Holly Black: The Wicked King
(A levegő népe 2.)

The ​enchanting and bloodthirsty sequel to the New York Times bestselling novel The Cruel Prince.
You must be strong enough to strike and strike and strike again without tiring.
The first lesson is to make yourself strong.
After the jaw-dropping revelation that Oak is the heir to Faerie, Jude must keep her younger brother safe. To do so, she has bound the wicked king, Cardan, to her, and made herself the power behind the throne. Navigating the constantly shifting political alliances of Faerie would be difficult enough if Cardan were easy to control. But he does everything in his power to humiliate and undermine her, even as his fascination with her remains undiminished.
When it becomes all too clear that someone close to Jude means to betray her, threatening her own life and the lives of everyone she loves, Jude must uncover the traitor and fight her own complicated feelings for Cardan to maintain control as a mortal in a Faerie world.
Dramatic and thrilling fantasy blends with contemporary storytelling to create a fully realised world, filled with magic, politics and treachery.

Nem vártam a magyar megjelenésre, angolul olvastam Holly Black A levegő népe című tündéres sorozatának második részét. Ez a könyv is tetszett, tervekkel és ármánykodással teli, és fordulatokban most sincs hiány, ezúttal pedig egy picivel több romantikát is kapunk. 

Ugrunk egy kicsit az időben, A kegyetlen herceg eseményei óta eltelt néhány hónap. Jude próbálja az irányítása alatt tartani a Nagykirállyá vált Cardant, de a fiú nem könnyíti meg a dolgát. Kettejük kapcsolata gúnyolódás, megvetés, vonzalom, gyanakvás és bizalom furcsa keveréke, hatalmi harcok és árulások árnyékában. Jude és kémei próbálják kezükben tartani az irányítást, közben megmenteni Cardant: veszély fenyegeti a trónját és az életét is, eközben kockán forog a birodalom békéje is.

Kép forrása

Jude-nak nincs könnyű dolga, ugyanis szinte csak magára számíthat. Nem bízhat meg senkiben, saját tesstvéreiben, családtagjaiban, kémtársaiban, Cardanban és a szövetségeseikben sem. Az ellenségeikben pedig végképp nem. Bár a legnagyobb baj az, hogy nem tudja, ki a barát és ki az ellenség, vagy éppenséggel a barát is ellenség. Hősnőnknek tehát nem csak elszántnak és ügyesnek, hanem hihetetlenül okosnak, előrelátünak és furfangosnak kell lennie, hogy túljárjon a tündérek eszén. Ennek a feltételnek a lány meg is felel, bár néha követ el hibákat, alapjában véve elégg jó döntéseket hoz, megfontolt és nem fél cselekedni. De néha ő sem látja előre, milyen nehézségekkel kell megküzdenie. 

A lány helyzetét sok körülmény nehezíti: Annak idején elárulta nevelőapját, aki valószínűleg nem túl megbocsátó fajta. Cardan nem mindig hajlandó úgy táncolni, ahogy Jude fütyül. A lánynak számolnia kell egy féltékeny riválissal, egy bajkeverő ex-szel, aki hamarosan a sógora lesz, egy megbízhatatlan ikertestvérrel, és egy titokzatos árulóval. A cselekmény tehát ebben a kötetben is pörgős, fordulatos, és végig feszültségteli. 

Forrás: Tumblr

A legizgalmasabb részek a tenger alatt történtek: Jude annyira okosan játszotta a szerepét. Igazi túlélőként viselkedett, nem hagyta el magát, próbálta menteni, ami menthető. És mikor végre megmenekült, nagyon fellélegeztem, Persze aztán akadtak újabb bonyodalmak. Mindent egybevéve szerintem jó kis sztori kerekedett ki ebben a részben is. 

Még mindig nem értem egyébként, miért ragaszkodik Jude ennyire ehhez az élethez, miért nem akar egyszerű emberként élni a halandók világában, hisz ott nagyobb biztonságban lenne. Pedig a tündérek világa nagyon veszélyes és kegyetlen a halandók számára, még Jude.nak is, akinek azért van némi előnye és biztosítéka. Számára az, hogy az emberek világában éljen, mégis elképzelhetetlen, de nem ad elég magyarázatot arra, hogy miért érzi így. Hiszen ott nem kellene állandóan küzdeni az életben maradásért és egy szikrányi kis hatalomért. Ez a dolog még mindig érthetetlen számomra, Jude motivációját nem érzem elég erősnek. Miért akar küzdeni, szenvedni, mikor választhatja a könnyebb utat, a kényelmes életet is?

Cardan

A karakterek most is hozzák a formájukat, mindenki sokrétű és titokzatos. Nem lehet tudni, kinek mi a célja, mire készül. Cardant egyre jobban kedvelem, Locke-t legszívesebben elintéztem volna Jude helyében, semmiképp nem engedtem volna, hogy Taryn közelébe férkőzzön. Tarynt nem kedvelem, nem bízom benne, gonosz árulónak tartom, akinek sokkal fontosabb a szívtelen pasija, mint a saját ikertestvére, és akit bármikor elárul a srác kedvéért. Én biztos nem bocsátottam volna meg neki ilyen könnyen, és nem bíztam volna benne, főleg, mikor az ikerhasonlóságukat is kihasználta és Jude-nak adta ki magát. Nálam ott már betelt a pohár. 

Spoiler! Vivi karaktere egy kicsit csalódást okozott: Nem tetszett, amit a barátnőjével művelt. Eltitkolta előle az igazságot, aztán egyszer csak a nyakába zúdított mindent, és nem is segített neki sehogyan abban, hogy könynebb legyen feldolgoznia a sokkoló felfedezéseket. Aztán engedte, hogy veszélybe kerüljön, szenvedjen, majd megbűvölte. Egyszerűen felháborító ahogy viselkedett vele, nem vette figyelembe a szabad akaratát, érzéseit, és testi-lelki épségére sem volt tekintettel. A lány eleve nem tudta, mibe mászik bele, aztán még szinte esélyt sem kapott arra, hogy eldöntse, ebben a helyzetben egyáltalán Vivivel akar-e maradni, kell-e neki ez a sok bonyodalom. Spoiler vége

Forrás: pinterest

A leírásokkal ezúttal sem fukarkodott Holly Black: a tündérek birodalma színes, élénk világ, ahol az illatok, ízek, színek, formák és aromák néha már hányingerkeltően tömény és sokszínű kavalkádja tárul elénk. Kétségtelen, hogy az ábrázolásmód sokban hozzájárul ahhoz, hogy bele tudjuk élni magunkat ebbe a gyönyörűen kegyetlen világba, amely egyszerre hívogató és túl sok egyszerre. A tündérek világának ezt a csömörszerű jellegzetességét a leírások is kiválóan szemléltetik. 

A könyv külleme szép, igényes kivitelezésű. A borítókép szemkápráztatóan gyönyörű, a víz utal a cselekményre. Tetszik a színvilág, a tipográfia, a betű alakja, színe, egyszerűen tökéletes. Van egy fekete verziója is, az is szép, de részemről erre a zöldeskékre teszem a voksomat. 

Összességében egy különleges sorozat remek folytatáskötete a The Wicked King. Érdekel a harmadik rész is, a Queen of nothing (A semmi királynője - Nem túl bizalomgerjesztő cím). A sorozatot ajánlom a tündéres YA fentasy kedvelőinek, akik szeretnek hatalmi harcokról, intrikákról, furfangos tervekről olvasni. 

Értékelés: 

Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4.5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/19

Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón
(Hatalom trilógia 3.)

A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.

Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?

A Hatalom trilógia első részét nagyon szerettem, míg a másodikkal kevésbé voltam elégedett. Nem volt olyan rossz, de nem ért fel az első kötethez. A trilógia befejező részének színvonala az első és a második között helyezkedik el: a másodiknál jobb, de az első rész szintjétől még messze áll. A borítókép hasonlóképpen: ez jobb, mint a kardos, de nem olyan szép, mint a koronás kép. A piros szín nagyon tetszik, a kettétört kulcs képe is jó, csak kicsit túlságosan rajzolt kép benyomását kelti. A betűtípus jó, maga az egész borító esztétikus. A kiasdvány jó minőségű és a fordítás is tetszett.

A cselekmény alakulása a háborúra koncentrál, kapunk sok izgalmas jelenetet, csatákat, harcjeleneteket, és akad egy szívbemarkoló mozzanat is, amikor mindent megkérdőjelezünk. Igazán becsültem a szerzőt, hogy meg merte lépni ezt a drasztikus lépést, aztán sajnálatomra kiderült, hogy mégsem igaz! Persze ez kellett a happy endhez, mégis csalódott voltam, mert valahogy jobban fogadtam volna azt a verziót, amihez Jaron már hozzászokott és meg is erősödött tőle, talált új életcélt. Jaron most is furfangos, okos, kissé pimasz srác és örültem, hogy viszontláttam valamit az első részben megismert jellemáből, szemtelenségéből, ugyanakkor nagyon sokat fejlődött a karaktere, kiforrottabb lett a személyisége. Szépen lassan felnőttek a karaktereke: mindhárom fiú érettebb és felelőségteljesebb lett, ami javukra vált.

Kép forrása

Imogent továbbra sem kedvelem,  a három fiút igen, sőt még Conner is tartogatott meglepetéseket a végén. Az utolsó résznél sejtettem, hogy ilyesmi fordulatra lehet számítani, egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy Jaron túljárt az ellenfelei eszén. Végül persze minden jól alakult és igazi happy endet kapunk, szóval minden szál jól le lett zárva.

Mindent egybevéve egy nagyon jó young adult fantasy sorozatot olvashattam, egy furfangos főhőssel, kedvelhető mellékszereplőkkel és csöppnyi romantikával. Ajánlom a fiatalabb korosztálynak, akik szeretik az intrikával, hatalmi harccal, csatákkal, árulással és barátsággal fűszerezett YA könyveket.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5

Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/17

Vi Keeland és Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

A new adult könyvek kezdenek kicsit egysíkúak lenni, mintha mind egy kaptafára készülne. A Nagyképű öltönyös is sablonos egy kicsit, valami miatt mégis üdítő kivételnek éreztem. Elég hamar végeztem vele, olvastatta magát a könyv. A sztori könnyen magával ragadja az embert, ami véleményem szerint elsősorban a női főhős sziporkázó karakterének köszönhető.

Történetünk főszereplője a vonaton ismerkedik meg egy jóképű öltönyös pasival, akihez ellenszenvvel kevert vonzalmat érez. Persze később kiderül, hogy a férfi nem is olyan nagyképű és elviselhetetlen, mint amilyennek első látásra tűnik. A stílusa bicskanyitogató ugyan és az alkalmazottai sem tartják a legjobb főnöknek, de elég rendes ember. Nekem kicsit től gyors volt a változás, Graham túl hamar átment tuskóból hősszerelmessé. Nem bántam volna, ha kicsit tovább húzzák, ugratják egymást, mert ez a kezdeti szakasz nagyon szórakoztató volt.

Soraya igazi színfoltja a könyvnek, nagyon szórakoztató volt róla olvasni. Igazi belevaló csaj, vagány, nem fél megmondani a véleményét, határozott és tesz rá, mit gondolnak róla. Ugyanakkor egy csupaszív, kedves lány, aki szerelemre és boldogságra vágyik, mint bárki más.

Forrás: pinterest

A történet fő cselekményszála természetesen a két főszereplő közötti kapcsolat alakulása, megismerkedésük, találkozóik, érzelmeik kialakulása, aztán jön egy nagyobb bonyodalom: Soraya hirtelen önhibáján kívül olyan helyzetbe kerül, hogy ő érzi magát harmadik félnek egy kapcsolatban, mintha ő lenne "a másik nő", aki tönkretesz egy családot. Nagy dilemma elé kerül a lány, hogy mit tegyen. Elgondolkodtató volt ez a része a történetnek, de bevallom, ez már nem kötött le annyira, mint a könyv eleji flörtölős huzavona. Az ilyen konfliktusokkal úgy vagyok, hogy oké, kell bele valami balhé, ami miatt a szereplők szétmennek, hogy aztán újra összejöhessenek. Ezzel csak az a baj, hogy ez  kb. minden könyvben így van, amiatt úgy érzi az ember, ezt már olvasta valahol. Ám ezzel a sablonossággal nem csak a könyvekben van bajom, hanem a filmekben is. Minden annyira unalmas és kiszámítható már. Sajnos semmi újat nem tudnak kitalálni, de ez nem ennek a könyvnek a hibája. Mindenesetre legalább volt mondanivalója és egy komoly témát, erkölcsi dilemmát is megközelített.

Tetszett, hogy mindkét fél szemszögéből láthatjuk az eseményeket, mindkét főhős narrációja jól el volt találva, bár igazság szerint Soraya részei egyedibbek voltak. Jók voltak a lány által megválaszolt levelek, visszaköszönt benne pl. Greta és Elec története a Legdrágább mostohabátyámból. Nem tudom, másnak is feltűnt-e ez az utalás, csak éppen Gretchen és Alec néven futnak, de egyértelműen erről a sztoriról van szó, amely szintén az egyik szerző műve. Nem tudom, hogy a többi levélben is utalás van-e egyéb könyveikre, ennek utána lehetne járni érdekességképpen.

Forrás: pinterest

A könyv kívülről igényes kivitelezésű, tetszik a letisztult színvilág, a férfialak és a tipográfia is. A könyv betűtípusa kellemesen olavsható, elégedett vagyok a kiadvánnyal, a fordítással és a borítóképpel is, azt leszámítva, hogy kissé túl egyszerű és túl fekete. Soraya színes egyéniségéhez valami színesebb, vidámabb, vagányabb illett volna.

A klisék ellenére élvezetes olvasmány volt számomra a könyv. Tetszik a szerzőpáros stílusa, magával ragadó, lendületes és humoros, romantikus, érzéki és vicces részek keverednek benne, tökéletesen arányos elegyet alkotva. Egyszer olvasós, humoros, erotikus-romantikus, gyorsan elolvasható történet. Ajánlom a new adult műfaj kedvelőinek, és a szerzőpáros rajongóinak.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18.5

Jennifer A. Nielsen: A szökött király

(Hatalom trilógia 2.)

A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?

Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha? Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!

Közvetlenül A hamis herceg elolvasása után kezdtem bele ebbe a könyvbe. Be kell vallanom, ezt a részt már nem szerettem annyira, mint az elsőt. Úgy éreztem, pont az veszett ki belőle, ami miatt az első kötet a kedvencem volt: Sage szemtelen stílusa, a félrevezetés taktikája, a "senki nem az, aminek látszik" vonal. Persze itt is van megtévesztés, hisz Sage egy ideig itt is titkolja valódi kilétét, de itt már nem volt meg ugyanaz a varázsa.

A közelgő háború és a kalózokkal való viaskodás teszi ki a könyv nagy részét, de sajnos engem egyik téma sem kötött le. Még kevésbé a szerelmi szál, amelyen egyre idegesítőbb dolgok történtek. Már az első résznél sem voltam oda Imogenért, annyira semmilyen volt számomra, itt viszont átment totál elviselhetetlenbe. Jaron elküldte, hogy biztonságban tudja, erre az a hülye liba (már bocsánat) odamasírozik egyenesen a veszély kellős közepébe, hogy segjtsen Jaronnak, amivel persze még nagyobb veszélybe sodorja nem csak magát, hanem a fiút is. És persze sokkal sebezhetőbbé teszi a jelenlétével, mert a srácnak még őt is meg kell védenie, nemcsak saját magát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire kretén? A falra mászom az ilyen agyatlan női karakterektől!

A kalózok sem voltak től érdekesek, mondjuk a kalózok királya és a tolvajok főnöke volt némileg említésre méltó, de ők is felejthetőek. A hercegnő viszont érdekes lánynak tűnt, örültem volna, ha többet szerepel és mondjuk Imogen helyett ő kapott volna nagyobb szerepet.

Tehát ez a rész sem a cselekmény, sem a karakterek, sem az ábrázolásmód terén nem ért fel az első részhez, ami a második kötetek átka. Csak reménykedni tudtam, hogy a befejező kötet jobb lesz, mint  második. Egyedül Jaron és a másik két fiú közötti kapcsolat alakulása volt tanulságos és felemelő, ez a szál tetszett legjobban a könyvben. A Rodennel való viszálykodás és barátság keveréke volt a regény egyik színfoltja, vártam, milyen irányt fog venni a kapcsolatuk: Roden mellé áll-e vagy szembefordul vele?

A könyv külső megjelenése nem rossz, de nem anynira jó, mint az első részé. Az alapszín, a felirat és az eltört kard tetszik, de összességében nem lett akkora kedvenc ez a borító, mint a koronás kép. A kard nem igazán különleges és az egész kép valahogy gyerekes benyomást kelt. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/4

Borító, küllem: 5/4.5

Karakterek: 5/4

Leírás, stílus: 5/4

Összesen: 20/16.5

Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
(Hatalom trilógia 1.)

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Emlékszem, mikor az első részt olvastam, teljesen lenyűgözött a sorozat. Tetszett a kissé egyszerű, mégis ígéretes világfelépítés, izgalmas volt a kis tolvaj helyzete, és imádnivaló volt a pimasz, bajkeverő személyisége. Nagyon bírtam Sage néhol bicskanyitogató, máshol magát kissé ostobának tettető stílusát, sok kellemes pillanatot okozott az olvasás. Volt őgy, hogy hangosan felnevettem egy-két beszólásán.

A történet izgalams volt, a karakterek változatosak, egymástól jól elkülöníthetőek. Szurkoltam a fiúknak, hogy mind túléljék a próbákat és azt akartam, hogy végül Sage kerüljön ki győztesen a hazugságjátszmából.

Mikor kiderült a nagy fordulat, és az olvasó rájön, hogy a megtévesztés nagyobb szintű, mint sejtettük volna, onnantól csak még izgalmasabbak az események. Connert nem tudtam hová tenni, nem tudtam, pozitív vagy negatív szereplő. Értem, hogy elkövetett rossz dolgokat, de alapjában véve jót akart, kíváncsi voltam, mi lesz a további sorsa.

A stílus lehengerlő, Sage narrációja élvezetes és szórakoztató, bár érződik rajta a kisfiús báj, főleg a lánnyal kapcsolatos érzései leírásánál. Tetszett Sage mőltja, az érzelemek széles skáláját vonultatja fel a könyv mind a múltbeli események kapcsán, mind a jelenben, a fiúkkal való bajtársiasság illetve vetélytársi viszony kialakulásakor.

A könyv külleme is nagyon bejön. Szép az alapszín és esztétikusak az aranyszínű betűk, érthető az eltört korona szimbólum, amely utal a könyv eseményeire. A cím, a tipográfia, a színvilág, minden tetszik rajta, keresve sem lehetett volna jobb borítót találni. A fordítással szintén elégedett voltam.

Összességében nagyon szerettem ezt az első részt, egy nap alatt elovastam, szinte faltam a lapokat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szemtelen, talpraesett főhősre alapozó YA fantasyt. Nem találtam benne hibát, ezért azonnal neki is kezdtem a második résznek. 

Értékelés:

Történet, cselekmény: 5/5

Borító, küllem: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Összesen: 20/20

Colleen Hoover: It ends with us - Velünk véget ér

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Ez a második könyv, amit a szerzőtől olvastam, az első a Too late volt, amelyről hamarosan szintén írok majd bejegyzést. Nos, összességében mindkettő tetszett, szívesen olvasnám még az írónő más műveit is.

A történet középpontjában egy Lily nevű fiatal nő áll, aki az egyetem elvégzése után Bostonba költözik, és saját vállalkozást nyit. Közben megismerkedik egy jóképű orvossal, ám még gyakran eszébe jut régi szerelme is. A múlt történéseit Lily levélszerű naplójegyzeteiből ismerhetjük meg. Bevallom, engem a könyv eleje nem nyűgözött le, nehezen sikerült túllendülnöm az első száz oldalon. A levelekből elénk táruló múltbeli események jobban lekötöttek, mint a Lily jelene és a Ryle-lal alakuló kapcsolata (aki egyébként nem annyira volt szimpi már az elején sem, utána meg csak még gázabb lett). A hajléktalan fiú a múltban sokkal szimpatikusabb volt, mint az idegsebész a jelenben, végig neki szurkoltam.

Mint mondtam, a könyv eleje elég unalmas volt, nem éreztem a szikrát a szereplők között, egyedül a múltbeli helyzetek és események kötöttek le. Aztán jöttek egymás után a fordulatok, és a történet elkezdett izgalmas és felettébb elgondolkodtató lenni. Mikor Atlas újra felbukkant, vagy mikor kiderültek Lily családi körülményei a múltban, vagy mikor jöttek a bonyodalmak Ryle és Lily között, ott már gyorsabban fogytak a lapok.

Kép forrása: pinterest

Alapvetően elég személyes hagvételű a regény, tabutémát döntöget, a családon belüli erőszak jelenik meg a könyvben, egy másik aspektusból megközelítve és egy lehetséges megoldást kínálva a hasonló helyzetben lévő nőknek. A társadalom tényleg hajlamos ítélkezni és feltenni a kérdést, miért nem hagyja el a nő az őt bántalmazó férfit, miért hagyja, hogy elfajuljanak a dolgok. A helyzet sosem egyszerű, közrejátszanak az érzelmek, az anyagi okok, a gyermek érdekei, stb. Biztosan nincs könnyű dolga annak, aki ilyen helyzetbe kerül és nagyon bátornak kell lennie ahhoz, hogy ki tudjon lépni egy ilyen kapcsolatból. Tetszett a mű drámaisága, a megható részek, az elgondolkodtató téma.

A karakterek érdekesek voltak: Lily okos, bátor és erős nő, aki végül meg meri tenni a helyes lépést a boldogsága felé vezető úton, ám ehhez le kell mondania olyan dolgokról, amiket szeretett illetve eltervezett. Tragikus, ahogy egy hiba, egy rossz jellemvonás, egy dühödt pillanat tönkreteszi a közös életet, a jövőbeli terveket és a szerelmesek boldogságát.

Ryle-t és Atlast is sajnáltam, mert mindkettejük múltjában voltak borzalmas időszakok, testi vagy lelki szenvedéseknek voltak kitéve. Ám míg egyiküknek sikerült feldolgozni a múltat, a másik még mindig elszenvedi a múlt árnyait. Ryle sajnálatra méltó volt, ugyanakkor haragot, megvetést keltett bennem a viselkedése és a mőltbeli tragédia - bármilyen szörnyű is - nem adhat okot ilyen jellegű cselekedetekre. A jelenbeli vélt vagy valós sérelmek, düh, féltékenység sem elég indok arra, hogy valaki bántsa azt, akit szeret. Ilyen zsempontból megértettem Lilyt, hisz sajnálta, ugyanakkor gyűlölte Ryle-t az események bizonyos pontján. És persze szerette, ami a legrosszabb párosítás és ez adja a helyzet tragikumát. Az, hogy szereti a férfit, hogy el tudta vele képzelni a közös jövőt, aztán szembesül egy olyan dologgal, amit nem képes tolerálni és senki nem várhatja el tőle, hogy ezt elfogadja, ez tényleg patthelyzet. Tudja, hogy valami fontosat mindenképpen elveszít: vagy a testi épségét, egészségét, méltóságát és tiszteletét a férfi iránt, vagy pedig a szerelmét, a közös életükbe vetett reményt. Nálam nem volt kérdés a döntés, de megértem, amit Lily hangsúlyoz, hogy könnyen beszélsz, amíg nem vagy az adott helyzetben. Elhiszem, hogy nehéz döntés és bátorság, elszántság kell a meghozatalához.

Kép forrása: pinterest

Atlast nagyon kedveltem, már hajláktalan fiúként is olyan aranyos és törődő volt, felnőttként pedig igazi társ, akire Lily mindig számíthatott. A mellékszereplők közül Alyssa és Marshall nagyon jó fejek voltak, jó volt róluk olvasni: vicces, vidám emberek, akik egészen feldobták a könyv végének komor hangulatát. Tetszett Lily és az édesanyja kapcsolatának ábrázolása is, örültem, hogy ilyen jól megértették egymást és egymás indokait, motivációit.

A könyv külseje esztétikus, tetszik a színvilága. A virág utal Lily virágboltjára, az pedig, hogy a virág össze van törve, taposva, érzékelteti a könyv húsbavágó témáját. Jól működnek a szimbólumok a borítót, a tipográfia is tetszetős, bár a kisbetűs magyar címtől még mindig agybajt kapok, egyszerűen zavaró. A borítóképen kicsit sok az írás, nem kellene ennyi felirat, az utóbbi időben zavarnak a borítóképre nyomtatott ajánló szövegek is.

A könyv eleji lagymatag történetvezetést leszámítva elég jó könyv volt, a stílus gördülékeny és elég lelkizős, véleménynyilvánító, ami cseppet sem zavart. Az érzékibb részek is jól el voltak találva, ezek a vonások is passzoltak a szereplők jelleméhez. Mindent egybevéve ajánlom a new adult irodalom kedvelőinek, akik nem rettennek vissza az érzékenyebb, komolyabb témáktól.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18

J. L. Armentrout: Stone Cold Touch - Dermesztő érintés 

(Komor elemek 2.)

Minden érintésnek ára van.

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét. Ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lány számára, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Elképesztően vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a srác lelkét.

Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderül róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más nem tudná.

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni…

„Armentrout új sorozata elejétől a végéig kiváló szórakozást kínál… A cselekményt egyenlő arányban pezsdíti a romantika és a feszültség.”

– Kirkus Reviews

Emlékszem, hogy a White hot kiss nagyon tetszett, mikor olvastam. Pörgős, izgalmas regény volt egy jól felépített világgal és szerethető karakterekkel, meg persze összetett érzelmekkel. Alig vártam, hogy tovább olvashassam Layla kalandjait. Összességében tetszett ez a rész is, de nem voltam annyira nagy rajongója, mint az elsőnek.

A cselekmény ezúttal is érdekesen alakult, kaptunk nyomozós szálat, de közben engem igazából Layla szerelmi élete kötött le. Kedvelem Zayne-t, de bevallom, nekem Roth a kedvencem, és alig vártam, hogy végre visszatérjen. Persze, tudhattam volna, hogy semmi nem lesz olyan, ahogy az ember várná, hisz kell a dráma, mert akkor nem lenne cselekmény. És igazság szerint ez volt az, ami a legjobban zavart ebben a sztoriban: hogy a napnál is világosabb, hogy Roth törődik Laylával, tetszik neki, mégis úgy tesz, mintha nem is érdekelné. Mi oka volt erre? Később ad valami magyarázatot Abbott-ról, de ki hiszi azt el, hogy egy Roth szintű fickó megijed tőle és a fenyegetése miatt lemond arról, hogy Laylával legyen? Na ne már! Ez finoman szólva is mondvacsinált ürügy volt, felesleges drámázás a köbön. És persze ez magával hozza a szerelmi háromszög elburjánzását, hisz Layla azt hiszi, Roth nem érdeklődik iránta, csak segít neki nyomozni a lilin után, ezért egyre közelebb kerül Zayne-hez, miközben a két pasi között őrlődik.

Hogy melyiküket fogja választani, még nem tudjuk konkrétan, de azért erősen lehet sejteni. Mindkét srác kedvelhető, és valamilyen szinten megértem Laylát, de itt nekem egy kicsit zavaró volt a szerelmi háromszög. A lilinnel kapcsolatos részek, a veszélyek, az akciódúsabb jelenetek tetszettek, bár ez a srác nem volt annyira látványos és izgalmas, mint az előző. Persze a végén itt is akadtak bonyodalmak, a könyv végi fordulat is érdekes volt, bár nekem nem ütött akkorát. Emlékszem, lapoztam volna tovább és meglepve láttam, hogy hopp, vége van a könyvnek. Mindenesetre érdekel a folytatás.

Forrás: pinterest

Ami igazán tetszik ebben a sorozatban, az Layla szeméylisége, ahogyan próbálja meghatározni önmagát, megismerni erősségeit és gyengeségeit és minden hibájával együtt elfogadni önmagát. Tetszik a társaival való kapcsolatának ábrázolása, beilleszkedése, Abbottal való kapcsolatának alaukulása. Egy másik érdekes mozzanat a vízköpő lányok sorsa, a női egyenjogúság kérdése volt, tetszett, hogy ez is szóba került a könyvben.

Armentrout stílusa könnyen, szerethető, élvezetesen és lendületesen ír, faltam a fejezeteket. A karakterek kedvelhetőek, Layla néha bizonytalan, kicsit elveszett, máskor viszont nagyon is határozott. Kissé összecsapnak a feje fölött a hullámok, megtapasztalja a bizalmatlanságot és sokszor haszontalannak érzi magát. Roth még mindig jó figura, bár a könyv első felében eléggé szemétládán viselkdedett, amire nem adott túl jó magyarázatot. Zayne pedig az örök jófiú, kedves és figyelmes barát, minden lány álma. A vízköpők csapatából sok mindenkit ellenszenvesnek találtam, amiért ennyire nem bíztak a lányban, aki velük nőtt fel.

A könyv külleme nem csúnya, de sem a képi világa, sem a színei nem állnak közel hozzám. Nem tetszik ez a hideg, zöldeskék szín, bár kétségtelenül illik a címhez. Laylát és Zayne-t körülbelül ilyennek képzelem, és értem, miért éppen ők vannak a képen. A borító határozottan nem a kedvencem, a srác arcára írt ajánlótól egyenesen röhögőgörcsöm támad. Túl sok a felirat fura helyeken elhelyezve, néhol szürkével, hát, nem a legesztétikusabb. Ez most nem igazán volt jó választás, sokkal jobbat ki lehetett volna hozni ebből a borítóból.

Mindent egybevéve jó könyv, de nem kiváló. Szerintem nem üti meg az első kötet szintjét, de van potenciál a sorozatban, érdekel a folytatás. Remélem, az nem pusztán a szerelmi háromszögről fog szólni, hanem több lesz benne a küzdelem, akció és az izgalom. Ajánlom a romantikus YA urban fantasy kedvelőinek. 

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4
Karakterek: 5/4
Leírás, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/17

Erin Watt: Cifra palota (A Royal család 3.)

Halálos ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.

Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.

A sorozat első része tetszett, magával ragadott, bár így utólag visszagondolva, átlagos NA történet volt. A második rész is elment egynek, de ott már kezdett egy kicsit apadni a sztori lendülete, a szereplők is ellaposodtak egy kicsit. Sajnos, azt kell mondanom, ez a rész még a másodiknál is silányabb volt.

A történet eleje nem nagyon kötött le, nem nagyon szeretem az ilyen szappanoperás helyzeteket. Úgy éreztem magam, mintha a Dallas új részeit nézném, vagy valamilyen dél-amerikai telenovellába csöppentem volna. Unalmas, lelkizős részek, feszültségek, és a jó öreg "mindenki kavart már mindenkivel" sztori jellemezte a történet nagy részét. Az egyetlen érdekes motívum Ella apjának felbukkanása és a kettejük közötti kapcsolat kiépülése, változása, fejlődése volt. Furcsa volt, hogy Ella mennyire elutasító a soha nem látott apjával már az elején, holott akkor még semmi rosszat nem tett a fickó. Aztán persze elővette a szigorú apa imidszét és tenyérbemászóan idegesítő lett.

Forrás: pinterest

Egy másik érdekes szál a bűncselekmény köré épült, sajnos csak a végén derült ki egy fordulattal, hogy ki volt a gyilkos, addig megy a huzavona és a megaláztatás Reeddel kapcsolatban. Ellának meg egész idő alatt csak azon jár az esze, hogy végre ágyba bújjanak egymással, pedig Reednek most kissebb gondja is nagyobb ennél.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a szereplők iszonyatosan sekélyesek lettek, a mellékszereplők is egyetlen tulajdonsággal jellemezhetőek. Egyedül Dinah meg a szurkolólány személyisége volt kicsit összetettebb, a többiek felejthetőek. Reed és Ella is ellapododtak, a többi tesónak meg mintha egyáltalán nem lett volna személyisége. az egész famíliából az apa az egyetlen értékelhető figura. Valerie szerelmi élete még jobban lekötött, mint Elláéké, szívesen olavstam volna még az ő románcáról. Közben Easton körül is kering egy titok, vajon melyik lány hívta fel magára a srác figyelmét? Úgy sejtem, ha a jövőbeli (már nem Ellára főkuszáló) Royal család-kötetek Eastonról és az ő szerelmi életéről fognak szólni.

Kép forrása

A stílus egyébként nem lenne rossz, az tetszett, hogy Ella és Reed körülbelül egyforma arányban narrálják az eseményeket, bár annyira nem volt elkülöníthető a hangjuk. Itt-ott visszalapoztam, hogy kinek a fejében járok éppen. Maga az ábrázolásmód is lehetett volna kicsit részletgazdagabb, valami ezúttal hiányzott, talán a részletesebb leírásokat meg az átérezhetőbb érzelemábrázolást hiányoltam.

Maga a könyv külső megjelenése tetszetős, jó lett a magyar cím, eszembe juttatja a népi gyerekdalt. A tipográfia is jól néz ki, maga a borítókép szép, bár az én ízlésemnek túlságosan egyszínű és fakó. Az egész könyv esztétikusan kivitelezett, de akadtak benne nyomdai, helyesírási hibák, melyek zavartak egy kicsit. Bárcsak ez lett volna a legnagyobb hibája a könyvnek!

Összességében csalódás volt ez a rész, a sorozat kezdeti egyedisége átment valami elképesztően szappanoperaszerű kliséhalmazba. Hetekig olvastam, nem kötött le a szereplők sorsa, valahogy az egésznek megkopott a varázsa így a harmadik részre. Úgy éreztem, ezek a figurák már nem tudnak nekem újat mutatni. Ha lesz még folytatása a sorozatnak, nem hinném, hogy vevő lennék rá.

Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/3
Karakterek: 5/3
Leírás, stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/14

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok a nyakába varrják Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra?

Képesek lesznek meglátni a szívükkel azt, ami a szemnek láthatatlan?

Merülj el a történetben és hagyd, hogy a te szívedhez is szóljon Róka és a Kisherceg új, mai üzenete.

Nagyon szeretek magyar szerzőktől olvasni. Mindig szurkolok, hogy jó élmény legyen. A parafrázisokat, mesefeldolgozásokat is szeretem. Úgy vélem, az intertextualitás sok izgalmas élményben részesítheti az olvasót. Tetszik, ahogy egyes szövegek reflektálnak más, ismert szövegekre.

A kis herceg a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, gyerekkori kötelezőként is szerettem, és azóta is többször olvastam. Azon könyvek egyike, amelyek számomra minden olvasásnál újabb és újabb jelentésrétegekkel gazdagodnak. Mindig felfedezek benne valami újat, ami csak megerősít abban, mennyire szeretem ezt a remekművet. Éppen ezért örültem annak, mikor megtudtam, hogy a Szelídíts meg egy modern feldolgozása A kis hercegnek a manapság oly divatos young adult regény formájában. 

Az ötletet zseniálisnak tartom, és reméltem, hogy a megvalósítással sem lesz problémám. Összességében tetszett, elégedett vagyok vele. Úgy gondolom, a szerzőnek sikerült egy jó ötletet ügyesen kivitelezni. 

Kezdjük a borítóval, mert egyszerűen szemkápráztatóan gyönyörű. Csodásak a színek, tetszik a lány  képe és a róka alakja, a köztük lévő színátmenet, és még a tipográfia sem zavaró. Örülök, hogy a borítókép utal a történetre, a rókáról és a címről mindenki azonnal A kis hercegre asszociál, így a szimbólumok megteszik hatásukat. Szerintem ettől tökéletesebb borítót nem is lehetett volna választani, hihetetlenül jól sikerült. Helyesírási, nyomdai hibákkal nem nagyon találkoztam, ha volt is, nem volt feltűnő. A sortávolság és a betűtípus a szokásos, Vörös pöttyösökre jellemző, a szemnek ideális.

Forrás

Térjünk át a könyv cselekményére! Először is nagyon tetszettek a két mű közötti párhuzamok, a különböző utalások. A nevek ötletesek voltak, pl. két főhős Róka és Kisherceg becenévre hallgat, a fiú barátnője, akiért rajong Rozi, azaz a Rózsa; a tanár a Pilóta a gyakran viselt napszemüvege miatt, stb. A karakterek jelleme illett az eredeti történetben szereplő figurák tulajdonságaihoz, megfigyelhetjük például Róka vadságát, szelídítetlenségét, miközben vágyik arra, hogy valaki megszelídítse és ő is fontos legyen valakinek. Jelen van Kisherceg bizonytalansága, kíváncsisága, a világra való rácsodálkozása, ugyanakkor gyermeki naivsága is. Rozi elkényeztetettsége, szépsége is hasonlít a rózsáéhoz.

Örültem, hogy ilyen jól siekrült párhuzamokat vonni a két történet között, legjobban például azoknál a részeknél tetszett, mikor Kisherceg meglátogatja a különböző foglalkozású szülőket. Zseniálisak voltak ezek a kis epizódok, annyira jól eltalálta az írónő minden foglalkozás árnyoldalát, feltárta negatív oldalukat, hátulütőjüket. Ezeknél az elgondolkodtató jeleneteknél éreztem igazán a mű mondanivalóját és Róbert Katalin írói tehetségének megnyilvánulását.

Történetünk két főhőse Kisherceg és Róka. Mindketten bizonyos mértékű jellemfejlődésen mennek keresztül, de legjobban rókánál figyelhető meg a változás, aki szó szerint megszelidül Kisherceg odaadó figyelmének köszönhetően. Kisherceg is változik, megpróbál kicsit határozottabb lenni, veszít bizonytalanságából, ugyanakkor nem válik túlzottak felnőttessé. A mindent komolyan vevő, szorgalmas, kissé koravén gyerekből olyan fiú válik, aki élvezni akarja az életet, és rájön, nem kell most azonnal döntenie a jövőjéről, majd kialakul, mihez kezd magával.

Nagyon tetszett az érzelmi oldal ábrázolása, legjobban Róka szüleihez való viszonyának leírása. Tökéletesen megértettem az apja iránti indulatait, az anyukája iránti érzéseit. Érdekes volt Róka múltja is, izgalmas volt nyomon követni, ahogy feltárult a múlt tragédiája, amely olyanná tette Rókát, amilyen. Kisherceg jelleme is jól megnyilvánult az elején abban, ahogy Rozival viselkedett. Tapintható volt a bizonytalanság, a lány idealizálása, és az, ahogyan alávetette magát a lány akaratának, szeszélyeinek,  észre sem véve sértődékenységét, elkényeztetettségét, kapcsolatuk egyenlőtlenségeit.

A barátság-szál is kedves, jól felépített része volt a sztorinak, tetszett Róka és a barátnője kapcsolatának alakulása. Érzelmi téren talán a romantikánál éreztem egy kis hiányosságot, de örültem, hogy szépen lassan épült fel a két központi figura kapcsolata. Én még hiányoltam volna egy kis érzelmi mélységet, de mindent egybevéve tetszett a szerelmi szál is. Az érzéki mérce természetesen a YA keretein belül marad, néhány ártatlan csók csattan el annak rendje-módja szerint.

Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék említeni, az a még a korosztályhoz képest is gyermeteg megfogalmazás. Néha úgy éreztem, a szereplők vagy túlságosan csenevész szókinccsel rendelkeznek, vagy éppen a gondolataik nagyon gyerekesek. Tudom, hogy középiskolásokról van szó, de én is voltam tini, sőt, ismerek sok fiatalt és valahogy rájuk nem ez a fajta beszédmód a jellemző. És most nem csak arról van szó, hogy Róka haragszik a világra és emiatt csúnyán beszél meg sokat káromkodik, hanem maguk a gondolataik, és azok megfogalmazása sikerült helyenként meglehetősen gyerekesre. Ez egyébként nem volt annyira zavaró, betudtam annak, hogy a szerző a célkorosztályhoz akarta közelebb hozni a szereplőket ezzel. Mellesleg egy kicsivel több leírást is szívesebben vettem volna.

Összességében nagyon örültem a könyvnek, kortárs magyar young adult regény (reális világban, a jelenben, Magyarországon játszódó, romantikával átitatott történet) irodalmi vonatkozásokkal, útkereséssel, családi problémákkal. Vannak apróbb hibái, de mindent egybevéve remek kikapcsolódást nyújtott. Ajánlom a YA irodalom kedvelőinek és azoknak, akik jól ismerik (a legtöbb utálás megértéséhez nem árt ismerni) és szeretik A kis herceget.

Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/4.5
Karakterek: 5/4.5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/4
Borító, küllem: 5/5

Összesen: 20/18