon nehéz feldolgoznia, emiatt láthatatlan falat emel maga köré, amin nagyon nehéz átjutnia a bizalomnak. Mi történhetett vele a múltban? Nagyon sajnáltam szegényt, mikor kiderült a múltja, de ettől csak még kedvelhetőbb szereplő lett. Jacqueline legjobb barátnője, Erin is nagyon eltalált figura. Nem az a sablonos karakter, hanem igazi belevaló csaj. Igaz barátnője Jacqueline-nak, akire mindig mindenben számíthat. Nagyon pozitív szereplő, tetszett a karaktere. Érdekes volt dr. Heller háttértörténete és még Jacqueline anyja is tudott meglepetést okozni. Kennedy is összetett jellem, de valamilyen szinten őt is meg lehet érteni. Szereti Jacqueline-t, de fontosabb neki a saját jövője és a karrierje, mint a barátnője és nem egyszer hagyja cserben a lányt emiatt. Buck (az erőszakoskodó) tetteinek indítéka eleinte nem volt világos, aztán megértettem. Eredetileg csak Kennedy-n akart bosszút állni, aztán már saját büszkesége, megaláztatásának fájdalma és a bosszú hajtotta, végül teljesen megszállott lett. 

A könyv stílusa gördülékeny, könnyen olvasható. Tipikusan egyetemista diákéletre jellemző szavakat, kifejezéseket használ, így az olvasó teljesen bele tudja magát élni. Ez illik a könyvhöz és a főhős karakteréhez, így - bár nem annyira festői az ábrázolás, de - ide tökéletes volt. Nyomon követhetjük a szereplők e-mail beszélgetéseit és SMS-váltását a lapokon, ez is újdonságként hatott a könyvben. Az érzelmeket, kapcsolatokat nagyon jól ábrázolja, emellett érzékibb jelenetek is szerepelnek benne, szóval 16 éven aluliaknak nem ajánlom (már csak a kényes téma miatt sem). A borító tetszik, a címoldalon látható fiú nem egészen olyan, amilyennek én Lucast képzeltem olvasás közben, de a tetoválásai és az a gyengédség, amivel a lány arcát simogatja, már illenek a könyvbeli szereplőhöz. A regény címe az utolsó oldalon nyer értelmet, addig viszont a könyvben semmi sem könnyű, mint az egyszeregy. Éppen ellenkezőleg, nagyon is nehéz dolguk van a szereplőknek és komoly problémákkal kell megküzdeniük.

A cselekmény izgalmas, mindig vannak újabb fordulatok, vagy a romantikus szálon haladunk előre, vagy valami történik, esetleg titkokat próbálunk felfedni, de nem ez a könyv igazi erőssége. Én a karakterábrázolást és az érzelmeket emelném ki amellett, hogy ezekről a kényes és komoly témákról úgy szól a könyv, hogy közben helyénvalónak érzi az olvasó. Mindent ott említ meg az írónő, ahol kell, és úgy, hogy az ne legyen sok, de mégis szókimondó legyen. Azt éri el a könyv, miközben olvassuk, hogy az emberek ne érezzék kínosnak, ha erről olvasnak vagy erről kell beszélniük. Nagyon tetszett, hogy építkező jellegű a szerelmi történet, a szereplők fokozatosan találnak egymásra, közben az olvasó is megismerheti őket és kapcsolatuk fázisait. Itt végre érezhető volt a törékeny szerelem, amit a múlt titkai, a hazugság vagy a bizalmatlanság könnyen tönkretehet. Igazán át lehetett érezni a szereplők érzelmeit, félelmeit, aggodalmát. Jónak találtam, hogy van mondanivalója és tetszik, ha egy regény amellett, hogy szórakoztató, még hasznos és gondolatébresztő is. És persze romantikus, mert ebben a könyvben a szerelmi szál is elég erős. Külön érdeme, hogy realista regény, a való életben játszódik, valós problémákkal néz szembe. Összességében nagyon jó könyvnek tartom, többször olvasós kategória, komoly témákkal, megható jelenetekkel, szép romantikus szállal, nagyon erős érzelmi kidolgozottsággal és szerethető karakterekkel. 

Értékelés: 

Történet, mondanivaló: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, fordítás: 5/5

Borító, külső megjelenés: 5/4

Összesen: 20/19