Beleolvastam...

Sziasztok!

Hát az úgy volt, hogy a lusta bloggernek támadt egy ötlete...

Van jó pár olyan könyvem, amibe még csak beleolvastam. Elkezdtem, de félretettem, mert nem tetszett, vagy mert nem volt időm/kedvem/hangulatom tovább olvasni, vagy egyszerűen csak éppen más könyvbe is belefogtam és az jobban lekötött. Arra gondoltam, írok egy ilyen kis "első benyomás" bejegyzést az elkezdett vagy éppen folyamatban lévő könyvekről, aztán majd vagy születik róluk önálló értékelés, vagy nem. 

Azt tervezem, hogy (legfeljebb) havonta fogok jelentkezni ilyen poszttal, már amennyiben vannak éppen függőben lévő, vagy félig-meddig olvasott könyvek a polcomon. Nos, akkor lássuk, melyik könyvbe van éppen belebetonozva a könyvjelzőm! 

Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság 
(Tündérvilág 3.)

A sorozat első két részét olvastam, azok nagyjából tetszettek (majd hozok róluk véleményt). Ez annyira nem fogott meg. A borító gyönyörű, de a történet eddig nem jön be. Végtelenül unalmas, nem értem a szereplők cselekedeteit, nem tudom, mi motiválja őket és ellenszenvesek a karakterek. Egyszer talán ráveszem magam, hogy eljussak a végéig. De az nem mostanában lesz. 

Diana Gabaldon: Outlander 2. - Szitakötő borostyánban

Gondolom, arra emlékeztek, mennyire szerettem az első részt. Amennyire faltam az Outlandert, annyira nem kötött le a második része. Lassan, vontatottan indult be, túl hosszúak voltak a bevezető fejezetek és bár sok dologra kíváncsi vagyok, hogy miért, hogyan alakult úgy, valahogy mégis elakadtam az olvasásban a könyv negyede körül. Hamarosan azonban jön az Outlanderből készült filmsorozat, amit már nagyon várok, addigra szeretném átrágni magam ezen a második köteten. 

Angeli Marina: Vérkönny

Ajándékba kaptam a könyvet és már a feléig elolvastam. Akkor éppen nem volt időm rá, hogy folytassam, azóta meg ott ül a polcon és valahogy megfeledkeztem róla. Kicsit nehézkes volt a szöveg a sok régies kifejezés miatt. Tudom, hogy az írónő az adott kor nyelvezetét szerette volna ábrázolni ezzel, de nekem ez a szóhasználat jócskán megnehezítette az olvasást. Nem azért, mert nincs szókincsem, hanem egyszerűen csak fárasztó volt, mikor éppen valami könnyedebb olvasmányra vágytam. Az sem tetszett, hogy két főszereplő között túl hamar kialakult az "sírig tartó, halhatatlan, örök szerelem", amit nem szoktam szeretni. Attól még kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Majd valamikor tovább olvasom...

Michael Grant: Gone - Köddé váltak

Ígéretesen indult a könyv. Tetszik az alapötlet és az is, hogy több főszereplőnk is van. Sok rejtély és drámai pillanat van a könyvben, a szerelmi szál egyelőre aranyos, bájos. A könyv közepe táján kicsit kezdtek eldurvulni a dolgok és itt hagytam abba. Az egész történetet valami baljós, sötét, nyomasztó hangulat lengi körül, nekem pedig kell egy bizonyos fajta lelkiállapot ahhoz, hogy ilyet legyen kedvem olvasni. Valamikor, ha elkap az a hangulat, majd folytatom.