Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón

Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón
(Hatalom trilógia 3.)

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.

Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?

A Hatalom trilógia első részét nagyon szerettem, míg a másodikkal kevésbé voltam elégedett. Nem volt olyan rossz, de nem ért fel az első kötethez. A trilógia befejező részének színvonala az első és a második között helyezkedik el: a másodiknál jobb, de az első rész szintjétől még messze áll. A borítókép hasonlóképpen: ez jobb, mint a kardos, de nem olyan szép, mint a koronás kép. A piros szín nagyon tetszik, a kettétört kulcs képe is jó, csak kicsit túlságosan rajzolt kép benyomását kelti. A betűtípus jó, maga az egész borító esztétikus. A kiasdvány jó minőségű és a fordítás is tetszett.

A cselekmény alakulása a háborúra koncentrál, kapunk sok izgalmas jelenetet, csatákat, harcjeleneteket, és akad egy szívbemarkoló mozzanat is, amikor mindent megkérdőjelezünk. Igazán becsültem a szerzőt, hogy meg merte lépni ezt a drasztikus lépést, aztán sajnálatomra kiderült, hogy mégsem igaz! Persze ez kellett a happy endhez, mégis csalódott voltam, mert valahogy jobban fogadtam volna azt a verziót, amihez Jaron már hozzászokott és meg is erősödött tőle, talált új életcélt. Jaron most is furfangos, okos, kissé pimasz srác és örültem, hogy viszontláttam valamit az első részben megismert jellemáből, szemtelenségéből, ugyanakkor nagyon sokat fejlődött a karaktere, kiforrottabb lett a személyisége. Szépen lassan felnőttek a karaktereke: mindhárom fiú érettebb és felelőségteljesebb lett, ami javukra vált.

Kép forrása

Imogent továbbra sem kedvelem,  a három fiút igen, sőt még Conner is tartogatott meglepetéseket a végén. Az utolsó résznél sejtettem, hogy ilyesmi fordulatra lehet számítani, egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy Jaron túljárt az ellenfelei eszén. Végül persze minden jól alakult és igazi happy endet kapunk, szóval minden szál jól le lett zárva.

Mindent egybevéve egy nagyon jó young adult fantasy sorozatot olvashattam, egy furfangos főhőssel, kedvelhető mellékszereplőkkel és csöppnyi romantikával. Ajánlom a fiatalabb korosztálynak, akik szeretik az intrikával, hatalmi harccal, csatákkal, árulással és barátsággal fűszerezett YA könyveket.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/17