Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni. Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul… Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története.
Leiner Laura A Szent Johanna Gimi című sorozatát olvastam (értékelést majd később írok róla), a Bábelt is tervezem olvasni, most azonban az írónő legújabb könyvével, az Akkor szakítsunk című szilveszteri történettel végeztem. Lehet, hogy rossz időpontot választottam (Oké, lehet, hogy egy szilveszterről szóló könyvet nem a legjobb ötlet tavasszal, gyönyörű napsütés és madárcsicsergés közepette olvasni), de nekem a könyv nem tudta meghozni azt a szilveszteri partihangulatot, amit vártam volna. Kicsit emlékeztetett arra, milyen egy gimis szilveszteri buli, de valahogy nem volt az igazi, nem tudtam átérezni a varázsát. Azért sem, mert nem is igazán a szilveszterezés és a bulizás volt a sztori lényege, hanem egy párocska "se veled - se nélküled" kapcsolata. Persze ez nem volt baj, nem ment a történet rovására.
Az alapsztori ott indul, hogy egy tizenhét éves lány, aki egy hete szakított a barátjával, (vagy a barátja vele, ezt nem tudni pontosan, még ők se tudják igazán, egyszer azon vesznek össze, hogy ki szakított, mindketten a másikat hibáztatják érte, máskor meg mindkettő azon vagánykodik, hogy bizony ő dobta a másikat, és nem fordítva), bulizni készül. Főhősünk, Lia az önsajnálatban fetreng, és csak bőgni van kedve, azonban mikor megtudja, hogy volt barátja, Norbi elmegy arra a szilveszteri partira, ahová mindkettőjüket meghívták (korábban, mikor még egy pár voltak), úgy dönt, ő is benéz és úgy tesz, mintha már túltette volna magát a szakításon. Kicsípi magát, menő módjára kocsival akar érkezni (bátyja lesz a sofőr), sőt, még egy kamubarátot is beszerez, hogy Norbit féltékennyé tegye. Ám a dolgok nem a tervek szerint alakulnak... Nagyon nem. És kezdetét veszi egy őrült szilveszter este sok-sok humoros helyzettel, poénokkal, váratlan fordulatokkal, vicces beszólásokkal és komoly érzelmekkel.
A történet végig olvastatta magát, könnyen lehet vele haladni, én másfél nap alatt végeztem vele. Lendületes, pörgős sztori, mindig történik benne valami humoros, szokatlan, meglepő vagy szomorú dolog, néha azonban kiszámítható események is előfordulnak. Szerencsére nem ez volt túlsúlyban, de akadtak klisés helyzetek is. Nem szeretnék többet elárulni a történetről, elég legyen annyi, hogy igazán hosszú estének nézünk elébe, mikor Liáékkal együtt elindulunk a buliba, ahová, azt hittem, már sohasem jutunk el. Ez volt az a pont, mikor kicsit untam a könyvet, de aztán szerencsére megint adódtak olyan cselekményelemek, amik előrébb vitték a történet fő szálát.
Már megszokhattuk Leiner Laurától, hogy fontos szerepet játszik műveiben a humor. Sok humoros helyzet, vicces beszólás teszi még élvezhetővé ezt a könyvét is. Jó néhány alkalommal kuncogtam a poénokon, viszont volt egy rész a könyvben, amin hangosan, szívből nevettem és alig tudtam abbahagyni.Vannak azonban szomorúbb részek is (na nem valami nagyon durva dologra kell gondolni, inkább csak afféle szerelmi drámázásra, vagy elmélkedésre szerelemről, barátságról, testvéri szeretetről). Tetszettek a könyvben megjelenő értékek: a megcsalás elítélése, az önbizalom, önbecsülés, a pozitív hozzáállás, "a ki mint vet, úgy arat" szemlélet, a remény és a dolgok jobbra fordulásába vetett hit. Különösen jónak találtam, hogy Laura ebben a könyvben mert különböző karaktereket alkotni: itt nem egy Cortez-Reni párost láthattunk, akik tűz és víz, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, más dolgokat szeretnek, más mentalitásúak. Lia és Norbi viszont ugyanolyanok: mindkettő vagány, nagyszájú, kiáll a saját igazáért, nem hagyja magát, makacs, néha önző, talán kicsit beképzelt is. Közös bennük még az is, hogy néha olyasmi szalad ki a szájukon, amit nem gondolnak komolyan, vagy olyat tesznek, amit később megbánnak.
Ellentétben velük, másik párocskánk, Eszti és Csabi "tökéletes pár", soha nem veszekednek, félszavakból értik egymást, sülve-főve együtt vannak már négy éve. Közös jövőt terveznek, míg Liáék már szakítottak. Persze a könyvből kiderül, melyik pár való inkább egymáshoz. Hogy az egész szakítás hogyan, miért, kinek a hibájából történt, azt csak a könyv vége felé tudjuk meg, addig végig jelen van ez a titokzatosság a történetben, ami kifejezetten jót tett a könyvnek. Végig fúrta az oldalamat, mi lehetett a nagy probléma, aztán valami olyat kaptam, amire nem számítottam. Azt végig éreztem, hogy Lia önzősége volt a szakítás oka, de nem úgy, ahogy sejtettem. A könyv végi megoldás viszont nem tetszett, lehetett volna tisztázottabb, érzelemtelibb, mert nekem ez így egy kicsit lapos volt.
A karakterek közül sem Lia, sem Norbi nem lett a kedvencem, valahogy nem tudtam őket megkedvelni. Norbi sokszor bunkó volt, meg persze a szokásos "röhögés" és "a telefonját nyomkodja" tevékenység sem maradhatott el, ahogy azt már Corteztől is megszokhattuk az SZJG-ben. Lia pedig önző, bár őt néha sajnáltam, mikor nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogy tervezte. Az viszont pozitívum, hogy volt jellemfejlődés, a szereplők valamelyest megváltoztak, kicsit fel is nőttek a buli végére. Változott Lia, Norbi, Csabi és Szilkó is, de nem fordultak ki önmagukból, csak érettebbek lettek, vagy épp máshogy kezdték el szemlélni önmagukat, sőt a világot is. Ákos nagy figura volt (úgy látszik Laura imád buta karaktereket írni), sok poén forrása a jelenléte, ahogy Miklósé is. A legszimpatikusabb szereplő Szilkó volt, valahogy őt meg tudtam érteni, a stílusa, szövege meg fenomenális, sokat nevettem rajta (egyébként SZJG Arnoldra emlékeztetett, mikor még jó fej volt). Kevésbé kidolgozott karaktert kaptunk Csabi és Eszti személyében, nekik az egyetlen tulajdonságuk az, hogy "undorítóan szerelmesek". Mindkettejüket sajnáltam, mikor kiderült róluk valami, mindkét fél álláspontját meg tudtam érteni.
Leiner Laura szokásos fiatalos, mai, trendi írásmódja itt is visszaköszön a lapokról. Természetesen ebből a könyvből sem hiányozhatott a közösségi oldalak aktív jelenléte, az okostelefon, a lájk meg a kapcsolat státuszának megváltoztatása a facebook-on. Viszont meg kell említenem, hogy rengeteg szóismétléssel találkoztam, és mikor már huszadjára olvastam ugyanazt a kifejezést, kezdtem unni. (Hogy csak egy példát említsek: "amolyan/afféle ... stílusban"). A másik nagy hibája a narrációnak, hogy Lia is körülbelül ugyanazokat a kifejezéseket használja, ugyanúgy és ugyanazokon a dolgokon elmélkedik, mint Reni. Nem mondom, hogy ugyanazt a karaktert írta meg ismét az írónő, mert azért a két lány között óriási különbség van, de a narráció lehetett volna egyedibb, személyesebb, mert folyamatosan úgy éreztem, hogy nem Lia szól hozzám, hanem Leiner Laura (ahogy szólt Reni naplóján keresztül is).
Amit hiányoltam a könyvből, az egy kicsivel több romantika és sokkal-sokkal több buli lett volna. A szilveszter este háromnegyedét gyakorlatilag egy kocsiban töltötték a szereplők, mindenféle képtelen helyzetekbe sodródva, ami nem volt rossz, csak a buliból/bulitól valahogy többet vártam. Jó dolognak tartom, hogy az írónő nem fektet nagy hangsúlyt az alkoholfogyasztás és a drogozás megjelenésére a könyveiben, legalább ezzel azt közvetíti a fiatalok felé, hogy ezek nélkül is nagyon jól érezheti magát az ember. Az egyetlen gondom ezzel az, hogy nem reális és ezzel egy nagyon is jelenlévő, a fiatalokat érintő problémát kerül el az írónő. Ez a "tanító célzat" már az SZJG-ben is megfigyelhető volt, hol burkoltan, hol nyíltan kimondva. Itt is valami hasonlót tapasztalunk, de Laura itt már bele mert vinni egy kis részegséget, ivást a sztoriba, persze nem olyan durván, valakinél "okkal" történik és itt sem a főszereplők részéről. Ez azért volt jó megoldás, mert sokkal reálisabb képet fest a fiatalokról. Láthatjuk, hogy sokan buliznak, isznak, valaki szerelmi bánat miatt néz a pohár fenekére, más a jókedv miatt, ugyanakkor főszereplőnk, Lia nem nagyon iszik, mindvégig észnél van, kívülállóként szemléli a környezetét, megállapítja, hogy a részegeknek idegesítő szokásaik, valamint gusztustalan alkoholszaguk van és hülyeségeket csinálnak. Így, egy józan lány szemén keresztül sokkal valósabb képet kapunk, és a fiatalok is elgondolkodhatnak azon, hogy talán nem is muszáj inni egy buliban.
A könyv külleméről még nem esett szó. Az szerző eddigi műveihez hasonlóan ez is színes, fiatalos, viszont kevésbé harsány, nem olyan tarkabarka, mint az előzőek, aminek örülök. A Budapest-képrészlet a híddal, az éjfélt mutató óra és a "Love or hate" felirat tökéletesen jellemzi a könyvet, mind-mind utal valamire a történetben. Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a kalandos utazásról szóló könyveket, a se veled, se nélküled kapcsolatokra jellemző veszekedéseket, szívatásokat, félreértésből adódó problémákat és vicces helyzeteket. Összességében tökéletes könyv a fiatalabb közönségnek, de még az idősebbekben is ébreszthet némi nosztalgiát.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/3
Stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/15
Az alapsztori ott indul, hogy egy tizenhét éves lány, aki egy hete szakított a barátjával, (vagy a barátja vele, ezt nem tudni pontosan, még ők se tudják igazán, egyszer azon vesznek össze, hogy ki szakított, mindketten a másikat hibáztatják érte, máskor meg mindkettő azon vagánykodik, hogy bizony ő dobta a másikat, és nem fordítva), bulizni készül. Főhősünk, Lia az önsajnálatban fetreng, és csak bőgni van kedve, azonban mikor megtudja, hogy volt barátja, Norbi elmegy arra a szilveszteri partira, ahová mindkettőjüket meghívták (korábban, mikor még egy pár voltak), úgy dönt, ő is benéz és úgy tesz, mintha már túltette volna magát a szakításon. Kicsípi magát, menő módjára kocsival akar érkezni (bátyja lesz a sofőr), sőt, még egy kamubarátot is beszerez, hogy Norbit féltékennyé tegye. Ám a dolgok nem a tervek szerint alakulnak... Nagyon nem. És kezdetét veszi egy őrült szilveszter este sok-sok humoros helyzettel, poénokkal, váratlan fordulatokkal, vicces beszólásokkal és komoly érzelmekkel.
A történet végig olvastatta magát, könnyen lehet vele haladni, én másfél nap alatt végeztem vele. Lendületes, pörgős sztori, mindig történik benne valami humoros, szokatlan, meglepő vagy szomorú dolog, néha azonban kiszámítható események is előfordulnak. Szerencsére nem ez volt túlsúlyban, de akadtak klisés helyzetek is. Nem szeretnék többet elárulni a történetről, elég legyen annyi, hogy igazán hosszú estének nézünk elébe, mikor Liáékkal együtt elindulunk a buliba, ahová, azt hittem, már sohasem jutunk el. Ez volt az a pont, mikor kicsit untam a könyvet, de aztán szerencsére megint adódtak olyan cselekményelemek, amik előrébb vitték a történet fő szálát.
Már megszokhattuk Leiner Laurától, hogy fontos szerepet játszik műveiben a humor. Sok humoros helyzet, vicces beszólás teszi még élvezhetővé ezt a könyvét is. Jó néhány alkalommal kuncogtam a poénokon, viszont volt egy rész a könyvben, amin hangosan, szívből nevettem és alig tudtam abbahagyni.Vannak azonban szomorúbb részek is (na nem valami nagyon durva dologra kell gondolni, inkább csak afféle szerelmi drámázásra, vagy elmélkedésre szerelemről, barátságról, testvéri szeretetről). Tetszettek a könyvben megjelenő értékek: a megcsalás elítélése, az önbizalom, önbecsülés, a pozitív hozzáállás, "a ki mint vet, úgy arat" szemlélet, a remény és a dolgok jobbra fordulásába vetett hit. Különösen jónak találtam, hogy Laura ebben a könyvben mert különböző karaktereket alkotni: itt nem egy Cortez-Reni párost láthattunk, akik tűz és víz, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, más dolgokat szeretnek, más mentalitásúak. Lia és Norbi viszont ugyanolyanok: mindkettő vagány, nagyszájú, kiáll a saját igazáért, nem hagyja magát, makacs, néha önző, talán kicsit beképzelt is. Közös bennük még az is, hogy néha olyasmi szalad ki a szájukon, amit nem gondolnak komolyan, vagy olyat tesznek, amit később megbánnak.
Ellentétben velük, másik párocskánk, Eszti és Csabi "tökéletes pár", soha nem veszekednek, félszavakból értik egymást, sülve-főve együtt vannak már négy éve. Közös jövőt terveznek, míg Liáék már szakítottak. Persze a könyvből kiderül, melyik pár való inkább egymáshoz. Hogy az egész szakítás hogyan, miért, kinek a hibájából történt, azt csak a könyv vége felé tudjuk meg, addig végig jelen van ez a titokzatosság a történetben, ami kifejezetten jót tett a könyvnek. Végig fúrta az oldalamat, mi lehetett a nagy probléma, aztán valami olyat kaptam, amire nem számítottam. Azt végig éreztem, hogy Lia önzősége volt a szakítás oka, de nem úgy, ahogy sejtettem. A könyv végi megoldás viszont nem tetszett, lehetett volna tisztázottabb, érzelemtelibb, mert nekem ez így egy kicsit lapos volt.
A karakterek közül sem Lia, sem Norbi nem lett a kedvencem, valahogy nem tudtam őket megkedvelni. Norbi sokszor bunkó volt, meg persze a szokásos "röhögés" és "a telefonját nyomkodja" tevékenység sem maradhatott el, ahogy azt már Corteztől is megszokhattuk az SZJG-ben. Lia pedig önző, bár őt néha sajnáltam, mikor nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogy tervezte. Az viszont pozitívum, hogy volt jellemfejlődés, a szereplők valamelyest megváltoztak, kicsit fel is nőttek a buli végére. Változott Lia, Norbi, Csabi és Szilkó is, de nem fordultak ki önmagukból, csak érettebbek lettek, vagy épp máshogy kezdték el szemlélni önmagukat, sőt a világot is. Ákos nagy figura volt (úgy látszik Laura imád buta karaktereket írni), sok poén forrása a jelenléte, ahogy Miklósé is. A legszimpatikusabb szereplő Szilkó volt, valahogy őt meg tudtam érteni, a stílusa, szövege meg fenomenális, sokat nevettem rajta (egyébként SZJG Arnoldra emlékeztetett, mikor még jó fej volt). Kevésbé kidolgozott karaktert kaptunk Csabi és Eszti személyében, nekik az egyetlen tulajdonságuk az, hogy "undorítóan szerelmesek". Mindkettejüket sajnáltam, mikor kiderült róluk valami, mindkét fél álláspontját meg tudtam érteni.
Leiner Laura szokásos fiatalos, mai, trendi írásmódja itt is visszaköszön a lapokról. Természetesen ebből a könyvből sem hiányozhatott a közösségi oldalak aktív jelenléte, az okostelefon, a lájk meg a kapcsolat státuszának megváltoztatása a facebook-on. Viszont meg kell említenem, hogy rengeteg szóismétléssel találkoztam, és mikor már huszadjára olvastam ugyanazt a kifejezést, kezdtem unni. (Hogy csak egy példát említsek: "amolyan/afféle ... stílusban"). A másik nagy hibája a narrációnak, hogy Lia is körülbelül ugyanazokat a kifejezéseket használja, ugyanúgy és ugyanazokon a dolgokon elmélkedik, mint Reni. Nem mondom, hogy ugyanazt a karaktert írta meg ismét az írónő, mert azért a két lány között óriási különbség van, de a narráció lehetett volna egyedibb, személyesebb, mert folyamatosan úgy éreztem, hogy nem Lia szól hozzám, hanem Leiner Laura (ahogy szólt Reni naplóján keresztül is).
Amit hiányoltam a könyvből, az egy kicsivel több romantika és sokkal-sokkal több buli lett volna. A szilveszter este háromnegyedét gyakorlatilag egy kocsiban töltötték a szereplők, mindenféle képtelen helyzetekbe sodródva, ami nem volt rossz, csak a buliból/bulitól valahogy többet vártam. Jó dolognak tartom, hogy az írónő nem fektet nagy hangsúlyt az alkoholfogyasztás és a drogozás megjelenésére a könyveiben, legalább ezzel azt közvetíti a fiatalok felé, hogy ezek nélkül is nagyon jól érezheti magát az ember. Az egyetlen gondom ezzel az, hogy nem reális és ezzel egy nagyon is jelenlévő, a fiatalokat érintő problémát kerül el az írónő. Ez a "tanító célzat" már az SZJG-ben is megfigyelhető volt, hol burkoltan, hol nyíltan kimondva. Itt is valami hasonlót tapasztalunk, de Laura itt már bele mert vinni egy kis részegséget, ivást a sztoriba, persze nem olyan durván, valakinél "okkal" történik és itt sem a főszereplők részéről. Ez azért volt jó megoldás, mert sokkal reálisabb képet fest a fiatalokról. Láthatjuk, hogy sokan buliznak, isznak, valaki szerelmi bánat miatt néz a pohár fenekére, más a jókedv miatt, ugyanakkor főszereplőnk, Lia nem nagyon iszik, mindvégig észnél van, kívülállóként szemléli a környezetét, megállapítja, hogy a részegeknek idegesítő szokásaik, valamint gusztustalan alkoholszaguk van és hülyeségeket csinálnak. Így, egy józan lány szemén keresztül sokkal valósabb képet kapunk, és a fiatalok is elgondolkodhatnak azon, hogy talán nem is muszáj inni egy buliban.
A könyv külleméről még nem esett szó. Az szerző eddigi műveihez hasonlóan ez is színes, fiatalos, viszont kevésbé harsány, nem olyan tarkabarka, mint az előzőek, aminek örülök. A Budapest-képrészlet a híddal, az éjfélt mutató óra és a "Love or hate" felirat tökéletesen jellemzi a könyvet, mind-mind utal valamire a történetben. Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a kalandos utazásról szóló könyveket, a se veled, se nélküled kapcsolatokra jellemző veszekedéseket, szívatásokat, félreértésből adódó problémákat és vicces helyzeteket. Összességében tökéletes könyv a fiatalabb közönségnek, de még az idősebbekben is ébreszthet némi nosztalgiát.
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/4
Szereplők: 5/3
Stílus: 5/4
Borító, küllem: 5/4
Összesen: 20/15
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése