2018

December:



Cynthia Hand: Vigyázz, Holly Chase!

November: 



Kathryn Evans: Több mint én

Október:

Alexandra Bracken: Világok utazói

Szeptember:

Beth Revis: Milliónyi csillag

Augusztus:

Marie Rutkoski: A nyertes csókja

Július:



Kristen Callihan: Idol

Június:

Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Május:

Kiera Cass: A szirén

Április:

Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus

Március:

Kiera Cass: A korona

Február:

Sarah J. Maas: Viharok birodalma

Január:

Kiera Cass: A koronahercegnő

Kresley Cole: Endless knight - Végtelen lovag (Árkánum krónikák 2.)

Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra.

– Minden játékban végzett velem?

– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt.

– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor?

Matthew habozott.

– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta.

Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga.

– Ki kapott el?

Matthew a kezét nézte. Téma lezárva.

– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el!

– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert.

Tegyél fel mindent egy lapra!

Az Árkánum krónikák első részét nagyon szerettem, azonnal belevetettem magamat a második rész olvasásába. Mondanom sem kell, ehhez sem kellett másfél nap, és be is fejeztem. Izgalmas, fordulatos történet volt, ahogyan az első kötet, ám most sokkal több titokra fény derült. Nem csalódtam, remélem, a folytatások is ilyen jók lesznek. A kiadóhoz már csak az a kérdésem, hogy tervezik-e kiadni magyarul a sorozat többi részét, vagy kénytelen leszek angolul elolvasni? Ha várható a harmadik rész, mégis MIKOR? Szívesen olvasnám most azonnal. 

A könyv cselekménye ezúttal is pörgős, sok izgalmas percet tartogat az olvasónak. Hőseink találkoznak  a kannibálokkal, új barátokra, szövetségesekre és ellenségekre tesznek szert, Evie pedig egyre többet használja a képességeit. Evie-nek árulások, érdekek és barátból lett ellenségek, valamint ellenségekből lett barátok között kell boldogulnia. Szerelmi téren sem jobb a helyzet: Evie hol közelebb kerül Jacksonhoz, hol veszekednek, közben bejön a képbe a Halál is: kiderül, milyen közös múltjuk van Evie-vel és ez nem kicsit felkavarja az állóvizet. Romantikából és (kissé) érzéki jelenetekből nincs hiány ebben a könyvben. Van egy olyan sejtésem, hogy a harmadik kötet nagyon rá fog menni a szerelmi háromszögre, de úgy érzem, ez nem zavarna különösebben.

Forrás: pinterest

Továbbra sem kellemes elképzelni, mennyire rossz lehet ebben a posztapokaliptikus világban élni, a szereplők élete és testi épsége állandóan veszélyben forog, mindenhonnan ellenségek leselkednek rájuk, és nem tudhatjuk, kiben bízhatnak. A könyv ezúttal nem keretes szerkezetű, ahogyan az első részben volt, hanem lineárisan halad. A kerettörténetet egy kicsit hiányoltam, mert az első könyv nagyon különleges volt a két idősík és a pszichopata gyilkos miatti izgalom révén. Elmebetegeket persze most is kapunk, azokból nincs hiány. 

A szereplőket nagyon kedveltem, mindenki különleges és valami miatt szerethető, még azok is, akik valamilyen szinten bonyodalmat vagy csalódást okoztak Evie-nek. Evie nagyon sokat fejlődött az első rész óta, ahogy Jackson is. Nagyon szurkoltam nekik, hogy kibéküljenek és rendbe jöjjön közöttük minden. Közben meg itt van a Halál, aki a könyv második felét uralta a jelenlétével, titkaival, múltjával, egész személyiségével. Meg tudtam érteni Evie érzéseit, de valahogy még mindig inkább Jack felé húz a szívem. Fájó bűnöket követett el, megbocsáthatatlannak tűnő dolgokat, de érthető, mi volt rá az oka és nemigen volt más választása. 

Forrás: pinterest

A Halál karakterét jobban megismerjük ebben a részben, teljesen új oldaláról mutatkozik be. Az új szereplők is tartogatnak meglepetéseket, jó volt róluk olvasni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a történet a továbbiakban: mi lesz az Árkánum-harc kimenetele, mit fog szólni a Torony, ha megtudja, mi a helyzet a Halál és a Csázsárnő között. Sok kérdés maradt megválaszolatlanul, pl. kit választ majd Evie, milyen szövetségek alakulnak, ki tudnak-e szállni a kártyák a játékból, stb. Én a magam részéről a nagymama karakterére is kíváncsi vagyok, van egy olyan sejtésem, hogy ő nem akarja majd, hogy Evie kiszálljon.  Megint kaptunk függővéget, a Szeretők karakterével kapcsolatban várható egy nagy összecsapás.

Az írónő ezúttal profin megoldja a helyzeteket, ott teremt izgalmat és feszültséget, ahol kell, és ott szúr be romantikus részeket, ahol arra szükség van.  A narráció stílusa egyszerű, de magával ragadó. Tetszett, hogy Evie-vel együtt mi is egyre jobban átlátjuk az összképet és már sejtünk olyan dolgokat, amelyek nincsenek kimondva. Az ábrázolásmód tetszett, jók voltak a leírások, a személyek és a helyszínek könnyen megjelentek lelki szemeim előtt. 

Forrás: deskgram

A könyv fordításával elégedett vagyok, viszont a küllem nem nyerte el száz százalékig a tetszésemet. A borítóképet leszámítva elég jó minőségű a könyv. Nos, a könyv fedőlapja sem színvilágában, sem a női alak tekintetében nem kimelkedő és nem esztétikus. Bár szeretem a lila szín, de ez elég furcsán néz ki. A lány arckifejezése és és a hajszíne nagyon bizarr összhatást ad, a tipográfia pedig egyszerűen bántja a szememet. A sorozatcím betűtípusa béna, a nagy cím is elmosódott, a kisbetűs magyar címeket pedig még mindig utálom. Sajnos, alig tudok valami jót mondani erről a borítóról, túl sok rajta a felirat, olyannyira, hogy azt se tudja az ember, hova figyeljen. Legnagyobb hibája viszont az, hogy csak nehezen venni észre rajta, hogy ez melyik sorozat hanyadik része. Ha nem tudtam volna, hogy ez mi, biztos nem vettem volna kézbe, mert 1. nem valami szép, 2. nem látszik rajta, hogy ez az Arkánum krónikák 2. része.

Mindent egybevéve ez egy remek sorozat szuper második része. Icipicit kevésbé tetszett, mint az első, az viszont jobb volt benne, hogy a világ szabályai és a fantasy elemek már egészen átláthatóak voltak számomra, mégsem vált kiszámíthatóvá a történet. A romantikus, posztapokaliptikus YA fantasy kedvelőinek és Kresley Cole rajongóinak ajánlom a könyvet. Ám aki ismeri a szerző más műveit, kalkulálja bele, hogy ez fiatalabb korosztálynak szól, nincs benne a testi kapcsolatnak annyira grafikus ábrázolása. Alig várom a harmadik részt, és mivel egyelőre nincs hír a magyar megjelenésről, kénytelen leszek angolul nekilátni.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/5
Karakterek: 5/4.5
Stílus, leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/3.5

Összesen: 20/18

Becky Albertalli: Simon és a Homo Sapiens-lobbi

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély 

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes 

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

A regényből készült film apropóján vettem kézbe a könyvet. Kezdjük a külső megjelenéssel! A borító nem igazán az én ízlésem, fura, hogy a figurának nincs feje. Az alapszín és a rajzolt alak egyébként tetszik, a betűtípus viszont túl bohókás. alapjában véve nem rossz az összkép, de nem is valami emlékezetes vagy lenyűgöző. A fordítással és a kötésminőséggel elégedett voltam. 

A történet egy aranyos LMBT sztori, kedvelhető szereplőkkel, cuki szerelemmel, barátságokkal, az örök coming out témával. A cselekmény lendületes, olvastatta magát a könyv. Másfél napba sem telt és végigolvastam. Szórakoztató, elgondolkodtató történet, kedvem támadt a filmet is megnézni. 

A stílus egyszerű, szórakoztató. Simon narrációja illik egy bizonytalan, tizenéves meleg fiúhoz. Megismerjük a srác barátait és azt is megtudjuk róla, hogy e-mailben tartja a kapcsolatot egy másik meleg sráccal, egy bizonyos Blue-val, akivel nem sejtik egymásről, kicsodák valójában. Ahogy az lenni szokott az e-mail levélváltás előbb barátságot, majd szerelmet szül, és Simon meg Blue nehéz helyzetbe kerülnek, vajon meg akarják-e ismerni egymást személyesen is. Simonnak azonban van más baja is: barátai között feszültség van, mert az egyik lánynak tetszik egy fiú, aki viszont egy másik lányhoz vonzódik, aki szintén Simon jó barátja. Simon nem tudja, hogyan viselkedjen velük, hogy ne keróljön kínos helyzetbe, vagy a barátai közé ütközőpontnak. Tetszett ennek a barátság-szálnak az ábrázolása, szurkoltam, hogy legyen már jóban mindenki mindenkivel, de persze meg tudtam érteni az álláspontokat. 

A film szereplői

Simon egyik haverja és egy szerencsétlen véletlen miatt is szorult helyzetbe kerül, egyik iskolatársa ugyanis megzsarolja, hogy nyilvánosságra hozza a homoszexualitását. Viszont ha segít neki összejönni egy lánnyal, aki tetszik neki, akkor nem mondja el senkinek. Ezen a szálon is történnek fordulatok, izgalmas volt és egyben szívet tépő is. A bocsánatkérős jelenet nagyon megható volt. Egy másik megjelenő téma a könyvben a coming out problémája. Nagyon bírtam Simon családját és barátait amiatt, ahogyan reagáltak a fejleményekre. 

A karakterek szerethetőek, jól elkülöníthető mindenki és a klasszikus gimis figurákat testesítik meg, mégsem lettek sematikusak vagy felszínesek. A barátok és a családtagok is kidolgozott figurák, élvezet volt róluk olvasni. 

A könyv legnagyobb rejtélye az, hogy ki lehet Blue. Gyakorlatilag négy pasi jön számításba, akik közül Simon és mi olvasók is csak találgathatunk. Egyébként nekem volt egy sejtésem, hogy ki lehet az, a neve nagyon árulkodó volt és nem tévedtem, de persze Simonnal együtt egyszer-kétszer én is majdnem lépre mentem. Mikor végre találkoztak, nagyon örültem, igazán kedves jeleneteket kaptunk. Nem akarom részletezni Blue kilétét, mert nem akarok spoilerezni. 

Tetszik a könyv üzenete, a magával ragadó stílus, a kamaszkor bizonytalanságainak ábrázolása. Egy realista, romantikával átitatott LMBTQ történet ez, akinek bejön ez a műfaj, biztosan szeretni fogja. A szerző további műveire is kíváncsi lettem. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4.5

Karakterek: 5/4.5

Borító, küllem: 5/4

Leírás, stílus: 5/5

Összesen: 20/18

Kresley Cole: Poison princess - Méreghercegnő
(Árkánum krónikák 1.)

Megmentheti a világot – vagy el is pusztíthatja.

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él, de egy napon rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy világégéshez hasonlatos esemény megtizedeli szülővárosának lakosságát, Evie rájön, hogy a hallucinációk a jövőre vonatkozó látomások voltak – és nem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz hírű oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól.

De egyedül egyikre sem képes.

Evie nem ismer még egy olyan fiút, mint Jackson: a bűnlajstroma hosszú, a vigyora komisz, a viselkedése kihívó. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül benne. De vajon képes lesz-e neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?

Kiben bízhat Evie?

A látomások forrása után kutató Jack és Evie megismerkedik másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Huszonkét fiatalt választottak ki, hogy ismét megvívják a jó és a rossz harcát. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll…

Kresley Cole neve a paranormális-romantikus irodalom olvasóinak ismerősen csenghet. Én is számtalan részt olvastam már a Halhatatlanok alkonyat után című nagy sikerű regényfolyamából. Most azonban új oldaláról mutatkozott be Cole: young adult íróként. A regény romantikus szálat is felvonultat, ám alapjában véve egy posztapokaliptikus fantasy sztori. 

Az alaptörténet hihetetlenül ötletes és a kivitelezés is mesteri. Már az első lapnál beszippantott, a stílus, a háttérvilág, az elbeszélésmód. A történet két idősíkon játszódik és gyakorlatilag két narrátorunk van. Egy Arthur nevű pszichopata gondolataival indul a történet, aki megpróbál elkapni egy fiatal lányt, hogy aztán mindenféle beteges kísérleteket végezhessen rajta. Ez a jelen cselekményszála a posztapokaliptikus világban. A lány, Evie besétál a csapdájába és elmeséli neki a történetét. Evie narrációjából ismerjük meg a múltat, az általunk ismert jelent, a normális világot, amikor még nem történt meg a Villanásnak nevezett katasztrófa. Ahogy Evie halad az időben a meséléskor, eljutunk a Villanásig, majd az azután bekövetkező eseményekről és a túléléséről mesél. Megtudjuk, hogyan jutott el idáig és ebben kik voltak a segítségére. Végül, mikor a lány a történet végére ér, eljut a sztoriban a jelenig, mi is megtudjuk, mi lesz a sorsa. El tudja-e kapni őt a pszichopata pasas, vagy Evie valahogy kiszabadulhat?

Emiatt az igencsak érdekes keretes szerkezet miatt az olvasót végig furdalja a kíváncsiság, mi lesz Evie-vel, közben pedig a múltbeli események is izgalmasak. Megismerjük Evie-t menő gimisként, aztán láthatjuk, mekkora változáson esett át a Villanás miatt. Ám karakterfejlődése nem áll meg, ugyanis a legnagyobb csavar az a történetben, hogy itt nem csak az új világrenddel és az abban rejlő veszélyekkel kell megküzdenie, hanem saját magával, képességeivel és küldetésével is. 

Forrás: pinterest

Mint már említettem, ez egy fantasy történet, amelyben különleges képességekkel rendelkező fiatalok testesítik meg a tarot kártya lapjait, és egymással harcolnak a halhatatlanságért. Ám Evie hátránnyal indul, ő ugyanis nem sokat tud az egész harcról, mert nem tudott információhoz jutni. Mindenre magának kell rájönnie, közben persze az élete veszélyben forog, mert a legtöbb "kártya" meg akarja őt ölni. Akadnak azonban szövetségesei is, akik (egy ideig legalábbis) segíteni akarnek neki. A játék ezen a ponton kissé emlékeztet a Való Világ típusú kiszavazós valóságshow-kra, itt is vannak szövetségesek és ellenségek, akik "kiszavazzák" (vagyis kiiktatják) egymást, de végül csak egy maradhat, aki mindent visz: a győztes halhatatlanná válik. Ehhez azonban meg kell ölnie a többieket, ebben a vonásban pedig Az éhezők viadalára emlékeztet a helyzet. Számomra kérdéses, ki akarna halhatatlan lenni egy ilyen borzalmas világban, de úgy tűnik sokan erre hajtanak. 

És ha már a világról van szó: hihetetlenül kegyetlen, kilátástalan a helyzet. A villanás felperszelte a földet, sokan megégtek, hamuvá porladtak, nincs víz, a növények elpusztultak és az emberiség nyolvcvan százaléka meghalt. Az életben maradtak közül is főleg férfiak vannak, nagyon kevés nő élte túl a katasztrófát. Aki igen, arra még nagyobb veszély leselkedik: ágyasnak, rabszolgának akarják őket elhurcolni. Lányként extra veszélyes az élet, de fiúként sem könnyű: vagy beállsz a seregbe, vagy rabszolgatartók vagy perverzek kapnak el, akik meg akarnak kínozni vagy megölni, vagy megesznek a kannibálok, vagy elkapnak a zombik. Igen, még zombik is vannak: zsákosnak nevezett egykori emberek, akik valahogy mutálódtak és önkívületi állapotban, tébolyultan kutatnak víz és/vagy vér után. Ebben a szörnyű világban kell boldogulnia Evie-nek. Ehhez kap egy segítőt is Jackson személyében, akivel ismeretségük még hónapokkal korábbra nyúlik vissza. Itt jön a képbe a romantikus szál, ami szintén jól lett kivitelezve. 

A karaktereket könnyen megkedveltem. Evie-t könnyen megkedveltem, mert nagyon nehéz helyzetben van szegény. Eleinte kissé felszínes és ítélkező a karaktere, de aztán sokat változik. Viszont a látomásai és a "hangok" miatt őrültnek hiszi magát, attól fél, visszakerül a diliházba, ha kiderül, hogy még mindig vannak víziói. Az anyja nagyon furcsa volt számomra, homlokegyenest más lett a villanás után, mint amilyen előtte volt. A könyv első felében nagyon nem csíptem, szinte féltem tőle, azt hittem, valahogy értani akar a lányának, aztán a világvége után teljesen más lett. A nagymama figurájanagyon ígéretesnek hangzik. Kíváncsi vagyok, Evie eljut-e hozzá, megismerjük-e a nagyit, és vajon mit tud erről a világról és az árkánumok harcáról az öreglány. 

Forrás: pinterest

Jackson nem tudta magát velem száz százalékig megkedveltetni. Szimpatikus valamilyen szinten, de nem vagyok teljesen oda érte. Vannak hibái, kemény gyerekkora volt, érdkes múltja és a személyisége is olyan, amin nehéz kiigazodni. Egyszer hihetetlenül kedves és törődő, máskor bunkó, elutasító és szándékosan meg akarja bántani Evie-t. Ugyanakkor látszik, hogy tetszik neki és fontos neki. Remélem, a továbbiakban fejlődik majd a jelleme és a köztük lévő kapcsolat. Arthur beteges elméje igazi színfoltja volt a könyvnek, ahogyan Selena bicskanyitogató tökéletessége és titokzatossága is. Matthew is érdekes, jóindulatú fiú, aki segíteni akarja Evie-t, de nem igazán jár sikerrel. A tanácsai szinte érthetetlenek, a gondolatai összefolynak, értelmetlenségeket üzen a lánynak. Az ő figurájával kapcsolatban minden értelmet nyert, mikor Evie végre találkozott vele. A Halál karaktere bizonyára tartogat még meglepetéseket, várom, hogy mikor bukkan fel újra.  

Az írónő stílusa nagyon tetszik, olvasmányosan ír. Élőek a leírások, nagy fantáziával lett megalkotva a regény világa. A karakterek jól elkülöníthetők, izgalmasak, tetszett Evie narrációja. A gonosz Arthur fejébe pedig pedig nagyon érdekes volt belelátni. A lebilincselő elbeszélésmódnak és az egyszerű nyelvezetnek köszönhetően a történet olvastatja magát. A cayun kifejezések pedig még egyedibbé teszik a szöveget és Jack karakterét. Evie látomásai hátborzongatóak, ugyanakkor nagyon izgalmasak voltak. 

Forrás: tumblr

A könyv külső megjelenése szépséges. A borítókép esztétikus, tetszik sokat sejtető világvégét idéző háttér. A lányalak Evie-t juttatja eszembe és a fiú pedig emlékeztet a könyvbeli Jacksonra, bár nem éppen ilyennek képzeltem. A külső illik a tartalomhoz. A fordítással kapcsolatban nincs okom panaszra, bár azért kíváncsi vagyok, a "zsákos" kifejezés hogy hangzik az eredetiben. Van egy olyan érzésem, hamar meg fogom tudni, mert a könyv annyira megtetszett, hogy azonnal akarom a folytatást. És mivel magyarul ezen kívül csak a második rész jelent még meg, a többit kénytelen leszek angolul elolvasni. A kiadó nem közölt hírt arról, mikorra (ha egyáltalán) várható a harmadik rész (és az azt követő kötetek) megjelenése. Nagyon örülnék, ha megjelenne, mert ez egy hihetetlenól eredeti és különleges történet. 

Zseniális az alapötlet, jók a karakterek, kidolgozott a háttérvilág és izgalmas a cselekmény. A romantikus részek is elég jól fel voltak építve, kaptunk aranyos és "egymást kerülgetős" valamint elutasítós jeleneteket is. Ajánlom a romantikus YA fantasy rajongóinak, aposztapokaliptikus történetek kedvelőinek. Ha tetszett az Angelfall, Az éhezők viadala, akkor ez is be fog jönni. Nekem kedvenc lett a könyv. Már kezdem is a második részt, remélem, nem fogok csalódni benne. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Karakterek: 5/5

Stílus, ábrázolás, elbeszélésmód: 5/5

Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/20

Alessandra Torre: Hollywoodi mocsok

Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Szingli Pasija lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban!

Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak.

Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot.

Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak - és nekem is.

Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást.
Egy nem mindennapi szerelem története.
Kövesd, ha a lelked egy kis kényeztetésre vágyik!

A könyv visszataszító címe ellenére a fülszöveg egészen ígéretesen hangzott, ezért beleolvastam. Jobb volt, mint amire számítottam. Egy jó ideig azt hittem, maximális pontot fogok adni a könyvre, annyira elvarázsolt az a délies báj, amit az írónő a Summer által narrált részeknél felvonultat. A könyvnek számomra egyértelműen legjobb vonása és legprofibban kidolgozott része az amerikai déli államok hangulata, amely átlengi a Quincy-ben játszódó jeleneteket. 

A címmel ellentétben éppen nem Hollywoodra fókuszál a sztori, hanem a Holliwood-i sztár egy déli kisvárosba érkezik filmet forgatni. A kétféle kultúra és mentalitás remekül kiütközik a könyv cselekményében és a főszereplők jellemében is. Maga a történet nem annyira nagy szám, a szerelmi csalódástól szenvedő, válófélben lévő sztárszínész beleszeret egy kisvárosi lányba, akinek van egy kis (többé-kevésbé kitalálható) titka. Nagyon különböznek egymástól, mind jellemre, mind életkörülményeiket tekintve, a könyv sztorija gyakorlatilag annyi, hogyan ismerkednek meg jobban egymással és hogyan birkóznak meg az egymás iránti vonzalmukkal, miközben úgy érzik, utálják egymást. Akadnak humoros és szívfájdító jelenetek is, romantikus pillanatok és érzéki jelenetek, de összességében egy átlagos romantikus történetről van szó. 

Forrás:goodreads

Amit hiányoltam, és ami számomra elrontotta az összhatást, az a történet kidolgozatlan, elsietett vége volt. Az utolsó fejezetekben nagyon gyorsan pörögnek az események, a két főhős gyakorlatilag az eddigi "utálom, de azért tetszik" szintről egy csapásra lép át az "életem szerelme" szintre. Summer lépései a könyv végén teljesen logikátlanok, nagyon idegen volt tőle, hogy csak így otthagy mindent, csapot-papot egy férfiért. A felek közötti kommunikáció minimális, a könyv utolsó része már szinte semmilyen csavart vagy konfliktust nem tartalmazott. A legutolsó részben kapunk egy kis betekintést Cole és Summer évekkel későbbi közös életébe, ez a rész tetszett, de Summer nagyon nem volt önmaga benne. Furcsának találtam, hogy ennyie hamar alkalmazkodott a Holliwood-i nagymenők életéhez. 

Summer szemszögét E/1 narrációban követhetjük nyomon, míg a Cole-ról szóló részeket közeli E/3-ban olvashatjuk. Valamilyen szinten mindkét figura szimpatikus volt, ám Summer néha furcsán viselkedett, sok mindenért felkapta a vizet. Egyébként tipikus déli lány, egyszerű tervekkel, belevaló, talpraesett konyhatündér, tüzes mentalitással és makacs természettel. Cole azért eltér a tipikus szívtiprótól, végtelenül naiv, romantikus és hűséges alkat. Szerette a feleségét, aki miatt nagy csalódáson kellett keresztülmennie. Bevallom, megesett rajta a szívem és szurkoltam, hogy megtalálja a boldogságot. 

Forrás: twitter

Bírtam a mellékszereplőket is, az ügyvédet, Brad DeLucát; Bent; és a rendezőt is. Nadiát utáltam, ez érthető. Nagyon tetszett a kisváros és az ottani élet leírása, szinte láttam magam előtt. Emlékeztetett a Sookie Stackhouse-történetek helyszínére vagy éppen a Hart of Dixie sorozatra. Tökéletesen hozta azt a félig hagyományos, félig pletykálkodó hangulatot, ami annyira jellemző az USA déli államaira. Remekül megragadta a lényeget a szerző, aki maga is déli lány. A kiskakas igazi színfoltja volt a történetnek, bár kicsit kétségbe estem, mikor először felbukkant. Én is elég elmebetegnek gondoltam Summert, mikor beállított vele, azt meg kell hogy mondjam. 

A könyv külleme számomra elég semmilyen. Sem a színvilág, sem a borítókép, sem a betűtípus nem igazán lehengerlő. A borítón lévő lányalakban felismerem a könyvbéli Summert, de a pasi egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én Cole-t képzeltem. Maga a háttér, a ház és a szerelemre utaló testhelyzet tetszik, mert illik a könyvhöz, de valahogy nem marad számomra emlékezetes. 

A könyv egy remek hangulatú, de minden más tekintetben átlagos, kissé erotikus romantikus regény. Hiányoltam belőle a hirtelen jött ismertséggel, sztársággal való megbirkózás ábrázolását, vagy Summer beilleszkedésének bővebb kifejtését. Ajánlom a romantikus műfaj kedvelőinek.  

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/ 16

Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Vitorlát bonts! Tengerre fel!

Repülj vele a kalandok és érzelmek tengerén!

Vonzott a kalózos téma, mert egyébként szeretem a kalóztörténeteket, van egyfajta hangulatuk, amely néha elkap és nem ereszt. Ettől a könyvtől nem vártam annyira nagy durranást, lévén "csak" YA sztori, és női kalóz a főszereplő, ám teljesen magával ragadott a történet. Nagyon jó volt! Végig lekötött, pörögtek az események. A fantasy elemek is jót tettek a könyvnek, kifejezetten örültem nekik, valahogy plusz ízt adott neki ez a mozzanat.

Mintha filmet néztem volna, úgy peregtek le előttem a jelenetek. Nagyon látványos, képszerű volt az írásmód. Mind a szereplők leírásával kapcsolatban, mind pedig a cselekményt tekintve ez volt az érzésem, amit nem bánok, mert ezáltal a könyv olvastatta magát. 

A történet ott kezdődik, hogy Alosa, a hírhedt kalózkirály lánya ellenséges kalózokkal szándékosan elfogatja magát, hogy átkutathassa azok hajóját egy kincses térképet keresve. És bár a cselekmény kb. 70 százaléka ezen a hajón játszódik, nem volt bezártságérzetem, és nem vált unalmassá a sztori. A könyv közepe-háromnegyede körül van egy fordulat, amelyet a figyelmes olvasó hamar kitalálhat. Sokszor utal rá Alosa a narrációjában, hogy ő mennyire erős, milyen jól képzett és milyen könnyű lenne számára kiszabadulni illetve legyőzni a férfiakat, és utal egy-két dologra, ami végül összeáll és a történet egyik legfontosabb témáját adja. 

Kép forrása: pinterest

Alosa személyisége, képességei nagyon jól kidolgozottak. Tetszett a lány stílusa, tulajdonságai, elvei és a vicces-nagyképű beszólásai. Jól szórakoztam a Ridennel folytatott piszkálódásaikon, makacsságán. Tulajdonképpen amit annak idején az Üvegtrón olvasásakor Celaenától vártam volna, itt megkaptam, és nagyon tetszett. Badass, beképzelt, magabiztos, tisztában van az előnyeivel és a határaival is, nem csak a szája jár, nem fél cselekedni sem. Állhatatossága, keménysége, ugyanakkor jószívűsége is szerethetővé tette. Tetszett az is, mikor Alosa a személyisége másik oldaláról beszél, meg tudtam érteni és átéreztem, mennyire nem ura önmagának. Néha olyan volt, mintha skizofrén lenne, mikor a másik énje átvette felette az uralmat. Szerethető főszereplő, emlékezetes karakter marad számomra. 

Rident is kedveltem, vele is szimpatizáltam. Eleinte tartottam a távolságot tőle, Alosa pártját fogtam, de  a lánnyal együtt én is egyre jobban megismertem és megkedveltem a kedves kalózt. Nem annyira keményfiú, inkább érzelmes és gondoskodó, ez teszi különlegessé a sok durva és erőszakos kalóz között. A romantikus szál kezd alakulni, de még semmi konkrétumot nem kapunk, pár figyelemelterelő csókon, aggodalmas pillantáson és a törődés apró kifejezésein túl nem sok minden történik hősnőnk és Riden között, de valami már van a levegőben: látszik, hogy nem közömbösek egymásnak. 

Kép forrása: pinterest

A karakterek közül említésre méltó még három kalóz, Draxen, Enwen és Kearan. Mindhárman kidolgozott jellemek, érdekes figurák. Voltak persze rajtuk kívül gonosz, kegyetlen fickók is, de ők egy kicsit sablonosabbak. Meg persze ott vannak a kalózlányok, akikről szívesen olvastam volna még többet. Remélem, a második részben jobban bemutatja őket is az írónő, érdekesnek tűnnek. Theris és a kalózkirály is olyan figura, akikről olvasnék még a folytatásban. Nem kérdés, hogy vevő vagyok a sorozat második részére. 

A történet maga még lezáratlan (jön a második rész), de a cselekmény egy bizonyos íve lezárult. A jövőre nézve sok megválaszolatlan kérdés és bonyodalom maradt. Meg kell szerezni a térképarabot, el kell jutni a kincshez, el kell lopni a szirének orra elől. Érdekel a harmadik "főkalóz", kíváncsi vagyok, mit tervez, érdekes és meglehetősen eszes karakter volt. Várom, hogyan alakul Alosa és Riden kapcsolata, mihez kezd majd Alosa Draxennel, és hogyan fog viszonyulni az apjához. Érdekes volt a kapcsolatuk ábrázolása, érdekel, hová fog fejlődni. Draxen és Riden testvéri szála is foglalkoztat, egyszóval kár, hogy ilyen hamar vége lett a könyvnek. 

A kalózkirály maga egyébként a könyv egyetlen csalódást keltő eleme volt számomra: amennyire be volt harangozva, milyen kegyetlen és ádáz, olyannyira nem volt nagy szám a feltűnése. Valahogy többet vártam volna a hírhedt, félelmetes kalózkirálytól, mint azt, hogy feltesz pár kérdést. Ez a jelentéktelenség zavart egyedül az egész könyvben. Remélem, a második részben nagyobbat alakít a kalózkirály, és hihetőbb, kidolgozottabb jelleme lesz. 

Kép forrása: pinterest

A könyv külleme szép, jó minőségű a kiadvány. Tetszett a fordítás, a borítóképen a csillogó részek is jól mutatnak. A papírtekercsen a tinta és a vér, valamint a betűtípus is illik a könyvhöz. Témájában passzol a tenger és a vörös hajú kalózlány is, bár a kivitelezése nem a kedvencem, kicsit béna ez a sematikus rajz, ettől lehetett volna esztétikusabbat is kitalálni. Szóval összességében szép a borító, de nem az az igazán lenyűgöző. Ennek ellenére remélem, a második részhez is megtartják majd ezt a fajta külsőt. 

Mindent egybevéve remek olvasmány A kalózkirály lánya. Kissé romantikus, kalandos kalóztörténet fantasy elemekkel megspékelve. Egy tökös női főhőssel, akinek igazán lehet szurkolni. A stílus gördülékeny, a leírások élőek. Tetszettek a fordulatok, élveztem a szócsatákat és a verekedős jeleneteket is. Ajánlom a YA olvasók és a kalózos könyvek kedvelőinek figyelmébe. 

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

Leisa Rayven: Álnok szerelem (Starcrossed 3.)

LIAM Quinn a világ egyik legnagyobb filmsztárja... egyúttal az egyetlen férfi, akit ELISSA Holt valaha szeretett. Az egyetlen, akit soha nem tud feledni.

Hat év távollét után Liam és lélegzetelállító menyasszonya a Broadwayre érkezik. A darabba, melynek éppen Elissa az ügyelője. 

A gond mindössze az, hogy az éjszakába nyúló próbák során elmosódik a határ aközött, hogy mi van, és mi lehetett volna - ebben a helyzetben pedig elég egy elgyengült pillanat, és világraszóló botrány rázza meg a sztárvilágot.

Elissa ugyan belátja, hogy Liam iránti újraéledő vonzalma csak bajt hoz a fejére, de hiába. 

Minden reménytelen, romantikus alak tudja: a szerelem nem követi a rendezői utasításokat.

A Starcrossed sorozat harmadik része már nem Ethan és Cassie köré épül, amit én egyáltalán nem bántam. Az ő történetük szinte lezárult, ideje volt megismerni Ethan húgának, Elissának a történetét. Elissa - mint tudjuk - színházi ügyelőként dolgozik, és jó pár éve odavan egy szupersztár színész iránt, akit ő még világsztárrá válása előtt ismert. Megtudjuk, mi történt velük a múltban, hogyan váltak el egymástól, és most, hogy közös projekten dolgoznak, hogyan alakul a kapcsolatuk. Érdekelt a történetük, hamar elolvastam, lekötött. 

Tele van feszültséggel, érzelmekkel, szomorúsággal, de boldog és felemelő pillanatokkal is. A keserűség, megbántottság érzése keveredik a vonzalommal és a vívódással, vágy a bűntudattal. Azt kell mondjam, az írónő megint mesterien játszik az érzelmek húrjain. Az érzékibb részek ábrázolása is tetszett. Jó volt, hogy a testiség és az érzelmek mindig passzoltak egymáshoz, nem csak egy semmilyen szexjelenetet kaptunk, hanem a testi szerelem ízléses ábrázolását. 

Forrás: goodreads

A karaktereket a szívembe zártam. Bírtam Elissát, átéreztem az érzéseit, sajnáltam, ami vele történt. Teljesen megértettem, miért úgy állt a dolgokhoz Liam-mel kapcsolatban, én is elutasító és távolságtartó lettem volna a helyében. Liam kedves srác, de csak nagy nehezen tudtam neki megbocsátani, amit elkövetett, bár mikor kiderült az igazság, az ő szemszögéből nézve már érthetőek voltak a tettei. Angelt is kedveltem és ez volt a legrosszabb, úgy éreztem magam, mint Elissa. Egyébként sejtettem, hogy a nagy fordulat valami ilyesmi lesz, de nem csalódtam, örültem, hogy így alakultak a dolgok. 

Feltűnik a sztoiban Ethan és Cassie is, örültem a cameo-szerepüknek, így legalább róluk is megtudtunk egyet-mást. Tetszett a könyvben kialakuló másik szerelmi szál is, jó, hogy így alakult és mindenki megtalálta a boldogságát, de nem akarok spoilerezni. Josh figurája is megfogott, vicces volt és annyira egy húron pendült Elissával. Tetszett a barátságuk ábrázolása. 

Az ábrázolásmód egyszerű, fiatalos szóhasználat jellemzi, itt-ott érzelgősbe csap ét, de nem zavart annyira. Kevesebb káromkodással jobban tetszett volna, de itt legalább kevesebb volt, mint a Cassie-s sztoriban. Átjött Elissa személyisége és stílusa a narrációnak köszönhetően, szimpatizáltam vele. Liamet is kedveltem, annyira aranyos volt, mikor kiderült, milyen volt az élete az elmúlt évek alatt. Tetszett a sorsszerűségbe vetett hite, a hozzáállása már az elejétől fogva. Tudtam, hogy ő nem lehet olyan, mint amilyennek Elissa hitte.

Forrás: goodreads

A könyv külleme számomra megint súrolja az ízléstelenség határát. A lány ruhájának rövidsége, a félmeztelen férfitest, a színvilág, hozzá a cukorkaszínű, gyerekes betűtípus, huhh... lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet. A borítót leszámítva a kiadvánnyal nem volt nagyobb gond, már ha nem veszem számításba a fordítás egy-két furcsaságát. De már mondhatom, hogy ennél a sorozatnál már megszoktam, hogy akad néhány magyartalan mondat. Szerencsére nem erre fogok emlékezni a könyvvel kapcsolatban, mert maga a történet olvastatta magát. 

Összefoglalva nem tetszik a borító, de a könyv tartalma elég jó. Egyszer olvasós ugyan, de végig lekötött, izgalmas volt. Szurkoltam a szereplőknek, örültem a happy endnek. Romantikus, erotikus new adult történet a színház világában, bemutatva a sztárság és a csillogás mellett a színészek életének árnyoldalait is. Akinek tetszett az első két rész, szerintem ezt is kedvelni fogja, bár ez kevésbé csöpögős sztori. Kellemes olvasmány volt, ajánlom a műfaj kedvelőinek. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/15

Anna Banks: Nemezis - A szeretett ellenség

Mit tennél, ha beleszeretnél az ősellenségedbe? Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban – spektórium árad belőle. Amikor apja pusztító tervet eszel ki a felbecsülhetetlen értékű vegyület segítségével, a lány tudja, hogy két választása van: vagy meghal, vagy elmenekül. Végül egy kalandos út után eljut Theoriába, az ellenséges királyságba. Itt azonban olyan történések sorozata indul meg, amire cseppet sem számított… Nem gondolta volna, hogy királyi szolgaként köt ki, titkolva valódi kilétét és különleges képességét. Azt sem, hogy a király, a fiatal Tarik, erős, jóképű, figyelmes, határozott és eszeveszettül vonzó. Azt sem, hogy mindennek köszönhetően végzetesen beleszeret. Azonban túl sok minden forog kockán ahhoz, hogy engedjen az érzelmeinek: egy közelgő háborút kell megakadályoznia, amelyben nemcsak a szerelem, de minden más is elveszhet.

A könyv már egy ideje szerepel a várólistámon, most a második rész megjelenésének apropóján vettem a kezembe. Jó kis történet volt, emlékezetes karakterekkel és elgondolkodtató dilemmákkal. Örülök, hogy elolvastam és kezdhetem a második részét. Duológia lévén az a befejező kötet lesz. 

A történet egy kitalált világban játzódik, ahol öt királyság áll kapcsolatban egymással. Ezek közül két királyságra összpontosít a könyv, Theoriára és Sarubelre. Egyik főszereplőnk, Sepora hercegnő Sarubelből származik, onnan szökött át zsarnok apja elől Theoriába. Sepora Kovács, ami annyit tesz, képes egy nagyon értékes elemet, spektóriumot kovácsolni. A kovácsolás azt jelenti, hogy ki tudja nyerni az ereiből a spektóriumot, míg az ragyogó fénnyel megjelenik a kezei között, akkor pedig olyanra formálja, amilyenre csak szeretné. Apja, a király arra kényszerítette, hogy éjjel-nappal kovácsoljon neki, mert Sarubel a spektóriummal kereskedett. Sepora így nem volt szabad, szinte rabszolgaként élt, ezért szökött meg. A sivatagon keresztül jut el Theoriába, egy - az ókori Egyiptomhoz hasonló kultúrájú - gazdag királyságba, ahol egy ifjú fáraó került éppen trónra apja halála után.

Piramisok

Theoriában pusztító pestisjárvány dúl, és a spektórium is fogy, mert Sarubel már nem ad el többet nekik sem. Ők nem tudják, hogy a spektóriumot nem bányásszák Sarubelben, hanem a király lánya készítette. Theoriának szüksége lenne a spektóriumra, közben ott van az, aki megadhatná, de titkolja a kilétét. Mikor kiderül, hogy a járvány elleni védekezésben is segíthet a különleges elem, Sepora nehéz választás elé kerül. Nem tudja, bízhat-e a fiatal királyban, kiadhatja-e neki a titkát. Attól fél, ő is fogva tartja majd és kovácsolásra kényszeríti, mint az apja tette. Közben van még egy érdekes szál, a parani nevű vízi szörnyekkel és a Nefarit folyóval kapcsolatban, de nem akarok többet elárulni. 

A világfelépítés nagyon tetszett, a két királyság nem is lehetne különbözőbb egymástól. A leírások élénkek, megismerjük a helyszínt, az éghajlatot, időjárást, a ruházatot, ételeket, szokásokat. Seporának eleinte furcsa az ismeretlen ország, de aztán hamar beilleszkedik, bár kicsit nehezen alkalmazkodik és hercegnői makacsságát nem tudja levetkőzni. Megismeri a szokásokat, és ha valami nem tetszik neki, véleményének hangot is ad. Emiatt sok vicces-bosszantó helyzet adódik. 

A romantikus szál kedves, jól felépített része volt a könyvnek. Eleinte nem ezen van a hangsúly, inkább a könyv második felében kerülnek közelebb egymáshoz a szereplők, amit nem bántam. Szeretem, ha lassan alakul ki a kapcsolat a karakterek között. Tarik király és Sepora között első perctől fogva megvolt a kémia, ami idővel csak nőtt. 

Egy külföldi borító

A karakterek kedvelhetőek, Tarikot nagyon szerettem és meg tudtam érteni a helyzetét. Ugyanakkor Sepora problémáját is átéreztem, bár volt bennem egy olyan érzés, hogy kicsit önzően viselkedett. Ha így is, úgy is kovácsolnia kell, különben legyengül, akkor miért hagyta kárba veszni a spektóriumot, miért nem segített a haldoklókon? Értem, hogy nem akart megint kiszolgáltatott helyzetbe kerülmni, vagy nem akarta, hogy az apja megtudja, hol tartózkodik. Ha Theoria hirtelen ismeretlen forrásból spektóriumhoz jut, Sepora apja biztosan rájött volna, hogy itt van a lánya. Ezeket végiggondolva értem, miért tette, de még így is kicsit bántam, hogy nem segített az embereken, mert magát féltette.

Sethosról eleinte rosszakat feltételeztem, aztán egészen megkedveltem a figuráját. Rashidi, az öreg, aggodalmaskodó tanácsos is jól kidolgozott figura volt, sokat mosolyogtam, mikor az ő és Sepora akarata egymásnak feszült. Homlokegyenest másként gondolkodnak szinte minden kérdésben, ez gyakran konfliktus forrása volt, melybe rendszerint szegény Tarik került ütközőpontnak. 

A kifejezésmóddal sem volt bajom. Narrátorunk Sepora, E/1-ben adja elő a történetét, míg Tarik fejezetei E/3-ban íródtak, így könnyű elkülöníteni a két nézőpontot, a két fiatal személyiségét. Eleinte furcsa volt ez a megoldás, de pár fejezet után megszoktam. A könyv első felében Sepora szála érdekelt jobban, aztén Tariké is érdekes lett, míg végül már közös történetük volt hol egyik, hol másik fél szemszögéből elmesélve. 

A német borító

A könyv külső megjelenése is szép, gyönyörűek a borítón a csillogó részek, tetszik a lányalak ezüst testfestése, a hajfonata, az ezüst szeme és a fekete szemfesték. Ezek mind utalnak Sepora külsejére, egyetlen dolgot leszámítva: a platinaszőke haj és a bonyolult, fejtetőre tornyozott fonatok hiányoznak. Lenyűgöző a háttérmotívum és a színvilág is illik a könyvhöz, ám a lány hajszíne (ez inkább aranyszőke, mint platina) és arckifejezése nem tetszik annyira. Az itt látható német borító szerintem jobban elkapta Sepora hajszínét, bár a magyar kiadás fedőlapján látható képen a lány szemének ezüst csillogása szebben jelenik meg, és a könyv hangulatát is jobban tükrözi.

A Nemezis egy szerethető, romantikus YA fantasy. Aki szereti az ilyeneket, ebben nem fog csalódni. A kidolgozott világ és az erős karakterek kedvelhető olvasmánnyá teszik. Tetszettek a fordulatok, az érzelmi ív, a drámaiság. Nekem minden a helyén volt: izgalom, politika, romantika. Már kezdem is a nemrég megjelent második részt, a Szövetséget. Ezek után az írónő szirénes sorozatára is kíváncsi lettem. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

Kirsty Moseley: Álmaim őrzője

Volt egyszer egy lány.

És egy fiú.

Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Bár már elmúltam harmincéves is, attól még szeretem a fiatalokról szóló történeteket. Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, igazi könnyed tinirománcra számítottam. Félig-meddig meg is kaptam, de mindez egy eléggé komoly téma köré volt építve, a családon belüli erőszakra. Emellett, és a romantika mellett megjelenik egy harmadik téma is, a nem tervezett terhesség kérdése is. Sajnos, azt kell mondanom, ez a téma is csak felületesen volt érintve és nem volt eléggé kidolgozott ahhoz, hogy elgondolkodtató lehessen. 

Hősnőnknek, Amber-nek és a bátyjának, valamint édesanyjuknak el kell viselniük a bántalmazó családfőt, míg végül sikerül tőle megszabadulniuk. Aztán persze a gonosz apuka visszatér és újra része szeretne lenni a család életének, felkavarva ezzel az állóvizet. A téma komoly és drámai, a kivitelezés azonban nem sikerült olyan jól. Azok a részek fogtak meg legjobban, amelyek a múltban játszódtak. A félelem leírása kifejező volt. Aztán a család viszonylag könnyen megszabadult az apától, ezt nagyon egyszerűen letudta az írónő, nagyobb bonyodalmat vártam volna. Csodálkoztam is, hogy egy ilyen agresszív, domináns apa csak úgy ni elmegy, mert azt mondják neki. Hm, érdekes. A visszatérése után is ugyanez volt a helyzet, a történet végső megoldása is kissé banális volt. Ezt a szálat sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni, kissé hiányérzet maradt bennem. Azt is hiányoltam, hogy nem tudtuk meg, konkrétan mit művelt az apa Amberrel, mert erről senkinek nem beszélt, sem a bátyjának, sem Liam-nek, sem pedig nekünk, olvasóknak. Ami viszont legjobban hiányzott, az volt, hogy hogyan dolgozta fel Amber a múlt eseményeit, hogy sikerült túljutnia rajta, vagy éppen miért van rá Liam nyugtató érintése nyugtató hatással. Szóval összességében a bántalmazós-zaklatós téma nem lett száz százalékig kibontva, amit sajnálok. 

A könyv fő témája a romantika, a két fiatal közötti szerelem kialakulása és néhány bonyodalom, amelyet a kapcsolatuk során el kell szenvedniük. A romantikus szál tetszett, aranyos volt, igazi tinirománc. Liam hihetetlenül cuki, kedves srác. Nagyon tetszett a jelleme. Jake-et is kedveltem, bár az ő karakterében éreztem furcsaságokat. Nem hiszem, hogy egy bántalmazott kisfiúból ilyen magabiztos srác lesz, aki ennyit verekszik, meg ennyire agresszív a saját barátaival is, de a húga iránti féltő gondoskodás miatt elfogadtam. A kedves, oltalmazó báty szerepe őt is szimpatikussá tette. A szülők a YA szokásai szerint csak töltelékfigurák, vagy nincsenek jelen. Esetleg annyira elfoglalt/bohókás/nemtörődöm/elhanyagoló a szülő, hogy nem szólnak bele a gyerek életébe, és az igazi problémákkal a gyerekeknek kell megbirkózniuk. Itt is ezen forgatókönyvek valamelyike érvényesül. 

Forrás: goodreads

A gyenge láncszem az egész regényben Amber és az ő ostobasága. Annyira buta volt, hogy az már büntetendő. Legalább három alkalommal szívesen a falba vertem volna a fejemet, mikor olvastam, mit művel éppen. Főleg a könyv második felében lett halálosan idegesítő, de az első felében sem volt valami agytröszt. Az elején nem vette észre, hogy tetszik Liamnek, pedig majd kibökte a szemét. Aztán félreértett egy teljesen egyértemű célzást, amit Liam mondott neki arra vonatkozóan, hogy összejöttek. Már itt fogtam a fejem, és a java csak ezután jött!

Amber persze odamegy, ahová nem kellene, mikor mindenki azt mondja neki, hogy ne tegye, mert akkor csak elszabadul a pokol. SPOILER! Mikor a bántalmazó-zaklató apád feltűnik a városban, te persze odamész a házába, remélve, hogy hátha nincs otthon! Vagy mikor az apa átjön, hogy jól szétverjék egymást Jake-kel és mindenki azon izgul, ki fog először ütni, hogy a másik önvédelemre hivatkozhasson, akkor Ambernek persze oda kell mennie, hogy veszélybe sodorja magát és őt kelljen védelmezni! A végén pedig egyedül elmegy a zaklató apjához anélkül, hogy szólna valakinek, holott tudja, hogy meg akarja őt erőszakolni. Komolyan??? Amber más ügyben sem volt valami okos: elkezd fogamzásgátlót szedni, de nem olvassa el a  tájékoztatót és a használati utasítást! Ennyire idióta hogy lehet valaki? Spoiler vége

Ami miatt még hiányérzet maradt bennem, az az apa karakterének motivációja. Miért viselkedett így? Miért volt eleinte szerető apa (ahogy Amber viszaemlékszik) és miért, mi miatt lett később bántalmazó szülő? Miért vannak ilyen ellenérzései Jake iránt és miért akarja folyton molesztálni Ambert? Ennyire nem tudja visszafogni magát? Mikor ott van vele az új felesége a szomszéd szobában és a nevelt fia is az emeleten, ő akkor is rámászik Amberre. Ez annyira nem hihető! Egy felnőtt ember miért viselkedik így? Nem hiszem, hogy próbálná palástolni a vágyait, agresszív természetét a fenntartandó látszat miatt. Ez így nagyon sántít. 

A megfogalmazás néhol nagyon gyerekes, a stílus "túl tini" és nem elég kiforrott az én ízlésemnek. Egyszerű mondatok, egyszerű érzések, nem túl bonyolultan tálalva. A főszereplők mentalitása is gyerekes, mindenki egy-két szóval jellemezhető, a mellékszereplők pedig papírmasé karakterek. 

A könyv külleme szép, a borító is esztétikus, illik a könyvhöz. Tetszik, hogy nem látszik a borítómodellek arca, így olyannak képzelhetem őket, amilyennek akarom. Bejön a színvilág, a helyszín, az ülő pozíció, a figurák közötti testbeszéd. A tipográfia gyerekesen idétlen egy kicsit, bár legalább illik a könyvhöz. A fordítás oké, a külső-belső megjelenés is rendben van. 

Mindent egybevéve a könyv a közepes és a jó között van. Aranyos, de sok benne a logikai hiba és az idegesítő lépés a főszereplő részéről, ezért nem lett kedvenc. A bántalmazós téma drámaisága ellenére komolytalan és gyermeteg a történet. Végig az volt az érzésem, hogy a könyv komolykodni próbél, de nem sikerül neki, így leragad egy aranyos tinirománc szintjén. Annak viszont jó. Ha az ember nem vár tőle sok midnent, akkor elég cuki, romantikus olvasmány. Aki szereti a könnyedebb olvasmányokat, annak megfelelő kikapcsolódást nyújthat. A fülszöveg szerinti "A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem." ajánlás pedig enyhén szólva túlzás. 

Értékelés: 

Tartalom, cselekmény: 5/3

Szereplők: 5/3

Leírás, stílus: 5/3

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Leisa Rayven: Megtört Júlia
(Starcrossed 2.)

CASSIE Taylor éveken át küzdött, hogy elfeledje ETHAN Holtot, élete legnagyobb szerelmét. 

Mikor a fiú nem volt képes viszonozni a mély érzelmeket, és elhagyta őt, Cassie énjének egy darabja is együtt halt a szerelemmel. Legalábbis úgy hitte. 

Most ő és Ethan főszereplőként lépnek a Broadway színpadára, Ethan pedig eltökélte, hogy visszaszerzi Cassie-t. 

Azt állítja, megváltozott, és most már képes kimondani, amit évekkel ezelőtt még nem mert.

De Cassie tud-e újra hinni neki? Miben különböznének a mostani nagy szavak a régiektől? 

Ethan tisztában van vele, hogy nem változtathatja meg a múltat, melyben annyi fájdalmat okozott, de a jövő érdekében még léphet: csupán meg kell győznie Cassie-t, hogy valóban összetartoznak.

Tovább folytatódik Ethan és Cassie története. Rögtön az első rész után kezdtem is olvasni a másodikat, ez a kötet még az elsőnél is gyorsabban olvastatta magát. A múltbeli szálon megtudjuk, mi történt főszereplőinkkel az első szakításuk után, hogyan és miért jöttek újra össze, majd hogyan törte össze megint Cassie szívét Ethan. A jelenbeli szálon pedig megy tovább a történet: Ethan próbálja visszahódítani Cassie-t.

Engem mindkét szál nagyon érdekelt, mindkét idősíkon izgalmas események történtek. Ez a könyv jobban tetszett az elsőnél. Bár a pontjaim nem ezt tükrözik, az első részt is kedveltem, de ez még jobban megfogott. Ezúttal is jók voltak a színházi jelenetek, a próbák, ennek örültem, mert szeretem a színház világát. 

Kép forrása

Karaktereink is sokat fejlődtek, a múltbeli szálon is felnőttesebbek lettek a szereplők, a jelenben pedig még érettebben viselkednek. Sajnáltam Cassie-t és tökéletesen meg tudtam érteni, m iért nem akarja odaadni a szívét annak, aki már kétszer így megbántotta, de egyértelmű volt, hogy Ethan nélkül nem lehet boldog. Cassie most pontosan olyan állapotban volt, mint Ethan az első részben: elhagyva, összetört szívvel, önbizalomhiányosan, lelkileg kiüresedve és félve a további csalódástól. Ethan pedig végre felnőtt a feladathoz, hogy Cassie méltó párja legyen: magabiztos, kiegyensúlyozott és kész felvállalni, hogy ő hozza rendbe a kapcsolatukat, ha már egyszer (vagyis kétszer is) ő tette tönkre. 

A mellékszereplők most is jópofák, kedveltem Avery-t, továbbra is nagy kedvencem Tristan és Ruby. Elissa, Ethan testvére is érdekes karakternek tűnik, róla szól majd a sorozat harmadik része, az Álnok szerelem. Alig várom, hogy olvashassam. Nem bánom, hogy az nem Ethanékről szól majd, belőlük elég volt két hosszú kötet. Örülök, hogy a szerző nem róluk akar lehúzni még egy bőrt, hanem újabb karaktereket dolgoz ki. 

A stílusra ezúttal is igaz a fiatalos-káromkodós jelleg, de néhol vicces is. Nekem mondjuk sok volt a káromkodás, de hát én már csak ilyen lelkületű emberke vagyok. Egy-két poén töri meg a történet amúgy uralkodó drámaiságát. Szomorkás hangulat váltakozik a fülledt jelenetekkel, közben minden nyakonöntve sorsszerűséggel és keserűséggel, valamint szirupos szerelemmel. Ez így elég furcsa koktélnak tűnik, mégis elég finom ahhoz, hogy emészthető legyen. 

Külföldi borító

A kiadvány minősége javult az első részéhez képest. A második könyv borítója sokkal jobb, mint az elsőé. Nem annyira alpári, de azért kellőképpen szexi. Utal a könyv tartalmára, mégsem ízléstelen. A fordítás most is magyartalan néhol (megint itt a "fogalmatlan" jelző), de alapjában véve elkapja a könyv ritmusát és hozza a fiatalos stílust. Akinek bejött az első rész, ugyanolyanra számíthat. 

Összességében mindkét rész tetszett. Nem tökéletes, de szerethető történet, emlékezetes szereplők jellemzik. Ez a könyv szépen lezárja Ethan és Cassie történetét. Igazi érzelmi hullámvasút mindkét kötet. Az erotikus jelenetek jól felépítettek, a szereplők cselekvései illenek a lelkiállapotukhoz, az érzelemábrázolás remek. Ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek és színház-, valamint Shakespeare-rajongóknak. Várom a harmadik részt, Elissa sztoriját. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/3

Borító, külle, fordítás: 5/4

Összesen: 20/15

Érints meg! ... lelki cseppek hétköznapokra

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!

Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,

és minden életben hozzá vezetne az utad?

Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?

Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?

Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?

Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?

Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!

A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.

Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.

Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.

A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, , Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.

Engedj a csábítás bűvöletének!

Szeretek novellákat olvasni, bár mostanában kevés időm van rá, ami akad, azt pedig inkább szórakoztató regényekre fordítom. Viszont nagyon megörültem, mikor meghallottam ennek a novelláskötetnek az ötletét, már akkor tudtam, hogy ezt én nem hagyhatom ki. Nem bántam meg, remek írásokkal találkoztam ebben a kötetben.

Az antológia az érintés témája köré épül, tehát nagyrészt romantikus novellákat tartalmaz. A kötet két részre van osztva, fantasy novellákra és a reális világban játszódó alkotásokra. Mindkét csoportban voltak igazi gyöngyszemek és kevésbé emlékezetes alkotások. Ezúttal az értékelésem is kicsit rendhagyó, hiszen nem regényről van szó. Külön értékelem a könyv küllemét, az írásmódot, a történetet és a karaktereket viszont nem tudom a szokásos rend szerünt, hiszen tizenhét különböző műről van szó. Tehát a könyvbéli novellák cselekmyénye, karakterei, stílusa összesen szerezhet 15 pontot, majd kifejtem bővebben, melyik novella hogyan és miért tetszett, illetve felállítok egy rangsort, kiemelve a kedvenceimet.

A novelláskötet külső megjelenése mesés. Gyönyörű a borító, tetszik a fehér háttér és az egyszerű, letisztult, de igencsak sokatmondó illusztráció. Tetszik, hogy a rajz fekete-fehér és csak a virág, meg a levele van színnel kiemelve. Mondjuk én a levél zöldjét lehet, hogy kihagytam volna, az üzenetét viszont értem: piros-fehér-zöld utal arra, hogy ezek magyar szerzők művei. Tetszik az alcím, elég kreatív, a tipográfia is látványos. A novellák kezdőoldala előtt megjelenő illusztrációk nagyon szépek, kifejezőek, ami hozzájárul az írások keltette hangulat erősítéséhez. A kiadvány minősége igényes, nem nagyon találtam benne elírási, tördelési hibákat. Gratulálok a kiadó munkatársainak a szép munkáért.

Hál' Istennek a külcsín mellett a belbecs is figyelemre méltó. Nem is tudom, hol kezdjem, annyiféle érzést és élményt nyújtott a kötet. Számtalan jobbnál jobb történet, kedvelhető, kidolgozott karakterek, gyönyörű gondolatok, érzékletes leírások és csodás mondanivaló. A novellák között nagyon sok jó van, vannak még jobbak és zseniálisak is, és csak 2-3 volt, ami valamiért nem fogott meg, bár azoknak is voltak értékelhető mozzanatai.

A könyvben található novellák:
I. A fantázia szárnyain
On Sai: Utálom a hétfőt
Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk
Nyírő Szabina: Kristálykastély
Róbert Katalin: Holdvilág piknik
V. K. Bellone: Tajték
Csikász Luca: Lélekbe vésve
Kiscsatári Zsófia: Éjfél
Kemese Fanni: Emléket a fejedből

II. Életed életem
Helena Silence: Álmomban, egy életben
Eszes Rita: Ajtók
Istók Anna: Frissen pigmentált bűneink
Novák Vica: (Át)hangolókulcsok
Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége
Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!
Miklóssy Niki: Merülés
Nagy Roxána: Zsongás
Misz Anna: Színteória

A töltelékek: 5/3
Az "egynek elmegy", egyszer olvasós fajta. Ezek azok, amelyek valamiért nem érintettek meg, nem tudtam megszeretni, de nem voltak rosszak, csak közepesek. Igazán rossz novella nem volt a könyvben, maximum csak olyan, ami az én ízlésvilágomtól távolabb áll, ezért nem lettem a rajongója. Kicsit tölteléknek éreztem ezeket a műveket, mintha az lett volna a cél, hogy: "Passzírozzunk már be ettől meg ettől a szerzőtől is egy írást, mert húzónevek. Nem baj, ha régi novella, meg nem sikerült olyan jól, kicsit leporoljuk, javítgatjuk, jó lesz az bele." Szerencsére, ebből kevés volt:

17. On Sai: Utálom a hétfőt
Tényleg nem tudom, mi volt ez. Se mondanivalója, se igazi cselekménye, se izgalom, se romantika. Egyes helyeken nem értettem, ki hol van, mit csinál, nem tudtam elképzelni a jeleneteket. A szereplők mozgatása nagyon furcsa volt, nem jött be a stílus sem, a karakterek pedig felejthetőek. Nem tudtam szeretni.
16. Róbert Katalin: Holdvilág piknik
Ez sem tetszett annyira, nem igazán történt benne semmi, de legalább volt benne néhány poén. Nem tudtam megkedvelni a szereplőket.

A kicsit jók: 5/3.5
Ezek az írások tetszettek, de nem értek el igazán a szívemig, ne kérdezzétek, miért. Nem tudom az okát. Hiányzott belőlük valami, ami megragad és fogva tart.
15. Misz Anna: Színteória
Aranyos, kedves, megható történet a mostanában oly divatos LMBT témában. Sajnos semmi több.
14. Kiscsatári Zsófia: Éjfél
Nem történik benne semmi, csak egy pasi éjszaka körbejár a házában. Persze közben gondolkodik és sok mindent megtudunk az életéről, családjáról, de valamiért nem kedveltem meg senkit a karakterek közül, így nem is érdekelt a sorsuk. Érdekes volt a narrációs mód és erős a hangulatfestés.

A jók: 5/4
Tetszettek, de nem voltak száz százalékosak a következő novellák. A szerzőknek gratulálok, nagyszerűen írnak. Remélem, olvashatok még tőlük.
13. Miklóssy Niki: Merülés
Átéreztem a lány problémáját, megértettem az érzéseit. Szép a megfogalmazás, de több fordulatot vártam volna.
12. Istók Anna: Frissen pigmentált bűneink
Istók Anna írásának művészi bája nagyon tetszett, főként a cselekményt hiányoltam, de az érzések és a hangulat, amit keltett, lenyűgöző volt.

A még jobbak: 5/4.5
Szerettem ezeket a novellákat, közel állnak a szívemhez. Ezek a szerzők tehetségesek, megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk az olvasók. Mindegyikük írásában van valami óriási pozitívum, pl. a magával ragadó történet, a különleges írói hang, az izgalmas cselekmény, a feszes dramaturgia, a felejthetetlen karakterek, a hangulat. Itt igazság szerint a rangsor is csak annyi, hogy egy-egy hajszálnyival éreztem csak jobbnak egyiket a másiknál, mind nagyon tetszett. Biztosan újraolvasom még őket, és az írók további műveire is vevő vagyok.

11. Csikász Luca: Lélekbe vésve
Tetszett a lelki társak ötlete. A novella egy ígéretes alapsztori remek megvalósítása.
10. Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk
Két szemszögből íródott történet érdekes világfelépítéssel és izgalmas cselekménnyel.
9. Nagy Roxána: Zsongás
Kedves tinisztori egy bizonytalan lányról és egy srácról, aki jó hatással van rá. Tetszett a fiatalos hangnem.
8. Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége
Aranyos, romantikus tinitörténet hasonló érdeklődésű fiatalok szerelméről és arról, hogyan vesszük észre az igaz szerelmet.
7. Novák Vica: (Át)hangolókulcsok
Kedves, romantikus novella, szerettem benne a tipikus francia bájt és a kedvelhető karaktereket.
6. Eszes Rita: Ajtók
Elgondolkodtató, romantikus történet mostohatesók közötti szerelemről. Nagyon jól sikerült írás, izgalmas, fordulatos, szerethető. Megvan benne az, amit a hasonló témájú Stepbrother dearest-ben nem éreztem.
5. Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!
Főleg az érzelemábrázolás, a fiatalos stílus és a modern hangnem tetszett. Ez volt az első mű, amit a szerzőtől olvastam, de ezek után a többit is várólistára tettem.

A legjobbak: 5/5
Ezek voltak a kedvenceim, igazán zseniális művek. Többször újraolvasós, "azóta is ezen merengős" kategóriába sorolható, csodás írások ezek. Minden soruk igazi kincs. Ötletes alaptörténetek, remek megfogalmazás, magával ragadó stílus. A szerzők további műveit is szívesen olvasnám.

Tehát a toplista:
4. V. K. Bellone: Tajték
Nagyon érdekes az alaptörténet, nem is hallottam eddig a selkie-kről. A hangulat átütő, nagyon emlékezetes maradt számomra. Tetszett a selkie és a tenger kapcsolatának különleges ábrázolása.

3. Helena Silence: Álmomban, egy életben
A törénet nagyon érdekes, izgalmas. Szerettem az érzelmek ábrázolását, a vívódást, a romantikus szálat és a minimális paranormális jelleget. Gyönyörű, elgondolkodtató és reményt adó írás.

2. Nyírő Szabina: Kristálykastély
Az alaphelyzet figyelemre méltó. Egy szobor szemszögéből láthatjuk az eseményeket, az ő érzéseit ismerjük meg, hogyan szeret bele egy emberbe. Nagyon érdekes az ötlet, a történet izgalmas és romantikus. Az érzékelés leírása nagyon megfogott. Az írónő igazán tehetséges.

1. Kemese Fanni: Emléket a fejedből
Annyira szívesen olvasnám a folytatását, hogy nem tudom elmondani. Remek volt, izgalmas, feszültségteli, drámai, romantikus és a vége...! Ó, remélem, Fanni ír belőle regényt vagy trilógiát. Szerettem a gonosz testvér fejében lenni, és nagyon megkedveltem mindegyik szereplőt. A szerzőnek ez az írása fényévekkel jobb, mint A Napszemű Pippa Kenn. Az a könyv óriási csalódás volt számomra, bár láttam benne az írónő tehetségét, a könyv valahogy mégsem sikerült jól, tele volt logikai bakival és karakteridegen lépésekkel. Ez a novella viszont örök kedvenc lesz. Gratulálok, Kemese Fanni!

Összességében elmondhatom, a könyv igazi kincs a romantikus novellák kedvelőinek. Akik nem szoktak novellákat olvasni, azoknak is szívből ajánlom, nem fognak csalódni. Minden szerzőnek gratulálok remek munkájához! Remélem, a kiadó sok ilyen kitűnő kötettel fog még megörvendeztetni minket. A következő hasonló projekt a karácsonyi antológia, alig várom, hogy olvashassam.

Értékelés:
Novellák: 15/14
Borító, küllem: 5/5
Összsesen: 20/19

Leisa Rayven: Hitvány Rómeó (Starcrossed 1.)

Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük. 

Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt.

Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny.

Akár a Romeo és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát. 

Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem. 

Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie. 

,,Szerelmes vagyok Leisa Rayven történeteibe." 

Colleen Hoover, a Reménytelen és a Szívcsapás sorozatok írónője

Nagyon szeretem Rómeó és Júlia történetét, ezért ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésemet. Megörültem, mikor megtudtam, hogy színésztanulókról szól a könyv, akik Rómeó és Júlia történetét adják elő. Alapjában véve egy romantikus, kissé erotikus new adult történet, bár néha kicsit lassúnak és vontatottnak éreztem. Némileg túlírt, a szerző 540 oldalban mesélte el azt, amit 300 oldalban is el lehetett volna. 

A történet két idősíkon fut: a jelenben, és a múltban, hat évvel ezelőtt. A múltbeli eseményekből derül ki, hogy ismerkedett meg egymással két főszereplőnk, Ethan Holt és Cassie Taylor. Mindketten színészpalánták, akik eleinte idegesítik egymást, aztán vonzódni kezdenek egymáshoz, de Ethan nem igazán érzi képesnek magát egy kapcsolatra és nem akar romantikus viszonyba bonyolódni a lánnyal. Ezen a szálon Cassie az, aki odavan a pasiért, mindenáron szeretné, ha egy pár lehetnének. Míg a jelenben éppen Ethan az, aki hajlandó megküzdeni Cassie megbocsátásáért. Cassie most megbántott, csalódott és összetört szívű lány, aki alkalmi szexpartnerekkel próbálja elfeledtetni, mennyire üressé vált érzelmileg Ethan/Holt miatt. Tudjuk, hogy a srác nagyon megbántotta, de nem tudjuk, hogyan vagy mivel. A múltbeli szálon valószínűleg előbb-utóbb oda is eljutunk, hogy ez kiderüljön.

A jelenben Ethan kér még egy esélyt a lánytól, de Cassie teljesen össze van törve, nem akar újra szenvedni a srác miatt, hisz már nem tud megbízni benne. Az is említésre kerül, hogy Holt kétszer törte össze Cassie szívét, erre kíváncsi vagyok, hogy alakult. Kíváncsian várom, hogy a következő részből ez is kiderüljön. Érződik, hogy ez a könyv a következő résszel alkot egy egységet, a történet dramaturgiai íve épp emiatt kicsit furcsának tűnt, mintha nem lett volna igazi tetőpontja. 

A két idősíkon folyó események gyakran párhuzamba vannak állítva egymással, például kapunk egy táncos vagy csókjelenetet a jelenben, majd egy múltbeli jelenetet az első közös táncukról, csókukról, stb. Nagyon érdekes, mennyire másak a karakterek a két idősíkon, mindketten rengeteget változtak, sokkal érettebbek. Ethan megfontoltabb, elszántabb és sokkal kiegyensúlyozottabb lett, Cassie-t viszont megkeményítette és keserűvé tette az élet és a csalódás. Megértettem a lány érzéseit, szinte ugyanabba a helyzetbe került, mint amilyenben Ethan volt a múltban: egy csalódás miatt nem lát esélyt a boldogságra és nem tud megbízni a partnerében ill. magában. Hasonló szenvedéseken mentek keresztül, Cassie-vel mégis jobban együtt tudtam érezni, mint Holttal. A múltbeli Cassie nem mindig gondolkodott racionálisan, de Holt még inkább nem. A két főbb karakter közül egyértelműen a lánnyal szimpatizáltam inkább.

Kép forrása

A sztori kicsit klisés, ahogy a szereplők is, de azért nem haragudtam annyira. Nem az a tövig rágom a körmöm izgalmamban típusú történet, de azért olvastatja magát. Bár említettem, hogy kissé bő lére van eresztve, untam egy kicsit a huzavonát. És belegondolni, hogy még egy egész könyv szól majd ugyanerről... A karakterekkel volt bajom, de alapjában véve szimpik, a mellékszereplők viccesek. Kedveltem Rubyt, Tristant, Elissát, Connort, a folyton viccelődő Jack-et, és a többi színészpalántát is. Akadt egy pár poén, de mindent egybevéve igazi érzelmi hullámvasút a könyv.

A sokat sejtető borító ellenére nem annyira hangsúlyos a könyvben a testi kapcsolat. Vagyis egyféle szempontból igen, hisz Cassie folyton ilyenekről fantáziál és szinte csak az érdekli, hogy Ethan végre akarja őt, mégis az érzelmeket éreztem fontosabbnak. Főleg a jelenben játszódó eseményeknél. Igen, jelen van a szexualitás a könyvben, elég fontos szerepe van, mégis a fő téma egy szerelmi kapcsolat kialakulása, illetve egy szakítás utáni újrakezdés lehetőségei. Hogyan lehet továbblépni, újra kezdeni? Össze lehet-e foltozni az összetört szívet, érdemes-e? Ugyanolyan-e az ember összetörve, a szakítás után, mint akibe egykor beleszeretett a másik fél? Ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a könyv.

A stílus könnyed, fiatalos, a szereplők beszéde néha vulgáris, sok a "baszki" meg az egyéb káromkodási formák, de illik a szereplőkhöz, a helyzetekhez, a lelkiállapotukhoz. Vannak benne egészen szép, elgondolkodtató mondatok, bátorító szavak. Környezetleírás nagyon kevés van, a szereplők jellemzésére sem fordít nagy gondot a szerző, valahogy ezt mégsem hiányoltam annyira. A könyv külseje elég szép, bár a borítókép nekem egy kicsit obszcén. Nem szeretem a félmeztelen pasis borítókat, mert túlságosan egysíkúnak tűnik tőlük a könyv. Ezzel is ez a helyzet. Maga a borítómodellek testhelyzete egy jelenetet ábrázol a könyvből, így mondhatni, hogy illik hozzá, mégis jobban örültem volna valami színházasabb borítónak. A fordítás néhol kicsit furcsa volt, olyan szavakat használt a fordító, amelyek magyartalanul hangzanak, pl. valaki "fogalmatlan", ilyet nem szoktunk mondani. Ezt úgy érti, fogalma sincs a dolgokról, tehát lehetne mondjuk a naiv, tudatlan, figyelmetlen, gyanútlan, szűk látókörű, stb. És ez csak egy példa volt.

Összességében nem bánom, hogy olvastam, kezdem is a második részt, mert érdekel, mi lesz a két szereplővel. A romantikus-erotikus new adult zsáner kedvelőinek mindenképpen ajánlom a könyvet, de kellemes kikapcsolódást kínál a Rómeó és Júlia ill. a színház témájú könyvek kedvelőinek. Átlagos történet, lelki fájdalmakkal, titkokkal, szerelemmel. Számomra nem többször olvasós, kicsit túlírt és nagyon "rinyálós", de egynek elmegy. A színjátszós részeket szerettem benne.

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/3.5
Karakterek: 5/3.5
Leírás, stílus: 5/3
Borító, küllem, kiadvány: 5/3

Összesen: 20/13