P. C. Cast - Kristin Cast: Megjelölve

P. C. Cast - Kristin Cast: Megjelölve

(Az Éjszaka Háza 1.)

Te vajon mit tennél...

ha egy élőhalott hirtelen a vámpírok félholdját rajzolná a homlokodra?

ha az ex-pasid vérének szagától egyszerre összefutna a nyál a szádban?

ha a napsugarak égetni kezdenék a bőröd, és már csak éjszaka éreznéd jól magad?

ha olyan erő birtokába kerülnél, amelyről korábban álmodni sem mertél?

Zoey Redbird egy nap vámpírjelöltté válik, amikor középiskolájában váratlanul felbukkan egy élőhalott Nyomkereső, és a vámpírok zafírkék Jelét rajzolja a homlokára. Attól a pillanattól fogva az egész élete megváltozik. Alig néhány órája marad, hogy beköltözzön az Éjszaka Házába, a vámpírjelöltek bentlakásos iskolájába, a teste ugyanis azonnal megkezdi az Átváltozást. Az Éjszaka Házában azonban újabb nehézségekkel kell szembesülnie. Kiderül, hogy a homlokán lévő Jel más, mint a többieké, és ezzel akarata ellenére azonnal ellenségeket szerez magának. És amikor rádöbben, hogy a vámpírok istennője különleges képességekkel ajándékozta meg, nem marad más választása, mint beszállni az Éjszaka Házának könyörtelen hatalmi játszmáiba...

"Esküszöm, hogy a lélegzetem is elakadt a rémülettől. Egy szellem állt velem szemben, mégis olyan szilárdnak, olyan valóságosnak tűnt. Ha nem a saját szememmel látom, ahogy a teste elutasítja az Átváltozást, azt hittem volna, hogy csak beteg, azért olyan halálosan sápadt és furcsa. Szinte teljesen fehér volt, de nem csak ez volt vele a baj. A tekintete is megváltozott. A sötétség ellenére is jól láttam, hogy a szeme vörösen izzik, mintha véres lenne. Akkor éreztem meg a szagot. Dohos, száraz, oda nem illő szag volt, mint egy szekrény vagy egy pince, amit évek óta nem nyitottak ki. Ahogy kivillant a fogsora, észrevettem, hogy megnőttek a szemfogai! Tett egy lépést Nala felé, mintha meg akarná támadni. Ösztönösen cselekedtem. - Hagyd békén! Takarodj innét! - Engem is meglepett, milyen magabiztosnak tűnt a hangom, mintha csak egy vicsorgó kutyával állnék szemben, pedig az igazság az, hogy majd' elájultam a félelemtől. Felém kapta a fejét, és vörösen izzó tekintete az enyémbe fúródott. Ne! Kiáltotta a már ismerőssé vált belső hang. Ez maga a borzalom!

- Téged... - A hangja rettenetes volt. Reszelős, mélyről jövő hörgés, mintha valami baj lenne a torkával. - Elkaplak! - Azzal elindult felém."

Úgy döntöttem, ideje behozni egy kis lemaradást, ezért hát előveszem régebbi olvasmányaimat és rövid értékelés formájában összefoglalom a róluk alkotott gondolataimat, véleményemet. Kezdjük P. C. Cast és lánya, Kristin Cast sorozatával, Az Éjszaka Háza című vámpíros YA sorozattal. 

Először is le kell szögeznem, hogy ez a mű a meglehetősen jól promotált sorozatok közé tartozik. Nagy hype-ja van és egész fandom alakult ki körülötte mostanra. Mindazonáltal szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Ettől ezerszer jobb sorozatokat tudok említeni, amiknek nincs ilyen jó reklámjuk (sajnos). De ne szaladjunk így előre, vegyük sorra az eddig megjelent köteteket, kezdjük az első résszel!

Az Éjszaka Háza sorozat, azaz Zoey Redbird története a Megjelölve című könyvvel indul. Ebben a kezdő kötetben megismerjük a fő- és mellékszereplőket. Zoey egy egyszerű középiskolás lány, akinek egy nap alatt megváltozik az élete: egy Nyomkereső megjelöli, ami azzal jár, hogy vámpírrá fog változni. Hogy mi alapján választják ki a Nyomkereső az "áldozataikat", és egyáltalán kinek vagy minek a megbízásából dolgoznak, az rejtély számomra, de ez van. A könyv nem ad erre választ és a Nyomkereső sem kap több szerepet. Cast-ék így oldották meg a vámpírrá válást, amit kicsit furcsának találtam, de legalább egy eredeti, máshol nemigen látott verziót használtak.

Most azonban így, megjelölve, Zoey-nak nincs más választása, mint beköltözni az ország valamelyik Éjszaka Háza nevű bentlakásos iskolájába, ahol a vámpírok élnek. (Hogy hová mehetnek az iskola elvégzése után a vámpírok, azt szintén homály fedi. Esetleg tanárként ott maradhatnak, de ennyien?) Ha nem teszi, a halál vár rá. Ugyanis vámpírként folyton az iskolában vagy annak közelében kell tartózkodnia, különben elhagyja az ereje és meghal. Ám akkor is meghalhat, ha beköltözik az Éjszaka Házába, de a teste elutasítja az Átváltozást. Néhányan így járnak az új vámpírnövendékek közül. Hogy ki tud átváltozni és ki nem, azt senki nem tudja előre, nagy rizikó az egész. Zoey abban reménykedik, hogy neki sikerülni fog. Előtte azonban még el kell válnia részeges focista pasijától, Heath-től; legjobb barátnőjétől, Kayla-tól; anyjától, aki nehezen tudja kimutatni szeretetét lánya iránt; utálatos szektás mostohaapjától; valamint szeretett, félig indián nagymamájától és beköltözik az Éjszaka Házába.

Az új iskolában támogatókra, barátokra és ellenségekre is szert tesz. A történet bővelkedik fordulatokban és tulajdonképpen végig olvasmányos, izgalmas volt. Az érzelmeket is sikerült hűen közvetítenie a könyvnek, a nagymama iránti szeretetet, valamint Zoey-nak azt a vágyát, hogy az anyja szeresse, a Neferet-re való felnézést és a kezdődő barátságokat is. A karakterábrázolás terén azonban van még hová fejlődnie a szerzőknek. A mellékszereplők nekem ugyanis nagyon papírmasé-figuráknak tűntek. Mindenki körülbelül egy tulajdonsággal jellemezhető, ami kicsit unalmas és mellékessé teszi a szereplőket. Főleg a két "iker"-re igaz ez, akik gyakorlatilag ugyanaz a karakter kétszer megírva, csak másképp néznek ki. De akad itt még szokásos klisés karakter bőven: cuki meleg srác, kedves szomszédlány, gonosz szőke cicababa, álompasi, és még sorolhatnám. 

Ezzel még nem is lenne baj, ha lenne valamiféle személyiségük, ha őket is jobban megismerhetnénk, nem pedig csak arra kellenének, hogy Zoey-nak legyen kivel beszélgetni meg összeveszni. Igazság szerint Zoey mellett mindenki csak birkának tűnt, akik mindenhová követik, engedelmeskednek, mert ő annyival különb náluk. És ez volt a másik dolog, ami nem tetszett a könyvben: hogy Zoey annyira, de annyira különleges. Persze neki van a legérdekesebb tetoválása, a legnagyobb hatalma, csak ő látja át a dolgokat, ő a legokosabb, legbátrabb, legszebb, ő érte epekedik a legtöbb srác, stb. Jobban örültem volna, ha Zoey egy kicsit sebezhetőbb, emberibb, és ha nem ennyire tökéletes, mert így nem tudtam annyira sajnálni. 

A történet egyébként szórakoztató, élvezhető, és emlékszem, az első rész elolvasása után rögtön olvasni kezdtem a másodikat. Vannak benne drámai pillanatok és átélhetőek az érzelmek is, a megfogalmazás néha azonban túl egyszerű. Tudom, YA könyvről van szó, ne várjak el szépirodalmi magasságokat. Alapjában véve tetszik a kidolgozott világ, a háttér, a mitológia, az istennős dolog. A szertartások, köszönések, szokások pedig közelebb hozzák az olvasóhoz ezt a világot, természetesnek vesszük a szabályait és bele tudjuk élni magunkat. A könyv külleme nagyon szép, bár a kép kicsit egyszerű rajta. A borító anyaga, tapintása kellemes, a fényben megvillanó minták pedig igazán különlegessé teszik. Mindent egybevéve jó sorozatkezdő kötet.

Értékelés: 
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16