Cynthia Hand: Angyalnyár
A New York Times sikerlistájára is feljutott Cynthia Hand lebilincselő kisregénye az Angyalsors trilógia világában játszódik.
Clara szabadulni igyekszik az emlékektől, amelyek Wyomingban kísértik, és a jövőre utaló látomásoktól, amelyekkel egyelőre nem képes szembenézni ezért tökéletes menekülésnek tűnik, ha a nyarat Olaszországban tölti legjobb barátnőjével, Angelával...
Amióta Angela az eszét tudja, mindig azt magyarázták neki, hogy a szerelem veszedelmes, egy percre se hagyja őrizetlenül a szívét. Két éve azonban, amikor megismerkedett Phennel, elhatározta, hogy mindenáron közel kerül hozzá. Most döntenie kell, megoszthatja-e Clarával a titkát, vagy ha elmondja neki az igazságot, azzal kockára tesz mindent, ami fontos a számára.
A hol Angela, hol Clara nézőpontjából kibontakozó történet bemutatja a felejthetetlen nyarat, amely próbára teszi a két lány barátságát, és visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket.
Az Angyalsors trilógiához tartozó kisregény felkeltette az érdeklődésemet, miután elolvastam az Angyalfényt. A sorozat második és harmadik részének cselekménye közé ékelődik be időben ez a kis történet. Rövid kis könyvecske, pár fejezet csak, így 1-2 óra alatt el lehet olvasni.
A kisregény Olaszországba kalauzol minket, ahol Angela és Clara a nyarat töltik Angela népes rokonságánál. A történetről csak annyit írnék, hogy végre megtudhatjuk, ki Angela titokzatos pasija. (Többet nem tudok elárulni, hisz olyan rövidke a könyv, hogy bármit írnék, spoiler lenne.) A fülszöveg éppen ezért kicsit megtévesztő, mert szerintem ebben a nyári történetben semmi felejthetetlen nem volt, sőt, még cselekmény se nagyon. Azt pedig, hogy "visszavonhatatlanul megváltoztatja az életüket", erős túlzásnak érzem. Sőt, a fülszöveg szinte az egész sztorit elmeséli, szóval ne számítsatok óriási fordulatokra.
Ami tetszett: Mindenképpen jó, hogy Angela fejébe is belelátunk, hisz Clara mellett ő a másik narrátor. Jó volt kicsit az ő lelkivilágát is közelebbről megismerni. Igazság szerint kevésnek éreztem a sztorit, éppen amikor már kezdett izgalmasan alakulni, akkor vége lett, pedig olvastam volna még tovább. Szóval, ha az írónő célja az volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a harmadik rész iránt, akkor jelentem, sikerrel járt. Eleinte az volt az érzésem, hogy a szerző csak még egy bőrt le akar húzni erről a sztoriról, de aztán úgy voltam vele, hogy egye fene, jó volt viszontlátni a szereplőket addig, míg nem jön a befejező rész.
A karakterek narrációja jól elkülöníthető, nem kellett visszalapoznom, hogy most éppen ki beszél. Clara és Angela is olyan, mint amilyennek megismertük őket. Az pedig szintén jó volt, hogy Clara folyamatosan Tuckerről álmodozott. A borító is nagyon szép, csillogó, de nekem valami hiányzik. Az elhanyagolható cselekmény és a történet (még kisregényhez képest is) rövidsége miatt kénytelen vagyok tartózkodni a maximum pontok osztogatásától.
Ami nem tetszett: Hogy rövid a könyv, alig történik benne valami, és az, hogy jobban megismertem volna Angela családját. Lehetett volna jobban kibontani a családi kötelékeket, pár családtagot részletesebben ábrázolni, emlékezetesebb karaktereket alkotni. Ezen kívül Phen-ből is szerettem volna többet látni, jobban megismerni a múltját, céljait. Egyébként a sorozat e nélkül a történet nélkül is érthető, ez inkább plusz információkkal szolgál a trilógiához. Összegezve jó volt egynek, de nem volt elég. Kezdem is a harmadik részt...
Értékelés:
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Stílus, nyelvezet: 5/4
Borító: 5/4
Összesen: 20/14
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése