George R. R. Martin: Sárkányok tánca

George R. R. Martin: Sárkányok tánca (A Tűz és Jég dala 5.)

Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?

A Tűz és Jég dala high fantasy regényciklus eddigi utolsó kötete a Sárkányok tánca. A szerző még két kötetet tervez, The Winds of Winter - A Tél szele(i) és a A Dream of Spring - A Tavasz álma címmel (csak szabadfordítás, még nem tudom, mi lesz a hivatalos magyar címe). A hatodik kötet megjelenésére vonatkozóan még maga Martin sem tudott információval szolgálni, csak annyit nyilatkozott, hogy készül a könyv, és már így is nagyon hosszú a kézirat, de még nem látja, hol lesz a vége. Remélem, nem fog annyit ülni rajta, mint az ötödik részen, mert a negyedik és az ötödik könyv között öt évet(!) kellett várni! Egy kis kulisszatitok: Az író eredetileg úgy tervezte, a negyedik és az ötödik könyv cselekménye között eltelik öt év, és az elmúlt évek eseményeit csak a szereplők visszaemlékezéseiből tudhattuk volna meg, de aztán ezt az ötletet elvetette (mivel úgy ítélte meg, hogy úgy már nagyon zavaros és követhetetlen lett volna), és az egészet átírta, így alakult, hogy ennyi ideig tartott a könyv megírása. 

Mint azt a Varjak lakomája ajánlójában már említettem, a negyedik és az ötödik kötet tulajdonképpen egyetlen óriási könyvnek tekinthető, mert a két könyv cselekménye kb. egyidőben játszódik, csak más helyszínen. Míg a Varjak lakomája főleg Királyvárra, a Vas-szigetekre és Westeros egyéb belső területeire kalauzol minket, addig a Sárkányok tánca Havas Jont követi a Falon, Tyrion Lannistert Keleten és Daenerys Targaryent Meereenben. Meg persze vannak még egyéb szálak is, pl. Davos, Theon, Quentin Martell küldetése, az ifjú Griff útja, stb. Aztán valahol a könyv fele - kétharmada táján összeér a két könyv párhuzamos cselekménye és együtt halad tovább. Ily módon újra feltűnik Cersei, Jamie, Victarion, Bran és Arya is. Martin feltett szándéka, hogy a hatodik részre már újra egy kötetbe tereli be az összes szereplőt, minden szál cselekménye egy könyvben fog továbbfutni. Reméljük, így lesz. 

És akkor most nézzük a Sárkányok táncát! A könyv kicsit nehézkesen indul, egy érdekes (de a történet fő cselekményvonala szempontjából nem olyan lényeges) szállal a prológusban, ami önálló novellaként is megállná a helyét. Ez inkább csak érdekesség, a könyv hangulatának megalapozása volt. Örültem, hogy végre viszontláthattam azokat a szereplőket, akiket annyira hiányoltam a negyedik részben. Dany, Tyrion és Havas Jon cselekményszála nagyon hangsúlyos ebben a kötetben, a könyv háromnegyedét a róluk szóló fejezetek töltik ki. Tyrion szála nehézkesen indul, olyan érzésem volt, mintha Martin húzná az időt és az amúgy sem rövid sztorit is nyújtja, mint a rétestésztát. Talán kicsit sok időt töltött a lényegtelen részek, kevésbé izgalmas dolgok leírásával, mintsem hogy belecsapott volna a dolgok sűrűjébe. Értem, hogy meg kellett alapozni a helyzetet, bemutatni az új helyszíneket, felvázolni a kapcsolatokat, és valahogy (valamelyik központi szereplőnk szemén át láttatva) be kellett mutatni az új figurákat is, Griffet és csapatát, de nekem kicsit döcögősnek tűnt. Persze itt is voltak izgalmas részek, pl. a Bánat, de az eleje nehezen indult be. Tyrion még saját maga előtt is próbál olyan szenvtelennek mutatkozni, amilyen csak lehet, de azért látszik, hogy valamilyen szinten bűntudata van amiatt, amit tett. Martin szépen, óvatosan, csak sejtetve mutatja be ezeket az érzelmeket; úgy, hogy közben a karakter sem esik ki a szerepéből és végig önmaga marad. 

A Falon is telik az idő, a Tél közeleg, Jon-nak nincs könnyű dolga. Meg akarja menteni a vadakat, rendbe hozni a Fal elhagyott várait, még több embert akar a Fal védelmére, de etetni kell az embereit, az élelem viszont kevés és pénzük sincs, hogy valahonnan vásároljanak. Társainak nem tetszik, hogy Jon átengedi a Falon a vadakat, Selyse királyné jelenléte is idegesíti, a Vörös asszony pedig arra figyelmezteti, hogy az élete veszélyben forog. Jon kicsit parancsolóvá és meggondolatlanná vált ebben a részben. Tudom, hogy csak így, erélyesen lehet irányítani a Falat, de lehetett volna óvatosabb is. Daenerys körül is felpörögnek az események: minden oldalról ellenség veszi körül, a rabszolgatartók a vesztét akarják, saját városában sem tudni, ki a barátja és ki az ellensége. Kiben bízhat Dany, ha már sárkányai is veszélyt jelentenek? El kell tőlük fordulnia a városa érdekében? Vagy inkább a sárkányokat kellene megvédenie? Közben több kérője is akad, azonban egyre nagyobb veszély leselkedik rá, melyekre a jóslat figyelmeztette. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni ez a szál, mert már tényleg nem tudom, milyen irányba akarja vinni az író a történetet.

A könyvben ezúttal is bőven akadnak váratlan fordulatok, izgulhatunk, mi lesz a szereplők sorsa. Itt már annyira összetett a történet és annyi szálon fut, hogy kicsit nehéz követni (persze nem lehetetlen, de figyelni kell az apró utalásokra is). Sok az új szereplő, amikhez még hozzá kell szokni, és még mindig elég sok utalást találhatunk a múltra vonatkozóan. Néha még kérdéses, kinek mi a célja, ki mit miért tesz, mi állhat a háttérben. Érdekes volt Theon szála, de arra is kíváncsi vagyok, mi lesz Jaime-vel, Bran-nel, Sansa-val vagy Arya-val. Mi történt Brienne-nel, hová vezet Victarion útja és mi lesz a sorsa a lantosnak. Bolton és fia, Ramsay sok szerepet kaptak a könyvben, ennek örültem, mert ők hátborzongató figurák, ettől pedig izgalmas karakterek. Martin ért ahhoz, hogy alkosson egyedi, emlékezetes figurákat, különösen negatív szereplőket. És a jók sem csak jók, hanem összetett, árnyalt jellemek jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt. Itt érdekek ütköznek egymással és minden szereplő saját érdekeinek megfelelően cselekszik, ami valakinek jó , más szereplő szempontjából viszont negatív következményekkel jár.

A könyv külleme tetszetős, jó, hogy ilyen világos a háttér. A borítón egy sárkányt ábrázoló tárgy látható. (Hogy pajzs-e vagy pénzérme, még nem tudtam eldönteni, bármelyik lehet, mert mindkettőnek van köze a könyv cselekményéhez). A cím találó, itt ugyanis sok szó esik a sárkányokról, emellett a Sárkányok tánca kifejezéssel egy Targaryenek közötti múltbéli háborúra is szokott utalni a szerző. Hogy itt is efféle jelentést kell-e érteni alatta, majd kiderül. A kötet nagyon vastag, igazi féltégla. Apró betűk, vékony lapok jellemzik. Maga a könyv súlya nem nagy, könnyű kézben tartani, ez valószínűleg az A/5 méretnek köszönhető.

Negatívumként csak annyit tudok említeni, hogy kicsit döcögős volt a kezdet és kezd darabos lenni a történet. Már nagyon sok cselekményszál és rengeteg szereplő van, szinte minden kötetben új karakterek is előtérbe kerülnek, aztán már az ő szemszögükből is követhetjük az eseményeket. Kicsit olyan, mintha az író túlzásba esett volna és mindenki nézőpontját (egyre több ötletét, karaktert, cselekményelemet) bele akarná sűríteni a könyvbe. Ez nem lenne baj, csak félő, hogy szétdarabolódik a történet. Emiatt adok most az írásmódra csak négy pontot, mert egyébként a stílussal, az érzékletes jellemzésekkel és szemléletes leírásokkal most sem volt gond.

Az viszont pozitívum, hogy a szálak kezdenek összefonódni, pl. Dany szála eddig teljesen különálló volt a többiekétől, előbb Barristan feltűnésével kezdett minimális mértékben kötődni a westerosi eseményekhez, most pedig Tyrion cselekményvonalával fut össze. Várom, hogy a cselekményszálak összefussanak és egy epikus végkifejlet felé vezessenek. Nem lepne meg, ha az író bejelentené, hogy mégsem hét kötetes lesz a sorozat, hanem mondjuk tíz. El tudom képzelni, hogy volna annyi ötlete, amivel tíz ekkora kötetet is meg lehet tölteni, már csak azért is, mert olyan sok szereplőnk van. Annyi biztos, hogy már nagyon várom a következő részt, és tuti, hogy nem bírom ki, ha erre is öt évet kell majd várni. Gyerünk, Martin bácsi, tessék csak írni!

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, írásmód: 5/4
Borító, külső megjelenés: 5/5

Összesen: 20/19