Cyn Balog: Fairy Tale - Tündérszerelem
Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és – ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De közös tizenhatodik születésnapi bulijuk előtt egy héttel minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip a közelükbe költözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgant lesújtja, hogy úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam tündér. Nem, komolyan. Tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet, és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra ki kell derülnie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.
Ezzel a könyvvel is úgy kerültem kapcsolatba, hogy a borítójába szerettem bele. Bár a képen nem látszik, de a pillangó szárnyának 3D-ben kidomborodó részei is vannak, ami nagyon jól néz ki. A Könyvmolyképzős kiadványok borítói mindig nagyon szépek, de ez különösen tetszik. Egyszerű és mégis különleges. És az angol cím betűtípusa... egyszerűen gyönyörű! Gondolom, nem fog meglepni senkit, hogy max. pontot fog kapni a borítóra, főleg mivel a kötésminőségre és kinézetének egyéb szempontjaira sincs panasz.
Rövid kis könyv, 260 oldal, egy nap alatt elolvastam. Egy szombati napon éppen ráértem, leemeltem az olvasatlan könyvek polcáról és még aznap estére végeztem vele. Nem csak rövidsége miatt olvasható könnyen, hanem mert rövid fejezeteket tartalmaz, melyek sok párbeszédből és rövid bekezdésekből állnak. A fejezetek végén mindig úgy gondoltam, hogy "Na, még egy fejezetet!" Aztán még egyet és így tovább... Már a háromnegyedénél jártam, mikor úgy döntöttem, akkor már mindegy, ha végigolvasom. Beleragadt a kezembe. :) Jó kis könyv ez, kedves, bájos, de azért kicsit elgondolkodtató. Mi mit tennénk Pip vagy Cam, vagy a szülők helyében? Hogy éreznénk magunkat? Főhősünk, Morgan mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el szerelmét, Cam-et, de nem várt fordulatokkal kell szembenéznie. Érdekes színfoltja volt a sztorinak Pip előélete. A történet végén nem szokványos megoldás születik, de tetszett és elégedetten csuktam be a könyvet.
Nézzük a negatívumokat! Azt nem értettem, hogy miért kellett bele Morgan képessége, tulajdonképpen semmi szerepe nem volt a történésekben. Mondjuk a látomása valóra válása érdekes volt, de onnan nem sok értelmét láttam ennek a dolognak. A könyv hiányossága még, hogy a szerelmi szál lehetett volna jobban felépített, részletesebb, fokozatosabb. Aztán Cam közömbös reakciója a végén kicsit érthetetlen volt számomra. Ezeket leszámítva élveztem az olvasást, voltak izgalmas események is, pl. a verekedés. Összességében véve egy egyszer olvasós tinikönyvről van szó, se több, se kevesebb. Nem ígér többet, mint amit adni tud, és nem is vártam tőle többet, így nem kellett csalódnom.
A szereplők közül Pip fogott meg igazán, nagyon vicces, ahogy bemutatta az írónő. Mókás volt, milyen csodabogárként viselkedik. Első jelenetein sokat nevettem, aztán jó volt nyomon követni, ahogy változik, fejlődik. Cam viszont nem valami különleges karakter. Elsőre kicsit beképzeltnek tűnt, aztán kétségbeesettnek, bár ez érthető. A végén pedig teljesen megváltozik: fenséges és bölcs lesz. Morgan szürke kisegér figura volt, nem az a karakter, akire örökké emlékezni fogok. Nem is igazán tudom jellemezni. Képessége van, oké. Van egy célja, hogy itt tartsa a barátját, ezért minden tőle telhetőt megtesz, tehát kitartó, de ennyi. Az ő jelleméről ezen felül nem sokat tudunk meg. Talán még annyit, hogy segítőkész (sajnálja Pip-et és segít neki) és bátor (pl. a verekedésnél). A többi figura vagy átlagos vagy olyan semmilyen, hogy nem is emlékszem rájuk. Egyedül a szülők maradtak meg a fejemben, hogy folyton kajával tömik a srácot. Az apa kifejezetten jó figura volt, leskelődésével igazi védelmező, féltő-óvó apukaként jelent meg (neki legalább volt valamilyen jelleme), ami a szereplők többségéről nem mondható el.
A könyv nyelvezete, stílusa nem annyira egyedi, akárki írhatta volna. Nem sok leírás van benne, a művészi jellegtől pedig elég távol áll. Rövid mondatok, egy-két szóval jellemzett szereplők és cselekmények. A jelen idejű mesélés (ami pl. A beavatott esetében bejött) itt zavart egy kicsit. Ami miatt mégis kap 4 pontot erre a szempontra, az a történet egészén végigvonuló tehetetlenség-érzet és feszültségteli hangulat, ami jót tett neki. Így nem lett annyira rózsaszín a sztori. Itt-ott komor, szomorkás, sötét, borús, de a végén minden rendbe jön. Az utolsó fejezet szép lezárása a történetnek.
Értékelés:
Tartalom: 5/4
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus, hangulat: 5/4
Borító: 5/5
Összesen: 20/16
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése