Amy Ewing: Az Ékkő (The Jewel 1.)
Képzelj el egy olyan világot, ahol már születésed pillanatában el van rendelve a sorsod! Ha szerencsés vagy, az Ékkőbe születsz, ahol királyok és hercegek élnek hatalmas fényűzésben. Ha nem vagy a sors kegyeltje, a Lápon, a legszegényebb negyedben tengetheted a mindennapjaidat. És bár van kiút a nyomorból, de nagy áldozatokkal jár.
Violet Lasting a Lápon született és nevelkedett. Egy nap kiderül, hogy genetikailag alkalmas rá, hogy kihordja a királyi család utódját, így esélye nyílik egy új életre. A Tó Hercegnője aukción vásárolja meg őt azért, hogy Violet hozza világra leendő gyermekét. A lány ezzel belecsöppen az Ékkő világába, de hamarosan meg kell tapasztalnia a csillogó felszín alatt rejtőző sötét igazságot: a kegyetlenség és az intrika a mindennapok része. Amikor azonban egy tiltott szerelem mindent megváltoztat, Violet belekapaszkodik egy jobb élet reményébe. A szerelméért viszont kockáztatnia kell, és vállalnia a veszélyt, amely nagyobb árat kíván tőle, mint eddig bármi.
Ez a sorozat is régóta tervbe volt már véve, a fülszöveg nagyon érdekes olvasmányt ígért. Nem kellett csalódnom, valóban jó kis sorozatindító kötettel volt dolgom. Először a szép borító ragadta meg a figyelmemet, majd a cím és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Nem volt kérdés, nekem ezt olvasnom kell!
Kezdjük akkor a borítóval, ha már az előbb megemlítettem. Csodaszép, figyelemfelkeltő és nagyon esztétikus a magyar kiadás. Szép a tipográfia, a cirádás betűtípus és az aranyszínű felirat. Tetszik a törött üvegre emlékeztető design, ami előrevetíti a disztopikus jelleget, a Párválasztót eszembe juttató nagyszoknyás ruha és a letisztult fehér háttér. A ruha ibolyaszíne utal a könyvbeli főszereplő, Violet nevére és szemszínére. A borítókép szép ugyan, mégis van vele egy gondom: hogy nem tartották meg az eredetit, mert az még ettől is szebb.
A jelenlegi a második legjobb választás volt, de a külföldi verzió sokkal jobban tetszik. A lány fehér ruhája, aminek alja, gyűrődései és háttere maga is egy gyémánt formába megy át, rajta a csillogó ékkövek, a lány szomorúságot sugalló testtartása, alázatosan leszegett feje mind telitalálat. Amellett, hogy káprázatosan szép, sokkal több utalást fedezhetünk fel rajta, és jobban kifejezi az ékkőbeli élet kettősségét: az árnyoldalait és a fényűző csillogást. A külföldi borítóban az is tetszik, hogy a három rész folytonosságot mutat (lent látható): az első rész borítóján a lány még lehajtott fejjel szerepel, a másodikon felemelt fejjel ül, míg a harmadikon már feláll. Ez is kifejezi a karakter fejlődését, ahogy egyre jobban fel mer emelkedni az alázatos tetshelyzetből és szembe mer szállni az elnyomással.
Manapság nagy divat a disztópia, bár már kezd lecsengeni. Ám a nők kizsákmányolásának témája eléggé előtérbe került az utóbbi években. A könyv nagyon emlékeztetett a koreai történelmi sorozatokra, melyekben az uralkodócsaládok ágyasokat tartanak, hogy a trónutódlás biztosítva legyen. A szolgák, udvarhölgyek, eunuchok jelenléte, szerepe is ezt az érzésemet erősítette (ami egyébként nem baj, mert kedvelem az ilyen jellegű sorozatokat). Ám a történelmi vonal itt ki van csavarva: megspékelve fantasy elemekkel, mágiahasználattal. Mindez egy kitalált világba, a Magányos városba helyezbe, megtűzdelve az elnyomó hatalom zsarnokoskodásával, nyomasztó légkörrel és igazságtalanságokkal.
Nagyon tetszett a világfelépítés, eléggé reálisan van ábrázolva ahhoz, hogy akár a való világban is megtörténhet ilyesmi. A szabadság, az egyéni jogok kérdése merül fel, a státusz, a származás és a vérvonal fontossága kérdőjeleződik meg a könyvben. A cselekmény olvasmányos, magával ragadó. Végig áthatja egyfajta tehetetlenségérzet és szabadulási vágy. A főszereplővel együtt az olvasó is úgy érzi, szabadulnia kell ebből az aranykalitkából, ahol nincs joga a saját élethez, a szabadsághoz. Nem lehetnek tervei, céljai, sem akarata, sem jövőképe. A jólét és a fényűzés semmit sem ér, ha közben nem lehetsz szabad és mások rendelkeznek feletted, a saját céljaik érdekében használják fel a testedet, minttha csak eszköz volnál. Komoly témát dolgoz fel a mű, erkölcsi kérdések egész sora merül fel.
A provokatív téma izgalmas cselekménnyel párosul, mely a könyv végi fordulattal teljesedik ki. Bevallom, a végén úgy éreztem, hogy a dramaturgiai ív tetőpontja kicsit túlságosan hátra került. Én a végén vártam volna még egy-két továbbmutató, levezető fejezetet. Oké, függővég, értem, de mégis olyan érzésem volt, hogy épp kezdett izgalmas lenni a könyv, erre hopp, vége. Mintha a mondat közepén hagyták volna félbe.
Kezdjük akkor a borítóval, ha már az előbb megemlítettem. Csodaszép, figyelemfelkeltő és nagyon esztétikus a magyar kiadás. Szép a tipográfia, a cirádás betűtípus és az aranyszínű felirat. Tetszik a törött üvegre emlékeztető design, ami előrevetíti a disztopikus jelleget, a Párválasztót eszembe juttató nagyszoknyás ruha és a letisztult fehér háttér. A ruha ibolyaszíne utal a könyvbeli főszereplő, Violet nevére és szemszínére. A borítókép szép ugyan, mégis van vele egy gondom: hogy nem tartották meg az eredetit, mert az még ettől is szebb.
A jelenlegi a második legjobb választás volt, de a külföldi verzió sokkal jobban tetszik. A lány fehér ruhája, aminek alja, gyűrődései és háttere maga is egy gyémánt formába megy át, rajta a csillogó ékkövek, a lány szomorúságot sugalló testtartása, alázatosan leszegett feje mind telitalálat. Amellett, hogy káprázatosan szép, sokkal több utalást fedezhetünk fel rajta, és jobban kifejezi az ékkőbeli élet kettősségét: az árnyoldalait és a fényűző csillogást. A külföldi borítóban az is tetszik, hogy a három rész folytonosságot mutat (lent látható): az első rész borítóján a lány még lehajtott fejjel szerepel, a másodikon felemelt fejjel ül, míg a harmadikon már feláll. Ez is kifejezi a karakter fejlődését, ahogy egyre jobban fel mer emelkedni az alázatos tetshelyzetből és szembe mer szállni az elnyomással.
Az eredeti külföldi borító |
Manapság nagy divat a disztópia, bár már kezd lecsengeni. Ám a nők kizsákmányolásának témája eléggé előtérbe került az utóbbi években. A könyv nagyon emlékeztetett a koreai történelmi sorozatokra, melyekben az uralkodócsaládok ágyasokat tartanak, hogy a trónutódlás biztosítva legyen. A szolgák, udvarhölgyek, eunuchok jelenléte, szerepe is ezt az érzésemet erősítette (ami egyébként nem baj, mert kedvelem az ilyen jellegű sorozatokat). Ám a történelmi vonal itt ki van csavarva: megspékelve fantasy elemekkel, mágiahasználattal. Mindez egy kitalált világba, a Magányos városba helyezbe, megtűzdelve az elnyomó hatalom zsarnokoskodásával, nyomasztó légkörrel és igazságtalanságokkal.
Nagyon tetszett a világfelépítés, eléggé reálisan van ábrázolva ahhoz, hogy akár a való világban is megtörténhet ilyesmi. A szabadság, az egyéni jogok kérdése merül fel, a státusz, a származás és a vérvonal fontossága kérdőjeleződik meg a könyvben. A cselekmény olvasmányos, magával ragadó. Végig áthatja egyfajta tehetetlenségérzet és szabadulási vágy. A főszereplővel együtt az olvasó is úgy érzi, szabadulnia kell ebből az aranykalitkából, ahol nincs joga a saját élethez, a szabadsághoz. Nem lehetnek tervei, céljai, sem akarata, sem jövőképe. A jólét és a fényűzés semmit sem ér, ha közben nem lehetsz szabad és mások rendelkeznek feletted, a saját céljaik érdekében használják fel a testedet, minttha csak eszköz volnál. Komoly témát dolgoz fel a mű, erkölcsi kérdések egész sora merül fel.
A provokatív téma izgalmas cselekménnyel párosul, mely a könyv végi fordulattal teljesedik ki. Bevallom, a végén úgy éreztem, hogy a dramaturgiai ív tetőpontja kicsit túlságosan hátra került. Én a végén vártam volna még egy-két továbbmutató, levezető fejezetet. Oké, függővég, értem, de mégis olyan érzésem volt, hogy épp kezdett izgalmas lenni a könyv, erre hopp, vége. Mintha a mondat közepén hagyták volna félbe.
A német kiadás Forrás |
Violetet a Tó hercegnője vásárolja meg helyettesnek, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a lány a rabszolgája, tulajdona lesz, akit arra használ, hogy kvázi béranyaként kihordja és megszülje a gyerekét. A királyi családok nőtagjai ugyanis nem képesek sem teherbe esni, sem gyereket szülni. Ám a Hercegnő nem csak egy egyszerű babát akar, hanem azt is, hogy Violet alkalmazza a mágikus képességeit annak érdekében, hogy a gyermek tökéletes legyen és időben megszülessen. Nagyratürú tervei vannak a gyerekkel. A Hercegnő karakterábrázolása nagyon tetszett: összetett jellem ő, aki gonosz és számító, ugyanakkor néha emberséges is tud lenni. Sok mindenben érthetőek a cselekedetei, bár nem mindig elfogadható, amit tesz és az erkölcsi indítékai megkérdeőjelezhetőek.
Érdekes és egyedi karakterekből nincs hiány a könyben: ott van például Lucien, a dörzsölt eunuch, aki segíteni akar Violetnek megszökni, vagy épp Ash, a jóképű kísérő, egy selyemfiú, akinek az a dolga, hogy szórakoztassa a királyi családok hölgy tagjait. A hercegnő fia, Garnet is különös figura, szerintem tartogat még meglepetéseket az elkényeztetett botrányhús aranyifjú karaktere. Vannak aranyos mellékszereplők is, Violet barátnői: a beszédes Lily és a bátor, erős Raven. Egyet sajnáltam, hogy a többi helyettesről nem sok mindent tudtunk meg, még jóformán a nevüket se.
A sorozat kötetei külföldi borítóval Forrás: tumblr |
Mindent egybevéve nagyon tetszett a könyv és az abban megbúvó burkolt társadalomkritika. A problémák egy része jelen társadalmunkban is fennáll. A gazdag-szegény ellentét, mások kizsákmányolása, prostitúció, béranyaság, stb. Kétség sem férhet hozzá, hogy vevő vagyok a folytatásra. Szívből ajánlom a young adult disztópiák kedvelőinek. Van benne némi romantikus szál is, de a fókusz a nők helyzetén, a szabadságon, a női (és férfi!) test kizsákmányolásán van. Akiknek tetszett A Párválasztó, Az aranykalitka, A szolgálólány meséje, Az éhezők viadala, vagy A Beavatott, azoknak ajánlom, mert (világát vagy témáját tekintve) részben ezekre hasonlít.
Értékelés:
Cselekmény, történet: 5/4.5
Karakterek: 5/5
Leírás, stílus, ábrázolásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5
Összesen: 20/19
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése