Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség 

(Legenda 2.)

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt. Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának. Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről  és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Örültem, hogy az első rész elolvasása után ilyen hamar hozzájuthattam ehhez a könyvhöz. Mint emlékeztek, a Legendáról az volt a véleményem, hogy jó, elmegy, de semmi eget rengető, olvastam már jobbat is. Most, így a második rész után azt kell mondjam, hogy ezzel a könyvvel megkedveltem a sorozatot. Sokkal jobb, mint az első rész!!! Meglepőbb, fordulatosabb, drámaibb és érzelemgazdagabb. Pont azok a dolgok vannak meg ebben a részben, amiket az előző kötetből hiányoltam. 

A cselekmény lassan indul be, de aztán felpörögnek az események és egy izgalmas, magával ragadó történetbe csöppenünk. Folyton gondolkozhatunk, kinek van igaza és ki téved, ki a jó és ki a rossz. Vajon az új Első Polgár tényleg más, mint az apja volt? Tényleg változást akar, jobb Köztársaságot, vagy az egész csak beetetés, hogy June elárulja Day tartózkodási helyét? Érdemes-e megmenteni a Köztársaságot, vagy el kell pusztítani? Hagyni kell, hadd győzzenek a Kolóniák? Kiben bízhatunk, ki a megfelelő szövetséges? Day és June mellett mi is dönthetünk, ki mellé állunk. Hiszünk Andennek vagy azért szurkolunk, hogy Day-ék a Patrióták tervét követve megöljék az Elsőt? Kik is a Patrióták, honnan van pénzük, ki támogatja őket? És mi köze az egésznek a Kolóniákkal vívott háborúhoz?

Feltárulnak a múlt rejtélyei: Miért hullott szét az Egyesült Államok, mi okozta a pusztulását? Hogyan alakult ki a Köztársaság és a Kolóniák? Mi a köztük lévő ellentét oka? De választ kapunk arra is, milyen az élet a Kolóniákon, illetve mi történt Edennel. Mindemellett sok szövetkezés, merénylet, menekülés, betegség, veszekedés, lázadás és élet-halál harc kap szerepet a könyvben. Izgalmasra sikeredett és szerencsére nem volt annyira kiszámítható. 

A szereplők most sokkal mélyebb, összetettebb karakterekké váltak, jobban bele lehet látni a lelkükbe. June most sem volt eleinte szimpatikus, de aztán kezdtem megérteni őt. Ezúttal Day vált egy kicsit idegesítővé a könyv közepe táján, de alapjában véve most  is kedveltem. Tess változása viszont nem volt ínyemre: túl felnőttes, akaratos és áskálódó lett, nem előnyére változott. Thomas jelleme érdekes vonással bővül, megismerhetjük tette indítékait. Kaede figurája szintén árnyaltabb karakterizációt kapott, a bátor, nagyszájú, belevaló, vagány pilóta-csajszi a kedvenc mellékszereplőm lett. Új szereplők is felbukkannak: a Patrióták, Razor, Baxter, Jordan, stb. Anden karakterét ezúttal jobban bemutatja az írónő, érdekes jellemként ismerhetjük meg, tetszett az ábrázolása. Van régi és új főgonoszunk is (nem árulom el, ki az, mert spoiler lenne).

Az első részben kifogásoltam, hogy nem hihető és csak mellékes a szerelmi szál. Itt valamivel nagyobb hangsúlyt kapott, de megint csak nem ez a könyv fő témája. Viszont sokkal jobban sikerült az érzelmek ábrázolása. June és Day között ezúttal sokkal bonyolultabb kapcsolat van, összetettebb érzések kavarognak közöttük és bennük. Vajon fel tudják-e dolgozni, hogy June köztársasági katona (volt), Day pedig mindig a Köztársaság ellensége volt és lesz? Rányomja-e a bélyegét a kapcsolatukra az a tény, hogy nem szándékosan, de közvetve June felelős Day anyjának haláláért? Hogyan élik meg a köztük lévő konfliktusokat, mit kezdenek ellentétes céljaikkal, a bűntudattal, a társadalmi egyenlőtlenséggel, a féltékenységgel, a hiszékenységgel? Bízhatnak-e egymásban és a másik ítélőképességében? Örültem, hogy ezek a komoly problémák nincsenek csak úgy ni félresöpörve, hogy nem minden rózsaszín habos-babos, hanem igenis vannak kimondatlan ellentétek, melyekkel szembe kell nézni a szereplőknek. Ezek a kérdések nagyon szépen ki vannak dolgozva a könyvben, és a karakterek igazi mélységeit is megmutatják. Marie Lu sokat fejlődött a jellemábrázolás terén.

Jó volt olvasni a Kolóniákról, megismerhettük azt az államberendezkedést is. Egy teljesen másféle társadalom képe bontakozott ki előttünk, mint amilyen a Köztársaság. Már kíváncsi voltam, vajon milyennek festi le Marie Lu a Kolóniákat, de nem csalódtam. Egy jól kitalált világ eredeti ötlettel. A Kolóniák népe körében is társadalmi ellentétek feszülnek, ott sincs kolbászból fonva a kerítés. Emellett a Köztársaság ábrázolását is szerettem: egyértelműen egy katonai diktatúráról van szó demokráciának titulálva. Milyen ironikus, hogy Köztársaság a neve és az állam élén az Első Polgár áll (ezzel is kifejezve hogy ebben az országban állítólag mindenki egyenlő, a vezető is ugyanolyan polgár, mint bárki más). Nem elnök, király, császár vagy miniszterelnök, hanem polgár. Na persze. Az állandóan ismételgetett fogadalom, illetve az Első mindenütt jelen lévő portréja is a személyi kultuszt erősíti, ez még jobban tökéletesíti az állam ironikus ábrázolását. (Erősen emlékeztet egy létező államra, ahol egy nemzet két országra szakadt és állandóan kiújuló konfliktusok adódnak a két állam között.) A Kolóniák társadalmát is kritikusan festi le az író: itt a fogyasztói társadalom kritikáját figyelhetjük meg. Akinek nincs munkaadója, támogatója, annak szegénységben kell tengetnie életét és nem részesül a legalapvetőbb közszolgáltatásokban sem, míg mások dőzsölnek és a legjobb kiszolgálást kapják. A katonaság, a rendőrség, a kórházak és minden más céges tulajdon, amiből az adott társaság hasznot remél. Mint minden, az ember is csak egy termék, amit el lehet adni és semmi más nem számít, csak a profit. 

A könyv borítója is tetszik, de nem vált kedvencemmé. Elhatároztam, hogy ezentúl a borítókat is szigorúbban pontozom, mostantól már csak az kap 5 pontot, amit egy el tudnék képzelni egy "borítóversenyen" győztesként, de minimum toplistásként. Mivel a könyv a kötésminősége, betűtípusa és egyéb külső megjelenési szempontok szerint is kiváló, illetve a borító esztétikus, a képen kidomborodó rész is van, és színeiben, témájában, hangulatában illik a történethez ( a Kolóniák emblémája a madár), így 4 pontot kap. (A kis kezdőbetűs magyar cím azért még mindig szúrja a szememet.)

Ami tetszett: A sodró lendületű történet mellett volt idő pihenni, szusszanni, logikázni, az ellenség tervén töprengeni. Állandóan történt valami, így pörgős volt a sztori, de a szereplők tudtak időt szakítani arra is, hogy a köztük lévő konfliktusokat rendezzék, ezzel valahogy egyensúlyba került a könyvben a jellemábrázolás és a cselekmény. A javuló érzelem- és karakterábrázolás mellett a történet nem lett unalmas. A két ország társadalmának leírása érthető és érdekes volt, de nem vált szájbarágóssá. Jók voltak az akciójelenetek is, de ami legjobban tetszett, hogy megértettem a szereplőket, láttam a tetteik okát, indítékaikat, céljaikat és az őket akadályozó, hátráltató tényezőket is. Tetszett például a Thomas-June beszélgetés is, a bűntudat és kötelességtudat összecsapása adta a feszült, érzelemteli pillanatok drámai erejét. Sokkal hihetőbb és emberibb volt ebben a részben az is, ahogyan June próbálja feldolgozni a bátyja halálát. A dupla narráció ezúttal tetszett, sokkal jobban el lehetett különíteni, hogy melyik szereplő beszél, kifejezéseik, beszédmódjuk és önképük kivetülése árnyaltabban jellemezte a két főhőst (pl. June katonás, fegyelmezett, van logikája, mindig számolja az időt, mindig mindenre figyel, kemény, harcos jellem; Dayt pedig az érzelmei vezérlik). Ezért adtam 5 pontot a stílusra és a szereplőkre.

Ami nem tetszett: (Spoilerveszély!)

1. Már megint a szereplők kora! Nem csak hihetetlen, hogy 14 évesek vadászrepülőt vezetnek meg nagydarab katonákat vernek péppé, hanem e téren a szerző következetlen is volt. A sorozat első részében Day és June 15 évesek, ez többször is hangsúlyozva van. Most, pár hét elteltével June a hazugságvizsgálaton azt mondja: 14 éves, 5 hónapos és 28 napos (és igazat mond). Tehát még 15 éves sincsen (holott eddig már annyi volt). Aztán az egyik álmában vele van a kutyája, aki még kölyökkutya és June csodálkozik, hogy hogyan lehet kölyökkutya, hisz ő a valóságban már 16 éves, tehát a kutyának legalább 9 évesnek kell lennie, ebből jön rá, hogy ez csak álom. Kérdem én: Akkor hány éves June? Mert oké, hogy mi olvasók nem tudjuk, de hogy még maga az író sem, az már valahogy nem oké. 

2. Tizennégy évesek ne dobálózzanak olyan szavakkal hogy "Szeretlek", mert annyira nem hiteles! Főleg, mivel alig ismerik egymást. És ne legyenek félmeztelen csókolózós jeleneteik, mert nem tudok 14 éveseket ilyen helyzetben elképzelni anélkül, hogy ne érezzem, mennyire nem illik hozzájuk. Nem kell ezt ennyire erőltetni! Legyenek csak kedves szavak meg remegő hang, elpirulás, lopott pillantások és az érzelmekről árulkodó tettek, de a testi szerelem ilyen megnyilvánulása még korai ebbe a sztoriba és nem is tartottam szükségesnek. Enélkül is szépen meg lehetett volna írni romantikusra. 

3. Tess még fiatalabb, mint Day (talán 12 éves) és már ő is csókolózik meg a szerelmével bombázza Dayt. Na ez miért kellett? Miért kell már a 12 évesnek is szerelmesnek lennie? De nem ám úgy, hogy lopva figyel valakit és elpirul, ha a fiú hozzászól vagy meghúzza a haját (ahogy az egy normál 12 éves esetében történne), hanem a félmeztelen pasit tapizza és csókolgatja. Na ne már! Ez már tényleg sok (akinek ez tetszik benne, az vagy egy koravén 12 éves vagy pedofil). Meg miért kellett Tesst hirtelen "beleszerettetni" Day-be? Anélkül is meg lehetett volna oldani ezt a konfliktust: Tess aggódik Day-ért, mert fontos neki (szinte a bátyja, közös múltjuk van, stb.), és mivel June annak idején elárulta Dayt, ezért nem szimpi Tessnek, és ezért bizalmatlan vele. És kész. Meg van indokolva és teljesen hihető. Nem kell, hogy mindennek oka a szerelem legyen. A szerelmi háromszög mindkét oldali (June-Anden, Day-Tess) erőltetése egyáltalán nem tetszett. Ezért vonok le pontot a történettől.

Összességében tetszett a könyv, még jobban, mint az első része. Azoknak tudnám ajánlani, akik egy akciódús, kettős ügynökös, pörgős sztorira vágynak némi bizonytalansággal (céljaink, tetteink helyességébe vetett hit megingásával), romantikával, társadalomkritikával és a háttérben megbúvó, itt-ott előbukkanó érzelmi konfliktusokkal fűszerezve. Nem csak fiataloknak (sőt elsősorban nem nekik) szól és szerintem fiúk  is nyugodt szívvel belevághatnak, mert nem annyira "lányos" regény. 

Értékelés: 

Tartalom, történet: 5/4

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus, hangulat: 5/5

Borító, külső megjelenés: 5/4

Összesen: 20/18