Stephenie Meyer: A burok

Stephenie Meyer: A burok (The Host)

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Régóta terveztem már, hogy elolvasom ezt a könyvet. Most végre sikerült időt szakítanom rá, és mondhatom, nem bántam meg. Engem teljesen beszippantott a világa. Az olvasást befejezve furcsa volt visszacsöppenni a valóságba, szinte idegen volt ez a világ, a saját világom. (Eddig csak Brent Weeks Éjangyal trilógiájával és az Twilight-sagaval volt ilyen érzésem.) Kiváncsi voltam, milyen lesz, mennyire hasonlít az írónő Alkonyat-sorozatára. Nos, azt kell mondjam, hogy semennyire és mégis nagyon. 

Az alaptörténet eredeti, érdekes és elgondolkodtató. A világ, amit az írónő kreált, ellentmondásokkal teljes. Tökéletes világ, nincs háború, éhezés, betegség, gonoszság, bűnözés, környezetszennyezés, csak őszinteség, segítőkészség és béke. Nem ilyen jövőről álmodott mindig az emberiség? Ám van egy kis bökkenő. Ez már nem a mi világunk. Ez a harmónia, béke és tökéletesség nem az emberek érdeme, ugyanis az emberi testeket idegen lények foglalták el, kitörölve ezzel az emberi személyiséget és akaratot. Már majdnem a Föld összes lakójának testét sikerült megszállniuk, csak néhány túlélő, ellenálló maradt. A Földön a Lélek nevet viselő (emberi nyelven nincs rájuk jobb szó) idegen faj célja, hogy megmentse a bolygót az emberektől, akik tudatosan vagy akaratlanul annak pusztulását okozták volna, illetve hogy megfigyeljenek, tanuljanak, tapasztalatot gyűjtsenek. A Lelkek alaptermészete a jóság, őszinteség, kedvesség, segítőkészség. Ők csak jót akarnak, szinte nem is értik, miért akarnak ellenállni az emberek. Felfedeztek már más bolygókat is, költöztek már denevér-, medve- vagy hínárszerű lények testébe is, és úgy éltek le egy-egy életet. Az egyik lélek, Vándor már 8 korábbi életet élt nyolc különböző bolygón, a földi élete a kilencedik. Ezúttal egy ellenálló, Melanie Stryder testébe költözik,de nem várt bonyodalmakkal kell szembesülnie: Melanie elméje nem hajlandó elhagyni a testet, ráadásul az emlékeivel bombázza Vándort. 

A történetet Vándor meséli el E/1-ben, de az emlékképekből és a párbeszédeikből Melanie személyiségét és életét is megismerhetjük. A két lány teljesen különböző, karakterük szépen ki van dolgozva. Melanie vagány, kemény csaj, akinek ügyességével, gyors futásával sikerült eddig túlélnie a megszállást. Erős, akaratos, bátor, szeretteiért bármire hajlandó, még öngyilkosságra is, testének emlékei nehogy elvezessék a belé ültetett Lelket szeretteihez. A Lelkek persze minden túlélőt meg akarnak találni, hogy elfoglalhassák azokat a testeket is.Vándor jelleme más: ő kedves, jószívű, bizonytalan, senkinek sem árt, mindenkinek jót akar, önfeláldozó, szerény, megbocsátó, néha kissé gyámoltalan. Persze azért az események őt is megváltoztatják, rengeteg fejlődésen megy át a történet folyamán. Eleinte el akarja tüntetni Melanie-t a gazdatestből, aztán már együttműködik vele, sőt...Vándor gyenge, sebezhető, akár egy kislány. Ugyanakkor okos, nem retten meg a kihívásoktól és tud elszántan is viselkedni. Ismeri a Lelkek természetét és ez a tudás még barátai hasznára válhat. A mellékszereplők is egyediek, igazi élő karakterek. Jeb figurája volt a kedvencem, de tetszett Jamie, Doki, Kyle, Jared és Ian jól kidolgozott karaktere is. Nem papírmasé-figurák, mindenki igazi egyéniség, egymástól jól elkülöníthető jellemek. A pasik közül nekem Ian volt a legszimpatikusabb. Jared, Kyle és Ian is változik a regény cselekménye során, igazi jellemfejlődést Kyle mutat (meg persze Vándor/Vanda és Melanie).

Filmes borító

A Burok abban hasonlít az Alkonyatra, Spoiler! hogy itt is egy magát sajnáltató mártír hősnővel van dolgunk, illetve ebben a regényben is van egy előre beharangozott halál, ami később mégsem történik meg. Spoiler vége. Harmadik hasonlóság a szerelmi háromszög (vagy helyesebb volna inkább négyszögnek nevezni), ami azért itt jóval bonyolultabb, mint egy egyszerű szerelmi háromszög esetében. A szerző stílusa tetten érhető a regény lapjain. Rá lehet ismerni kifejezéseire, írásmódjára. Jellegzetes, ahogy az érzékelést (hallás, látás, tapintás, stb.) leírja. A testi érzések és az érzelmek szinte megelevenednek előttünk, mintha mi éreznénk azokat. Megszokhattuk már,hogy Stephenie Meyer olyan jól belerántja az olvasót a világába, mintha ott lennénk és velünk történnének az események. Belecsöppenünk az általa kreált világba, azt érezzük, amit a főhős, azt akarjuk, amit ő és megértjük a tetteit. Az Újholdat olvasva volt az az érzésem, mintha én is Bellával együtt fuldokoltam volna (mikor Bella beleugrott a szikláról a vízbe). Itt is ugyanezt tapasztaltam, pl. mikor Vándor majdnem szomjan hal a sivatagban, vagy mikor bekötött szemmel vezetik. Olyan élethű és érzékletes a leírás, hogy az olvasó teljesen bele tudja élni magát a főhős helyzetébe. A Burok másban nem hasonlít az Alkonyatra, más a történet, más a világa, az alapszál elgondolkodtatóbb és több kérdést tesz fel a könyv. A szeretet, szerelem, árulás, megbocsátás, elfogadás, másság, tolerancia, empátia témáját járja körül a mű. Legfontosabb kérdése azonban az, hogy mi tesz emberré? A tested, vagy a tudatod, a tetteid, érzéseid, vágyaid? Képes-e Vándor/Vanda emberré válni? Mit jelent az emberség? A test emlékei mennyire befolyásolják a tudatot, és a lélek mennyire irányíthatja a testet? Érdekes téma.

Furcsa volt számomra, hogy mikor az írónő azt akarja hangsúlyozni, mennyire egyként viselkedik Vándor és Melanie, szinte eggyé válnak, akkor ellentmondásosan a "mi" formát, a T/1 személyes névmást használja. pl. kinyitottuk a szemünket. Meglepő, hogy éppen a többes szám fejezi ki az egységet. Ezt nagyon művészi megoldásnak találtam, ötletes volt. Negatívumot nem igazán tudok írni, nekem bejött. Ritka az a könyv, ami ennyire beszippant, és képes kizökkenteni a valóságból. A borító (a filmes változat is) nagyon tetszik. A filmet is láttam, elmegy egynek, de a könyv százszor jobb. Sokkal jobban megismerjük a Meyer által létrehozott világot, a szereplőket, belelátunk Vanda és Melanie gondolataiba, megértjük az érzéseiket, motivációjukat. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/5

Stílus, nyelvezet, hangulat: 5/5

Szereplők: 5/5

Borító: 5/5

Összesen: 20/20

Nem konkrétan a könyv értékeléséhez tartozik, csak úgy eszembe jutott: 

Az olvasói szabadság, a fantázia mindig a könyv előnye a filmváltozattal szemben. Mindenki olyannak képzeli a szereplőket, helyszíneket, amilyennek akarja, ezáltal maga ízlése szerint formálja a történetet, karaktereket, így sokkal jobban magáénak érzi a sztorit, jobban bele tud mélyülni. A filmben pedig már minden adott: csak nézni kell, semmit sem kell a képzelőerőre bízni, megfosztva ezzel a nézőt számtalan lehetőségtől. Én teljesen könyvpárti vagyok: szerintem egy film sosem lehet 100%-os egy könyv mellett /kivétel a Gossip girl sorozat (első évad), ami nekem speciel jobban tetszik, mint a Bad girl (eredeti címén Gossip girl) című könyv, illetve a sokáig megfilmesíthetetlennek tartott Gyűrűk ura, a Tűz és jég dala (Trónok harca), vagy a True blood, amik könyvben nagy kedvenceim és a film/sorozat is megközelíti a könyv színvonalát /.