Amy Ewing: A fekete kulcs

Amy Ewing: A fekete kulcs 

(The Jewel - Az Ékkő 3.)

Itt az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.

A Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az uralkodóházak szolgálatában, kitéve a királyi családok irányításának és manipulációjának. Most azonban végre egy Fekete Kulcs nevű titkos társaság hatalomátvételre és a város egyes köreit elválasztó falak lerombolására készül.

Habár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent elkövet, hogy visszatérjen. Nemcsak azért, hogy kiszabadítsa a kishúgát, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét. Eközben szerelme, Ash elhagyja a Fehér Rózsa menedékét, hogy segítse a felkelőket. Küldetését nehezíti, hogy az Ékkőben körözött bűnözőként vadásznak rá… Violet képes lesz majd egyszerre vezetni a paladinok seregét és megmenteni testvérét, Hazelt, miközben Ash iránti aggodalma egyre inkább legyengíti? A benne szunnyadó erő most végre felszínre törhet.

A némileg csalódást keltő második rész után nagyon érdekelt, vajon hogy sikerült a sorozat harmadik része. Reméltem, hogy az írónőnek sikerült megugrania azt a bizonyos lécet, amit az első könyv magasra tett. A második kötetben ez véleményem szerint nem jött össze, így várakozással tekintettem a zárókötetre. Összességében elmondhatom, ez a rész szerencsére inkább az elsőre hasonlít. 

Kezdjük a borítóval, mert azon akad meg először az ember szeme. Ezzel a képpel is úgy vagyok, ahogy az első két rész borítójával: nagyon tetszik, de nem annyira, mint az eredeti (lent). Tetszenek a színei, a sötét színek kifejezik a történet komorságát és a komoly témát. A képen megjelenő ibolyaszín ruhás nőalak főhősnőnket, Violetet akarja szimbolizálni. Az, hogy a háttérben már megjelenik a többi lány, utalás a történet cselekményére, a helyettesek (paladinok) összefogására és arra, hogy immár együtt harcolnak az elnyomás ellen. Nagyon sokatmondóak a képen lévő utalások, az elő- és háttérben a föld, a víz, a levegő, a csillogó szemcsék, az összetört üveg. A betűtípus, a fordítás, a kiadvány minősége ezúttal is tetszett. Csak nagyon sajnálom azt az eredeti borítót, annyira gyönyörű lett volna!

A cselekmény sok-sok izgalmat tartogat, néha nem tudtam, mi fog történni. Úgy éreztem, bármi megtörténhet, bárkit elveszíthetünk. És valóban fájdalmas veszteségeket is el kell könyvelnünk. Az események sokszor kiszámíthatatlanok, drukkoltam a már megkedvelt szereplőknek, hogy túléljék és sikerrel járjanak. Violet visszakerül az Ékkőbe, talán a megszokott környezet miatt vagy az első részben megismert szereplők visszatérése miatt is emlékeztetett ez a rész jobban az első részre. És legalább olyan jó is volt. Ebben a kötetben egyesül az első és a második rész szereplőgárdája. A forradalom előkészítése majd a felkelés lezajlása sok izgalmat tartogat, belecsöppenünk az események sűrűjébe. Drámai pillanatok, könnyes egymásra találások, veszteségek és felemelő pillanatok egymásutánja a könyv. Nagyon tetszett, jól összehozta a szerző a szálakat és kiaknázta a sztoriban lévő lehetőségeket. 

A külföldi kiadás borítója

A karakterek hűek önmagukhoz és elveikhez és sokat fejlődtek az első rész óta. Szinte mindenki előnyére változott. A szereplők összetett figurák, még a rosszakat is meg lehet érteni valamilyen szinten. Itt nem pusztán személyiségek hibájáról van szó, hanem érdekek ütközéséről és a hatalom elosztásáról. Ezek a problémák szinte minden társadalomban jelen vannak, csak más formában. Kedveltem Violetet, aki egészen felnőtt a rá nehezedő feladathoz. Sok mindenen ment keresztül és elég durva sokkhatást kellett feldolgoznia, de próbált nem összezuhanni az őt érő szerencsétlenségek hatása alatt. Megszerettem Lucient, Garnetet, Ravent, megkedveltem Carneliant, Hazelt, Coralt, Siennát és Silt is. A Hercegnő még mindig nagyon érdekes figura, jó volt róla olvasni, annyira összetett személyiség: gyűlölhető és megérthető egyszerre. Tulajdonképpen sok mindenben hasonlít Violetre: ő is mindent megtenne a szerelméért.

Az írónő stílusát szerettem: itt egészen meg voltam elégedve az ábrázolásmóddal, jobban átjöttek az érzelmek is, mint a második résznél. A drámai pillanatokat is sikerült átélnem és ezúttal a romantikus részek is érzelmesebbre sikerültek. A leírások érzékletesek, minden fényűző helyet, gyönyörű ruhát és ételt el tudtam képzelni, szinte magam előtt láttam. A fantasy részek is szépen ki voltak dolgozva, a mágikus képességek leírásában sem találtam kivetnivalót.

Mindent egybevéve ez egy remek befejező rész. Akinek tetszett az első, de a másodikat kevésbé szerette, olvassa el nyugodtan ezt a harmadikat, mert az első színvonalához van közelebb. Szerencsére feledteti a második rész unalmasságát és hiányosságait. Ajánlom a young adult disztópia kedvelőinek, akik szeretik a romantikus és fantasy elemekkel átszőtt, komoly témát feldolgozó könyveket. Örülök, hogy ilyen jól sikerült a kötet. Tökéletes lezárása egy remek trilógiának.

Értékelés: 

Cselekmény, történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Leírás, stílus: 5/5

Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19