EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.
Hónapokkal ezelőtt olvastam a könyvet, de még mindig úgy emlékszem a történetre, mintha csak tegnap olvastam volna, bár a mellékszereplők nevéhez néha vissza kell lapoznom (jellemükre, tetteikre emlékszem). Úgy általában a sztoriról: nagyon jól felépített világa van, igazi disztópia. A cselekmény tele van váratlan fordulatokkal, kihívással, bonyodalommal, konfliktussal. Itt-ott kicsit emlékeztetett az Éhezők viadalára, de azért sokkal másabb. Nagyon-nagyon tetszett a történet, soha nem állt meg a lendülete, folyton pörgött, jött újabb bonyodalom vagy megmérettetés. Már az elején is ott lebeg a kérdés: mit választ Baetrice? A szerelmi szál nem volt aránytalanul hangsúlyos és nyálas, amit különösen jónak találtam. Itt nem arról van szó, hogy egy fiatal lány 300 oldalon keresztül csorgatja a nyálát egy titokzatos, elérhetetlennek tűnő srác után, aki az utolsó 50 oldalon csöpögős monológokkal bevallja neki, hogy azóta oda van érte, hogy először meglátta és örökké szeretni fogja. Na, szerencsére ezt itt el lehet felejteni! A romantikus szál szépen lassan épül fel, a szerelem a két fiatal között lépésről lépésre, szinte észrevétlenül alakul ki. Pont annyi volt az akció és a romantika, amennyi kellett, Veronica Roth-nak sikerült megtalálnia az egyensúlyt, ami kevés írónak sikerül.
Az események, helyzetek leírása nagyon jó, teljesen együtt éreztem a főszereplővel. Izgultam, féltem, aggódtam én is, mintha velem történtek volna a dolgok. Bővelkedik feszültségteli helyzetekben, izgalmakban, a jelen idejű mesélés pedig csak erősíti azt az érzést, hogy a dolgok itt és most történnek és még bármi előfordulhat.... A könyvben sok kedvenc jelenetem van, pl. mikor Tris választ, vagy mikor először leugrik, de a legjobb az volt, mikor ő is úgy tesz, mintha "alva járna". Az nagyon érdekes, feszült helyzet volt. A történetben adódnak drámai pillanatok, megható és szomorú jelenetek is. Egyébként a mondatok egyszerűek, általában rövidek, könnyen érthetőek. A megfogalmazás nincs túlkomplikálva, de itt nem a leíráson van a hangsúly, hanem az eseményeken. Ez így volt jó, ahogy volt. A kevesebb néha több.
A jellemábrázolás is bejött, vannak pozitív és negatív szereplők, gonoszak és kedvesek is, de ők is egyediek, nem lehet őket összekeverni. Trist nagyon megkedveltem, szimpatikus főhős, teljesen meg lehet érteni. Ő egy eleinte bizonytalan, de bátor, erős, talpraesett, okos , különleges lány, aki hamar feltalálja magát, könnyen tanul, nem idétlenkedik, nem akadékoskodik, nem nyavalyog (mint sok más könyv női főszereplője). Azt teszi, amire ott és akkor képes, amit helyesnek vél, és tanul a hibáiból. Négyes (bár ez a név így magyarul elég idétlenül hangzik, úgyhogy maradjunk az angol verziónál: Four) is kedvelhető figura, összetett jellem, nem az a fajta srác, akit 1-2 szóval jellemezni lehet. Nagyon érdekelnek a folytatások (szerencse, hogy nem kell sokat várni, a második rész A lázadó címmel már megjelent), természetesen azokat is el fogom olvasni.
Szépnek találom a borítót, figyelemfelkeltő, látványos és sokat sejtető. Szerintem nagyon ütős lett és teljesen visszaadja a könyv hangulatát. Ahogy elnéztem, a további kötetek címoldala is elnyeri majd a tetszésemet. Egyetlen kérdés merül fel bennem a könyvvel kapcsolatban: Miért az a címe, hogy A beavatott, mikor a könyvben végig felavatottakról van szó? Mivel hogy őket Bátrakká avatják, nem pedig beavatják valamibe (pl. egy nagy titokba vagy ilyesmi). Miért ilyen következetlen a fordítás? Oké, azt értem, hogy az eredeti cím (Divergent - eltérő, elütő, szétágazó, más irányba tartó) nehezen fordítható le magyarra úgy, hogy az címként is megállja a helyét. Nem tudtak választani a két szó között? Lehetett volna a címben és a könyvben végig ugyanaz a kifejezés, számomra úgy lett volna kerek egész. Furcsán hangzott volna címnek A felavatott? Szerintem megszoktuk volna. Ez egy kicsit zavart, de egyébként nem volt vele bajom, csak furának találtam. A kötésminőség elég jó, bár a lapok hamar sárgulnak. Nagy betűvel van írva, így hamar olvasható, én például másfél nap alatt végeztem vele (ami persze nem csak a nagy betűméretnek köszönhető). Összességében véve nagyon jó könyv, biztos elolvasom még párszor. A Ciceró Könyvstúdiónál tudnak valamit. Egyre több jó könyv kerül ki tőlük magyarul. Csak így tovább!
Értékelés:
Tartalom: 5/5
Nyelvezet, stílus, hangulat: 5/5
Szereplők: 5/5
Borító: 5/5
Összesen: 20/20
Jön a folytatás!
http://krezah.blogspot.hu/2013/08/veronica-roth-lazado.html
Az események, helyzetek leírása nagyon jó, teljesen együtt éreztem a főszereplővel. Izgultam, féltem, aggódtam én is, mintha velem történtek volna a dolgok. Bővelkedik feszültségteli helyzetekben, izgalmakban, a jelen idejű mesélés pedig csak erősíti azt az érzést, hogy a dolgok itt és most történnek és még bármi előfordulhat.... A könyvben sok kedvenc jelenetem van, pl. mikor Tris választ, vagy mikor először leugrik, de a legjobb az volt, mikor ő is úgy tesz, mintha "alva járna". Az nagyon érdekes, feszült helyzet volt. A történetben adódnak drámai pillanatok, megható és szomorú jelenetek is. Egyébként a mondatok egyszerűek, általában rövidek, könnyen érthetőek. A megfogalmazás nincs túlkomplikálva, de itt nem a leíráson van a hangsúly, hanem az eseményeken. Ez így volt jó, ahogy volt. A kevesebb néha több.
A jellemábrázolás is bejött, vannak pozitív és negatív szereplők, gonoszak és kedvesek is, de ők is egyediek, nem lehet őket összekeverni. Trist nagyon megkedveltem, szimpatikus főhős, teljesen meg lehet érteni. Ő egy eleinte bizonytalan, de bátor, erős, talpraesett, okos , különleges lány, aki hamar feltalálja magát, könnyen tanul, nem idétlenkedik, nem akadékoskodik, nem nyavalyog (mint sok más könyv női főszereplője). Azt teszi, amire ott és akkor képes, amit helyesnek vél, és tanul a hibáiból. Négyes (bár ez a név így magyarul elég idétlenül hangzik, úgyhogy maradjunk az angol verziónál: Four) is kedvelhető figura, összetett jellem, nem az a fajta srác, akit 1-2 szóval jellemezni lehet. Nagyon érdekelnek a folytatások (szerencse, hogy nem kell sokat várni, a második rész A lázadó címmel már megjelent), természetesen azokat is el fogom olvasni.
Szépnek találom a borítót, figyelemfelkeltő, látványos és sokat sejtető. Szerintem nagyon ütős lett és teljesen visszaadja a könyv hangulatát. Ahogy elnéztem, a további kötetek címoldala is elnyeri majd a tetszésemet. Egyetlen kérdés merül fel bennem a könyvvel kapcsolatban: Miért az a címe, hogy A beavatott, mikor a könyvben végig felavatottakról van szó? Mivel hogy őket Bátrakká avatják, nem pedig beavatják valamibe (pl. egy nagy titokba vagy ilyesmi). Miért ilyen következetlen a fordítás? Oké, azt értem, hogy az eredeti cím (Divergent - eltérő, elütő, szétágazó, más irányba tartó) nehezen fordítható le magyarra úgy, hogy az címként is megállja a helyét. Nem tudtak választani a két szó között? Lehetett volna a címben és a könyvben végig ugyanaz a kifejezés, számomra úgy lett volna kerek egész. Furcsán hangzott volna címnek A felavatott? Szerintem megszoktuk volna. Ez egy kicsit zavart, de egyébként nem volt vele bajom, csak furának találtam. A kötésminőség elég jó, bár a lapok hamar sárgulnak. Nagy betűvel van írva, így hamar olvasható, én például másfél nap alatt végeztem vele (ami persze nem csak a nagy betűméretnek köszönhető). Összességében véve nagyon jó könyv, biztos elolvasom még párszor. A Ciceró Könyvstúdiónál tudnak valamit. Egyre több jó könyv kerül ki tőlük magyarul. Csak így tovább!
Értékelés:
Tartalom: 5/5
Nyelvezet, stílus, hangulat: 5/5
Szereplők: 5/5
Borító: 5/5
Összesen: 20/20
Jön a folytatás!
http://krezah.blogspot.hu/2013/08/veronica-roth-lazado.html
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése