Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Abbi Glines: Ha az enyém lennél 

(A Vincent-fiúk 1.)

Csábuljon el a vonzás és árulás e forrón sistergő történetétől! 
"Volt benne valami rosszaság, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?"

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. 

Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kölyökkora óta szereti. Amikor Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni...

Mikor legelőször megláttam ezt a könyvet, rögtön megtetszett a borítója. Olyan igazi nyári hangulatú regénynek tűnt és azonnal meg kellett szereznem. A fülszöveg elolvasása után már nem voltam ennyire lelkes: azt gondoltam, már megint egy olyan könyv, ami azt a klisét dolgozza fel, mikor "a jókislány" két (egymással rokonságban álló) srác közül a "rosszfiút" választja. Sokszor láttam/olvastam már ilyet és kezdem unni. Magam is meglepődtem, ennek ellenére mennyire tetszett a történet.

Klisésnek tényleg klisés volt, azt meg kell hagyni, de valahogy mégis olvastatta magát. Engem végig lekötött,két-három nap alatt elolvastam. Megfogott a regény érzelemgazdagsága és megkedveltem a szereplőket. Imádom a tiltott szerelmeket, és itt is erről volt szó, ugyanis Ashton a pasija unokatestvérébe szeret bele. Ez így elsőre rosszul hangzik, és kicsit erkölcstelennek tűnhet a lány, de ha jobban megismerjük a körülményeit, rájövünk, hogy szinte végig Beau-t szerette, nem a barátját, Sawyert. Itt azonban nemcsak a szerelem a kérdéses, hanem az is, hogy egy kapcsolatban ki mit vár el a másiktól, és ki mennyire ismeri a másikat. Szereti-e olyannak, amilyennek ismeri, vagy meg akarja változtatni? Mer-e mindkét fél önmaga lenni, vagy úgy érzi, meg kell változnia a másik kedvéért, hogy méltó legyen hozzá, megérdemelje a szerelmét. Olyan kérdések ezek, melyek minden szerelmi kapcsolatban felmerülhetnek, így számomra igencsak elgondolkodtatóak voltak. Emellett olyan témák is felszínre kerülnek, mint az előítéletek, a téves megítélés, a pletykálkodás, más rossz hírének keltése, az iskolai agresszió, az önmegvalósítás, a szülőknek való megfelelés kényszere, a bigott vallásosság, mások lenézése, kritizálása.

És ott van ugye a könyv központi témája, a tiltott szerelem, a megcsalás, a bűntudat. Szereplőinket lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, hogy átvernek és elárulnak egy olyan személyt, akit mindketten szeretnek (Sawyert, aki Beau unokatestvére és Ashton barátja). Ugyanakkor Ashton és Beau szeretik egymást, együtt akarnak lenni, de nem akarják sem megbántani, sem elveszíteni Sawyert. Mondhatom, nehéz helyzetbe kerültek, hisz mindketten szeretik Sawyert valamilyen szinten, de egymásba szerelmesek és nem tudnak parancsolni az érzéseiknek. Mernek-e önzők lenni vagy a másik fél Sawyer-rel való kapcsolatának megmentésére koncentrálnak saját boldogságuk helyett? Ash nem akarja, hogy Sawyer és Beau összevesszenek miatta, hisz Beau-nak senki sincs az unokatestvérén kívül, aki törődne vele (csak a pincérnőként dolgozó anyja, aki nem fordít nagy gondot fia nevelésére). Ashton szereti Sawyert, tiszteli, rendes fiúnak tartja, aki mindig kedvesen és tisztességesen bánt vele, ám ez nem szerelem, ő nem erre vágyik. Ő Beau féktelenségét, vadságát akarja, akivel önmaga lehet, nem az a jó kislány, akinek Sawyer hiszi és amilyennek a szülei és az egész város is látni szeretné. Ashtonnak először is ahhoz kell bátorság, hogy mindenkinek ellentmondva önmaga merjen lenni és miután megtalálja önmagát, utána már tudni fogja, melyik fiú áll közelebb hozzá. Addig azonban még sok csatát meg kell vívniuk együtt, egymásért.

Megkedveltem a karaktereket, Beau nagyon szimpatikus figura volt. Egyáltalán nem volt az a rossz fiú, akiknek mindenki hitte, és tényleg őszinte érzéseket táplált Ash iránt. Sawyert nem ismerhettük meg annyira, de valamilyen szinten átéreztem a fájdalmát és sajnáltam egy kicsit. Alapjában véve rendes srác és nem érdemelte, hogy így bánjanak vele a szerettei, ám néha ő is megérte a pénzét. Ashtont is meg tudtam érteni, mert tényleg nehéz helyzetbe került, bár szerintem ő okozta az egész zűrt azzal, hogy annak idején elkezdett Sawyerrel járni. Miért ment bele, ha végig Beau-ra várt? Akkor ez az egész elkerülhető lett volna. A mellékszereplők közül kedveltem Nicole-t (kellett egy ilyen gonosz karakter is, mindig azon gondolkodtam, mi lesz a következő húzása) és Lana figuráját, de Honey Vincent volt a legnagyobb forma. Beau anyja nem egy szokványos anyuka.

A könyv végén volt pár dolog, ami nem tetszett. Túl sokat halogatták a döntést, nem értettem, kinek mi baja van, és milyen viszonyban állnak a szereplők egymással. Egyik pillanatban még szakítani akart a szereplő, a másikban meg már mégsem. Beau eltűnése sem tartozott a kedvenc cselekményelemeim közé, bár megértettem, hogy fel kellett dolgoznia az új helyzetet (ami egyébként Sawyernek sokkal nehezebb lehetett, de az ő lelkivilágával senki nem törődött). Aztán olyan hamar megoldódott minden, pl. Ash apja is hipp-hopp elfogadta Beau-t, ami furcsa és életszerűtlen volt. Ezt leszámítva egyébként tetszett a könyv, érzelmes és romantikus volt és tele volt feszültséggel. Az erotikus jelenetek kellőképpen érzékiek voltak és a romantikus érzelmek mellett egyéb érzések, dilemmák is felszínre kerültek. A személyiség kibontakozása, az útkeresés és a szabad akarat érvényesítése volt a könyv fő témája a szerelmi háromszögön túlmenően. A könyv külleme is tetszik, tökéletesen illik a történethez, visszaadja a hangulatát, fülledtségét, a szereplők közötti feszült viszonyt. Ashtont és Beau-t a borítóképen lévő alakokhoz hasonlóan képzelem el, Sawyer viszont egyáltalán nem így él a képzeletemben. Ezt leszámítva nagyon tetszik a borító, a színei, a betűtípus, minden. És külön dicséret a fordítónak, aki ezt a remek, kifejező címet kitalálta a regényhez (százszor jobb, mint az eredeti "A Vincent-fiúk").

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/17