Amy Ewing: A fehér rózsa

Amy Ewing: A fehér rózsa 

(The Jewel - Az Ékkő 2.)

Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

A sorozat első része, Az Ékkő tetszett, kíváncsian vártam, vajon a második rész is elnyeri-e a tetszésemet. A trilógiáknak általában a második kötete a leggyengébb, tartottam tőle, hogy ennél a sorozatnál is ez lesz a helyzet. Be kell valljam, ez a könyv tényleg gyengébbre sikerült az első résznél. Annak ellenére, hogy egy nap alatt elolvastam, némileg csalódást keltő folytatás.

Nem igazán tudom megfogalmazni, mi tetszett benne kevésbé. Főhőseink menekülnek, közben próbálnak felkelést szervezni, hogy megdönthessék a zsarnok uralkodó osztály hatalmát. Izgalmas helyzetek adódnak, és akad néhány megható pillanat, de valahogy nem éreztem át annyira az érzelmeket, mint az első résznél. Láthatjuk a többi kört, megismerhetjük az ott folyó életet. Az elnyomó társadalom kritikája és a világ igazságtalansága most is kifejeződik a könyvben. Ebben a részben viszont sokkal több a fantasy elem, Violet ismerkedik a képességeivel, felfedezi milyen erős tud lenni a mágiája. Összességében úgy érzem, a cselekmény most annyira nem ragadott magával, érződik, hogy ez egy átvezető kötet a nagy finálé előtt.

A karaktereket továbbra is kedvelem: Violet egyre erősebb és bátrabb, megtanulja uralni újonnan felfedezett képességét, közben egyre jobban a sarkára áll bárkivel szemben, aki parancsolgatni akar neki. Ash kicsit mellőzve van és haszontalannak érzi magát, közben az ő családi hátteréről és előéletéről is megtudunk ezt-azt. Garnetet nagyon megkedveltem ebben a részben, szórakoztatóak voltak a megynilvánulásai. Raven karaktere is sok érdekességet tartogatott, nem lehet tudni, milyen különleges képességei alakultak ki amiatt, amin keresztülment. Lucien továbbra is titokzatos és intelligens, a háttérből mesterien irányítja a szálakat. Jobban megismerjük az egyik helyettest, Siennát is. Több új szereplőt is kapunk, egyikük Sil, aki mogorvaságával és parancsolgató stílusával emlékezetes maradt számomra.

Forrás: tumblr

Az írónő stílusa megmaradt. Egyszerűen és lényegretörően fogalmaz. Marad a jelen idejű E/1 mesélés, Violet a narrátor, az ő érzéseit, gondolatait ismerjük meg legjobban. A leírások tetszettek, a fantasy részeknél, a mágiahasználatnál is eléggé képszerű volt ahhoz, hogy el tudjam képzelni a varázserőt és a mágikus tevékenységeket. Talán kicsit több érzelmet még elbírtam volna, de egyébként nem volt bajom az ábrázolásmóddal. Voltak nagyon szomorú jelenetek is, az emberi gonoszságra nincsenek szavak. 

A kötet külleme esztétikus. Ahogy az első résznél, itt is tetszik a borító, de még mindig sajnálom, hogy nem az eredeti maradt. A fedlapon látható kép már két lányt ábrázol, kifejezve azt, hogy Violet már szövetségest is talál a céljai eléréséhez. Érthető a láng és a virágszirmok szimbolikája, valamint a háttérben látható fehér rózsa is.  A színvilág és a tipográfia is bejön, a borító lényegében visszaadja a könyv hangulatát. De a külföldi (lent) sokkal szebb, inkább azt látnám a polcomon. A kiadvány minősége megfelelő, kellemesen olvasható a betűtípus, elég nagyok a betűk. Tetszik a visszahajtott füles kivitel. 

A fehér rózsa és A Párválasztó egyik kötete
Forrás: tumblr

Összességében jó könyv, de nem kiváló. Egy átvezető kötet az izgalmakkal teli első rész és a mindent lezáró harmadik között. Előrevetíti az utolsó rész konfliktusait, a cselekmény irányát és kicsit jobban megismertet a szereplőkkel. Aki az első részhez fogható intrikákra és fényűzésre számít, csalódni fog, ebben a kötetben a menekülésen, rejtőzésen van a hagsúly. Ajánlom a young adult disztópia kedvelőinek, akik nem vetnek meg egy kis romantikát és mágiát sem. Remélem, a szerzőnek sikerül méltóan lezárni ezt a sorozatot a harmadik részben. 

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/4

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/18