Penelope Ward: Stepbrother dearest

Penelope Ward: Stepbrother dearest - Legdrágább mostohabátyám

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.

Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.

De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.

Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.

És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Sok jót hallottam erről a new adult könyvről, többek között azt, hogy milyen jó könyv, mennyire letehetetlen és milyen durvák benne a csínyek. Nos, talán ennek a sok jó véleménynek tudható be, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Valami jobbra, romantikusabbra, egyedibbre számítottam. Sajnos azonban a történet sablonos, tele van a new adult műfaj kliséivel és a szereplőket se sikerült igazán megkedvelnem. 

Aki olvasott már egy pár new adult könyvet, tudhatja, hogy ezek főleg fiatal felnőttekről, jellemzően egyetemistákról szóló romantikus-erotikus könyvek, ahol a szerelmespár egyik vagy mindkét tagja valamilyen testi vagy lelki szenvedésen ment keresztül, esetleg valamiféle tabutéma jelenik meg az életével kapcsolatban, melyet a szereplő a partnere iránti szerelem segítségével igyekszik legyőzni/feldolgozni. Lehet ez pl. nemi erőszak, családon belüli erőszak, gyilkosság, depresszió, alkoholizmus, kábítószer- vagy gyógyszerfüggőség, prostitúció, valamilyen különleges pszichiátriai betegség, stb. Nos, a problémák közül az egyik itt is megjelenik. 

Történetünk két időben játszódik, az első része a két főszereplő tinikorában játszódik, mikor egy ideig együtt élnek. Greta, egy végzős diák, akinek anyja pár éve hozzáment egy férfihoz, Randy-hez. Most kiderül, hogy Randynek van egy szintén végzős gimis fia, Elec, aki nyárra ideköltözik hozzájuk Bostonba, mert az anyja külföldre megy egy művészeti ösztöndíj miatt. Elec és Greta eleinte nem jönnek ki jól egymással, a srác igyekszik megkeseríteni a lány életét különböző csínytevésekkel, ennek ellenére Greta vonzódik hozzá. Aztán a srácnak el kell mennie, vissza Kaliforniába, és hét évig nem látják egymást. Egy tragikus esemény miatt kénytelenek újra találkozni, felelevenítik a múltat és el kell dönteniük, mihez kezdjenek a jövőjükkel. 

Annak ellenére, hogy hamar elolvastam a könyvet - tényleg gyorsan lehetett vele haladni - , számtalan hibája van. Az egyik az, hogy a két főszereplőről nem tudunk meg szinte semmit azon kívől, hogy bejönnek a másiknak. Greta például annyira szürke kisegér, hogy gyakorlatilag egy tulajdonságát se tudom megemlíteni, Elec személyisége is eléggé kliséhalmaz és főleg a külső jegyekre korlátozódik a jellemzése. Persze utána megtudunk ezt-azt a múltjáról, meg az ú érzéseiről az ő szemszögéből, de az is olyan távoli maradt számomra. Nem igazán éreztem át, mitől, hogyan szeretett bele Gretába, aki egyébként egy szánalmas liba, aki még akkor is teper a pesi után, mikor az szemétkedik vele. Nos, Elec kis trükkjei nem voltak azért annyira durvák, de eléggé idegesítőek voltak ahhoz, hogy Greta helyében én megharagudtam volna. 

Greta és Elec
Forrás: goodreeds

Zavaró tényező volt, hogy Greta Elec-en kívüli életéről szinte semmit nem tudunk meg, például hogy milyen a kapcsolata az anyjával vagy a mostohaapjával, hogy megy neki az iskola, mi a hobbija, semmi ilyesmit. Érdekelt volna egy kicsit több karakterábrázolás, mert így Greta nagyon tucatfigura lett. De a legfurcsább az volt, hogy mindenki iylen könnyen elfogadta a két mostohatesó kapcsolatát, senki nem gondolta, hogy ez fura. Azt hiszem, az írónő nem hozta ki ebből a tiltott mostohatesó dologból a legtöbbet, pedig az lett volna igazás izgalmas. Itt mindenki olyan könnyen megbarátkozott a dologgal, hogy meglepődtem. Oké, Elec és Greta a szó szoros értelmében nem mostohatesók, és nem is éltek együtt évekig testvérként, de ez akkor is tabutéma, amit ennek megfelelően illett volna kezelni. 

Egyébként az érzelmi ív egyes helyeken elég erős volt, megérintett, máshol viszont éreztem, hogy azért kell a dráma, hogy a két szereplő emiatt közelebb kerülhessen egymáshoz. Mégis élveztem a csipkelődésüket, Elec féltékenységét és a könyveit. Meg persze Sullyt, aki a könyv vége felé szerepelt csak a történetben, de sziporkázó személyiségével bearanyozta a lapokat, szívesen olvastam volna róla többet. A Randy és Elec közti viszonyra némileg kaptunk magyarázatot, de nekem ez nem volt elég olyan mértékű gyűlölethez és megvetéshez, akit Randy tanúsított a fia irányába. 

A stílus egyszerű, magával ragadó, emiatt a könyv olvastatta magát, az erotikus részek elég jól kidolgozottak és érzelemteliek, az is jó pont, hogy a testi kapcsolat az érzelmileg indokolt helyen és időben történik, megalapozott a hatás. A könyv külleme is tetszetős, jó a borítókép, a rajta látható modell magán viseli Elec minden jellegzetességét: tetoválások, lóhere, Lucky felirat, piercing, izmok, stb., remekül illik a könyv tartalmához. A fordítás elég jó, a könyv kívül-belül esztétikus. 

Összességében egyszer olvasós könyv, pár órára kellemes kikapcsolódást nyújtott, de aki több ilyen könyvet olvasott már, annak ez tucatkönyv. Ajánlom a new adult művek kedvelőinek. 

Értékelés: 

Cselekmény, tartalom: 5/4

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/4

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/16