2018. október 11., csütörtök

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen

Várható kritika:

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen


A Szív Királynő valaha csak egy szerelemre vágyó fiatal lány volt.

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királyné is lehetne.

Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a maga módján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…


Hihetetlenül kíváncsi voltam erre a könyvre. Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatát nagyon szeretem, viszont azon emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik az Alice Csodaországbant. Igaz, gyerekkoromban biztos láttam vagy ötvenszer a mesét, de végiggondolva sosem láttam értelmét vagy bármiféle mondanivalóját. A könyvet még nem olvastam, nem tudtam rávenni magam, hogy ilyen abszurd és értelmetlen történetre pazaroljam az időmet, soha nem is értettem egyébként, hogyan vagy mitől lehetett sikeres ez a gyerekkönyv. Mindezek után érthető volt, hogy úrrá lett rajtam a kíváncsiság, mit tud kihozni ebből a történetből Meyer. Hát, mondhatom, nem kellett csalódnom az írónőben.

A történet eleinte lassan indul be, kicsit vontatottnak tűnt az elején. Hősnőnk, Catherine szeret süteményeket sütni és pékséget szeretne nyitni, majd részt vesz egy unalmas bálon, udvariaskodó beszélgetéseket folytat... ennyi történik az első néhány fejezetben. Bevallom, itt egy kicsit meg is ijedtem, mert attól tartottam, végig ilyen eseménytelen lesz a könyv, de szerencsére nem így lett. A kimért társalgási stílus, a ruhák, a szokások mind a viktoriánus kori Angliát idézik, ez az egész pedig Csodaország fura világába helyezve eléggé különös egyveleget alkot. Feltűnnek az Alice Csodaországban ismert helyszínei, szereplői, melyek miatt úgy éreztem, ismerős világba csöppentem. Ez a világ azonban tele van meglepetésekkel, abszurditással, meghökkentő és néha kiszámíthatatlen elemekkel. 

Úgy gondolom, az írónőnek tökéletesen sikerült visszaadnia az eredeti történet hangulatát, közben ügyesen behozta az előkelőségek társasági normáit, értékrendjét, társalgási szokásait és erkölcsi irányelveit. Meyer ezt a stílust is jól hozza. A leírások nagyszerűek, érzékletesen mutatják be a környezetet, a párbeszédek is remekül sikerültek. Az érzelmeket szintén sikerült átadnia, Cath-tel együtt én is átéltem a dilemmáit, vágyait, örömét, fájdalmát, veszteségét. 
Catherine
Forrás
A történet Catherine Pinkertonról szól, egy nemeskisasszonyról, aki egy előkelő márkinak és nagyravágyó feleségének leánya. A lánynak egyetlen vágya, hogy szolgálójával, aki egyben legjobb barátnője, pékséget nyithasson és saját lábra állhasson, ne kelljen a nemesek korlátolt és gúzsba kötő életét élnie. Szenvedélye a sütés, szereti kiötleni és létrehozni a legfinomabb tortákat, krémeket, pitéket, és ebben meglepően tehetséges is. Anyja azonban nem ilyen sorson szán neki: felháborítja a tudat, hogy a lánya vállalkozó akar lenni, gürcölni akar a megélhetéséért, miközben más kilátásai is vannak: királynő lehet, ugyanis a király érdeklődik iránta, és meg akarja kérni a kezét. Szülei meg vannak róla győződve, hogy ez az érdekházasság a legjobb, ami a lányukkal csak történhet, és hallani sem akarnak lányuk más irányú terveiről. Az, hogy Catherine megismerkedik egy különös és vonzó udvari bolonddal, csak bonyolít a helyzeten.

Mint tudjuk, a könyv az Alice Csodaországban c. műből ismert Szívkirálynő előtörténetét meséli el. Magam is kíváncsi voltam, hogyan lesz a kedves, fiatal lányból gonosz, kövér, tébolyodott, szívtelen királynő. Jó volt látni, hogy a szerző milyen jól és logikusan oldotta meg ezt a negatív irányú fejlődést. Cath eleinte csak a sütésre gondol, aztán más dologra is vágyni kezd: igazi szerelemre, olyanra, amit egy érdekházasságtól és egy tutyimutyi, idétlen királytól nem kaphat meg. Itt jön képbe a jóképű és különös udvari bolond, Jest, aki lángra lobbantja a lány szívét. Azonban Jestnek is megvannak a maga titkai. Fordulatos volt a könyv, ahogy újabb dolgok derültek ki a fiúról, múltjáról és céljairól.
Képtalálat a következőre: „heartless catherine and jest”
Jest
Forrás
Közben pörögnek az események a Szív Királyságban: egy Gruffacsór nevű szörnyeteg tartja rettegésben a vidéket, sorra támadja meg az alattvalókat, de a haszontalan király nem tud tenni semmit ellene. Catherine-nek el kell viselnie lekezelő édesanyját, aki megtiltja neki, hogy édességet egyen, folyton fogyókúrára akarja fogni és kövérnek titulálja. Idegesíti folyton okoskodó és fennhéjázó "barátnője", Margaret is, egy hol eltűnő, hol megjelenő pletykás és állandóan éhes macska, nem is beszélve egy nemrég nemesi rangra emelt, udvariatlan töktermesztő házaspárról. Jest megismerteti egy furcsa kalapossal, Cilindriánnal, aki különleges kalapokat készít. Végül kiderül, hogy minden mindennel összefügg, sok rejtély és izgalmas pillanat adódik. A legnagyobb rejtély már egyébként az elejétől fogva egyértelmű volt, csodálkoztam is, hogy Cath-nek nem esett le, elég nehezen rakta össze a képet, pedig ott voltak a jelek az orra előtt. És ha meghallgatta volna Vigyori pletykáját, sok minden elkerülhető lett volna.

Sajnos sok akadály áll hőseink útjába: nem elég, hogy meg kell birkózniuk Cath családjának ellenérzésével, árulással, sötét titkokkal, hanem még egy szörnyeteggel is. Mikor már úgy tűnik, minden jóra fordul és újabb lehetetlennek tűnő akadályt győztek le, történik valami előre sejthető tragédia. Nem igazán lehet eldönteni, ki volt a hibás, de az adott helyzetben én nehéz szívvel bár, de másképpen cselekedtem volna. Valamilyen szinten mindannyian közrejátszottak az események alakulásában, saját magukra hozták a bajt, melyet könnyűszerrel elkerülhettek volna, ha másképp döntenek. A könyv második fele igazi remekmű, összetett, csavaros, hátborzongató, baljós és izgalmas. Nagyon drámai és kedvesen romantikus, a vége pedig szó szerint szívet tépően fájdalmas. A legvégén teljesen meg tudtam érteni Cath-et, azonosultam a fájdalmával, veszteségével, végül életuntságával is. Bírtam, mikor egészen badass lett a végére. Jó volt látni, hogy beolvasott a szüleinek, Margaretnek, és ugráltatta a királyt. Bátor, kemény, félelelmet nem ismerő, érzketlen lett. Sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmennie, de megértettem, hogy ilyen rideggé és kegyetlenné vált, máskülönben nem tudta volna elviselni a történteket.

Spoileres bekezdés! A Nővérek jóslata valóra vált, de úgy gondolom, kétféleképpen is. Négy embernek jósoltak négy sorsot: Mészáros, Mártír, Monarcha és Megbolondult. Igen, minden valóra vált, Hollóból Hóhér (azaz Mészáros) lett, Jest mártír, Cath monarcha, azaz uralkodó, királynő, a Kalapos pedig megbolondult. Ám ha végiggondoljuk, Catherine egyszemélyben mind a néggyé vált, szóval ez a jóslat lehet, hogy csak rá vonatkozott. A Gruffacsór hóhéra lett, királynővé vált, megbolondult és végül mártírként feláldozta a szívét a bosszú érdekében. Spoiler vége
Cilindrián/Kalapos
Forrás
A karakterek mind egyediek, különlegesek. Sokan hihetetlenül furák, mindenesetre emlékezetesek. Az eredeti műből ismert szereplők közül viszontlátjuk a Bolond Kalapost (The Mad Hatter), akit Cilindriánként (angolul Hatta - a név kiejtése megegyezik az angol Hatter=Kalapos szóéval) ismerünk meg. Gratulálok a fordítónak a név kitalálásához. Találkozunk a Fehér Nyúllal, akinek Mary Ann volt a szolgálója az eredetiben. Mary Ann itt is megjelenik, de most még Cath komornája, tehát az ő háttértörténetét is megismerjük. A komornára egy ponton nagyon haragudtam, valamilyen szinten értettem az aggodalmát, de nem tudtam megbocsátani, hogy nem bízott Cath ítélőképességében. A jól ismert karakterek közül itt van Vigyor Kandúr / Vigyori, meg Április bolondja, és persze a vihogó Szív Király is. Az eredeti történetből kölcsönzött karakterek mind jól hozzák a figurát, felismerhetőek, szinte magam előtt láttam őket úgy, ahogy a rajzfilmben megjelennek. Mindenki karakterhűen viselkedik, érdekes színfoltjai a sztorinak.

Térjünk rá a javarészt Meyer által alkotott főbb karakterekre: Catherine, a szülei, Jest, a Nővérek és a Peter Peter házaspár. Mindannyian kidolgozott jellemek. Catherine egy jólnevelt fiatal lány, határozott jövőképpel és ártatlan szívvel. Sokszor kissé meghunyászkodó, nem mer ellentmondani az anyjának, aki rendszerint a földbe döngöli kritikus megjegyzéseivel és tiltásaival. Apja szeretetteljesebb, de ő is ugyanolyan begyepesedett, valamint a külsőségek, a jó hírnév meg a rang megszállottja. Azt hiszik, lányuk érdekében cselekszenek, de nem veszik figyelembe, Cath mit is akar. Fájó belegondolni, hogy volt olyan korszak, mikor egy lánynak így kellett felnőnie és ilyen kilátásai voltak az életben: engedelmeskedni a szülőknek, jó partit fogni, rangnak megfelelelő házasságot kötni és hálásnak lenni a fényűző életért, közben lemondani arról, amire igazán vágyik. Tetszett a kilátástalanságnak és Cath vívódásának ábrázolása. Tudja, mit szeretne, de nem akar ellentmondani a szüleinek, mert szereti őket, nem akar hálátlan lenni, nem akar csalódást okozni nekik, nem akar lecsúszott nő lenni. Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy nemesi származású lány ne engedelmeskedjen a szüleinek, saját akarata legyen és ahhoz menjen hozzá, akit szeret. Mai felvilágosult agyunkkal kicsit nehéz ezt elfogadni, de tudnunk kell, hogy régebbi időkben ez így ment, és sajnos még ma is van olyan hely, ahol ez még így megy.
Cath
A Szívkirálynő
Forrás

A szülők régimódiak, szeretik a lányukat, a legjobbat akarják neki: azt, amiről azt hiszik, hogy neki a legjobb, de nem veszik számításba a lányuk akaratát. Ahogy a végén Cath el is mondja, jobb lett volna, ha hamarabb eszükbe jut megkérdezni, mit szeretne a lányuk, akkor annyi mindent el lehetett volna kerülni. Ez egy olyan történet, ahol mindenki hibás. Hibáztak a szülők, mert túlzottan vaskalaposak voltak, nem vették figyelembe Cath érzéseit, hibázott Catherine, mert visszament, Jest is, mert követte és mert korábban rontott a lány szavahihetőségén, hogy a hölgy jóhírét megőrizze. Mary Ann is hibát követett el, mikor elárulta Cath titkát. Hibás volt Cilindrián is, mert az egész sütőtök-ügy vele kezdődött, hibás volt Peter Peter is a brutalitása miatt. Egyedül Holló nem tehetett semmiről, de ő is ugyanúgy szenved, mint a többiek. 

Jest karakterét nagyon kedveltem: kedves, vicces, titokzatos figura. Határozott céllal érkezik, de a szerelem keresztülhúzza a számításait. Tetszettek a Catherine-nel közös jeleneteik, a köztük kialakuló finom, de annál erősebb érzelmek. A szerelmi szál remekül fel volt építve, aranyos, ártatlan romantikus jeleneteket kaptunk. Jest neve trükköt, tréfát jelent, mely utal a foglalkozására: udvari bolond. Tetszett, hogy megjelennek a játékok a könyvben: a flamingós-sündisznós krokett, a kártyajátékok és a sakk, valamint ezek ismert elemei. Meyer jól összehozta a sakk és a kártyajáték elemeit, pl. a királynő fguráját, vagy épp Jestet, aki a kártyában Joker, a sakkban Bástya. 

Ötletes volt a labirintus, a kút, a Bástya és a kalapok különleges képessége. Tetszett a hátborzongató Nővérek figurája is, érdekesek voltak, nem tudni, pozitívak-e vagy negatívak, vagy egyszerűen csak szemlélői az eseményeknek. Mary Ann-re nagyon haragudtam, de az ő karakterének is megvolt a maga motivációja, indoka és oka a cselekvésre. Mondjuk én nem biztos, hogy megmentettem volna, főleg azok után, amit tett. A sütőtöktermesztő asszonyt és a férjét se igazán tudtam sajnálni. A férj próbálta menteni a feleségét, de csak még több rosszat csinált. 

Kapcsolódó kép
Forrás: whatsarahread.com
A könyv külső megjelenése ámulatba ejtően szép. Csodás a borítókép, harmonizálnak a színek. Egyszerű, letisztult és mégis mozgalmas, élő a kép. Örülök, hogy a fehér borító nyert; a fekete is gyönyörű lett volna, de ez a fehér mindent visz. A rózsák, a tüskék és a korona mind utalások a könnyvbeli eseményekre, ahogy maga a cím is. Nagyon igényes a kiadvány, szokás szerint tetszik a betűtípus, a lapok minősége, a könyv tapintása. Külön gratulálok a fordítónak kitűnő munkájáért. Szabó Krisztina fordításait nagyon kedvelem, ötletes megoldásokat alkalmaz. Hihetetlenül kreatívan oldotta meg a nevek fordítását is, gratulálok! Most olvasom A kegyetlen herceget, azt is ő fordította, és megítélésem szerint ott is remek munkát végzett.

Összességében nagyon jó könyv a Heartless. Hihetetlenül drámai, csavaros, érzelmekkel teli. Végig  van benne valami vészjósló. Az egyes fejezetek is tele vannak feszültséggel, frusztrációval, visszafojtott indulattal, cselekvésvággyal. Nagyon tetszettek az Alice-es utalások, a karakterek és az, hogy a történet mennyire kiszámíthatatlan annak ellenére, hogy ismerjük a végkifejletet és a főbb csavarok is kilométerekről ordítanak. A magyar kiadás igényessége, a profi fordítás és a gyönyörű borító csak hab a tortán. Ajánlom a romantikus YA fantasy kedvelőinek vagy azoknak, akik egy fordulatos, különleges (happy end nélküli) mesére vágynak. Aki pedig szereti az Alice Csodaországbant, annak kötelező olvasmány. Nem hiszem, hogy csalódni fog. A könyv kívül-belül tökéletes lett. Azt hiszem, hivatalosan is Marissa Meyer-rajongó lettem.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Karakterek: 5/5
Leírás, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem, fordítás: 5/5

Összesen: 20/20

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates