J. L. Armentrout: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés
(Komor elemek 2.)
Minden érintésnek ára van.
Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét. Ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lány számára, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Elképesztően vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a srác lelkét.
Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderül róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más nem tudná.
Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni…
„Armentrout új sorozata elejétől a végéig kiváló szórakozást kínál… A cselekményt egyenlő arányban pezsdíti a romantika és a feszültség.”
– Kirkus Reviews
Emlékszem, hogy a White hot kiss nagyon tetszett, mikor olvastam. Pörgős, izgalmas regény volt egy jól felépített világgal és szerethető karakterekkel, meg persze összetett érzelmekkel. Alig vártam, hogy tovább olvashassam Layla kalandjait. Összességében tetszett ez a rész is, de nem voltam annyira nagy rajongója, mint az elsőnek.
A cselekmény ezúttal is érdekesen alakult, kaptunk nyomozós szálat, de közben engem igazából Layla szerelmi élete kötött le. Kedvelem Zayne-t, de bevallom, nekem Roth a kedvencem, és alig vártam, hogy végre visszatérjen. Persze, tudhattam volna, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy az ember várná, hisz kell a dráma, mert akkor nem lenne cselekmény. És igazság szerint ez volt az, ami a legjobban zavart ebben a sztoriban: hogy a napnál is világosabb, hogy Roth törődik Laylával, tetszik neki, mégis úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Mi oka volt erre? Később ad valami magyarázatot Abbott-ról, de ki hiszi azt el, hogy egy Roth szintű fickó megijed tőle és a fenyegetése miatt lemond arról, hogy Laylával legyen? Na ne már! Ez finoman szólva is mondvacsinált ürügy volt, felesleges drámázás a köbön. És persze ez magával hozza a szerelmi háromszög elburjánzását, hisz Layla azt hiszi, Roth nem érdeklődik iránta, csak segít neki nyomozni a lilin után, ezért egyre közelebb kerül Zayne-hez, miközben a két pasi között őrlődik.
Hogy melyiküket fogja választani, még nem tudjuk konkrétan, de azért erősen lehet sejteni. Mindkét srác kedvelhető, és valamilyen szinten megértem Laylát, de itt nekem egy kicsit zavaró volt a szerelmi háromszög. A lilinnel kapcsolatos részek, a veszélyek, az akciódúsabb jelenetek tetszettek, bár ez a srác nem volt annyira látványos és izgalmas, mint az előző. Persze a végén itt is akadtak bonyodalmak, a könyv végi fordulat is érdekes volt, bár nekem nem ütött akkorát. Emlékszem, lapoztam volna tovább és meglepve láttam, hogy hopp, vége van a könyvnek. Mindenesetre érdekel a folytatás.
Ami igazán tetszik ebben a sorozatban, az Layla szeméylisége, ahogyan próbálja meghatározni önmagát, megismerni erősségeit és gyengeségeit és minden hibájával együtt elfogadni önmagát. Tetszik a társaival való kapcsolatának ábrázolása, beilleszkedése, Abbottal való kapcsolatának alaukulása. Egy másik érdekes mozzanat a vízköpő lányok sorsa, a női egyenjogúság kérdése volt, tetszett, hogy ez is szóba került a könyvben.
Armentrout stílusa könnyen, szerethető, élvezetesen és lendületesen ír, faltam a fejezeteket. A karakterek kedvelhetőek, Layla néha bizonytalan, kicsit elveszett, máskor viszont nagyon is határozott. Kissé összecsapnak a feje fölött a hullámok, megtapasztalja a bizalmatlanságot és sokszor haszontalannak érzi magát. Roth még mindig jó figura, bár a könyv első felében eléggé szemétládán viselkdedett, amire nem adott túl jó magyarázatot. Zayne pedig az örök jófiú, kedves és figyelmes barát, minden lány álma. A vízköpők csapatából sok mindenkit ellenszenvesnek találtam, amiért ennyire nem bíztak a lányban, aki velük nőtt fel.
A könyv külleme nem csúnya, de sem a képi világa, sem a színei nem állnak közel hozzám. Nem tetszik ez a hideg, zöldeskék szín, bár kétségtelenül illik a címhez. Laylát és Zayne-t körülbelül ilyennek képzelem, és értem, miért éppen ők vannak a képen. A borító határozottan nem a kedvencem, a srác arcára írt ajánlótól egyenesen röhögőgörcsöm támad. Túl sok a felirat fura helyeken elhelyezve, néhol szürkével, hát, nem a legesztétikusabb. Ez most nem igazán volt jó választás, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből a borítóból.
Mindent egybevéve jó könyv, de nem kiváló. Szerintem nem üti meg az első kötet szintjét, de van potenciál a sorozatban, érdekel a folytatás. Remélem, az nem pusztán a szerelmi háromszögről fog szólni, hanem több lesz benne a küzdelem, akció és az izgalom. Ajánlom a romantikus YA urban fantasy kedvelőinek.
A cselekmény ezúttal is érdekesen alakult, kaptunk nyomozós szálat, de közben engem igazából Layla szerelmi élete kötött le. Kedvelem Zayne-t, de bevallom, nekem Roth a kedvencem, és alig vártam, hogy végre visszatérjen. Persze, tudhattam volna, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy az ember várná, hisz kell a dráma, mert akkor nem lenne cselekmény. És igazság szerint ez volt az, ami a legjobban zavart ebben a sztoriban: hogy a napnál is világosabb, hogy Roth törődik Laylával, tetszik neki, mégis úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Mi oka volt erre? Később ad valami magyarázatot Abbott-ról, de ki hiszi azt el, hogy egy Roth szintű fickó megijed tőle és a fenyegetése miatt lemond arról, hogy Laylával legyen? Na ne már! Ez finoman szólva is mondvacsinált ürügy volt, felesleges drámázás a köbön. És persze ez magával hozza a szerelmi háromszög elburjánzását, hisz Layla azt hiszi, Roth nem érdeklődik iránta, csak segít neki nyomozni a lilin után, ezért egyre közelebb kerül Zayne-hez, miközben a két pasi között őrlődik.
Hogy melyiküket fogja választani, még nem tudjuk konkrétan, de azért erősen lehet sejteni. Mindkét srác kedvelhető, és valamilyen szinten megértem Laylát, de itt nekem egy kicsit zavaró volt a szerelmi háromszög. A lilinnel kapcsolatos részek, a veszélyek, az akciódúsabb jelenetek tetszettek, bár ez a srác nem volt annyira látványos és izgalmas, mint az előző. Persze a végén itt is akadtak bonyodalmak, a könyv végi fordulat is érdekes volt, bár nekem nem ütött akkorát. Emlékszem, lapoztam volna tovább és meglepve láttam, hogy hopp, vége van a könyvnek. Mindenesetre érdekel a folytatás.
 |
| Forrás: pinterest |
Armentrout stílusa könnyen, szerethető, élvezetesen és lendületesen ír, faltam a fejezeteket. A karakterek kedvelhetőek, Layla néha bizonytalan, kicsit elveszett, máskor viszont nagyon is határozott. Kissé összecsapnak a feje fölött a hullámok, megtapasztalja a bizalmatlanságot és sokszor haszontalannak érzi magát. Roth még mindig jó figura, bár a könyv első felében eléggé szemétládán viselkdedett, amire nem adott túl jó magyarázatot. Zayne pedig az örök jófiú, kedves és figyelmes barát, minden lány álma. A vízköpők csapatából sok mindenkit ellenszenvesnek találtam, amiért ennyire nem bíztak a lányban, aki velük nőtt fel.
A könyv külleme nem csúnya, de sem a képi világa, sem a színei nem állnak közel hozzám. Nem tetszik ez a hideg, zöldeskék szín, bár kétségtelenül illik a címhez. Laylát és Zayne-t körülbelül ilyennek képzelem, és értem, miért éppen ők vannak a képen. A borító határozottan nem a kedvencem, a srác arcára írt ajánlótól egyenesen röhögőgörcsöm támad. Túl sok a felirat fura helyeken elhelyezve, néhol szürkével, hát, nem a legesztétikusabb. Ez most nem igazán volt jó választás, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből a borítóból.
Mindent egybevéve jó könyv, de nem kiváló. Szerintem nem üti meg az első kötet szintjét, de van potenciál a sorozatban, érdekel a folytatás. Remélem, az nem pusztán a szerelmi háromszögről fog szólni, hanem több lesz benne a küzdelem, akció és az izgalom. Ajánlom a romantikus YA urban fantasy kedvelőinek.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/17
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/17
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése