Colleen Hoover: It ends with us - Velünk véget ér
Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Ez a második könyv, amit a szerzőtől olvastam, az első a Too late volt, amelyről hamarosan szintén írok majd bejegyzést. Nos, összességében mindkettő tetszett, szívesen olvasnám még az írónő más műveit is.
A történet középpontjában egy Lily nevű fiatal nő áll, aki az egyetem elvégzése után Bostonba költözik, és saját vállalkozást nyit. Közben megismerkedik egy jóképű orvossal, ám még gyakran eszébe jut régi szerelme is. A múlt történéseit Lily levélszerű naplójegyzeteiből ismerhetjük meg. Bevallom, engem a könyv eleje nem nyűgözött le, nehezen sikerült túllendülnöm az első száz oldalon. A levelekből elénk táruló múltbeli események jobban lekötöttek, mint a Lily jelene és a Ryle-lal alakuló kapcsolata (aki egyébként nem annyira volt szimpi már az elején sem, utána meg csak még gázabb lett). A hajléktalan fiú a múltban sokkal szimpatikusabb volt, mint az idegsebész a jelenben, végig neki szurkoltam.
Mint mondtam, a könyv eleje elég unalmas volt, nem éreztem a szikrát a szereplők között, egyedül a múltbeli helyzetek és események kötöttek le. Aztán jöttek egymás után a fordulatok, és a történet elkezdett izgalmas és felettébb elgondolkodtató lenni. Mikor Atlas újra felbukkant, vagy mikor kiderültek Lily családi körülményei a múltban, vagy mikor jöttek a bonyodalmak Ryle és Lily között, ott már gyorsabban fogytak a lapok.
Alapvetően elég személyes hagvételű a regény, tabutémát döntöget, a családon belüli erőszak jelenik meg a könyvben, egy másik aspektusból megközelítve és egy lehetséges megoldást kínálva a hasonló helyzetben lévő nőknek. A társadalom tényleg hajlamos ítélkezni és feltenni a kérdést, miért nem hagyja el a nő az őt bántalmazó férfit, miért hagyja, hogy elfajuljanak a dolgok. A helyzet sosem egyszerű, közrejátszanak az érzelmek, az anyagi okok, a gyermek érdekei, stb. Biztosan nincs könnyű dolga annak, aki ilyen helyzetbe kerül és nagyon bátornak kell lennie ahhoz, hogy ki tudjon lépni egy ilyen kapcsolatból. Tetszett a mű drámaisága, a megható részek, az elgondolkodtató téma.
A karakterek érdekesek voltak: Lily okos, bátor és erős nő, aki végül meg meri tenni a helyes lépést a boldogsága felé vezető úton, ám ehhez le kell mondania olyan dolgokról, amiket szeretett illetve eltervezett. Tragikus, ahogy egy hiba, egy rossz jellemvonás, egy dühödt pillanat tönkreteszi a közös életet, a jövőbeli terveket és a szerelmesek boldogságát.
Ryle-t és Atlast is sajnáltam, mert mindkettejük múltjában voltak borzalmas időszakok, testi vagy lelki szenvedéseknek voltak kitéve. Ám míg egyiküknek sikerült feldolgozni a múltat, a másik még mindig elszenvedi a múlt árnyait. Ryle sajnálatra méltó volt, ugyanakkor haragot, megvetést keltett bennem a viselkedése és a mőltbeli tragédia - bármilyen szörnyű is - nem adhat okot ilyen jellegű cselekedetekre. A jelenbeli vélt vagy valós sérelmek, düh, féltékenység sem elég indok arra, hogy valaki bántsa azt, akit szeret. Ilyen zsempontból megértettem Lilyt, hisz sajnálta, ugyanakkor gyűlölte Ryle-t az események bizonyos pontján. És persze szerette, ami a legrosszabb párosítás és ez adja a helyzet tragikumát. Az, hogy szereti a férfit, hogy el tudta vele képzelni a közös jövőt, aztán szembesül egy olyan dologgal, amit nem képes tolerálni és senki nem várhatja el tőle, hogy ezt elfogadja, ez tényleg patthelyzet. Tudja, hogy valami fontosat mindenképpen elveszít: vagy a testi épségét, egészségét, méltóságát és tiszteletét a férfi iránt, vagy pedig a szerelmét, a közös életükbe vetett reményt. Nálam nem volt kérdés a döntés, de megértem, amit Lily hangsúlyoz, hogy könnyen beszélsz, amíg nem vagy az adott helyzetben. Elhiszem, hogy nehéz döntés és bátorság, elszántság kell a meghozatalához.
Atlast nagyon kedveltem, már hajláktalan fiúként is olyan aranyos és törődő volt, felnőttként pedig igazi társ, akire Lily mindig számíthatott. A mellékszereplők közül Alyssa és Marshall nagyon jó fejek voltak, jó volt róluk olvasni: vicces, vidám emberek, akik egészen feldobták a könyv végének komor hangulatát. Tetszett Lily és az édesanyja kapcsolatának ábrázolása is, örültem, hogy ilyen jól megértették egymást és egymás indokait, motivációit.
A könyv külseje esztétikus, tetszik a színvilága. A virág utal Lily virágboltjára, az pedig, hogy a virág össze van törve, taposva, érzékelteti a könyv húsbavágó témáját. Jól működnek a szimbólumok a borítót, a tipográfia is tetszetős, bár a kisbetűs magyar címtől még mindig agybajt kapok, egyszerűen zavaró. A borítóképen kicsit sok az írás, nem kellene ennyi felirat, az utóbbi időben zavarnak a borítóképre nyomtatott ajánló szövegek is.
A könyv eleji lagymatag történetvezetést leszámítva elég jó könyv volt, a stílus gördülékeny és elég lelkizős, véleménynyilvánító, ami cseppet sem zavart. Az érzékibb részek is jól el voltak találva, ezek a vonások is passzoltak a szereplők jelleméhez. Mindent egybevéve ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek, akik nem rettennek vissza az érzékenyebb, komolyabb témáktól.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/18
A történet középpontjában egy Lily nevű fiatal nő áll, aki az egyetem elvégzése után Bostonba költözik, és saját vállalkozást nyit. Közben megismerkedik egy jóképű orvossal, ám még gyakran eszébe jut régi szerelme is. A múlt történéseit Lily levélszerű naplójegyzeteiből ismerhetjük meg. Bevallom, engem a könyv eleje nem nyűgözött le, nehezen sikerült túllendülnöm az első száz oldalon. A levelekből elénk táruló múltbeli események jobban lekötöttek, mint a Lily jelene és a Ryle-lal alakuló kapcsolata (aki egyébként nem annyira volt szimpi már az elején sem, utána meg csak még gázabb lett). A hajléktalan fiú a múltban sokkal szimpatikusabb volt, mint az idegsebész a jelenben, végig neki szurkoltam.
Mint mondtam, a könyv eleje elég unalmas volt, nem éreztem a szikrát a szereplők között, egyedül a múltbeli helyzetek és események kötöttek le. Aztán jöttek egymás után a fordulatok, és a történet elkezdett izgalmas és felettébb elgondolkodtató lenni. Mikor Atlas újra felbukkant, vagy mikor kiderültek Lily családi körülményei a múltban, vagy mikor jöttek a bonyodalmak Ryle és Lily között, ott már gyorsabban fogytak a lapok.
 |
| Kép forrása: pinterest |
A karakterek érdekesek voltak: Lily okos, bátor és erős nő, aki végül meg meri tenni a helyes lépést a boldogsága felé vezető úton, ám ehhez le kell mondania olyan dolgokról, amiket szeretett illetve eltervezett. Tragikus, ahogy egy hiba, egy rossz jellemvonás, egy dühödt pillanat tönkreteszi a közös életet, a jövőbeli terveket és a szerelmesek boldogságát.
Ryle-t és Atlast is sajnáltam, mert mindkettejük múltjában voltak borzalmas időszakok, testi vagy lelki szenvedéseknek voltak kitéve. Ám míg egyiküknek sikerült feldolgozni a múltat, a másik még mindig elszenvedi a múlt árnyait. Ryle sajnálatra méltó volt, ugyanakkor haragot, megvetést keltett bennem a viselkedése és a mőltbeli tragédia - bármilyen szörnyű is - nem adhat okot ilyen jellegű cselekedetekre. A jelenbeli vélt vagy valós sérelmek, düh, féltékenység sem elég indok arra, hogy valaki bántsa azt, akit szeret. Ilyen zsempontból megértettem Lilyt, hisz sajnálta, ugyanakkor gyűlölte Ryle-t az események bizonyos pontján. És persze szerette, ami a legrosszabb párosítás és ez adja a helyzet tragikumát. Az, hogy szereti a férfit, hogy el tudta vele képzelni a közös jövőt, aztán szembesül egy olyan dologgal, amit nem képes tolerálni és senki nem várhatja el tőle, hogy ezt elfogadja, ez tényleg patthelyzet. Tudja, hogy valami fontosat mindenképpen elveszít: vagy a testi épségét, egészségét, méltóságát és tiszteletét a férfi iránt, vagy pedig a szerelmét, a közös életükbe vetett reményt. Nálam nem volt kérdés a döntés, de megértem, amit Lily hangsúlyoz, hogy könnyen beszélsz, amíg nem vagy az adott helyzetben. Elhiszem, hogy nehéz döntés és bátorság, elszántság kell a meghozatalához.
 |
| Kép forrása: pinterest |
A könyv külseje esztétikus, tetszik a színvilága. A virág utal Lily virágboltjára, az pedig, hogy a virág össze van törve, taposva, érzékelteti a könyv húsbavágó témáját. Jól működnek a szimbólumok a borítót, a tipográfia is tetszetős, bár a kisbetűs magyar címtől még mindig agybajt kapok, egyszerűen zavaró. A borítóképen kicsit sok az írás, nem kellene ennyi felirat, az utóbbi időben zavarnak a borítóképre nyomtatott ajánló szövegek is.
A könyv eleji lagymatag történetvezetést leszámítva elég jó könyv volt, a stílus gördülékeny és elég lelkizős, véleménynyilvánító, ami cseppet sem zavart. Az érzékibb részek is jól el voltak találva, ezek a vonások is passzoltak a szereplők jelleméhez. Mindent egybevéve ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek, akik nem rettennek vissza az érzékenyebb, komolyabb témáktól.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése