Kelley Armstrong: The Reckoning - A leszámolás
(Sötét Erő trilógia 3.)
Kelley Armstrong nagy sikerű Sötét erő trilógiájának hihetetlenül izgalmas befejezése.
A tizenöt éves Chloé Saunders hétköznapi életet szeretne élni. Nem adatik meg neki. Chloé ugyanis genetikai módosítás áldozata, olyan nekromanta, aki akarata ellenére képes felébreszteni a holtakat. Chloé, és hasonszőrű, különleges „tehetséggel” megáldott (vagy inkább elátkozott?) társai az életüket mentik a pokoli szervezettől, amelyik létrehozta őket.
És, ha mindez nem elég, Chloé gyengéd érzései a testvérpár - Simon, a kedves varázsló, és bátyja, Derek, az annyira nem kedves vérfarkas - iránt összezavarják a fejét. Ráadásul az a szörnyű gyanúja, hogy szíve mindinkább a vérfarkas felé hajlik…
Kétségtelenül nem hétköznapi történet!
Utolsó részéhez érkezett Chloé Saunders története. A lány és barátai azt hiszik, biztonságban vannak Simon apjának barátjánál, Andrew-nál, de a nyugalom csak látszólagos. Chloé rájön, hogy a házban szellemek ólálkodnak és nem ők jelentik az egyetlen veszélyt rájuk nézve. Hőseink már tényleg nem tudják, ki a barát és ki az ellenség, és rájönnek, hogy csak egymásban bízhatnak. Vagy még egymásban sem, önmagukban sem?
Miután a trilógia második részét másfél nap alatt elolvastam, rögtön hozzáfogtam ehhez. Egy nap alatt végeztem vele. Izgalmas volt, bár itt most akadtak "tötymörgős" részek, mikor azt mondtam, csináljanak már valamit, ne csak üljenek és várjanak. Ám az írónőnek ezeket az eseménymentes hézagokat is sikerült valamilyen izgalmas jelenettel, bonyodalommal, veszéllyel, nyomozgatással, veszekedéssel, kupaktanáccsal vagy rejtéllyel kitöltenie, hogy addig se üljünk tétlenül. Viszont voltak olyan váratlan fordulatok is, hogy leesett az állam. Legalább két alkalommal történt olyasmi, amire nagyon nem számítottam, és ezen kívül rengeteg olyan pillanat akadt a könyvben, mikor hirtelen "fordult a kocka".
Már a második rész kritikája kapcsán is meg akartam jegyezni, hogy a második kötet szerves része az elsőnek, nem az a tipikus folytatás-kötet. Olyan, mintha egy nagyon hosszú történet lenne, csak kettévágva. Most is, a harmadik résznél ezt még határozottabban éreztem: ez a három könyv egy nagy egységes egészet alkot. Számos utalás van a az első vagy a második részben történt eseményekre, van olyan korábbi titok, amire most derül fény és sok olyan rejtélyes dolog, ami most így visszatekintve egészen más értelmet nyer. Örülök, hogy így közvetlenül egymás után olvastam a könyveket, mert így lett igazán teljes egész, meg minden részletre emlékszem. El sem tudnám képzelni, hogy éveket kellett volna várnom az egyes kötetek megjelenése között. Egyrészt már tűkön ültem volna, másrészt meg sok apró, lényeges részlet kiment volna a fejemből.
Vegyük sorra még a pozitívumokat! Tetszett a szerelmi szál alakulása, (úgy lett, ahogy akartam :) juhé), nem volt nyálas, nem volt csöpögős, de szép volt és szívderítő és nagyon illett a szereplők jelleméhez. Vártam volna valami drámaibbra, erőteljesebbre, (mondjuk az a fél, aki nem nyerte el a lány szívét, ellenük fordul, vagy valami), de aztán rájöttem, az nem illett volna ide, nem passzolt volna a karakterek személyiségéhez. Jó volt ez így, ahogy volt. Imádtam a Simon és derek közti szeretetet, mintha tényleg igazi testvérek lennének, mindketten megtennének mindent a másikért, és boldognak akarják látni a másikat.
A cselekmény végső megoldása is érdekesen alakult, volt izgalom bőven, majd a vége kicsit megnyugtatóvá vált, ugyanakkor előremutató a jövőbe. El tudom képzelni, hogyan alakul tovább a szereplők élete és nagyon-nagyon érdekelne a folytatás. Tudom, hogy az írónőnek van egy második trilógiája, ami ugyanebben a világban játszódik, gyakorlatilag folytatás-trilógia Darkness Rising címmel, amit szintén tervezek elolvasni, mert most nagy Kelley Armstrong-fan lettem hirtelen (Ja, tudom, pár héttel ezelőtt még nehéz lett volna ezt elképzelni.) Nem tudom, hogy ebben meg fognak-e jelenni a már jól ismert karakterek (Chloé, Derek, Simon, Tori, Rae) vagy teljesen új szereplők lesznek, de jó pár kérdés megválaszolatlanul maradt, ami igenis bosszantó.
És most már jönnek a negatívumok. Elsősorban az nem tetszett, hogy sok rejtélyre nem derült fény, maradtak elvarratlan szálak. Spoileres kérdések következnek! Hol volt, mit csinált Simon apja? Milyen ember ő? (Jobban megismerném, kíváncsi vagyok rá, ha már három köteten keresztül vártam a felbukkanását.) Hol bujkált eddig, hogy került oda hirtelen a laborba? Tudja-e, hogy mi köze van Torihoz? (Úgy tűnt, igen.) Hogyan fog reagálni Tori és Simon, ha ezt megtudják? Nem kielégítő választ kaptunk arra sem, hogy ki miért tette azt, amit tett? Mi a helyzet Royce-szal, az apjával meg a testvérével, ez miért volt fontos? Csak azért, mert ők is félresikerült Variánsok voltak? Mit akart a féldémon Diriel, lett-e valami következménye a felszabadításának, ki az "ura" és mit akart? Miért engedte el Chloét csak úgy? Ennek érdekelne a folytatása, sok mindent ki lehetne még hozni belőle. Kíváncsi vagyok Simon szerelmi életének alakulására is, vajon talál magának valakit, aki illik hozzá? Hogy alakul Chloé-ék élete a továbbiakban? Megtalálják a többi génmódosított Variánst? És mi lett Rae-vel? Tényleg meghalt vagy az igazi anyja vitte el? Ki az a Mr., St. Cloud és mi a célja? Nem tudom, hogy választ kapunk-e ezekre a kérdésekre a Darkness Rising trilógiából, de érdekel annyira, hogy elolvassam. Spoiler vége
Az sem tetszett, hogy jó pár helyen akadtak logikátlan dolgok és mondvacsinált ürügyek valaki tetteinek megmagyarázására. Miért kellett valaminek olyan nagy feneket keríteni, ha máshogy, egyszerűbben is meg lehetett volna oldani. Túl sok volt a manipulálás, összeesküvés, árulás ebben a részben. Nem azt mondom, hogy nem tudtam követni, de kicsit túl volt bonyolítva a negatív karakterek szempontjából nem logikus módon. Ezt már a történet túlcsavarásának éreztem, de be kell vallanom, hogy azért izgalmas olvasmány volt.
A könyv küllemére nincs panaszom, szép a borítókép, szebb, mint a második részé. Viszont itt is zavar a medál színe, ugyanis ebben a kötetben végig kék medálról van szó (az előzőben lila), a borítón pedig lila medál látható (míg a második rész borítóján kék). Egyszerűen meg kellett volna cserélni a kettőt és kész. A három borítókép egységes hangulatú, ugyanaz a titokzatos lány látható rajta, ami a történet rejtélyességét sejteti. Az írónő stílusa tetszik, főleg az, ahogy a pörgős eseményeket és a váratlan fordulatokat kombinálja a karakterfejlődéssel. Ezúttal még látványosabb volt Chloé és Tori változása, Derek és Chloé egymáshoz való viszonya is. Van néhány szereplő, akikről végig nem lehet tudni, melyik oldalon is állnak, kihez hűségesek, mi motiválja őket. Ez végig fenntartotta a feszültséget.
Összességében igazi gyöngyszemre bukkantam ezzel a sorozattal és így utólag nagyon bántam volna, ha akkor ott az első rész elején félreteszem (mert nagyon nehezen kezdtem neki újból, annyira nem kötött le az első néhány fejezet). Azoknak ajánlom, akik bírják a hullás-zombis undorító és félelmetes jeleneteket is (ezek miatt tizenöt éves kor alatt nemigen javasolnám); a különleges képességekkel rendelkező főhősöket; emlékezetes karaktereket; az aranyos, de ártatlan, YA kereteken belül maradó romantikát; a csavaros történetvezetést, ahol mindig akad valami váratlan fordulat, vagy bonyodalom. Én vevő vagyok Kelley Armstrong műveire a jövőben is.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19
Miután a trilógia második részét másfél nap alatt elolvastam, rögtön hozzáfogtam ehhez. Egy nap alatt végeztem vele. Izgalmas volt, bár itt most akadtak "tötymörgős" részek, mikor azt mondtam, csináljanak már valamit, ne csak üljenek és várjanak. Ám az írónőnek ezeket az eseménymentes hézagokat is sikerült valamilyen izgalmas jelenettel, bonyodalommal, veszéllyel, nyomozgatással, veszekedéssel, kupaktanáccsal vagy rejtéllyel kitöltenie, hogy addig se üljünk tétlenül. Viszont voltak olyan váratlan fordulatok is, hogy leesett az állam. Legalább két alkalommal történt olyasmi, amire nagyon nem számítottam, és ezen kívül rengeteg olyan pillanat akadt a könyvben, mikor hirtelen "fordult a kocka".
Már a második rész kritikája kapcsán is meg akartam jegyezni, hogy a második kötet szerves része az elsőnek, nem az a tipikus folytatás-kötet. Olyan, mintha egy nagyon hosszú történet lenne, csak kettévágva. Most is, a harmadik résznél ezt még határozottabban éreztem: ez a három könyv egy nagy egységes egészet alkot. Számos utalás van a az első vagy a második részben történt eseményekre, van olyan korábbi titok, amire most derül fény és sok olyan rejtélyes dolog, ami most így visszatekintve egészen más értelmet nyer. Örülök, hogy így közvetlenül egymás után olvastam a könyveket, mert így lett igazán teljes egész, meg minden részletre emlékszem. El sem tudnám képzelni, hogy éveket kellett volna várnom az egyes kötetek megjelenése között. Egyrészt már tűkön ültem volna, másrészt meg sok apró, lényeges részlet kiment volna a fejemből.
Vegyük sorra még a pozitívumokat! Tetszett a szerelmi szál alakulása, (úgy lett, ahogy akartam :) juhé), nem volt nyálas, nem volt csöpögős, de szép volt és szívderítő és nagyon illett a szereplők jelleméhez. Vártam volna valami drámaibbra, erőteljesebbre, (mondjuk az a fél, aki nem nyerte el a lány szívét, ellenük fordul, vagy valami), de aztán rájöttem, az nem illett volna ide, nem passzolt volna a karakterek személyiségéhez. Jó volt ez így, ahogy volt. Imádtam a Simon és derek közti szeretetet, mintha tényleg igazi testvérek lennének, mindketten megtennének mindent a másikért, és boldognak akarják látni a másikat.
A cselekmény végső megoldása is érdekesen alakult, volt izgalom bőven, majd a vége kicsit megnyugtatóvá vált, ugyanakkor előremutató a jövőbe. El tudom képzelni, hogyan alakul tovább a szereplők élete és nagyon-nagyon érdekelne a folytatás. Tudom, hogy az írónőnek van egy második trilógiája, ami ugyanebben a világban játszódik, gyakorlatilag folytatás-trilógia Darkness Rising címmel, amit szintén tervezek elolvasni, mert most nagy Kelley Armstrong-fan lettem hirtelen (Ja, tudom, pár héttel ezelőtt még nehéz lett volna ezt elképzelni.) Nem tudom, hogy ebben meg fognak-e jelenni a már jól ismert karakterek (Chloé, Derek, Simon, Tori, Rae) vagy teljesen új szereplők lesznek, de jó pár kérdés megválaszolatlanul maradt, ami igenis bosszantó.
És most már jönnek a negatívumok. Elsősorban az nem tetszett, hogy sok rejtélyre nem derült fény, maradtak elvarratlan szálak. Spoileres kérdések következnek! Hol volt, mit csinált Simon apja? Milyen ember ő? (Jobban megismerném, kíváncsi vagyok rá, ha már három köteten keresztül vártam a felbukkanását.) Hol bujkált eddig, hogy került oda hirtelen a laborba? Tudja-e, hogy mi köze van Torihoz? (Úgy tűnt, igen.) Hogyan fog reagálni Tori és Simon, ha ezt megtudják? Nem kielégítő választ kaptunk arra sem, hogy ki miért tette azt, amit tett? Mi a helyzet Royce-szal, az apjával meg a testvérével, ez miért volt fontos? Csak azért, mert ők is félresikerült Variánsok voltak? Mit akart a féldémon Diriel, lett-e valami következménye a felszabadításának, ki az "ura" és mit akart? Miért engedte el Chloét csak úgy? Ennek érdekelne a folytatása, sok mindent ki lehetne még hozni belőle. Kíváncsi vagyok Simon szerelmi életének alakulására is, vajon talál magának valakit, aki illik hozzá? Hogy alakul Chloé-ék élete a továbbiakban? Megtalálják a többi génmódosított Variánst? És mi lett Rae-vel? Tényleg meghalt vagy az igazi anyja vitte el? Ki az a Mr., St. Cloud és mi a célja? Nem tudom, hogy választ kapunk-e ezekre a kérdésekre a Darkness Rising trilógiából, de érdekel annyira, hogy elolvassam. Spoiler vége
Az sem tetszett, hogy jó pár helyen akadtak logikátlan dolgok és mondvacsinált ürügyek valaki tetteinek megmagyarázására. Miért kellett valaminek olyan nagy feneket keríteni, ha máshogy, egyszerűbben is meg lehetett volna oldani. Túl sok volt a manipulálás, összeesküvés, árulás ebben a részben. Nem azt mondom, hogy nem tudtam követni, de kicsit túl volt bonyolítva a negatív karakterek szempontjából nem logikus módon. Ezt már a történet túlcsavarásának éreztem, de be kell vallanom, hogy azért izgalmas olvasmány volt.
A könyv küllemére nincs panaszom, szép a borítókép, szebb, mint a második részé. Viszont itt is zavar a medál színe, ugyanis ebben a kötetben végig kék medálról van szó (az előzőben lila), a borítón pedig lila medál látható (míg a második rész borítóján kék). Egyszerűen meg kellett volna cserélni a kettőt és kész. A három borítókép egységes hangulatú, ugyanaz a titokzatos lány látható rajta, ami a történet rejtélyességét sejteti. Az írónő stílusa tetszik, főleg az, ahogy a pörgős eseményeket és a váratlan fordulatokat kombinálja a karakterfejlődéssel. Ezúttal még látványosabb volt Chloé és Tori változása, Derek és Chloé egymáshoz való viszonya is. Van néhány szereplő, akikről végig nem lehet tudni, melyik oldalon is állnak, kihez hűségesek, mi motiválja őket. Ez végig fenntartotta a feszültséget.
Összességében igazi gyöngyszemre bukkantam ezzel a sorozattal és így utólag nagyon bántam volna, ha akkor ott az első rész elején félreteszem (mert nagyon nehezen kezdtem neki újból, annyira nem kötött le az első néhány fejezet). Azoknak ajánlom, akik bírják a hullás-zombis undorító és félelmetes jeleneteket is (ezek miatt tizenöt éves kor alatt nemigen javasolnám); a különleges képességekkel rendelkező főhősöket; emlékezetes karaktereket; az aranyos, de ártatlan, YA kereteken belül maradó romantikát; a csavaros történetvezetést, ahol mindig akad valami váratlan fordulat, vagy bonyodalom. Én vevő vagyok Kelley Armstrong műveire a jövőben is.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése