Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok a nyakába varrják Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra?
Képesek lesznek meglátni a szívükkel azt, ami a szemnek láthatatlan?
Merülj el a történetben és hagyd, hogy a te szívedhez is szóljon Róka és a Kisherceg új, mai üzenete.
Nagyon szeretek magyar szerzőktől olvasni. Mindig szurkolok, hogy jó élmény legyen. A parafrázisokat, mesefeldolgozásokat is szeretem. Úgy vélem, az intertextualitás sok izgalmas élményben részesítheti az olvasót. Tetszik, ahogy egyes szövegek reflektálnak más, ismert szövegekre.
A kis herceg a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, gyerekkori kötelezőként is szerettem, és azóta is többször olvastam. Azon könyvek egyike, amelyek számomra minden olvasásnál újabb és újabb jelentésrétegekkel gazdagodnak. Mindig felfedezek benne valami újat, ami csak megerősít abban, mennyire szeretem ezt a remekművet. Éppen ezért örültem annak, mikor megtudtam, hogy a Szelídíts meg egy modern feldolgozása A kis hercegnek a manapság oly divatos young adult regény formájában.
Az ötletet zseniálisnak tartom, és reméltem, hogy a megvalósítással sem lesz problémám. Összességében tetszett, elégedett vagyok vele. Úgy gondolom, a szerzőnek sikerült egy jó ötletet ügyesen kivitelezni.
Kezdjük a borítóval, mert egyszerűen szemkápráztatóan gyönyörű. Csodásak a színek, tetszik a lány képe és a róka alakja, a köztük lévő színátmenet, és még a tipográfia sem zavaró. Örülök, hogy a borítókép utal a történetre, a rókáról és a címről mindenki azonnal A kis hercegre asszociál, így a szimbólumok megteszik hatásukat. Szerintem ettől tökéletesebb borítót nem is lehetett volna választani, hihetetlenül jól sikerült. Helyesírási, nyomdai hibákkal nem nagyon találkoztam, ha volt is, nem volt feltűnő. A sortávolság és a betűtípus a szokásos, Vörös pöttyösökre jellemző, a szemnek ideális.
Térjünk át a könyv cselekményére! Először is nagyon tetszettek a két mű közötti párhuzamok, a különböző utalások. A nevek ötletesek voltak, pl. két főhős Róka és Kisherceg becenévre hallgat, a fiú barátnője, akiért rajong Rozi, azaz a Rózsa; a tanár a Pilóta a gyakran viselt napszemüvege miatt, stb. A karakterek jelleme illett az eredeti történetben szereplő figurák tulajdonságaihoz, megfigyelhetjük például Róka vadságát, szelídítetlenségét, miközben vágyik arra, hogy valaki megszelídítse és ő is fontos legyen valakinek. Jelen van Kisherceg bizonytalansága, kíváncsisága, a világra való rácsodálkozása, ugyanakkor gyermeki naivsága is. Rozi elkényeztetettsége, szépsége is hasonlít a rózsáéhoz.
Örültem, hogy ilyen jól siekrült párhuzamokat vonni a két történet között, legjobban például azoknál a részeknél tetszett, mikor Kisherceg meglátogatja a különböző foglalkozású szülőket. Zseniálisak voltak ezek a kis epizódok, annyira jól eltalálta az írónő minden foglalkozás árnyoldalát, feltárta negatív oldalukat, hátulütőjüket. Ezeknél az elgondolkodtató jeleneteknél éreztem igazán a mű mondanivalóját és Róbert Katalin írói tehetségének megnyilvánulását.
Történetünk két főhőse Kisherceg és Róka. Mindketten bizonyos mértékű jellemfejlődésen mennek keresztül, de legjobban rókánál figyelhető meg a változás, aki szó szerint megszelidül Kisherceg odaadó figyelmének köszönhetően. Kisherceg is változik, megpróbál kicsit határozottabb lenni, veszít bizonytalanságából, ugyanakkor nem válik túlzottak felnőttessé. A mindent komolyan vevő, szorgalmas, kissé koravén gyerekből olyan fiú válik, aki élvezni akarja az életet, és rájön, nem kell most azonnal döntenie a jövőjéről, majd kialakul, mihez kezd magával.
Nagyon tetszett az érzelmi oldal ábrázolása, legjobban Róka szüleihez való viszonyának leírása. Tökéletesen megértettem az apja iránti indulatait, az anyukája iránti érzéseit. Érdekes volt Róka múltja is, izgalmas volt nyomon követni, ahogy feltárult a múlt tragédiája, amely olyanná tette Rókát, amilyen. Kisherceg jelleme is jól megnyilvánult az elején abban, ahogy Rozival viselkedett. Tapintható volt a bizonytalanság, a lány idealizálása, és az, ahogyan alávetette magát a lány akaratának, szeszélyeinek, észre sem véve sértődékenységét, elkényeztetettségét, kapcsolatuk egyenlőtlenségeit.
A barátság-szál is kedves, jól felépített része volt a sztorinak, tetszett Róka és a barátnője kapcsolatának alakulása. Érzelmi téren talán a romantikánál éreztem egy kis hiányosságot, de örültem, hogy szépen lassan épült fel a két központi figura kapcsolata. Én még hiányoltam volna egy kis érzelmi mélységet, de mindent egybevéve tetszett a szerelmi szál is. Az érzéki mérce természetesen a YA keretein belül marad, néhány ártatlan csók csattan el annak rendje-módja szerint.
Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék említeni, az a még a korosztályhoz képest is gyermeteg megfogalmazás. Néha úgy éreztem, a szereplők vagy túlságosan csenevész szókinccsel rendelkeznek, vagy éppen a gondolataik nagyon gyerekesek. Tudom, hogy középiskolásokról van szó, de én is voltam tini, sőt, ismerek sok fiatalt és valahogy rájuk nem ez a fajta beszédmód a jellemző. És most nem csak arról van szó, hogy Róka haragszik a világra és emiatt csúnyán beszél meg sokat káromkodik, hanem maguk a gondolataik, és azok megfogalmazása sikerült helyenként meglehetősen gyerekesre. Ez egyébként nem volt annyira zavaró, betudtam annak, hogy a szerző a célkorosztályhoz akarta közelebb hozni a szereplőket ezzel. Mellesleg egy kicsivel több leírást is szívesebben vettem volna.
Összességében nagyon örültem a könyvnek, kortárs magyar young adult regény (reális világban, a jelenben, Magyarországon játszódó, romantikával átitatott történet) irodalmi vonatkozásokkal, útkereséssel, családi problémákkal. Vannak apróbb hibái, de mindent egybevéve remek kikapcsolódást nyújtott. Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek és azoknak, akik jól ismerik (a legtöbb utálás megértéséhez nem árt ismerni) és szeretik A kis herceget.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/18
Térjünk át a könyv cselekményére! Először is nagyon tetszettek a két mű közötti párhuzamok, a különböző utalások. A nevek ötletesek voltak, pl. két főhős Róka és Kisherceg becenévre hallgat, a fiú barátnője, akiért rajong Rozi, azaz a Rózsa; a tanár a Pilóta a gyakran viselt napszemüvege miatt, stb. A karakterek jelleme illett az eredeti történetben szereplő figurák tulajdonságaihoz, megfigyelhetjük például Róka vadságát, szelídítetlenségét, miközben vágyik arra, hogy valaki megszelídítse és ő is fontos legyen valakinek. Jelen van Kisherceg bizonytalansága, kíváncsisága, a világra való rácsodálkozása, ugyanakkor gyermeki naivsága is. Rozi elkényeztetettsége, szépsége is hasonlít a rózsáéhoz.
Örültem, hogy ilyen jól siekrült párhuzamokat vonni a két történet között, legjobban például azoknál a részeknél tetszett, mikor Kisherceg meglátogatja a különböző foglalkozású szülőket. Zseniálisak voltak ezek a kis epizódok, annyira jól eltalálta az írónő minden foglalkozás árnyoldalát, feltárta negatív oldalukat, hátulütőjüket. Ezeknél az elgondolkodtató jeleneteknél éreztem igazán a mű mondanivalóját és Róbert Katalin írói tehetségének megnyilvánulását.
Történetünk két főhőse Kisherceg és Róka. Mindketten bizonyos mértékű jellemfejlődésen mennek keresztül, de legjobban rókánál figyelhető meg a változás, aki szó szerint megszelidül Kisherceg odaadó figyelmének köszönhetően. Kisherceg is változik, megpróbál kicsit határozottabb lenni, veszít bizonytalanságából, ugyanakkor nem válik túlzottak felnőttessé. A mindent komolyan vevő, szorgalmas, kissé koravén gyerekből olyan fiú válik, aki élvezni akarja az életet, és rájön, nem kell most azonnal döntenie a jövőjéről, majd kialakul, mihez kezd magával.
A barátság-szál is kedves, jól felépített része volt a sztorinak, tetszett Róka és a barátnője kapcsolatának alakulása. Érzelmi téren talán a romantikánál éreztem egy kis hiányosságot, de örültem, hogy szépen lassan épült fel a két központi figura kapcsolata. Én még hiányoltam volna egy kis érzelmi mélységet, de mindent egybevéve tetszett a szerelmi szál is. Az érzéki mérce természetesen a YA keretein belül marad, néhány ártatlan csók csattan el annak rendje-módja szerint.
Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék említeni, az a még a korosztályhoz képest is gyermeteg megfogalmazás. Néha úgy éreztem, a szereplők vagy túlságosan csenevész szókinccsel rendelkeznek, vagy éppen a gondolataik nagyon gyerekesek. Tudom, hogy középiskolásokról van szó, de én is voltam tini, sőt, ismerek sok fiatalt és valahogy rájuk nem ez a fajta beszédmód a jellemző. És most nem csak arról van szó, hogy Róka haragszik a világra és emiatt csúnyán beszél meg sokat káromkodik, hanem maguk a gondolataik, és azok megfogalmazása sikerült helyenként meglehetősen gyerekesre. Ez egyébként nem volt annyira zavaró, betudtam annak, hogy a szerző a célkorosztályhoz akarta közelebb hozni a szereplőket ezzel. Mellesleg egy kicsivel több leírást is szívesebben vettem volna.
Összességében nagyon örültem a könyvnek, kortárs magyar young adult regény (reális világban, a jelenben, Magyarországon játszódó, romantikával átitatott történet) irodalmi vonatkozásokkal, útkereséssel, családi problémákkal. Vannak apróbb hibái, de mindent egybevéve remek kikapcsolódást nyújtott. Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek és azoknak, akik jól ismerik (a legtöbb utálás megértéséhez nem árt ismerni) és szeretik A kis herceget.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5
Összesen: 20/18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése